Fezejet

  1       9|          fecsegj.~– E hölgy neve: „Azraële”… Allah hatalmas!…~ ~
  2      10|            Három nap múlt el, hogy Azraële Hasszán basához került,
  3      11|        nagy porcelánvedrekben, mik Azraële ágya előtt állnak, a levágott
  4      11|            Yffim bég, ki szüntelen Azraële körül jár, s ha oly régi
  5      11|         szemei és fülei vannak. De Azraële átható lelke jól tudja azt,
  6      11|    halandók legszebbike, a bűbájos Azraële, kiállva a tündéri kioszk
  7      11|      engednek elveszni abból, amit Azraële mond és tesz.~A séta közben
  8      11|         sólyom! – kiált Yffim bég.~Azraële kacagva fordul hátra:~–
  9      11|       vadgalamb volt.~– Jól láttam Azraële, amott egy jegenyefán szállt
 10      11|             uram – szól közbevágva Azraële a basához. – Ott repül fel
 11      11|            szép rózsalugasok felé?~Azraële csodálkozva csapta össze
 12      11|          Dehogy Pest felől – szólt Azraële. – Óbudáról; a kapuzárás
 13      11|          vártunk.~– Jerünk – szólt Azraële, megragadva Hasszán kezét –,
 14      11|      Megdöbbentesz, jó bég – szólt Azraële oly csodásan tettetve az
 15      11|      káprázatban szenvedsz – szólt Azraële ijedelmes arccal –, te meg
 16      11|         neki, uram – engesztelé őt Azraële. – Meg volt bűvölve, mint
 17      11|            nap alatt – szólt ekkor Azraële Hasszánhoz fordulva –, nemde
 18      12|           le kezedről a kösöntyűt.~Azraële egy brillántos gyöngyfüzért
 19      12|           ott társaid fejei – szól Azraële a bámuló eunuchnak –, kiket
 20      12|          fogcsikorgatva az eunuch.~Azraële nevetett.~– Ostoba állat.
 21      12|          nem tudok úszni! – kiálta Azraële, kétségbeesett fájdalmában
 22      12|         Nyomorult szolga! – kiálta Azraële kétségbeesetten. – Tehát
 23      12|           monda Majmun a leánynak.~Azraële szótlanul állt ott, a gyászfűznek
 24      12|           ébredez, a hajnal közel!~Azraële egy forró, szenvedélyes
 25      12|  fennhangon számlálta a hatszázat.~Azraële pedig végigmenve a Duna
 26      12|   zuhogással kezde omlani a résen.~Azraële sietve futott vissza a szerecsenhez.~–
 27      12|             gazdagon megajándékozá Azraële a szerecsent, s azt mondá
 28      12|         hallgatott: miről tudhatná Azraële e dolgokat előre?~Az odaliszk
 29      12|     számára kinézni a táborhelyet?~Azraële jól gyanítá, hogy Yffim
 30      17| megpillantá, s nem győzött betelni Azraële csókjaival, ki szebb és
 31      17|    elítélése, Kucsuk basa és fiáé!~Azraële összerázkódott, mintha kígyó
 32      17|       lemosni.~Hasszán eltávozott; Azraële egyedül maradt a sátorban
 33      17|          szólt Yffim, éles szemeit Azraële arcára szegezve.~– A halál
 34      17|            a varázslóba szeretett.~Azraële reszketve rogyott a bég
 35      17|         könyörgő szavakra, megfogá Azraële karját, s durván felrántva
 36      17|        percben visszajött a vezér.~Azraële egyszerre mosolyra vonta
 37      17|         Erdélybe, s nekem elhozod.~Azraële figyelemmel hallgatott.
 38      17|       nélkül nem mertem megígérni.~Azraële villámló szemekkel tekinte
 39      17|   meg-megrándult egész testében.~– Azraële szeretné látni az ifjúnak
 40      17|            fogsz látni és hallani.~Azraële hosszú, forró csókot nyomott
 41      17|            e pézsmaedénykét tőlem.~Azraële felkacagott, hogy Yffim
 42      17|       mindketten láthatók valának, Azraële suttogva szólt ki Hasszánnak:~–
 43      17|            baját önmaga árulta el.~Azraële reszketve rohant elő rejtekéből.~–
 44      17|            belőle, állt ott, amint Azraële ördögi gúnymosollyal lépett
 45      17|         azt kezdték gondolni, hogy Azraële könyv nélkül akarja megtanulni
 46      17|        félénken mosolygó ajkakkal… Azraële volt az.~Feriz azt hivé,
 47      17|             mert gyűlölsz – rebegé Azraële –, ha nem ismernél, nem
 48      17|       delnő.~Feriz bég igent inte.~Azraële felszökött helyéről, mintha
 49      17|         míg a mecsethez visszaért.~Azraële eltávozta után rögtön hívatá
 50      17|       folytatását.~E naptól kezdve Azraële megelégelte az imádkozást,
 51      17|            felöltözött, felkereste Azraële szobáját, maga mellé ülteté
 52      17|       örültem neki. Mit jelent ez?~Azraële leszedegeté a sárga leveleket
 53      17|        komor tárgyakról beszélünk?~Azraële észrevette a nagy bókolásnak
 54      17|            életem fájának gyökere, Azraële.~Olaj bég hosszasan meghajtá
 55      18|          béget az adott tanácsért, Azraële kicsinylő mosollyal szólt
 56      18|          nézett félvállról vissza.~Azraële hanyagul nyúlt el hanyatt
 57      18|         kérdezzenek, felelj nekik.~Azraële e szóra felugrott fektéből,
 58      18|         megvesztegetlen – folytatá Azraële –, az leszek én. Csináltass
 59      18|      mindkét végére arany békókkal Azraële és Mária számára. Az ötvös
 60      18|        Ekképp elbocsátá mindkettőt Azraële hálószobájába. Mária tűrt
 61      18|           a lánc. Erre fölpillanta Azraële.~– Rossz álmaid vannak,
 62      18|       eszébe sem lánc, sem börtön.~Azraële valami démoni fájdalmat
 63      18|    sajnálja ezt a szegény némbert. Azraële észrevette e pillanatot,
 64      18|           kérdé bámuló tekintettel Azraële.~Mária szent bizalommal
 65      18|       felelt:~– Szívembe van írva.~Azraële zavartan tekinte e nőre.
 66      18|       gyermekét a kerevet szélére.~Azraële nyugtalan kebellel szólt
 67      18|        kisdedét odahelyezé maga és Azraële közé.~A gyermek öntudatlan
 68      18|       öltönyébe rejtve el orcáját. Azraële felsóhajta magában: „Miért
 69      18|           hogy tudna róla valamit.~Azraële fél karjára emelkedve nézte
 70      18| összekulcsolva, elkezde imádkozni.~Azraële nézte őt sötéten.~Midőn
 71      18|           cselekszel? – kérdé tőle Azraële, ki álmatlanságtól bágyadtan
 72      18|       látszani, mint amilyen volt.~Azraële közelebb csúszott hozzá
 73      18|         hogy azt meg fogod nyerni.~Azraële arcát könnyű pír futá el.
 74      18|     megbízottja, ha úgy jön a sor.~Azraële félrehajolt, kilátva a duéna
 75      18|        lesi-e ki valaki, odahajolt Azraële füléhez, még tenyerével
 76      18|             oly közel volt hozzá!…~Azraële vidáman kezdé felölteni
 77      19|        ajtót.~Nemsokára megérkezék Azraële kísérő rabszolgáival a mecsethez,
 78      19|          szemöldökben ülő gondnak.~Azraële úgy állt előtte, mint egy
 79      19|    szeretsz?~– Nem értelek – szólt Azraële tétovázva.~– Meg fogsz érteni
 80      19|            fogod-e őt szabadítani?~Azraële szíve minden szónál lázasabban
 81      19|         akkor.~Szerelem tévedései!~Azraële egész lényéből kiforgatva
 82      19|         bizonyos volt felőle, hogy Azraële szavát be fogja váltani –
 83      19|            mint a vele élés.~Midőn Azraële belépett hozzá, akkor is
 84      19|         valakire ráismerjen. Hanem Azraële valami csodálatos delejes
 85      19|     álmából, ha őt közelítni érzé.~Azraële odaült mellé a kerevetre,
 86      19|         észrevéve Hasszán, odavoná Azraële fejét ajkaihoz, s fülébe
 87      19|           gagyogásaira figyelve, s Azraële csábító mosollyal veté magát
 88      20|             Játék egy vak emberrel~Azraële remegett, midőn Hasszán
 89      20|           e gondolatot elfelejtse.~Azraële sajátszerű játékot gondolt
 90      20|       senkit se bocsássanak elé, s Azraële eszébe juttatá, hogy az
 91      20|           rabszolgái.~Ezeket tehát Azraële felöltözteté egyenként fényes
 92      20|           helyzetben maradtak, míg Azraële elmondá róluk, hogy ez kicsoda,
 93      20|        hogy kívánsága teljesüljön.~Azraële bemutatá Hasszánnak tulajdon
 94      20|         hitte.~Így mutogatott neki Azraële követeket, hírmondókat és
 95      20|       adjon át Hasszánnak, melyből Azraële, minthogy Hasszán a betűket
 96      20|       életben átvenni.~Midőn tehát Azraële jónak látta, hogy a játék
 97      20|        mielőtt azt kivontam volna.~Azraële felemelkedék. Vérét ijedelmesen
 98      20|         nagy török birodalomban, s Azraële arca hideg volt és mozdulatlan,
 99      20|      lehetett leolvasni semmit.~De Azraële olvasott a bezárt fermánból –
100      21|           este az aranybilincseket Azraële és Mária kezeire kulcsolá.
101      21|    csalánszövetből, a sálok, miket Azraële turbánja és dereka körül
102      21|         mindenütt testéhez tapadt.~Azraële a vezér lelkén keresztüllátott.~–
103      21|            tőlem, s őrizd magad.~– Azraële! – szólt Hasszán engesztelőleg. –
104      21|       engem, és nem többel – szólt Azraële. Hangja megindulástól reszketett,
105      21|            élne Hasszán tovább, ha Azraële nincs, miért jönne fel még
106      21|       jönne fel még reám a nap, ha Azraële szemei lehunytak? Mire volna
107      21|           jövendőkben írva – szólt Azraële búsan –, míg engem élni
108      21|        könnyeit törülgetve ment el Azraële szobájából, s saját teremébe
109      21|       elővonva, elkezde imádkozni.~Azraële kezéhez nyúlt.~– Ne imádkozzál
110      21|           elreszelné a másik acél.~Azraële hirtelen körülreszelte az
111      21|          az ezüstöt.~– Ah! – monda Azraële – ez még legjobb nekünk.
112      21|     hágcsójáról lebontanom – monda Azraële, s maga gyorsan, mint az
113      21|           érte el az árok fenekét.~Azraële széttekintett a szobában:
114      21|      erősebben fog tartani – szólt Azraële, s azzal elkezdé a két delnő
115      21|      Hitted volna-e valaha – szólt Azraële –, hogy hajfürteink így
116      21|      magokat megsértsék.~Ezenfölül Azraële a gobea venyigefonadékát
117      21|         árokba gyermekével együtt. Azraële segített neki leszállni,
118      21|            a meredek fölött állva.~Azraële hirtelen megragadá Mária
119      21|           bástyán a két hölgyalak. Azraële kezében a várkert kulcsa,
120      21|      vannak, s midőn annak ajtaját Azraële maguk mögött bezárta, akkor
121      21|        rohant keresztül a szobákon Azraële hálótereméig.~Szökésük percében
122      21|    hálótereméig.~Szökésük percében Azraële keresztbe fordítá a hosszú
123      21|         vér folyjon kezeikből, óh, Azraële, Azraële! Mivel érdemlém
124      21|            kezeikből, óh, Azraële, Azraële! Mivel érdemlém ezt tőled!~
125      21|    Észrevették futásunkat! – monda Azraële.~– Isten! Ne hagyj! – rebegé
126      21|       összekulcsolva. – Gyermekem…~Azraële hirtelen felnyitá a csikorgó
127      21|           is.~– Siessünk! – kiálta Azraële, sebesen felnyitva az ajtót,
128      21|     ijedelemtől ájultan rogyott le Azraële lábaihoz, s mozdulatlan
129      21|         felriadt gyermek úgy sírt!~Azraële térdei roskadoztak, keble
130      21|           a muezzim. Ekkorra mondá Azraële, hogy el fog jönni.~Hogy
131      21|            Máriát, ki még akkor is Azraële ölében feküdt, odatevé őt
132      22|        midőn engem viszesz! – szól Azraële hozzá, s szemeivel egy csillagon
133      22|            Hová fogsz menni innen?~Azraële nem felelt semmit, csak
134      22|          visszataszítá a csónakot.~Azraële egyedül maradt a szigeten:
135      22|  paradicsom üres volt és laktalan.~Azraële körüljárta a part hosszát.
136      22|             és nevet ád önmagának.~Azraële áhítattal tevé össze kezeit