Fezejet

  1       1|        járt az; sőt Szentmiklóson le is ütött egy szétszakadt
  2       1|         addig odább nem ment, míg le nem fogta, és kezet nem
  3       1|      szíjat, s mikor készen volt, le akart vonni a kialkudott
  4       1|       több, csak kettő, a csillag le fog esni belőle, a félhold
  5       2|           a küldőnek pedig vágják le a fejét.~A kiaja bég úgy
  6       3|  ereszkedőnél, hogy gyalog jöjjön le. Miként maga Mihály úr szokta
  7       3|            azt Feriz bég mindjárt le fogja számodra írni, adjatok
  8       3|       hirtelen zavarodottan vonta le turbánja tekercsét homlokára,
  9       4|        firkáitokat olvasni. Eredj le, nyergeltesd fel paripámat,
 10       4|         mintha egy lélegzet alatt le akarná azt gázolni, s sűrű
 11       4|           vívnék most veled. Dőlj le kissé ide mellém a fűbe;
 12       4|        kard egy perc alatt föl és le vág, mintha sarlóval csapott
 13       4|           ifjú meglepetve ereszté le karját, amint az észre sem
 14       5|        kegyelmed miért nem feküdt le, ha megparancsoltam? Illik-e
 15       5|         Telekinek mit volt tenni? Le kellett feküdnie felsőbb
 16       6|        tábornok látva, hogy arról le nem beszélheti: a fiú, ha
 17       6|     portékákkal, s egész Bagdadig le kereskedtek a Haly basa
 18       6|            Pedig másnak bizonnyal le nem engednék egy forintot.
 19       6|           használható, ha a végit le lehet valamire tenni, s
 20       6|       akár engemet is! Söpörjétek le a hidat! Az élet olcsó,
 21       6|          tégedet, László! – kiált le a hölgy a torony ormáról,
 22       6|           egy fehér kendőt hajíta le hozzá, azt már magasan lobogtatja
 23       6|          kedvese holttestére veté le magát, s ott meghalt ugyanazon
 24       7|        vendégeim levétek, üljetek le, és lakozzatok, amivel kívántok.~–
 25       7|    villogó baltával.~Így haladtak le a pincegádorig; a jó páter
 26       7|        hogy ugyanazon pillanatban le fogsz esni az ablakból,
 27       7|   láthatlan erő, hogy szökjék már le onnan!~Csapatjai, mik ezalatt
 28       8|     azután pedig tintával öntötte le a már kész levelet; siettében
 29       8|           kegyelmeteket egy lábig le nem öldösik.~A zavart kiáltozásokból
 30       9|           hölgynek, hogy bocsássa le magáról leplét. Az rögtön
 31      10|         selyemkötélen ereszkedett le ablakából a tengerbe, s
 32      10|            s saját kezeivel teszi le őket a sírba. És, óh, uram,
 33      11|       távol egy jegenyefára száll le.~– Nézd uram, minő szép
 34      11|            mely éppen akkor verte le sátrait a halmokon. Egy
 35      11|           az hirtelen.~– Nem ülsz le velem ide e partra a puha
 36      12|     csillag a pokolban~Szálljatok le, csendes árnyai az éjszakának,
 37      12|        mutasd meg, hogy hol ejtéd le kezedről a kösöntyűt.~Azraële
 38      12|  brillántos gyöngyfüzért kapcsolt le karjáról, s a vízbe hajítva
 39      12|    délcegen áll előtte, s úgy néz le rá, mint egy királynő.~–
 40      12|         alakját, hosszú hajfürtei le voltak bomolva; hogy fenn
 41      12|        gyönyörtől remegve rogyott le mellé.~Azután vevé a virágfüzért,
 42      13|         azt kérni, hogy engedjünk le az adóból?~– Kegyelmes uram,
 43      13|      Gábor derék ember volt, amit le nem fizetett ezüstben, lefizette
 44      13|         paszomántos köntöseiteket le fogják rólatok húzni, s
 45      13|        helyette, én úgy húzom azt le, hogy mást nem adok fel
 46      13|    megfenekleni, vontassátok elő, le kell ágyúzni a falakat!~
 47      13|        merné neki mondani: szállj le lovadról, hiszen te tíz
 48      13|           fel falvaikat, verjétek le a keresztet templomaikról,
 49      13|           templomaikról, vágjatok le mindent, aki a férfikort
 50      13|         arcánál sötétebb éj száll le szomorú vonásira.~– Ne bántsd
 51      14|        aggodalom az egész. Feküdj le. Nekem némi dolgaim vannak
 52      14|     nappalt, s szédelgő fővel ült le ablakába, honnan az udvarra
 53      14|       ablakába, honnan az udvarra le lehete látni.~Az udvari
 54      14|         lábait a kengyelhez, hogy le ne essék a lóról, s csúfondárosan
 55      14|        előtt, hogy a híd gerendái le vannak szedve, csak karfái
 56      14|  reszketésén látszott, hogy lovát le sem nyergelé azóta.~– Ne
 57      14|         Isten őrzé, hogy százszor le nem esett.~Félórai fáradság
 58      14|        Kolozsvárra vissza.~Mária, le sem szállva hintajából,
 59      15|       tartott. Ott aléltan omlott le a márványra.~Apafiné udvarhölgyeit
 60      16|          az évi adót szállíttassa le a portánál; minden jót ígért,
 61      16|            s félaléltan csúsztatá le kezeit Apafi térdeiről.
 62      17|          fedett folyosón bocsátva le őket, hogy zajt ne gerjesszenek,
 63      17|     Homlokának tüzét ezek simíták le, lüktető erein lágy, szelíd
 64      17|       nagy aranygyümölcs csüggött le a végéről. Ekkor úgy tetszék,
 65      17|      nekem azt az aranygyümölcsöt le kellene onnan szakítanom,
 66      17|           bég éppen térdéig hajtá le fejét e pillanatban a delnő
 67      17|          mehetett. Őket vághatták le az alakosok, de a hercegnő
 68      18|          hajtá, ő is fejére hajtá le arcát. Oly jól illett szép
 69      18|          szép hosszú szeme pillái le voltak csukódva, egy könnyű
 70      19|            hogy Feriz holtan esik le lováról, az pedig ült a
 71      19|         várból a sánc alatt vezet le. Eljövök, és … elhozom őt
 72      21|       párkányait, ha nem szakad-e le alatta. A szék rosszul volt
 73      21|          embert, ki a várablakból le akarna ereszkedni, s tán
 74      21|        Inkább az enyimeket vágjuk le – szólt nemes versenyzéssel
 75      21|       tekercs a másik után omlott le az odaliszk fejéről. Midőn
 76      21|        egy fehér alak bocsátkozék le a falon, mindig lejjebb-lejjebb,
 77      21|          súgva:~– Maradj itt. Ülj le gyermekeddel, s vigyázz
 78      21|           egypár örmény kereskedő le is feküdt már a kapuban,
 79      21|   vitézség.)~A herceg búsan hajtá le fejét, gondolva, hogy egy
 80      21|      régen beállt, addig vigyétek le lovaitokat a part alá, hogy
 81      21|           bele, s ájultan rogyott le a földre…~*~… „Siess, hercegnő,
 82      21|    hirtelen egy ordító hang kiált le a várablakból; végighangozva
 83      21|       ijedelemtől ájultan rogyott le Azraële lábaihoz, s mozdulatlan
 84      21|        mintha sziklák estek volna le szívéről.~– Nem fognak-e
 85      21|    megérve?~Feriz bég búsan hajtá le fejét, mintha fájna neki
 86      21|  kioszkodba érsz, ne feküdjél még le aludni… ülj ki ablakodba,
 87      22|  kioszkodba érsz, ne feküdjél még le… ülj ki ablakodba, s nézz
 88      22|            azt hivé, az ég küldte le hozzá bűnbocsánata hírnökét,
 89      22|        húrjai egyenkint pattantak le az égő rámáról, fájdalmas,
 90      23|           s a saját nyakát vágják le vele.~El is távozott. A
 91      23|            hogy éppen ő fejezteté le Bánfi Dénest, pedig annak
 92      24|           lopózott könnyet törült le ifjú arcáról.~– Kegyelmes
 93      24|           ország dolgait: tegye ő le rögtön a fejedelemsüveget,
 94      25| segélyükre érkezhetém, mind egyig le voltak gyilkolva, s megölőik
 95      25|       egymagad huszonnégy szpáhit le nem kaszaboltál, sőt bizonyosan
 96      25|           márványhideg arccal ült le szófájára, s egy szemöldintésére
 97      25|          mind egyszerre gördültek le lábaikhoz.~– Óh, ti hitetlen
 98      26|   felmagasztalt áhítattal rogyott le térdeire, ajkaival és homlokával
 99      27|      érkezett, éppen akkor szállt le szekeréről Székely László
100      27|          uram, tudom, nem vágatna le érte, hisz Apafi István
101      27|       akkor felült az eb, szemeit le nem vette róla, s a legkisebb
102      27|           láncaiba fogódzék, hogy le ne rogyjon öröm, ijedtség
103      27|      összezúzott lélekkel rogyott le ülőkövére. Neje nyakára
104      27|      Isten haragja még ma sújtana le fejetekre. De én – szeretem
105      27|      féreg rág is benne. – Töröld le könnyeidet, jó nő, látod,
106      28|       minden bokrot, minden házat le tudnék egyenkint írni.~–
107      28|       neki, mintha az égből nézne le rá, és sajnálná, hogy el
108      28|          karjára támaszkodva ment le az udvarba, gyöngéd habtermete
109      29|          a házak tetőit hajigálta le, s a templomokról dobálta
110      29|          s a templomokról dobálta le a csillagokat és kereszteket,
111      29|           a város közepére csapva le, megrendíté sújtó csattanásával
112      29|    rajtunk; egy este sem fekszünk le anélkül, hogy a halálunk
113      29|    népével együtt, s úgy feküdnék le. Éjszaka pedig számtalanszor
114      29|        Dénes: kegyelmed fejezteté le; meghalt Béldi: kegyelmed
115      29|      eresze alá, az nem szakadhat le.~A fejedelemnő nem bírt
116      30|    szemeire bágyadtan ereszkedtek le hosszú, sötét pillái; sűrű,
117      30|          a nagykállói őrség vágta le a város alatt portyázó szarácsiakat,
118      30|        fehér szakálla övéig folyt le rezegve; utána jött két
119      30|         imámnak, hogy térdepeljen le a díván zsámolya előtt,
120      30|           volt kötve oldalára, de le volt róla törve a markolat:
121      30|           azt mondja neki: szállj le lovadról, s cseréld meg
122      32|  eltántorodott bűnösnek, s nézzen le rá onnan a magas mennyből,
123      33|    Bolgárországot, az arnótságot, le egészen a jóni tengerpartokig,
124      33|           makacs kitartással élte le a magányban lefolyt éveit
125      33|           álljanak elő azok, akik le tudták törülni a szent esküvést
126      33|     fogadás lapját, most törüljék le a történet lapjáról a rajtatok
127      33|       janicsárok ezrével omlottak le fegyvereik alatt, ott ölettek
128      33|          pokoli tűzeső viharzanék le fejeikre; a nyilak hegyeikkel
129      34|     Fúvassátok meg a trombitákat, le kell a sátorokat törni;
130      34|           fogva, hogy a mélységbe le ne hengerüljenek; majd ismét
131      34|           kövi sas bámulva nézett le a kőszálról, melyre felrepült,
132      34|  pillanatban kilenc zászló bukott le a harminckettő közül, s
133      34|           meg száz harcos hullott le lováról.~De a többi nem