Fezejet

  1      El|            azon váddal terheltetni, mintha ez alakban egy jelenleg
  2       1|          hang, s egy-egy pillanatra mintha világosabb lett volna az
  3       1|        világosabb lett volna az éj; mintha az alvó természet álmában
  4       1|    legkisebb ködcsillag.~Egyszerre, mintha az égboltozaton tört volna
  5       1|            déltől észak felé, éppen mintha Kolozsvár fölött repülne.~
  6       1|             pattogott oly robajjal, mintha ércszekerek rohannának vashidakon
  7       1|       halotti lepedőkbe burkolva, s mintha nem is földön járnának,
  8       1|        hívom? – szól az oly hangon, mintha ő parancsolna az esperesnek. –
  9       3|          mosolygásnál.~S még azzal, mintha tette egy részét a tisztelet,
 10       3|         erősen húzódva anyja mellé, mintha annak még mindig ragyogó
 11       4|    könnyeden megsuhintva, egyszerre mintha acélrugók s kemény ideghúrok
 12       4|             néztek egymás szemeibe, mintha elébb villogó tekintetök
 13       4|             támadta meg ellenfelét, mintha egy lélegzet alatt le akarná
 14       4|           karcsú damaszk szablyája, mintha villámokból vont volna maga
 15       4|           perc alatt föl és le vág, mintha sarlóval csapott volna;
 16       4|    könnyedén kardját, oly kecsesen, mintha egy etuis játékszert fogna
 17       4|             vívsz, ne hadakozz úgy, mintha csata közepén tíz ember
 18       4|   pajtáskodó hangon közlé azt vele, mintha csak tréfálni jöttek volna
 19       4|        hevével nyomult ellenfelére, mintha vissza akarná neki adni
 20       4|       ellent hevesebb ellenfelének, mintha csak játszana vele, oly
 21       4|          hirtelen keresztülfutotta, mintha nem találná oly érdekesnek,
 22       4|           mélázva tekinte maga elé, mintha önszíve dobogását hallgatná.~
 23       5|            képpel húzódik a falhoz, mintha bele kívánna bújni. A sötétség
 24       5|          azon a házasság-elmúláson, mintha Flóra húgom nem válogathatna
 25       5|     Ezenkívül híre kezd terjedezni, mintha Erdélyország határain ellenséges
 26       6|         annyira megfészkelte magát, mintha igazolni akarná a muzulmán
 27       6|           értek, egyszerre kialudt, mintha vizes nádkévéket vetettek
 28       6|              szólt Topay, úgy téve, mintha indulni készülne –, mert
 29       6|         egyszerre úgy tetszik neki, mintha valami lovas alakot látna
 30       7|            oly jámborul mosolygott, mintha csak anekdotákat hallgatna.~–
 31       7|        fogózva, s úgy tetszék neki, mintha a fal ki akarna dőlni alóla,
 32       7|          fal ki akarna dőlni alóla, mintha a torony ingadozna lábai
 33       7|            s ha letekinte a földre, mintha húzná valami erővel aláfelé,
 34       7|        húzná valami erővel aláfelé, mintha biztatná valami láthatlan
 35       8|              kérdé a parancsnok úr; mintha Magyari lett volna a hadseregek
 36       8|        forgatják ellenünk a kardot, mintha Biblia volna. A kálvinista
 37       8|           nyelvükön, de úgy tettem, mintha nem érteném, amíg idáig
 38       9|          ígér, de hogyha hozzáérsz, mintha forró bársonyt tapintanál.
 39       9|            fehérségű arccal, melybe mintha a hajnal mártotta volna
 40       9|        ujjai közt morzsolgatva azt, mintha kelméjének értékét akarná
 41       9|      tökéletes volt a hölgy alakja, mintha remekszobrász márványból
 42      10|            mégis úgy tetszett neki, mintha e dallamon keresztül ama
 43      11|            a galambot, de úgy tett, mintha ráismerne, s igazat adott
 44      12|          hangzik ott a füzek közül? Mintha emberszava volna a csalogánynak,
 45      12|         asszonyom!~– Nem olyan baj, mintha én játszanám vele.~– Mit
 46      12|         éppen úgy nem fogod érteni, mintha egy nyolcadik színről kellene
 47      12|           mellé kobozát, elmélázva, mintha lelkét várná vissza, mely
 48      12|    akadályozta volna.~Majmun pedig, mintha az utat keresné, felkutatá
 49      13|             tornya. A leáldozó nap, mintha még szebbé akarná tenni
 50      13|             sebesen haladtak előre, mintha szárnyaik volnának. Keresztülterelték
 51      13|        hadsereg roppant mennyisége, mintha mindenünnen a földből támadnának
 52      14|        ismét a herceg, s egy ideig, mintha szó és hallgatás közt válogatna,
 53      14|       gondolok rá többet. Vedd úgy, mintha semmit sem kérdeztem volna
 54      14|             hogy aludjék, úgy tett, mintha elnyugodnék; de amint az
 55      14|       idegennek tetszék a nő előtt, mintha egy halálraítélt nézné siralomháza
 56      14|         kötözve; de a nemes paripa, mintha érezné, hogy urának élte
 57      14|        könnyebbnek érzék kebleiket, mintha azoknak minden bérce egy-egy
 58      14|           nehezen tántorgott előre, mintha az a hegy egész súlyával
 59      14|       előtűnni, s úgy tetszék neki, mintha mindig látná benne nejét,
 60      15|      miszerint mindenki azt hiheté, mintha Apafi dühösen rajta volna,
 61      15|    eltakarva fejét.~Apafi úgy érzé, mintha a szoba táncolna mellette
 62      16|       mindannyian a tanácsteremben, mintha saját halálítéletükre jöttek
 63      16|         ideig hallgatva áll helyén, mintha gondolatait rendezné. Szemei
 64      16|         szemei maradtak könnytelen, mintha oly erős hite volna barátnéja
 65      17|             Azraële összerázkódott, mintha kígyó csúszott volna keblébe.~–
 66      17|         minden vére eltűnt arcából, mintha attól tartana, hogy még
 67      17|          arccal tekinte olykor reá, mintha mondaná: látod, nekünk a
 68      17|        többé, ajkait összeszítta, s mintha bizonyos volna már felőle,
 69      17|   dervisekkel imádkozni.~Yffim bég, mintha a lelket lopták volna ki
 70      17|       dervisnek, fehér szemöldökei, mintha zúzmaráz volna rajtok, borzasan
 71      17|       homlokát kebléhez szorítja, s mintha oltani akarnák annak lángjait,
 72      17|        Azraële felszökött helyéről, mintha mérges pók csípte volna
 73      17|           szólt Hasszán oly hangon, mintha valami különös esetnek tartaná
 74      17|         végéről. Ekkor úgy tetszék, mintha valami különös nagy oknál
 75      18|      súghassa azt; de még akkor is, mintha nem érezné elég bátorságnak
 76      18|         Azraëlére veté fel szemeit, mintha azt remélné, hogy tán egy
 77      18|    fájdalmai.~Az odaliszk úgy tett, mintha észre sem venné őt, s legkisebb
 78      18|            kis kezeit is összetevé, mintha tudná, hogy az, ki a néma
 79      18|             elmaradtak küszöbeitől, mintha már meghalt volna.~Első
 80      19|          kisírt szemeivel, gondold, mintha én volnék ott, s ha visszaadod
 81      19|          míg az a levelet elolvasá.~Mintha a lelket cserélték volna
 82      19|           cserélték volna ki benne, mintha a szenvedések országából
 83      19|            boldog álomban lecsukva, mintha azért hunyná be, hogy más
 84      19|        mosolyogva integete fejével, mintha valamely látott képnek köszöntgetne,
 85      19|    nyeregben, ahogy mindig szokott, mintha hozzá volna nőve. Midőn
 86      19|        nekem. Úgy teszek…~S azután, mintha gondolatjai elől akarná
 87      20|            a jelenlevőkön Olaj bég, mintha az arcokból akarná olvasni
 88      21|           oly hangon mondá mindezt, mintha nem is gondolna arra, hogy
 89      21|          amúgy mellékesen Ghykától, mintha éppen azt találná legkülönösebbnek,
 90      21| legénykedéssel beszélt e merényről, mintha csak tréfás kalandot tervezne.
 91      21|           annak hirtelen vége lett, mintha a szó közepén ütötték volna
 92      21|      elkezde lassan közeledni felé, mintha valami dzsinn vette volna
 93      21|            úgy lobogtak, repkedtek, mintha valaki rángatná végeiket,
 94      21|            a keresztülfúvó széltől, mintha valaki rugdalná kívülről,
 95      21|            a hegynek akart rohanni, mintha valami ösztön sugallata
 96      21|          tartva – úgy tetszék neki, mintha közelgő lépteket hallana
 97      21|             lélegzett fel szabadon, mintha sziklák estek volna le szívéről.~–
 98      21|       kendőjével integetett vissza, mintha azzal akarná kipótolni a
 99      21|           bég búsan hajtá le fejét, mintha fájna neki átgondolni e
100      22|          vette észre a nyári lakot, mintha két gondolat találkozott
101      22|         Midőn a szőnyegekre lépett, mintha égő parázson járna, midőn
102      22|           illatos levegőt beszívta, mintha dögvészes dohot lélegzene,
103      22|        ismerős volt ez alak előtte, mintha sokszor, számtalanszor találkozott
104      22|    fölemelkedék, úgy tetszett neki, mintha ama tünemény feléje nyújtaná
105      22|           az összerakott máglyát, s mintha menyasszonyi ágyába lépne,
106      22|             reszkető hangokat adva, mintha ők sírnának ahelyett, aki
107      22|        előtt; és úgy tetszett neki, mintha a fényes füstfelleg között
108      24|         szemei jobbra-balra járnak, mintha mindig vizsgálna, fürkészne
109      24|    ráhalmozott fénynek, úgy néz ki, mintha mindig szennyes és törődött
110      24|   megszólítják, felijed, megrezzen, mintha ott járt volna, ahová mennie
111      24|     keserűen megragadó lőn szózata, mintha az ő szava volna az eredeti,
112      25|          nagy lustán ül a küszöbön, mintha semmire sem figyelmezne,
113      25|        érkezett Sztambulból.~A bég, mintha csak történetesen akadna
114      25| kipkapkodott szemeivel a levegőben, mintha valami nagy szót keresne,
115      27|             téve, s erősen ugatott, mintha szidná érte, hogy ő nem
116      28|            látta, úgy tetszék neki, mintha az égből nézne le rá, és
117      29|             vakító fénnyel lobogva, mintha százágú tűzostor jönne korbácsolni
118      29|      elhomályosítani; úgy tűnt fel, mintha éppen a napot ölte volna
119      29|        sápadtság terült szét rajta, mintha a levegő maga is beteg volna,
120      29|          zúg, morog a hegy alattam, mintha valami nagy hordókat hengergetnének,
121      29|             ellenetek szólani, mert mintha mennykő hullana szavatok
122      29|      merengve elgondolkozott. Majd, mintha eszméi messze tévedeztek
123      29|            megkondulnak a harangok, mintha tűzvészt hirdetnének.~Az
124      29|         recsegett körülte, ablakai, mintha láz gyötrené, rázódtak zörögve,
125      29|         kezde fel s alá szobájában, mintha semmi sem történt volna.~
126      30|      karjait összefonva, oly módon, mintha számlálná, hányan vannak,
127      30|             magad esküszegő!~Azután mintha egyszerre megbánta volna,
128      31|      síkságon, s nagy lárma hallik, mintha a török hadak valami érkező
129      31|        lábával a földre dobbantott, mintha mondaná: „Azért sem fogok
130      31|      elkapják, s úgy elbánnak vele, mintha soha Erdély generálisa nem
131      33|            égő gyantás nyílvesszők, mintha pokoli tűzeső viharzanék
132      34|           nem cáfolhat meg.~Teleki, mintha valamit érzene, különösen
133      34|         válogatott haddal, s azóta, mintha a föld nyelte volna el,
134      34|            s Telekinek úgy tetszék, mintha már látta volna ez alakot.~
135      34|          nagyot, nehezet sóhajtott, mintha az egész eget be akarná