Fezejet

  1       1|  nagytiszteletű uram, a múlt éjszaka, amint a szérűskertemből jönnék
  2       1|              kápolna felé tértem; hát amint ott nagy csendesen elhaladok,
  3       1|            város felé szándékoztak, s amint engem megláttak, suttogva
  4       1|          mondván: kicsoda a mi urunk?~Amint a magiszter elvégzé patétikus
  5       2|               tököt, s csak elbámult, amint abból tökmag helyett a fényes
  6       2|               kapott cifra öltözetet, amint Bukarestbe ért, eladta valami
  7       3|               voltak felállítva, hogy amint meglátják a fejedelem hintaját,
  8       3|            levélhozó csatlósnak, hogy amint a hajnalt pirkadni látja,
  9       4|         meglepetve ereszté le karját, amint az észre sem vett csapás
 10       6|           ember rohant a barlangba, s amint húszlépésnyire értek hozzájuk,
 11       6|          visszabaktatva Debrecenbe, s amint ott Rákóczi szobájába belépett,
 12       6|          kanócot, hogy el ne alugyék. Amint így kínlódnék, egyszerre
 13       6|            magában tusakodva a tatár, amint hasztalan célozgatott, mert
 14       6|               míg egy füzeshez ért, s amint ide jutott, megfordult,
 15       6|             gyűl szívébe, karjaiba, s amint a török zászlótartó felágaskodtatá
 16       7|             vendégei, amit mondott, s amint arra sem feleltek, nagy
 17       7|               bocsátva a fáklyásokat, amint illett.~Amint az első rabló
 18       7|            fáklyásokat, amint illett.~Amint az első rabló már lement,
 19       7|               fel leányával együtt, s amint tapasztalandja, hogy a gyülevész
 20       7|          kivesse magát az ablakon, de amint annak párkányára lépett,
 21       7|       ötvenölnyi mélység tátongott, s amint szédelegve föltekinte, feje
 22       7|           Magyari értett meg mindent. Amint a barát visszajött a toronyból,
 23       8|           szokását a derék férfiúnak, amint késő éjszaka minden baj
 24       8|           négy óra járást, s ezért is amint bebukott a fejedelemhez,
 25       8|             ezeknek sem kellett több. Amint meglátták, hogy a fejedelemnő
 26       8|                az ablakhoz szaladt, s amint meglátá a rémületesen futó
 27       8|         felmászott egy fa tetejére, s amint a legelső csapat nemes lovast
 28       9|         voltak ott vásárra kiállítva! Amint a legelső török ittassá
 29       9|              csak feje látszott ki, s amint azt a bég felé fordítá,
 30      12|                mely elrejtve tartá, s amint megpillantá a dalnokot,
 31      12|             végigmenve a Duna gátján, amint a zsiliphez ért, azt minden
 32      13|              kényszeríttetett jőni, s amint Petneházy ötvenlépésnyire
 33      14|                mintha elnyugodnék; de amint az eltávozott szobájából,
 34      14| testben-lélekben kifáradtan kelt fel, amint világosodni látta a nappalt,
 35      14|       szétröppentek az ijesztő képek, amint férje izmos karjai átölelték.~–
 36      14|       közelebb, hadd támaszkodom rád.~Amint ez balgatag odahajol hozzá,
 37      14|              a mutatott hegytetőre, s amint a lovász felsegíté urát,
 38      14|  nagyszerűségének képe állt előtte, s amint e roppant panoráma mélyébe
 39      14|             melyen nejét elbocsátá, s amint tovább nézett, íme, éppen
 40      14|        bérctetőn elszórva hevertek, s amint a törökök a szűk hegytorkolatba
 41      14|               túlsó hegyoldalba, mely amint csörtetve futott végig,
 42      14|             engedi békével vonulni, s amint erre feleletül újra nehány
 43      14|          Kolozsvárt elérték; kocsisa, amint a tornyokat meglátta a távolból,
 44      15|               is megtette volna érte.~Amint a fejedelmi pár tornácán
 45      15|                a porta semmivé teszi.~Amint így tusakodnék magában,
 46      15|          azután megrázta azt emberül, amint illett.~– Sohase bántsd,
 47      15|              meg a dolgot magatokban, amint megérdemli; s ha azután
 48      15|           jutott ki az első ajtón. De amint a másodikat betevé maga
 49      16|              fejedelmet trónjáig. Az, amint felpillant a trónra, megdöbbenve
 50      16|              akar, amitől fél: s íme, amint felnyílt az ajtó, s belépett
 51      16|        tekintetét a jelenlevő urakon, amint azok egyenként lesüték szemeiket
 52      16|             fogva hurcolni háremeibe!~Amint Apafiné sorba nevezé a férfiakat,
 53      16|           közülök menten odaugrott, s amint Yffim bég keresztbefont
 54      17|               zajt ne gerjesszenek, s amint túl volt velök a hídon,
 55      17|          szemeinek utasítást adott, s amint a két alak sátora homályába
 56      17|      ijedtében felugrott kerevetéről, amint Kucsuk helyett fiát hallotta
 57      17|            volna ki belőle, állt ott, amint Azraële ördögi gúnymosollyal
 58      17|            áhítatteljesen lezárva.~És amint újra kinyitá szemeit, a
 59      17|   varázstünemény játszik vele, s csak amint kábultan széttekinte, s
 60      17|            felfutva egy magas fára, s amint annak az ágáról ismét visszahajolt,
 61      17|          kezébe adván Sturdza Máriát, amint azzal Olaj bég a Királyhágóhoz
 62      17|            címet és ölelgetést, hanem amint körültekinte a szobában,
 63      17|         hercegnőt szállító kíséretet, amint a Királyhágót átlépte, alakosok
 64      17|               között elvégezték, hogy amint Erdélyből kiértem, utamban
 65      17|               szabad hozzá bemenni, s amint fellábadozott, másnap reggelre
 66      18|         kisgyermekét karján tartva, s amint az alvó kisded szőke aranyfürtös
 67      18|           szorítá gyermekét kebléhez, amint látta, hogy közelebb lép
 68      18|          mosolyogni látta gyermekére, amint csak egy éhes farkas tudna
 69      18|           hangjára felébredt Mária, s amint kezét megmozdítá, megcsörrent
 70      18|          arcával a gyermek arcához, s amint annak szép hosszú szeme
 71      18|            kérdé magában az odaliszk.~Amint a hajnal első sugára a magas
 72      19|             lakománál érte az izenet. Amint a levelet megkapva elolvasá,
 73      19|              pedig ismét megállott, s amint fél lábbal kinn volna, belenyúlt
 74      19|               a vén dervist kivéve, s amint ezt belépni látták, zárjanak
 75      19|           melyen a hercegnőt tartá, s amint fölébredt, alkalma lőn meggyőződhetni
 76      21|              menten elnyomta az álom.~Amint eltávozott, Mária letérdepelt
 77      21|        furakodott egészen közelébe, s amint az visszafordult, hirtelen
 78      21|              volna el a kiáltó fejét.~Amint azonban a várkert falai
 79      21|            gazdagon megjutalmaz érte.~Amint a gróf saját nevét mondá,
 80      21|        padozatra.~E zajra fölriadt, s amint félálmosan az ablakra tekinte
 81      21|        másikkal a túlsó falhoz ért, s amint Hasszán nyitni akará az
 82      21|         ordítva futott az ablakhoz, s amint meglátta az alábocsátott
 83      21|           fölébreszté az alélt nőt, s amint felveté szemeit, karjait
 84      22|               s belépett a csarnokba. Amint a szolgáknak reggel meghagyá,
 85      22|             egy kerevetre halmozva, s amint az utolsó szobába belépett,
 86      22|          közelítének soha.~Hirtelen – amint a Duna fekete hullámait
 87      22|           Yffim bég körültekintett, s amint rövid üdvözlés után nem
 88      23|      fejedelemasszony tulajdona volt. Amint Annának tudtára esett az
 89      23|           büntetését – monda Béldi –, amint a fejedelemségre vágyom.
 90      24|            hazában, mint volt nekünk.~Amint Béldi elhallgatott, előlépett
 91      24|          nagyvezér Béldit és társait. Amint a menekültek beléptek a
 92      24|            növekedett sápadozó arcán, amint azt meg kezdé érteni.~A
 93      25|           látni a közelítő szpáhikat, amint rablott vagyonnal túlterhelve,
 94      25|             őket jőni a szorosútba, s amint azok egész gyanútlanul folytaták
 95      25|          széttekintve egy bot után, s amint meglátott a szegletben egy
 96      25|          eredett, s így történt, hogy amint az ajtón kifelé szaladna,
 97      25|        ajkaihoz érteté a pergament, s amint annak sorait odább-odább
 98      26|               isteni malaszt szavait.~Amint a férfiak beléptek, a nő
 99      27|         kacagott, mint a többi, hanem amint hazaérkezett Erdélybe, elkezdé
100      28|           adva a napsütötte vidéknek. Amint az út a székely hegyek felől
101      29|             megkavarta a felhőkkel, s amint azokat gomolygó tömegben
102      29|           Vajda Lászlóra ismerének, s amint telhetett, nagy szorulkodással
103      29|         székely egyiket sem ismervén, amint Vajda László nagy büszkén
104      29|             még dühösebb; ő is tehát, amint Vajda László a néptömegen
105      29|               egészen feléje fordult, amint beszélt.~– Mit gondol kegyelmed? –
106      29|             arcok voltak előtte, kik, amint ő reszketve Isten trónja
107      29|              mégis megírta levelét; s amint a végére jutott, kemény
108      30|              határozatok tárgya. Mert amint Mahomed kimondá, hogy egy
109      30|              négyfelé vágom.~S azzal, amint a pergament két kézzel kiterjesztve
110      30|             zúgó Boszporuszra vissza.~Amint ez megtörtént, a basák,
111      30|              a dívánba léphetéstől, s amint belépett, az előtte álló
112      30|      irtózattal álltak félre útjából. Amint az ifjú a terem közepére
113      30|               kardjában megbotlott, s amint hozzá kapna, érzé a markolat
114      31|               Magyarországra mehetni, amint a szamosújvári országgyűlésen
115      31|               nőttön-nőtt büszkesége, amint tapasztalá, hogy közeledtökre
116      31|             mindent jól lehete látni.~Amint Thököly a fővezér hintajához
117      31|              fejedelmi zászlós botot. Amint ismét lóra ült, s az erdélyi
118      31|           volt sátorában a tihájával; amint meglátta Telekit, kellemetlen
119      31|              ácsorgó katonáknak, hogy amint Teleki a sátorból kilép,
120      31|          következésekben van megírva.~Amint Fülek várát feladták a töröknek,
121      32|          életének világosabb fele, ki amint letűnt, kétszeresen sötét
122      33|            elterjedt a hadseregben, s amint egyenkint bekövetkeztek
123      33|              reggel kapá e levelet, s amint végigolvasta azt, egy pillanatig
124      33|           győzelemnek leend pecsétje.~Amint Feriz a hannoveri fejedelem
125      34|            elhullottat vagy szaladót.~Amint Thököly Havasalföldön keresztül
126      34|           hívja össze a tábornokokat; amint Norcher, Magni és Doria
127      34|     összetalálkoznak. A két vezér az.~Amint Thököly megismerte Ferizt,
128      34|                s kiszállának a síkra.~Amint csatarendben álltak, akkor
129      34|         könnyen meg lehetett gázolni.~Amint a székelyek megpillanták
130      34|      előhívatá megbízott szolgáját, s amint fekete köntösbe volt öltözve,
131      34|           mint a vihar előtt az erdő! Amint a támadók közel jutottak
132      34|              a másodikra vettetett, s amint Norcher generál egy hajítódárdától
133      34|              vitték el a csatatérről. Amint azonban egy dombtetőre felért,
134      34|            Doria osztálya volt az, ki amint a tatárokat űzve, különszakasztatott