Fezejet

5001      24   |              rimánkodva, hogy fogadja el a vezér ajánlatát.~Ha neki
5002      24   |           viszonza Béldi márványhidegen.~A többi urak odatérdepeltek
5003      24   |           elfordulva könyörgő társaitól.~A nagyvezér megértve a dolgot,
5004      24   |          társaitól.~A nagyvezér megértve a dolgot, dühösen ugrott fel
5005      24   |               Csauszok!~– Láncokat ennek a veszett kutyának! – rikácsolá
5006      24   |               engedé magára lakatoltatni a félmázsás vasakat, miket
5007      24   |                 félmázsás vasakat, miket a szolgasereg mindig kézügy
5008      24   |                  gyaur cenk! – kiálta rá a vezér, mikor már meg volt
5009      24   |            megállom – szólt ünnepélyesen a honfi, bilincses kezét az
5010      24   |               segéljen!~– Úgy gebedj meg a börtönben! – harsogá Kara
5011      24   |                  Musztafa, kezével intve a poroszlóknak, hogy Béldit
5012      24   |                Béldit ragadják meg.~Mint a kemény kő, ha megüti, szikrákat
5013      24   |                  úgy fordult még egyszer a vezér felé Béldi, megrázva
5014      24   |                megrázva nehéz láncait:~– A te órád is ütni fog!~S azzal
5015      24   |             börtönébe vezettetni.~      ~A fővezér rögtön visszahívatá
5016      24   |              fővezér rögtön visszahívatá a fejedelem követjeit, s megdicsérve
5017      24   |             tartatott nagyobb szónoknak.~A szeráj kapujában találkoztanak
5018      24   |            követek Csáky László urammal. A jó úr mindjárt látta a jövők
5019      24   |                   A jó úr mindjárt látta a jövők elégült mosolygásáról
5020      24   |               Béldi Pállal szövetkezett, a francia és német követeknek
5021      24   |                testét-lelkét, ha számára a fejedelem bocsánatát s vagyonai
5022      24   |           elválik, sőt meg is ajándékozá a jó urat, ki ekképpen négy
5023      24   |                 az egyik szakadni talál, a másik fenntartsa.~*~– Béldi
5024      24   |                  Béldi mindent elrontott a maga ügyében – szólt Kucsuk
5025      24   |                szólt Kucsuk basa fiához, a dívánból eltávoztában –,
5026      24   |      eltávoztában –, én egészen lemondok a rajta segíthetésről.~– Én
5027      25   |                                     XXV. A törökhalál~A nagyváradi
5028      25   |                        XXV. A törökhalál~A nagyváradi basa kapujában,
5029      25   |               nagyváradi basa kapujában, a többi ott szájongó fegyveres
5030      25   |                 látni, ki nagy lustán ül a küszöbön, mintha semmire
5031      25   |                   daliás ifjú lovagol ki a kapuból, ki előtt földig
5032      25   |             előtt földig hajtják magukat a katonák; a basa legkedvesebb
5033      25   |               hajtják magukat a katonák; a basa legkedvesebb lovagja
5034      25   |             nemrég érkezett Sztambulból.~A bég, mintha csak történetesen
5035      25   |              ismersz már reám, Zülfikár?~A megszólított földig hajtá
5036      25   |                  Allah kegyelmes, hozott a próféta lelke, kegyelmes
5037      25   |                 azzal elkezde gyalogolni a felszólított a bég lova
5038      25   |                gyalogolni a felszólított a bég lova mellett, ki inte
5039      25   |                   Sok pénzt elvesztettem a kockán Sztambulban, Zülfikár,
5040      25   |               forgatott szemmel.~– Hagyd a szenteskedést, Zülfikár!
5041      25   |               szemtelenséggel dicséritek a prófétát, született török
5042      25   |                   én becsülöm benned azt a tulajdonságot, hogy amikor
5043      25   |                jó orvosságát tudom ennek a bajnak, s ha akarod, kigyógyítlak
5044      25   |                Zülfikár meghunyászkodott a ráemelt kopjanyéltől, s
5045      25   |                  hova járunk rabolni? Én a próféta szakállára esküszöm,
5046      25   |            elrejtve, s te vezeted nyomba a szpáhikat, amiért aztán
5047      25   |           különben még egy szájat nyitok a fejeden.~– Uram, de el ne
5048      25   |               Uram, de el ne árulj, mert a szpáhik lófarkra kötnek,
5049      25   |               szpáhik lófarkra kötnek, s a basa karóba húzat. Tudod,
5050      25   |                   Tudod, hogy nem engedi a rablást, de ha megtörtént,
5051      25   |              akarok menni; én tudom csak a módját, hogy kell a zsákmányt
5052      25   |                 csak a módját, hogy kell a zsákmányt kézre keríteni.
5053      25   |         megrohannak, addig én távolacska a túlsó faluvégre állok; akinek
5054      25   |            kincse van, az siet menekülni a túlsó faluvégen, s így mind
5055      25   |                  mind az én kezemre jut.~A renegát elemében kezdé magát
5056      25   |                  az éjjel Élesdre mennek a szpáhik; ott gazdag oláhok
5057      25   |          elvágtatott, Zülfikár visszaült a kapu mellé, nagy álmosan
5058      25   |             kilopózott huszonnégy szpáhi a városból, s elindult az
5059      25   |              eltakaró hegyoldalt elérte. A szpáhik már azóta rabolták
5060      25   |               szpáhik már azóta rabolták a helységet, mit tanúsított
5061      25   |                helységet, mit tanúsított a távoli lárma, sikoltozás,
5062      25   |               világításul gyújtottak meg a fosztogatók.~Itt egy szorosút
5063      25   |                  adott ki, hogy mindenki a legcsendesebben legyen,
5064      25   |                 nyugodtan várta ott, míg a szpáhik visszatérnek.~Nehány
5065      25   |                órai rablás után megszűnt a távoli lárma, s helyette
5066      25   |            veszekedés kezde hallatszani, a mély völgyben lehete látni
5067      25   |               mély völgyben lehete látni a közelítő szpáhikat, amint
5068      25   |           kettesével, hármasával jöttek, a prédán veszekedve egymás
5069      25   |                  bég be hagyta őket jőni a szorosútba, s amint azok
5070      25   |              egész gyanútlanul folytaták a civakodó osztozást, hirtelen
5071      25   |            oldalról előrohant, körülfogá a meglepett martalócokat,
5072      25   |          martalócokat, s mielőtt azoknak a meglepetés zavarában idejük
5073      25   |               mindenfelől. Hajrá, hajrá! A tusa rövid ideig tart. Az
5074      25   |                  közül egy sem esett el, a szpáhik közül egy sem menekült
5075      25   |                  bég megtörlé kardját, s a leölt szpáhikat ott hagyva
5076      25   |                 csapatjával Nagyváradra.~A basa kapujában ismét összetalálkozott
5077      25   |            összetalálkozott Zülfikárral. A bég megfenyegetve öklével,
5078      25   |             bennünket Székely Lászlónak, a szpáhikat mind levágták!~
5079      25   |            szokta azt cselekedni; hogyha a szpáhik kevés osztalékot
5080      25   |                 nehány arany fölöslegért a magyar vezéreket előre figyelmezteté
5081      25   |               egy-kettő mindig otthagyta a fogát, s a többi is zsákmány
5082      25   |              mindig otthagyta a fogát, s a többi is zsákmány nélkül
5083      25   |                zsákmány nélkül tért meg. A múlt éjjeli kalandról is
5084      25   |             éjjeli kalandról is tudósítá a kolozsvári kapitányt, de
5085      25   |                 de ki nem veheté hasznát a tudósításnak, mert a fejedelem
5086      25   |             hasznát a tudósításnak, mert a fejedelem neve napja volt,
5087      25   |             fejedelem neve napja volt, s a katonáknak tisztelkedni
5088      25   |           kellett.~Zülfikár görcsöt érze a torkában, azt hallva, hogy
5089      25   |          torkában, azt hallva, hogy mind a huszonnégy szpáhi ott veszett,
5090      25   |              veszett, s rögtön kifordult a városból, s az erdőkön keresztül
5091      25   |               bég elszörnyedve lépett be a basához.~– Kegyelmes uram –
5092      25   |           szövetségeseink vannak nekünk. A múlt éjjel kiindulék, lovagjaimhoz
5093      25   |                 huszonnégy szpáhit véve, a környékbe, magam számára
5094      25   |              Becsülettel bevásárlánk, én a lovakat rábíztam a szpáhikra,
5095      25   |       bevásárlánk, én a lovakat rábíztam a szpáhikra, s magam jól előrelovagoltam.
5096      25   |         előrelovagoltam. Egy szorosútnál a szpáhiknak cselt vetettek
5097      25   |         előadásra, nyájasan megveregetve a szép ifjú arcát, vigasztaló
5098      25   |                vesztegesd e hitetlenekre a te szép tüzedet, rövideden
5099      25   |        Kolozsvárra szaporán. Ott térj be a parancsnokhoz, Székely László
5100      25   |                és azt izeni, hogy miután a te kutyahitű szolgáid a
5101      25   |                  a te kutyahitű szolgáid a múlt éjjel Feriz bég embereit
5102      25   |                két nap alatt itt lesznek a gyilkosok.~– Attól tartok –
5103      25   |                  szólt Feriz bég –, hogy a fejedelem közbeveti magát
5104      25   |                Csak nem hiszed tán, hogy a magas portával ujjat merjen
5105      25   |            amilyet ezerével veszteget el a csatamezőn.~– És én mégis
5106      25   |                 az éjjel künn sem voltak a városból.~– Sajnálom a száz
5107      25   |            voltak a városból.~– Sajnálom a száz aranyodat, édes fiam,
5108      25   |          aranyodat, édes fiam, de tartom a fogadásodat, és ha el találom
5109      25   |              László uram bőréből.~      ~A megszeppent Zülfikár addig
5110      25   |                 nagy fáradtan felkereste a várnagyot, ki nagy prémgalléros
5111      25   |                 tisztogatta.~Ezek voltak a jó úr gyönge oldalai, a
5112      25   |                  a jó úr gyönge oldalai, a legszebb drágakőgyűjteménye
5113      25   |     fényesítgetett egy nyúllábbal, midőn a renegát lélektelenül beesett
5114      25   |               hozzá az ajtón, s nem bírt a fáradságtól szóhoz jutni.
5115      25   |                tudósításodnak, Zülfikár, a fejedelemnek neve napja
5116      25   |            fejedelemnek neve napja volt, a katonáknak nem volt szabad
5117      25   |                  nem volt szabad kimenni a városból.~– Beszélhet kegyelmed –
5118      25   |          huszonnégy szpáhit Élesdnél. Ki a bolond mondta kendteknek,
5119      25   |                 hogy megöljék őket? Csak a prédát kellett volna tőlük
5120      25   |                  László kiejté ijedtében a nyakláncot kezeiből, s nagy
5121      25   |                 s nagy szemeket mereszte a renegátra.~– Ne bolondulj,
5122      25   |                  lélek sem volt innen ki a várból, ma és tegnap.~–
5123      25   |              szólt neheztelő duzzogással a renegát. – Milyen jó ártatlan
5124      25   |             képet tud kegyelmed csinálni a dologhoz, mint a ma született
5125      25   |                csinálni a dologhoz, mint a ma született bárány.~– De
5126      25   |                  hogy egy szót sem értek a dologból.~– Így! Így! Bizony
5127      25   |              tartogassa kegyelmed ezeket a hazugságokat Ajász basa
5128      25   |              haragos tekintéllyel támadt a renegátra.~– Elmenj innen,
5129      25   |                 találom hozzád vágni ezt a nyúllábat, hogy a holdvilágba
5130      25   |              vágni ezt a nyúllábat, hogy a holdvilágba esel tőle!~Ez
5131      25   |           megfelelt rá.~– Hozzám ne vágd a nyúllábadat, ha még hozzám
5132      25   |            kegyelmes úr, mert ha kikapom a handzsáromat, ugyan a tenyeredbe
5133      25   |            kikapom a handzsáromat, ugyan a tenyeredbe teszem a fejedet.~–
5134      25   |                ugyan a tenyeredbe teszem a fejedet.~– Ejnye lélek!
5135      25   |                  után, s amint meglátott a szegletben egy nagy ezüstgombú
5136      25   |             meglátá az ablakon keresztül a várudvarra bevágtató agát,
5137      25   |              Ajász basa küldött, s félve a vele való találkozástól,
5138      25   |                az ajtón kifelé szaladna, a rá éppen szemközt jövő agát
5139      25   |              jött, s hasba ütvén ököllel a várnagyot, összeszidá annak
5140      25   |                 váltott e szavakra, mint a jóféle opál vagy mint a
5141      25   |                  a jóféle opál vagy mint a kettétört tinórugomba, s
5142      25   |                világos volt előtte, hogy a rabló szpáhikat valaki csakugyan
5143      25   |              agához, ki miután kifogyott a szóból, őt hagyta beszélni –,
5144      25   |                embereim azon egész napon a fejedelem ablakai előtt
5145      25   |              estve magam zártam be rájuk a kaput, úgyhogy innen egy
5146      25   |           haragudjál, és ne kívánd tőlem a szpáhik megölőit, mert én
5147      25   |                 s kipkapkodott szemeivel a levegőben, mintha valami
5148      25   |                elő nekem mind egy lábig.~A várnagy nagy cseppeket kezde
5149      25   |     szorongásában az jutott eszébe, hogy a tett minden beszédnél többet
5150      25   |                többet ér, fogá tehát azt a krizopráz és hyacinttal
5151      25   |          odanyújtá engesztelő ábrázattal a töröknek, tudván, hogy az
5152      25   |                 szokott hallgatva lenni.~A követ azonban úgy vágta
5153      25   |               azonban úgy vágta lábaihoz a kezébe adott láncot, hogy
5154      25   |                kezébe adott láncot, hogy a drágakövek szanaszét ugráltak
5155      25   |            drágakövek szanaszét ugráltak a pallón, s megtoporzékolva
5156      25   |               gyulladt pofával ordítá:~– A gyilkosok kellenek nekem,
5157      25   |            gyilkosok kellenek nekem, nem a te drágaköveid!~A várnagy
5158      25   |             nekem, nem a te drágaköveid!~A várnagy ebben átlátva, hogy
5159      25   |            levezeté őt katonáihoz, kiket a várudvaron rendbe állítva,
5160      25   |               várudvaron rendbe állítva, a követ hallatára sorba kérdezé
5161      25   |               mindegyiket, hogy hol volt a kérdéses éjjel. Természetesen
5162      25   |             tudta mutatni az alibit, még a gyanút sem lehete ráfogni
5163      25   |                   Nem szólt semmit, csak a szemei jártak; ahogy az
5164      25   |                katona is kitagadta magát a törökhalálból, felugrott
5165      25   |                  ott találta Feriz béget a basánál; elmondá járása
5166      25   |                  ugye? – szólt Feriz bég a basához. – Hogy azt fogák
5167      25   |      visszaizenni, hogy ők ki sem voltak a várból; sajnálom a kegyelmed
5168      25   |                voltak a várból; sajnálom a kegyelmed száz aranyát.~
5169      25   |             azonnal Sztambulba. Mondd el a nagyvezérnek, ami történt,
5170      25   |                 vagy pedig földhöz vágom a kardomat, s kötelet kötök
5171      25   |                kardomat, s kötelet kötök a derekamra, és elmegyek Iszkenderbe
5172      25   |                   Nemsokára egyik fermán a másikat érte Sztambulból
5173      25   |                 másikat érte Sztambulból a fejedelemhez, melyeknek
5174      25   |               növekedő haraggal követelé a szpáhik megölőinek előteremtését.
5175      25   |                megölőinek előteremtését. A fejedelem kutatta, kerestette
5176      25   |         hőstettet magára vállalta volna.~A porta üzenetei naponta dühösebb
5177      25   |             olyan nagy botránykő, de ami a török vezéreket leginkább
5178      25   |          leginkább haragra gerjeszté, az a folytonos, állhatatos tagadás
5179      25   |         állhatatos tagadás volt, mellyel a fejedelem a tényt félrehárítani
5180      25   |                volt, mellyel a fejedelem a tényt félrehárítani látszott.
5181      25   |       félrehárítani látszott. Pedig mást a legnagyobb akarat mellett
5182      25   |               emberre sem talált.~      ~A kolozsvári börtön ez idő
5183      25   |                  elítélt rablókkal, csak a múlt évben elfogtak mintegy
5184      25   |             leégetni.~Egy napon belépett a rablókhoz nemzetes Pók Márton
5185      25   |              porkoláb, s félrevezettetve a leggonoszabb elméjű zsiványokat
5186      25   |                  Mert drága lesz az idén a kenyér, nem vesztegethetik
5187      25   |           törökké akar lenni, azt átadja a mi kegyelmes urunknak, Ajász
5188      25   |                ott lesz belőle janicsár, a többit belehányatja a Szamosba.
5189      25   |          janicsár, a többit belehányatja a Szamosba. Aki tehát törökké
5190      25   |               mit kelljen mondanotok, ha a kegyelmes basa elé fogtok
5191      25   |            bolondul ne szóljatok, amiért a talpatokra veressen. Először
5192      25   |               fog benneteket szabadítani a rabság alól. Jól megértettetek
5193      25   |              Igenis! Igenis! – ordítozák a gyújtogatók, s bilincseik
5194      25   |                közt táncolva követék fel a lépcsőkön a porkolábot,
5195      25   |                  követék fel a lépcsőkön a porkolábot, aki szertelenül
5196      25   |                 Kucsuk basa írta fiának, a másikat maga a szultán Ajász
5197      25   |              írta fiának, a másikat maga a szultán Ajász basának.~A
5198      25   |                 a szultán Ajász basának.~A Feriz béghez írt levél így
5199      25   |                 Légy örvendetes szívvel, a Küprili és Maurocordato
5200      25   |            töltik haszontalanul az időt. A nagyvezér haraggal van eltelve
5201      25   |           nagyvezér haraggal van eltelve a fejedelem és udvara iránt.
5202      25   |               fejedelem és udvara iránt. A huszonnégy szpáhi halála
5203      25   |            akartunk.”~Feriz bég megértve a tudósítást, jókedvvel ment
5204      25   |           tudósítást, jókedvvel ment fel a basához, kiben azonban még
5205      25   |                talált.~– Halljad, mit ír a hatalmas szultán – szólt,
5206      25   |                kiterítve Feriz bég előtt a zöldviaszos pergament, mely
5207      25   |                  mely alatt ott díszlett a szultán cifra aláírása,
5208      25   |             homlokához s ajkaihoz érteté a pergament, s amint annak
5209      25   |                arcán reszketett az öröm, a meglepetés.~„Vitéz Ajász
5210      25   |                  Megértvén általad, hogy a fejedelem hűtelen szolgái
5211      25   |               néked abban az esetben, ha a fejedelem tanácsosai e legutolsó,
5212      25   |               útban levő felszólításomra a gyilkosokat ki nem adják,
5213      25   |               kifogást tesznek, avagy ha a dolgot csak hallgatással
5214      25   |              mellőzik is, hogy te rögtön a nálad levő seregekkel a
5215      25   |                  a nálad levő seregekkel a legközelebbi passzuson rohanj
5216      25   |                 Vöröstoronynál, valamint a tatár király is felült parancsunkra
5217      25   |                 Ezt tévén pedig, énnekem a fejedelmet vagy elűzd, vagy
5218      25   |             amikor is én rögtön leveszem a láncokat Béldi Pál uramról,
5219      25   |                 nem, menten beültetem őt a fejedelmi székbe” stb.~Feriz
5220      25   |                bég százszor összecsókolá a fermánt, s midőn visszanyújtá
5221      25   |             Hiszed-e már, hogy megkapjuk a gyilkosokat? – kérdé triumfáló
5222      25   |                küldi Székely László uram a gyilkosokat.~Feriz bég hátratántorodék,
5223      25   |               Feriz bég hátratántorodék, a szó megakadt nyelvén. „Lehetetlen!” –
5224      25   |               inkább teljesíthette volna a szultán föltételes parancsát,
5225      25   |           álmodik, midőn megpillantá azt a negyven-ötven szemenszedett
5226      25   |                   Ajász basa elé hoztak; a fickók fel voltak öltöztetve
5227      25   |              öltöztetve csatlósoknak, de a pofájából mindeniknek kirítt
5228      25   |             pofájából mindeniknek kirítt a bunyik, a zsivány.~Pók Márton
5229      25   |             mindeniknek kirítt a bunyik, a zsivány.~Pók Márton uram
5230      25   |               Márton uram bemutatta őket a basának és Feriz bégnek,
5231      25   |               maga tudta legjobban, hogy a szpáhikat ezek nem is látták,
5232      25   |                  egy sor janicsár vonult a rendbe állított fickók háta
5233      25   |               tetszetősebb képeket vágni a basa előtt, hogy magukat
5234      25   |               földig hajtva meg magukat.~A basa egyet intett, s a hátul
5235      25   |                   A basa egyet intett, s a hátul álló janicsárok közül
5236      25   |               hallgatni.~Ajász basa inte a janicsároknak, s azok szép
5237      25   |               magok mögé tett kezeikben.~A basa harmadik kérdést intézett
5238      25   |                harmadik kérdést intézett a rabokhoz.~– Ti találkoztatok
5239      25   |                  dühösen. – Nézzetek jól a szemembe: láttatok ti engemet
5240      25   |      Találkoztatok ti velem Élesd alatt?~A kérdezettek földig hajolva
5241      25   |              Azon pillanatban megvillant a handzsár a janicsárok kezeiben,
5242      25   |        pillanatban megvillant a handzsár a janicsárok kezeiben, s a
5243      25   |                 a janicsárok kezeiben, s a rabok fejei mind egyszerre
5244      25   |                Te pedig fiam, Feriz bég, a száz aranyomat fizesd vissza.~
5245      26   |                                    XXVI. A kezes~Egy estve a szamosújvári
5246      26   |                  XXVI. A kezes~Egy estve a szamosújvári vár udvarára
5247      26   |             öltözött lovag ügetett be, s a várkapitány, nemzetes Sólymosi
5248      26   |                   Egy csatlós fölvezette a két mozlemin férfit, kiknek
5249      26   |                 arca sebhelyekkel fedve, a másik fiatal; körülvetett
5250      26   |              éltesebb török, beköszöntve a várnagyhoz; az a legelső
5251      26   |             beköszöntve a várnagyhoz; az a legelső pillanatra megismerte
5252      26   |            legelső pillanatra megismerte a belépőt, s örvendő meglepetéssel
5253      26   |                 Kucsuk, alig eresztve el a jó ősmagyar képű, vén várnagy
5254      26   |                  Igenis uram. Ide hozták a szerencsétleneket.~– Nekem
5255      26   |                adnod Béldi Pál feleségét a börtönből; melynek leteltével
5256      26   |             ahogy elvittem, visszahozom.~A kapitány megdöbbenve szólt:~–
5257      26   |                   köpenyét leeresztve, s a kapitány elálmélkodva rebegé:~–
5258      26   |                jónak látod, uram – szólt a várnagy. – Egy élettel tartozom
5259      26   |            visszafizetem. Jertek utánam.~A várnagy felvezette vendégeit
5260      26   |             várnagy felvezette vendégeit a szűk csigalépcsőn a nyugoti
5261      26   |            vendégeit a szűk csigalépcsőn a nyugoti toronyba, mely börtönül
5262      26   |     használtatott státusfoglyok számára; a félkerek ablakokat kívül-belül
5263      26   |       kívül-belül nehéz vasrácsok őrzék, a nehéz vaspántos tölgyfa
5264      26   |              helyre? – szólt Kucsuk basa a várnagyhoz. – Nem volt más
5265      26   |        várnagyhoz. – Nem volt más börtön a várban?~– Ne kárhoztass,
5266      26   |         kárhoztass, uram, parancsom volt a nőt különzárni gyermekeitől,
5267      26   |                 össze, az egyikbe tettem a nőt, a másikba a gyermekeket;
5268      26   |                 az egyikbe tettem a nőt, a másikba a gyermekeket; tudtam,
5269      26   |                  tettem a nőt, a másikba a gyermekeket; tudtam, hogy
5270      26   |               megcsókolhatják is egymást a vasrácson keresztül.~– Ember
5271      26   |                Kucsuk basa, megveregetve a várnagy vállát, míg Feriz
5272      26   |            arccal gondolva álmai képére, a szép Arankára, kivel börtönszomszédságban
5273      26   |                fog lakhatni.~Végre nyílt a börtön vasajtaja, a várnagy
5274      26   |                nyílt a börtön vasajtaja, a várnagy megállt künn, be
5275      26   |            megállt künn, be hagyva lépni a két ozmán férfit. Durva
5276      26   |                  gyászba öltözött nő ült a szűk ablak előtt, egy nagy
5277      26   |                 melyet vasrácsozat őriz, a szomszéd börtönből hallgaták
5278      26   |            isteni malaszt szavait.~Amint a férfiak beléptek, a nő felrezzent,
5279      26   |                Amint a férfiak beléptek, a nő felrezzent, és odatekinte:
5280      26   |               felrezzent, és odatekinte: a szűk ablak halvány folyosóvilága
5281      26   |                   szigorúan tekinte föl; a bánatos nyugalom halotti
5282      26   |              odalépett hozzá, s megfogva a nő csaknem átlátszó, gyöngéd
5283      26   |              szabad vagyok? – kiálta fel a nő tétovázó, reszketeg örömmel.~–
5284      26   |                hozzá menned. Velem jössz a legnagyobb sietséggel, mert
5285      26   |       visszatérsz te is börtönödbe, ő is a magáéba, s úgy fogtok elhalni
5286      26   |                 siess.~Béldiné odarohant a kerek ablakhoz, fuldokló
5287      26   |                  mindnyáját egybeölelte. A hideg vas elzárta kebleiket
5288      26   |             elzárta kebleiket egymástól. A síró arcok könnyei nem omolhattak
5289      26   |                  omolhattak össze.~– Ezt a csókot apámnak! – És az
5290      26   |                 és az enyimet! – rebegék a gyermekek, fehér kezecskéiket
5291      26   |            gyermekek, fehér kezecskéiket a vasrostélyon keresztül anyjuk
5292      26   |                  ifjú, kebléhez szorítva a fájdalmaiban elaléló hölgyet –
5293      26   |          Asszonyom, siess! – sürgetődzék a basa. – Vedd e köpenyt magadra,
5294      26   |              összeszedve magát, kirohant a börtönajtón.~Kucsuk basa
5295      26   |            hagyta őt Béldiné börtönében.~A gyermekek sírtak a börtönablakban.~
5296      26   |           börtönében.~A gyermekek sírtak a börtönablakban.~Az ifjú
5297      26   |               bizonyára Kemény János is, a múlt fejedelem, velem harcolva
5298      26   |           kardomat visszakapom, akkor ti a szabadságot kapjátok vissza.~–
5299      26   |                 Aranka csengő hangját, s a rátekintő szeráfarc könnyező
5300      26   |       granátszemei lángoló hévvel égeték a kedves lyánka könnyben úszó
5301      26   |                úszó arcát. Belefogódzott a börtön rostélyába, hogy
5302      26   |                 édes, epedő hangon szólt a lyányhoz:~– És majd ha boldogok
5303      26   |               lesz-e helyem szívetekben?~A bánatos szép lyányka félig
5304      26   |             liliomnál fehérebb kis kezét a börtön ablakán. Feriz bég
5305      26   |           ajkaival és homlokával érintve a kedves kezet.~
5306      27   |                                   XXVII. A férfi~Amely órában Kucsuk
5307      27   |                szép ajándékokkal küldött a portára: hogy ott a megdühödött
5308      27   |              küldött a portára: hogy ott a megdühödött nagyvezér és
5309      27   |                 legyen.~Mint már tudjuk, a jó úrnak különös szenvedélye
5310      27   |                 ékszergyűjtés, s ezúttal a fejedelem annyi sok szép
5311      27   |                  külde általa, miszerint a jó úr szíve, midőn azokat
5312      27   |        gondolaton, hogy ő ezeket mármost a sok idegen basa között szerteszét
5313      27   |             lesz-e majd sikere. Elveszik a pokol pozdorjái, s semmit
5314      27   |                  Azzal ketté volna vágva a csomó, többé nem fenyegetődzhetnének
5315      27   |               valakit mérgezni? – szólt, a renegátot odaintve.~– Akár
5316      27   |                 Az az én gondom, te csak a pénzedet készítsd.~Székely
5317      27   |             Székely László tehát megadta a foglalót a renegátnak, azzal
5318      27   |                 tehát megadta a foglalót a renegátnak, azzal ez hazament,
5319      27   |              hazament, s egy levelet írt a beglerbég nevében, ilyforma
5320      27   |            valami finom kék porral, mely a legerősebb méreg volt, úgy
5321      27   |                   úgy számítva, hogy aki a levelet el akarja olvasni,
5322      27   |                olvasni, előbb leüti róla a port, s az rögtön felszáll,
5323      27   |       lefurakodhassék hozzá.~Egyedül ült a Jedikula legsötétebb börtönében
5324      27   |                  ott feküdt hű vizslája, a vén Körtövély, szemeivel
5325      27   |             szemeit le nem vette róla, s a legkisebb zörejre, mely
5326      27   |             Béldi összefont karokkal ült a kövön, melyhez meg volt
5327      27   |            gyöngeség nem látszott rajta, a halvány külvilág, mely egy
5328      27   |            sorvasztó vágyat, melyet érez a börtön lakója a napsugár
5329      27   |              melyet érez a börtön lakója a napsugár után. Az ember
5330      27   |          Egyszerre nyugtalanul emelé fel a lábainál fekvő eb okos fejét,
5331      27   |                 örülj. E percben fordult a kulcs a börtönajtóban, s
5332      27   |                  percben fordult a kulcs a börtönajtóban, s a betörő
5333      27   |                 kulcs a börtönajtóban, s a betörő fáklyavilágnál egy
5334      27   |                 csoport férfi szállt alá a lépcsőkön Béldi börtönébe.
5335      27   |                hirtelen elfutott urától, a csoport közé furakodva,
5336      27   |           ösztöne megsúgott.~Béldi látva a bejövők között a nagyvezért,
5337      27   |             Béldi látva a bejövők között a nagyvezért, a Küprilit és
5338      27   |             bejövők között a nagyvezért, a Küprilit és Maurocordatót,
5339      27   |                  te makacs ember – szólt a Küprili hozzá –, meddig
5340      27   |                még magadat, s bosszontod a császárt s jó barátidat?
5341      27   |              valahára, hogy különb dolog a fejedelmi széken ülni, mint
5342      27   |                   mint nyirkos börtönben a hideg kövön?~– Mentül többet
5343      27   |                 állja ki helyettem.~Erre a vezér szólt valamit törökül,
5344      27   |                  szomorúan tolmácsolá:~– A nagyúr azt izeni teneked,
5345      27   |        kiszabadulni; azért ígérd meg azt a kétszázhetven erszény pénzt,
5346      27   |              erszény pénzt, és fogadd el a fejedelemséget, hogy azt
5347      27   |              ekkor Kucsuk basa, előlépve a tömeg közül. – Még ez sem? –
5348      27   |                 elé.~– Nőm! – kiálta fel a fogoly, s láncaiba fogódzék,
5349      27   |            ijedtség és meglepetés miatt.~A halvány, gyászos nő odarogyott
5350      27   |                beszéljenek magukban! – S a törökök elhagyták a börtönt,
5351      27   |                    S a törökök elhagyták a börtönt, egyedül hagyva
5352      27   |           áldozatot. És gyermekeim?~– Ők a börtönben maradtak, ahova
5353      27   |                 vissza kell térni, ha te a szultán ajánlatát el nem
5354      27   |                 Istenre.~– Te nem akarod a szultán ajánlatát elfogadni? –
5355      27   |                   viszonzá tompán Béldi.~A nő felsikoltva veté magát
5356      27   |                 kétségbe engem! – kiálta a nő erőszakos reszketéssel. –
5357      27   |                     Én félek, én irtózom a börtöntől. Kétszer lepett
5358      27   |            börtöntől. Kétszer lepett meg a láz a fojtott, nedves légtől,
5359      27   |                 Kétszer lepett meg a láz a fojtott, nedves légtől,
5360      27   |                én meghalok nálad nélkül! A halál legirtózatosabb neme
5361      27   |             legirtózatosabb neme öl meg: a kétségbeesés!~Béldi lehajolt
5362      27   |           nejéhez, felölelé, megcsókolá. A nő elalélt karjai közt,
5363      27   |                  nő elalélt karjai közt, a törökök beléptek a börtönbe.
5364      27   |                 közt, a törökök beléptek a börtönbe. Béldi odahívá
5365      27   |                Odafektette elájult nejét a basa karjaiba, s alig érthető
5366      27   |              vidd őt – vissza börtönébe.~A törökök a bámulattól szótlanul
5367      27   |              vissza börtönébe.~A törökök a bámulattól szótlanul fogák
5368      27   |          kérdéssel unszolnák, eltávoztak a börtönből.~Béldi csak állt
5369      27   |                 s azzal egyszerre arccal a földre esett.~Körtövély,
5370      27   |                 földre esett.~Körtövély, a vén eb, szomorúan, kísértetiesen
5371      27   |                  E pillanatban lépett be a börtönbe Zülfikár a megmérgezett
5372      27   |            lépett be a börtönbe Zülfikár a megmérgezett levéllel.~Későn
5373      27   |                  midőn legvígabban volna a társaság, akkor lépett be
5374      27   |                 be Zülfikár.~– Ide azzal a száz arannyal – súgá Székely
5375      27   |            fölhevült arccal – Béldi Pált a guta ütötte meg, köszönd
5376      27   |                    kiálta fel fennhangon a renegát, úgy, hogy az egész
5377      27   |           gazember, hát így szeded te rá a becsületes embert! Majd
5378      27   |                 árát, te hitetlen rabló!~A társaság kacagott e jeleneten.
5379      27   |                 mégis keseríteni látszék a tréfa:~– Mit beszélsz, te
5380      27   |                  is eltagadnád, hogy ezt a levelet te írtad Béldi Pálnak –
5381      27   |                odaveté Székely Lászlónak a megmérgezett levelet. Ez
5382      27   |           feltörve pecsétjét, leüté róla a port, s végigfutva rajta,
5383      27   |                végigfutva rajta, odaveté a renegát lábaihoz:~– Sohasem
5384      27   |          ragadván, kivetették az utcára. A renegát azonban akkor az
5385      27   |                 hogy nem fizette ki neki a méreg árát.~Odabenn a vendégek
5386      27   |               neki a méreg árát.~Odabenn a vendégek hangosan kacagtak
5387      27   |                Székely is tréfának vette a dolgot, s úgy kacagott,
5388      27   |             dolgot, s úgy kacagott, mint a többi, hanem amint hazaérkezett
5389      27   |        gyógyítani. Székely László átadta a kuruzslónak drágaságai gyűjteményét.
5390      27   |         gyűjteményét. Az kiszedte belőle a becses köveket, de helyettük
5391      27   |               mozsárban, s maga elszökve a drágaságokkal, Székely Lászlót
5392      28   |              szívemen oly teherrel, mint a bűnbánat, mint a kísértetnyomás?
5393      28   |          teherrel, mint a bűnbánat, mint a kísértetnyomás? Talán azon
5394      28   |                  mentül inkább közeledem a vég felé, s amennyi nyájas,
5395      28   |                   mert ha azok volnának, a boldogságot rajzolnám homlokaikra,
5396      28   |                 tud, rájuk halmoznám; de a sors teremtményei ők, kiket
5397      28   |             életben kiszenvedett lények, a história eleven alakjai,
5398      28   |          história eleven alakjai, kikkel a történet parancsolt; a költőnek
5399      28   |            kikkel a történet parancsolt; a költőnek nem jutott egyéb,
5400      28   |                 be; s ahol kilépünk, ott a temető.~Keressük fel Arankát
5401      28   |               egymást; de jólesik az is: a vasrostélyon keresztül megszoríthatni
5402      28   |                  egymás kezét, hallhatni a kölcsönös vigaszt, beszélhetni
5403      28   |                 határtalan boldogságról. A börtön falai oly szűkek,
5404      28   |                oly szűkek, oly nedvesek, a szűk folyosó alig engedi
5405      28   |                  alig engedi beléhatolni a világot, de ha az ifjú elkezde
5406      28   |              elkezde beszélni hazájáról, a rózsatermő Damaszkuszról,
5407      28   |             meleg, napfényes egével, hol a háztetők virággal vannak
5408      28   |                 örök nap ellen, ilyenkor a leány elfelejté börtönét,
5409      28   |        rózsaerdeiben van, s ha ő beszélt a jövőről az ifjúnak, akkor
5410      28   |               rózsaberkeit, és azt hivé, a mennyben van.~Napok múltak,
5411      28   |                Minden nappal jobban múlt a lyánka kedve, minden estve
5412      28   |                 az ifjú észrevenni, hogy a lyánka nagyon halvány; gömbölyű,
5413      28   |                földi fény, hogy megremeg a szíve, akire néz.~Az ifjú
5414      28   |            kérdeni: mi baja; de megmondá a leány.~– Óh, Feriz! Én meghalok
5415      28   |            megjavulni, látod abból, hogy a jóknak meg kell halni, s
5416      28   |                 jóknak meg kell halni, s a gonoszoknak hosszú élete
5417      28   |                ábrándos, komoly eszméket a gyermekleány szívébe? A
5418      28   |                  a gyermekleány szívébe? A halál közelléte volt az;
5419      28   |                 halál közelléte volt az; a féregtől megszúrt gyümölcs
5420      28   |             gyümölcs korábban érik, mint a többi. A csendes, lassú
5421      28   |             korábban érik, mint a többi. A csendes, lassú halál megérleli
5422      28   |           csendes, lassú halál megérleli a gyermeteg kedélyt, hogy
5423      28   |               Feriz, ajkaival melengetve a leányka fehér kezét, mit
5424      28   |                 leányka fehér kezét, mit a rostélyon keresztül nyújta
5425      28   |                  királyném, védangyalom.~A lyánka fejét rázta búsan.~–
5426      28   |              rázta búsan.~– És elmegyünk a csendes folyók partjaira,
5427      28   |            partjaira, az ős hazákba, hol a vitézség uralkodik, nem
5428      28   |                  vitézség uralkodik, nem a ravaszság, hol a bölcsek
5429      28   |          uralkodik, nem a ravaszság, hol a bölcsek tudománya csak a
5430      28   |                 a bölcsek tudománya csak a csillagok járását és a füvek
5431      28   |              csak a csillagok járását és a füvek gyógyerejét tanítja,
5432      28   |                 kioszkom ablakából, mely a Libanon hegy oldalában épült,
5433      28   |                 vidéken végiglátni; fenn a cédruserdők sötétjében a
5434      28   |                 a cédruserdők sötétjében a pásztorok tüzei égnek; alant
5435      28   |             pásztorok tüzei égnek; alant a hegyi folyam csattog, s
5436      28   |            folyam csattog, s körös-körül a csalogány dalol, s amiről
5437      28   |             dalol, s amiről az dalol, az a boldog szerelem. A messze
5438      28   |             dalol, az a boldog szerelem. A messze távolban a magas
5439      28   |              szerelem. A messze távolban a magas tenger tükre látszik,
5440      28   |              magas tenger tükre látszik, a szélcsendben fehér vitorlájú
5441      28   |         vitorlájú sajka ringatózik, mint a bölcső, az átlátszó habok
5442      28   |                az átlátszó habok között; a hold nézi magát a nagy tükörben,
5443      28   |                között; a hold nézi magát a nagy tükörben, a sajkában
5444      28   |              nézi magát a nagy tükörben, a sajkában szép leány ül,
5445      28   |                 ifjú, és hallgatnak mind a ketten, csak a szív dobogása
5446      28   |           hallgatnak mind a ketten, csak a szív dobogása szól –, és
5447      28   |                  és amiről az beszél, az a boldog szerelem…~A lyánka
5448      28   |            beszél, az a boldog szerelem…~A lyánka szemeiből egypár
5449      28   |               tájat és e képet ő már nem a földről látta, úgy tetszék
5450      28   |             bálványozva szerette atyját. A férfi, kit erényeiért az
5451      28   |                beszélni, akkor felvidult a leány arca, a hős, a nemes
5452      28   |                  felvidult a leány arca, a hős, a nemes férfi tetteinek
5453      28   |           felvidult a leány arca, a hős, a nemes férfi tetteinek hallatára
5454      28   |           tetteinek hallatára felszáradt a könny szempillái alatt;
5455      28   |               ifjú, mint fog visszatérni a leghatalmasabbaktól pártolt
5456      28   |              lassú mosolygás derült szét a lyánka ábrázatán, boldognak
5457      28   |                akkor hat láb mélyen volt a földben s egy csillaggal
5458      28   |                  s álmai az ébrenléttől; a porkoláb megszánta a hervatag
5459      28   |        ébrenléttől; a porkoláb megszánta a hervatag virágot, s megengedé
5460      28   |                  délutánokon kijárhasson a bástyákra szabad léget szívni.
5461      28   |                 Nézd, milyen forró, mint a tűz; óh, csak addig meg
5462      28   |                 napról napra hervadni, s a szabadulás mégsem érkezett,
5463      28   |          eljárkált künn az udvaron, mint a kalitkába zárt oroszlán,
5464      28   |              zárt oroszlán, s homlokával a falakat verte, elgondolva
5465      28   |                 néhány arasznyi távolban a halálhoz közelít óráról
5466      28   |               mely őt visszahozza onnan!~A porkoláb neje, egy jó, tisztes
5467      28   |                 asszonyság, ápolta végre a mindinkább gyengülő leányt;
5468      28   |           természetre s isten irgalmára.~A jó asszony mindent elkövetett,
5469      28   |                  beszélhetett Arankával; a leány éjente nagyon szenvedett,
5470      28   |                 kedvese nyögését, hallja a lázas lihegést börtöne ablakán
5471      28   |                  hűségesen virraszt!~Óh, a halál nem a haldoklóra nézve
5472      28   |                virraszt!~Óh, a halál nem a haldoklóra nézve legkeserűbb!~
5473      28   |       legkeserűbb!~Reggelre alábbhagyott a láz. A kelő nap éppen besütött
5474      28   |             Reggelre alábbhagyott a láz. A kelő nap éppen besütött
5475      28   |              alacsony, gömbölyű ablakon, a szenvedő leány óhajtá, hogy
5476      28   |             leány óhajtá, hogy vigyék ki a szabadba, a meleg reggeli
5477      28   |               hogy vigyék ki a szabadba, a meleg reggeli verőfényre.
5478      28   |                 nagy karszékben felvinni a bástyára. A porkoláb emberszeretetéből
5479      28   |          karszékben felvinni a bástyára. A porkoláb emberszeretetéből
5480      28   |                hogy foglyainak megengedé a szabad lég élvezését.~Szép
5481      28   |                  halvány lila színt adva a napsütötte vidéknek. Amint
5482      28   |         napsütötte vidéknek. Amint az út a székely hegyek felől kanyarogva
5483      28   |               porfelleg volt észrevehető a hajnal ködében, mely Szamosújvár
5484      28   |                  s midőn egy pillanatban a szellő félrekapta a port
5485      28   |          pillanatban a szellő félrekapta a port az útról, s egy függő
5486      28   |          könnyező szemeit feléje emelte.~A hintó sebesen látszott közeledni. –
5487      28   |               kedvese éltének.~Nemsokára a vár elé ért a hintó, s robogva
5488      28   |                  Nemsokára a vár elé ért a hintó, s robogva gördült
5489      28   |              földi nőnek. Odavánszorgott a hintóhoz, halvány arcán
5490      28   |           halvány arcán oly szomorú volt a mosoly.~A hintó üvegajtaja
5491      28   |               oly szomorú volt a mosoly.~A hintó üvegajtaja megnyílt,
5492      28   |                nem szólt sem fiához, sem a leányhoz, ki rá támaszkodott,
5493      28   |             támaszkodott, ott állt közel a várnagy, ezt odainté magához.~–
5494      28   |            magához.~– Ím, itt e hintóban a fogoly, kiért kezesül hagytam
5495      28   |                  és számolj felőle, mert a fogoly nagyon beteg.~Béldiné
5496      28   |             nagyon beteg.~Béldiné feküdt a hintóban, öntudatlanul,
5497      28   |           hallhatón suttogá:~– Az égben!~A szelíd leány, mint a lekaszált
5498      28   |              égben!~A szelíd leány, mint a lekaszált virág hajlott
5499      28   |                  hasonló szemeit felveté a derült égre, egy hosszú
5500      28   |             ajkairól, azután lecsukódtak a szép ajkak, szép szemek –