Fezejet

5501      28   |              azután vége volt mindennek.~A kedves leány atyjához ment
5502      29   |                      XXIX. Isten kardja~»A villámos égben ki mennydörög
5503      29   |                 ki mennydörög ott fent? ~A földnek haragos ingása kit
5504      29   |             népzavaró elmék gondoltak ki a világbéke felforgatására;
5505      29   |          világbéke felforgatására; hanem a természet szokatlan tüneményei,
5506      29   |          egymásra következése megrendíté a leghidegebb szkeptikus szívét
5507      29   |            jelenetek voltak ezek, mikből a köznép függőben levő országos
5508      29   |                 sejt, s hitével sietteti a rettegett fátumot.~Egy nyári
5509      29   |               sűrű nehéz köd ereszkedett a földre, mely csak délutánra
5510      29   |                kora délután nem lehetett a szobákban gyertya nélkül
5511      29   |               minden madár elhallgatott, a virágok becsukák kelyheiket,
5512      29   |             virágok becsukák kelyheiket, a fák levelei lelankadtak.
5513      29   |                 fák levelei lelankadtak. A künn járók fullasztó köhögésről
5514      29   |         gyümölcsbe, meg volt vesztegetve a folyamok vize, az emberi
5515      29   |                  emberi forró vér, magát a földet is meglepé valami
5516      29   |               látott gyomokkal verte föl a leggazdagabb vetést, s erdőszámra
5517      29   |                  erdőszámra száradtak ki a legerősebb cserfák, ellepve
5518      29   |             szürke rozsda és mohoktól, s a szántóföldek termékeny fekete
5519      29   |                termékeny fekete hantjain a zöld penész ütötte ki magát.~
5520      29   |                 ég, negyednap délutánján a fullasztó szélcsendre irtózatos
5521      29   |         irtózatos orkán következék, mely a házak tetőit hajigálta le,
5522      29   |             házak tetőit hajigálta le, s a templomokról dobálta le
5523      29   |                  templomokról dobálta le a csillagokat és kereszteket,
5524      29   |                hímporait, azt megkavarta a felhőkkel, s amint azokat
5525      29   |                  korbácsolva maga előtt, a legelső nagy záporcseppek
5526      29   |               záporcseppek kezdtek esni, a nép borzadva nézett a házak
5527      29   |              esni, a nép borzadva nézett a házak fehér oldalára, miken
5528      29   |                Vér esik az égből” – volt a rémület kiáltása; rá nemsokára
5529      29   |                rá nemsokára megdördültek a villámok, vakító fénnyel
5530      29   |               tűzostor jönne korbácsolni a földet, míg egy függőleges
5531      29   |         függőleges villámsugár egyenesen a város közepére csapva le,
5532      29   |           megrendíté sújtó csattanásával a földet és a szíveket, hogy
5533      29   |                csattanásával a földet és a szíveket, hogy senki se
5534      29   |                 itt van az ítélet órája.~A fergeteg azonban szétszórta
5535      29   |              fergeteg azonban szétszórta a felhőket, alig volt még
5536      29   |                 az ég kitisztult, s íme, a bámuló lakosság szemei előtt
5537      29   |                 üstökös magva éppen azon a helyen állt, ahol a nap
5538      29   |                 azon a helyen állt, ahol a nap lement, s a vérveres
5539      29   |               állt, ahol a nap lement, s a vérveres alkonyi fény nem
5540      29   |              alkonyi fény nem volt képes a vészes csillagot elhomályosítani;
5541      29   |               úgy tűnt fel, mintha éppen a napot ölte volna meg, s
5542      29   |             keresztül látszott nyúlni, s a vége felé szélesen meggörbült,
5543      29   |            fényes nappal is megjelent, s a nappali fényben is ott látszott
5544      29   |                terült szét rajta, mintha a levegő maga is beteg volna,
5545      29   |             puszta szemmel bele lehetett a napba nézni.~A nép félt,
5546      29   |                  lehetett a napba nézni.~A nép félt, iszonyodott e
5547      29   |        rendkívüli jelenségektől, s midőn a vak tömegek öntudatlan rettegésben
5548      29   |            vannak, akkor áll legközelebb a vihar, akkor képesek mindenre,
5549      29   |               szabaduljanak.~E napjaiban a közrémületnek adák csodálatos
5550      29   |               csodálatos tanúbizonyságát a lélekerőnek Erdélyország
5551      29   |      Erdélyország minden vallású papjai. A templomok egész nap nyitva
5552      29   |               egész nap nyitva tartattak a nép előtt, s a szószékekből
5553      29   |                 tartattak a nép előtt, s a szószékekből fáradatlan
5554      29   |        egybesereglett híveknek. Magyari, a fejedelem papja, mindennap
5555      29   |             négyszer tartott prédikációt a székesegyházban, mely annyira
5556      29   |             szokott telni ilyenkor, hogy a népesség fele nem fért be,
5557      29   |                 annyira el volt foglalva a templom ájtatos hívekkel,
5558      29   |                  hívekkel, miszerint még a lépcsőket is teleülték;
5559      29   |      székelyekkel, álltak egy csoportban a főbejárás előtt, s miután
5560      29   |                  elkezdének azalatt, míg a prédikáció tart, egyről-másról
5561      29   |          kegyelmeteknél még mind istenes a világ sorja, de nálunk kell
5562      29   |                fekszünk le anélkül, hogy a halálunk óráján mondandó
5563      29   |                óráján mondandó imádságot a cselédjeinknek fel ne olvasnók,
5564      29   |                 tudjuk, mikor gyullad ki a hiju a fejünk felett.~–
5565      29   |                  mikor gyullad ki a hiju a fejünk felett.~– Én Istenem,
5566      29   |          Háromszéken egy oláh pakulárnak a felesége szült, és a gyermekének
5567      29   |          pakulárnak a felesége szült, és a gyermekének kettős feje
5568      29   |                 minden fején három orra, a kezein tizenhat ujja, s
5569      29   |                szörnyethalt ijedtében, s a csoda sem élt meg szerencsére.
5570      29   |            borszeszbe akarta tetetni, de a népség nem engedte, csak
5571      29   |             történt? Az, hogy ahova csak a szász tiszta búzát vetett,
5572      29   |                  akinek az ura megindult a Jára vizén egy tutajon,
5573      29   |               Alig volt egy napi járásra a lakásától, megfordul a Jára,
5574      29   |           járásra a lakásától, megfordul a Jára, elkezd felfelé folyni,
5575      29   |                  haza, ahonnan elindult. A tisztelendő úr ugyan úgy
5576      29   |                  ugyan úgy magyarázta ki a dolgot, hogy az Aranyos,
5577      29   |                   hogy az Aranyos, akibe a Jára szakad, akkor éppen
5578      29   |                 meg volt áradva, s annak a visszaömlő vize tolta felfelé
5579      29   |            visszaömlő vize tolta felfelé a Járát; de az oláhot mégiscsak
5580      29   |             mindent megértem már – szólt a legelébbi öreg polgár –,
5581      29   |              csak egytől tudok rettegni, a földindulástól, mert az
5582      29   |    földindulástól, mert az elől még csak a templomba sem mehet az ember,
5583      29   |                   öreg bátya – válaszolt a székely. – Magam füleimmel
5584      29   |         füleimmel hallom elégszer, mikor a gyergyói szakadékok között
5585      29   |             lesni járok, hogy zúg, morog a hegy alattam, mintha valami
5586      29   |                  hengergetnének, úgyhogy a medvék ijedtükben kiszaladnak
5587      29   |              volna ijedve, mint ők. Csak a napokban történt, hogy egy
5588      29   |                   egyszer csak elkezdett a hegy odábbcsúszni. Erdők,
5589      29   |                 egy szeg meg nem mozdult a helyéről. Három napig csúszott
5590      29   |                  megállt, és ott maradt; a jámbor emberek még örültek
5591      29   |           emberek még örültek neki, hogy a kertjeik közelebb jöttek,
5592      29   |                  tartott ez örömük, mert a falu alatt volt egy kis
5593      29   |             időben alig volt elég italra a lakosságnak, az most a két
5594      29   |            italra a lakosságnak, az most a két hegy összezártával egyszerre
5595      29   |            elöntötte, már másik reggelre a házakba kezdett befolyni;
5596      29   |                házakba kezdett befolyni; a szegény embereknek utóbb
5597      29   |              utóbb is fel kellett szedni a motyóikat, s kiköltözni
5598      29   |                  motyóikat, s kiköltözni a lakásaikból. A víz ezután
5599      29   |                kiköltözni a lakásaikból. A víz ezután is csak egyre
5600      29   |              csak egyre nőtt, lassankint a házak tetejénél is magasabb
5601      29   |                egész faluból egyéb, mint a templom tornyán a rézkakas.~
5602      29   |                   mint a templom tornyán a rézkakas.~E percben a templomi
5603      29   |            tornyán a rézkakas.~E percben a templomi szónok oly hangosan
5604      29   |            hangosan kezde beszélni, hogy a künnlevők is meghallották
5605      29   |         elhallgattak, közelebb tolakodva a templomajtóhoz, s figyelve,
5606      29   |           Magyari uram kegyetlenül mosta a jelenlevő urak fejeit:~„– –
5607      29   |               Magyari előtt, hogy Teleki a szamosújvári országgyűlésen
5608      29   |              országgyűlésen előterjeszti a megkezdendő harcot.)~Éppen
5609      29   |          megkezdendő harcot.)~Éppen erre a szóra érkezik egypár nyusztos,
5610      29   |          úrirenden levő férfi, kik közül a kolozsváriak az egyikben
5611      29   |              előttük, hogy bejuthassanak a templomba, de a székely
5612      29   |            bejuthassanak a templomba, de a székely egyiket sem ismervén,
5613      29   |                  vagyok, mint kegyelmed.~A mellette állók ráncigálták
5614      29   |               mellette állók ráncigálták a zekéjét, de a székelynek
5615      29   |                ráncigálták a zekéjét, de a székelynek az a tulajdonsága,
5616      29   |              zekéjét, de a székelynek az a tulajdonsága, hogy ha ráncigálják,
5617      29   |                tehát, amint Vajda László a néptömegen keresztül nem
5618      29   |           nézelődne, hogy mint juthasson a székéhez, előrekiálta:~–
5619      29   |              előrekiálta:~– Engedjék ezt a két urat a templomba menni
5620      29   |                  Engedjék ezt a két urat a templomba menni kegyelmetek,
5621      29   |                 hallják; hogy nekik szól a lecke?~Teleki erre meghúzta
5622      29   |              állt fedetlen, kopasz fővel a nép előtt, minden arc feléje
5623      29   |                 arc feléje volt fordulva a székely kiáltása következtében.~
5624      29   |              folytatá mennydörgő szavait a szószékről:~– Most senki
5625      29   |              átkozott hazaáruló embernek a felesége, ezek amaz istentelen
5626      29   |                 amaz istentelen embernek a gyermekei. S szégyenleni
5627      29   |               mert akkor minden embernek a szája, nyelve felnyílik
5628      29   |                 látszott, hogy észrevett a pap, mert egészen feléje
5629      29   |            visszautasítólag Teleki. – Ez a pap igazat beszél, de az
5630      29   |                  Kinek adatott közületek a felelés, hogy Erdélyország
5631      29   |              hogy úgy fogtok járni, mint a teve, mely elment Jupiterhez,
5632      29   |                neki szarvakat, s ott még a füleit is levágták. – –”~–
5633      29   |         Lászlóhoz –, de azért elmegyünk.~A pap meglátta, hogy a tanácsúr
5634      29   |          elmegyünk.~A pap meglátta, hogy a tanácsúr észrevételeket
5635      29   |                  Lajos király Mohácsnál, a török császár eleiben hordatván
5636      29   |                császár eleiben hordatván a holttesteket, egy Szalánczi
5637      29   |                  lettél volna, kutya, az a jámbor gyermekkirály nem
5638      29   |            Nemsokára megzendült az ének, a két főúr feltevé kalpagját,
5639      29   |                  kalpagját, és távozott, a kitóduló néptömeg által
5640      29   |            különös kitartással mindenütt a két úr sarkában volt, égig
5641      29   |               magasztalva mindenki előtt a mondott beszédet, jó fennhangon,
5642      29   |             ilyenformán:~– Ez volt aztán a prédikáció! Ilyen kell a
5643      29   |                 a prédikáció! Ilyen kell a mi urainknak, ugyancsak
5644      29   |                   ha Magyarországnak fáj a hasa, mi szükség azért Erdély
5645      29   |               azért Erdély talpára kötni a mustárt? Mi közünk nekünk
5646      29   |                   Mi közünk nekünk ehhez a sok jöttment, sehonnából
5647      29   |                   akik béjöttek soványan a hazába, s most mind úgy
5648      29   |                 visszafordulva, rákiálta a székelyre:~– Elmaradj hátam
5649      29   |                  különb embereket látsz.~A székely meggörbítvén erre
5650      29   |                székely meggörbítvén erre a szóra a nyakát, odatartá
5651      29   |                meggörbítvén erre a szóra a nyakát, odatartá a képét
5652      29   |                 szóra a nyakát, odatartá a képét a megszólító úr orra
5653      29   |                 nyakát, odatartá a képét a megszólító úr orra alá,
5654      29   |              szeme közé, egyet sodorinta a bajusza félfelén, s hetykén
5655      29   |                  jó uram! Mert engem sem a gólya költött ki a világra;
5656      29   |             engem sem a gólya költött ki a világra; ne is próbálj engem
5657      29   |              nevezni, mert ha hazamegyek a kardomért, tüstént megajándékozlak
5658      29   |    megajándékozlak egy fővel, s az pedig a tulajdon magad feje lesz.~
5659      29   |             hanem Teleki Mihály megfogta a karját, s magával vonta.~–
5660      29   |            semmire sem indul meg – szólt a felgerjedt főúr.~– Hagyjuk
5661      29   |                 azért jó katona lesz, ha a harcba visszük. Székellyel
5662      29   |                 vitába, barátom, mert az a maga fejét mindig többre
5663      29   |              mindig többre becsüli, mint a másét.~A két úr nemsokára
5664      29   |            többre becsüli, mint a másét.~A két úr nemsokára eltűnt
5665      29   |                  két úr nemsokára eltűnt a fejedelmi palota kapuja
5666      29   |         fejedelmi palota kapuja alatt.~*~A fejedelem maga is jelen
5667      29   |                 utóbb kénytelenek voltak a fejedelemasszony után küldeni,
5668      29   |                  mondva el neki, úgyhogy a fejedelemnő szörnyűködését
5669      29   |                  akik ott voltak.~Reggel a fejedelemasszony szobáiba
5670      29   |                  ugyanazon házban lakott a fejedelem udvaránál, nem
5671      29   |                nyugodt képpel fogadta el a kínált leülést, mint akit
5672      29   |                  csordultig állt számára a keserű pohár.~– Uram – szólítá
5673      29   |                    Uram – szólítá meg őt a fejedelemnő –, Apafi igen
5674      29   |                 rosszul volt az éjjel.~– A böjt okozta; ilyesmihez
5675      29   |                nem láthatta végit, ültek a terhelő tanúk, legelöl Bánfi
5676      29   |               leánya és nagyobb fia, kik a börtönben haltak meg. Kapi
5677      29   |                 az öreg Bethlen János és a többiek is mind oly ismerős
5678      29   |         ismertettem meg velök legelőször a kardforgatást; – Zsigmond
5679      29   |                   hanem én, kinek kezébe a kardot nem egy engemet nem
5680      29   |                gyilkos vagyok, s felelek a világ előtt nemcsak azokért,
5681      29   |              előtt nemcsak azokért, akik a csatában elesnek, hanem
5682      29   |              asszonyom, amidőn kegyelmed a fejedelem előtt magyarországi
5683      29   |          romlásába fog kerülni.~– Féltek a harctól, s elestek a harc
5684      29   |              Féltek a harctól, s elestek a harc előtt. Aki az omló
5685      29   |                nálunk nélkül is, mert az a sírás, ami elhatott mihozzánk,
5686      29   |                   asszonyom, az égbe is. A mi címereink jelmondatai
5687      29   |                    Fata viam inveniunt” (a sors megtalálja a maga útját),
5688      29   |            inveniunt” (a sors megtalálja a maga útját), az enyim: „
5689      29   |                    Gutta cavat lapidem” (a vízcsepp kivájja a követ).
5690      29   |             lapidem” (a vízcsepp kivájja a követ). Bízzuk jelszavainkra
5691      29   |               egyszerre felsóhajta:~– Ez a Béldi-család milyen szerencsétlenül
5692      29   |           Nagyságos asszonyom – viszonzá a tanácsúr változatlan arccal –,
5693      29   |               sem kérdi azt, mi történik a szegény utasokkal, kiket
5694      29   |                 szegény utasokkal, kiket a zápor majd az úton kap;
5695      29   |                  meg fogja adni azt. Nem a csodák jeleit értem; azokban
5696      29   |            jeleit értem; azokban higgyen a köznép, hanem az idők tanúságait,
5697      29   |           követelte, melynek tetszett ez a negyedrész telkeni uralkodás,
5698      29   |                  úgy meg volt kötve mind a római császár, mind a szultán
5699      29   |               mind a római császár, mind a szultán birodalmában levő
5700      29   |                 ölte meg? Mindazok, akik a dívánban a harcot ellenzették,
5701      29   |                Mindazok, akik a dívánban a harcot ellenzették, s a
5702      29   |                  a harcot ellenzették, s a szultánt örökösen arra bírták,
5703      29   |               örökösen arra bírták, hogy a fegyvereihez folyamodó magyaroktól
5704      29   |       fegyvereihez folyamodó magyaroktól a segélyt megtagadja, s csak
5705      29   |                csak azokat pártolja, kik a békére figyelmeztetik: –
5706      29   |                 golyó halálosan találta, a Küprilit a háj fojtotta
5707      29   |            halálosan találta, a Küprilit a háj fojtotta meg, s a legfiatalabb
5708      29   |           Küprilit a háj fojtotta meg, s a legfiatalabb vezér, Feriz
5709      29   |                  keze jár-e itt? – kérdé a tanácsúr.~– Nem, uram –
5710      29   |                 fel helyéről, s odalépve a tanácsúr elé, hogy szemébe
5711      29   |                  e szavakat: – Mindenütt a kegyelmed kezei járnak.
5712      29   |                  Béldi: kegyelmed üldözé a kétségbeesésbe; családját
5713      29   |                  akkor bocsátá ki, midőn a bűzhödt lég halálos betegséget
5714      29   |                dicsőség, hogy én vezetem a sorsot. Higgyék tehát azt,
5715      29   |           történik az országtanácsban és a családok szívében, tőlem
5716      29   |                 amaz égő üstökös, melyet a nép Isten kardjának nevez,
5717      29   |        megsuhintom azt, és lecsapok vele a földre, hogy megrendül az
5718      29   |                  pillanatban megrázkódék a palota, megindulva fundamentomaiban.~
5719      29   |             megindulva fundamentomaiban.~A fejedelemnő sikoltva ugrék
5720      29   |        nyugalommal. – Nincs mit remegni, a palotának erős bolthajtásai
5721      29   |                alá, az nem szakadhat le.~A fejedelemnő nem bírt helyéből
5722      29   |               Nincs irtóztatóbb tünemény a földrengésnél; a hullámzó
5723      29   |                tünemény a földrengésnél; a hullámzó tengeren van a
5724      29   |                  a hullámzó tengeren van a hajósnak árboca, melybe
5725      29   |                  melybe kapaszkodjék, de a hullámzó földet hová kerülje
5726      29   |               haragra gerjed, s föllázad a rajta lakók ellen. – Minden
5727      29   |              Minden ember kifut házából, a künn legelő barmok bömbölve
5728      29   |                barmok bömbölve futnak be a városba, a kertek kútjaiból
5729      29   |            bömbölve futnak be a városba, a kertek kútjaiból forró kénköves
5730      29   |          hajladozva, koronáikkal csaknem a földet látszanak csókolni,
5731      29   |             földet látszanak csókolni, s a megrengetett tornyokban
5732      29   |                  tornyokban megkondulnak a harangok, mintha tűzvészt
5733      29   |               térve, hirtelen föleszmélt a fejedelemnő.~– Isten oltalmazzon
5734      29   |         oltalmazzon bennünket, én sietek a fejedelemhez. Nem jön kegyelmed
5735      29   |          fejedelemhez. Nem jön kegyelmed a szobából?~– Én maradok –
5736      29   |              Apafiné sietve futott végig a rengő folyosókon, s férjét
5737      29   |              feltalálva, levitte magával a palota kertjébe.~Iszonyító
5738      29   |                 mint mozog, mint hajlong a roppant nagy épület a föld
5739      29   |            hajlong a roppant nagy épület a föld hullámzása alatt, minden
5740      29   |             félni, hogy egy halommá dűl.~A fejedelem, nem látva Telekit,
5741      29   |               Telekit, kérdezé, hol van. A fejedelemnő azt mondá, hogy
5742      29   |                érte kell menni! – kiálta a fejedelem, de a körüle álló
5743      29   |                   kiálta a fejedelem, de a körüle álló reszkető arcok
5744      29   |                kormánytalan naszádon; de a földrengésnél elvesz minden
5745      29   |     földrengésnél elvesz minden bátorság a szívből, az ember, ki semmitől
5746      29   |                sem félt, itt gyáva lesz.~A tanácsúr ezalatt csendesen
5747      29   |             levelet Kara Musztafának, ki a meghalt Küprili helyét foglalta
5748      29   |                 el; nagy, harcos férfiú, a szultán jobbkeze, ki nemrég
5749      29   |           szultán jobbkeze, ki nemrég is a kozákok által a lengyelek
5750      29   |                nemrég is a kozákok által a lengyelek ellen segítségül
5751      29   |               várost elpusztítva, később a megsegített kozákoknak fordult,
5752      29   |               rabságba…~Ennek írt Teleki a magyaroknak hozandó segély
5753      29   |                   rázódtak zörögve, maga a szék, amelyen ült, csúszott
5754      29   |                  úgyhogy tolla félrement a papíron; de azért mégis
5755      29   |                 megírta levelét; s amint a végére jutott, kemény vonásokkal
5756      29   |                  Musztafa törhette rajta a fejét, mint jött az ő levelébe
5757      29   |               mint jött az ő levelébe ez a szöveghez nem tartozó vers,
5758      29   |                 nem tartozó vers, melyet a tanácsúr a perc rémületével
5759      29   |                  vers, melyet a tanácsúr a perc rémületével küzdő vasakaratának
5760      29   |                az ijesztő vész elmúlt, s a palotába lassankint ismét
5761      29   |              ismét visszatértek apródai, a bepecsételt levéllel kezében,
5762      29   |              mikor szükségem van rá. Ezt a levelet rögtön két lovas
5763      29   |                  étekfogó vigye Várnába, a fővezérhez.~Azzal sétálni
5764      30   |                            XXX. Az őrült~A díván legtitkosabb termeiben
5765      30   |             termeiben voltak összegyűlve a vezérek nagy fontos tanácskozás
5766      30   |               fontos tanácskozás felett. A megkezdendő harc volt a
5767      30   |                  A megkezdendő harc volt a komoly határozatok tárgya.
5768      30   |                 legyen az égben s egy úr a földön, sokan eljöttnek
5769      30   |                  fog.~Az ország bölcsei, a becsületes tanácsadók, Kucsuk
5770      30   |               Küprili, halva voltak már, a fővezér Kara Musztafa, egy
5771      30   |                   elbízott ember vezette a díván elméjét, és mindnyájan
5772      30   |                azt akarták, amit ő.~Maga a szultán is jelen volt. Szép,
5773      30   |              holt alak.~Jöttek egyenkint a külországok követei: XIV.
5774      30   |           szószólója1 előadva, miszerint a francia király teljes haderővel
5775      30   |                 haderővel támadandja meg a római császárt; – ha a szultán
5776      30   |               meg a római császárt; – ha a szultán is fölkél ellene,
5777      30   |            Bécset is elfoglalhatja tőle.~A szultán hallgatott; helyette
5778      30   |             szultán hallgatott; helyette a nagyvezér felelt, elmondva,
5779      30   |                 hogy Magyarország régóta a szultán tartománya, s bizonyára
5780      30   |             osztozni fog annak sorsában. A szultán csak adófizető királyokat
5781      30   |             adófizető királyokat tűr meg a földön.~A követ egy kicsinyt
5782      30   |             királyokat tűr meg a földön.~A követ egy kicsinyt furcsán
5783      30   |             kicsinyt furcsán nézett erre a szóra, elgondolva, hogy
5784      30   |        elgondolva, hogy Franciaország is a földön van, és eltávozott.~
5785      30   |                  Thököly Imre küldöttei, a magyarországi elégületlenek
5786      30   |                  és kardjait ajánlva fel a szultánnak, ha nekik Magyarország
5787      30   |     visszafoglalásában segítségül leend.~A szultán helyett ismét Musztafa
5788      30   |                 ismét Musztafa felelt:~– A nagyúr köszöni a szolgálatot,
5789      30   |               felelt:~– A nagyúr köszöni a szolgálatot, és kegyelmes
5790      30   |   visszafoglalásában segítségül lesztek.~A követek hallák, hogy meg
5791      30   |            hallák, hogy meg van fordítva a mondat; de nekik is voltak
5792      30   |               mondat; de nekik is voltak a török irányában utógondolataik;
5793      30   |                  az erdélyi rendek mind, a nagyúr dicsőségére fegyvert
5794      30   |      kirohanjanak.~Musztafa válaszolt:~– A nagyúr megengedi tinektek,
5795      30   |        társaitoknak segítségül legyetek.~A szónok szeretett volna még
5796      30   |                ott az orrát vakarva, míg a vezér nem inte neki, hogy
5797      30   |                 neki, hogy elmehet.~Hja, a török politika törökül van
5798      30   |               politika törökül van írva!~A külső követek után jöttek
5799      30   |              borzalmakat adott elő, mint a másik. Az egri, budai, érsekújvári
5800      30   |                panaszainak nem volt vége a füleki, győri és selmeci
5801      30   |               őrségek pusztításai ellen. A nagyváradi basának egy éjjel
5802      30   |               Feri Böszörménybe, másszor a nagykállói őrség vágta le
5803      30   |                nagykállói őrség vágta le a város alatt portyázó szarácsiakat,
5804      30   |                 portyázó szarácsiakat, s a füleikkel számolt be a basának;
5805      30   |                 s a füleikkel számolt be a basának; sőt egy ízben a
5806      30   |                 a basának; sőt egy ízben a füleki várőrségből nehány
5807      30   |               nehány vakmerő vitéz egész a budai hóstátig leszáguldott,
5808      30   |           hóstátig leszáguldott, aholott a jámbor Yffim béget fördőházában
5809      30   |                 hogy minden bőre lement.~A vezérek szörnyűködve kiáltának
5810      30   |                 minden újabb hírre, csak a szultán hallgatott.~Végre
5811      30   |                 ő határozatuktól függött a legtöbb. Ők mondhaták meg,
5812      30   |                  Ők mondhaták meg, vajon a béke felbontható-e a fegyverszünetre
5813      30   |               vajon a béke felbontható-e a fegyverszünetre kikötött
5814      30   |         kérdésben az ulemák tanácsa volt a legfelsőbb törvényszék.~
5815      30   |               Nagy ünnepélyesen járultak a díván elé; elöl lépdelt
5816      30   |                  díván elé; elöl lépdelt a főmufti, hosszú, sarkig
5817      30   |              hosszú zsinóron lógott alá; a másik egy rettentő vastag
5818      30   |              vastag könyv, nagyobb, mint a hajdani corpus juris, s
5819      30   |               egy és ugyanazon tárgyról.~A mufti sorba hordoztatá az
5820      30   |             sorba hordoztatá az Alkoránt a szultán és a vezérek között,
5821      30   |                 az Alkoránt a szultán és a vezérek között, mindenik
5822      30   |             imámnak, hogy térdepeljen le a díván zsámolya előtt, s
5823      30   |                  Alkoránt, elkezdé abból a megjegyzett mondatokat felsorolni.~
5824      30   |                felsorolni.~Úgy tudta már a járást e bölcs könyvben,
5825      30   |           mondani, az első lapot látván, a többi lapokon mely sorok
5826      30   |           fogadásod tartja nem kelni fel a földrül; – vagy ha alamizsnát
5827      30   |             fogadást tevél, nem húzni ki a kardot: bizonyára fogadásod
5828      30   |            Továbbá így szól az Alkorán: „a népek boldogsága legelső
5829      30   |           boldogsága legelső kötelessége a földi uralkodóknak, de Allah
5830      30   |            megírva: „aki szövetséget köt a hitetlenekkel, háborút kötött
5831      30   |             hiába szövetkeznek egymással a föld népei, hogy sokáig
5832      30   |               alatt, mint tíz esztendeig a háborúban: királyok és koldusok
5833      30   |                  és koldusok egyformán!”~A vezérek és ulemák minden
5834      30   |                  arcán visszatartani azt a vérszomjú mosolygást, mely
5835      30   |         felgerjedéssel veté magát arccal a szőnyegre, s örömtől ordítva
5836      30   |           örömtől ordítva csókolgatá meg a főmufti palástja szegélyét.~
5837      30   |              főmufti palástja szegélyét.~A mufti ekkor felkapcsolá
5838      30   |                  mufti ekkor felkapcsolá a bíbortokot, melyben a békekötés
5839      30   |        felkapcsolá a bíbortokot, melyben a békekötés oklevele tartatott,
5840      30   |               tartatott, s kivéve belőle a négyrétbe hajtogatott pergament,
5841      30   |    ünnepélyességgel felbontá, s kitártan a másik imám kezébe adta,
5842      30   |                kezébe adta, úgy, hogy ez a pergamen két szélét fogva,
5843      30   |               pergamen két szélét fogva, a vezérek felé tartá az írást.~
5844      30   |              Hosszú, cifra írás volt az, a legelső kezdőbetű akkora,
5845      30   |         ultramarinkék betűkkel rajzolva, a többi fokozatosan apróbb,
5846      30   |                 nagy aranybetűkkel írva; a szultán neve pedig veressel,
5847      30   |             szultán neve pedig veressel, a római császáré világoszölddel.
5848      30   |          világoszölddel. Alatta látszott a szultán kacskaringós névjegyzése,
5849      30   |                odanyomni.~– Íme, itt áll a szerződés – szólt a mufti,
5850      30   |                  áll a szerződés – szólt a mufti, a kitárt iratra mutatva –,
5851      30   |               szerződés – szólt a mufti, a kitárt iratra mutatva –,
5852      30   |             iratra mutatva –, melyről én a reá tett írást Allah parancsolatjára
5853      30   |            elkezdének azok halaványodni, a szultán neve, a veressel
5854      30   |            halaványodni, a szultán neve, a veressel írt betűk az első
5855      30   |                első pillanatban eltűntek a pergamenről, utána szemlátomást
5856      30   |             utána szemlátomást múltak el a feketével írott sorok, legmakacsabbul
5857      30   |                legmakacsabbul tarták meg a zölddel írt betűk színeiket
5858      30   |              zölddel írt betűk színeiket a római császár nevén, végre
5859      30   |                egészen, s nem maradt más a fehér pergamenen, mint az
5860      30   |               azon nem fogott az ércvíz.~A dívánban mély csend uralkodott,
5861      30   |                 kivont kardot vőn kezébe a mufti, és azt égre emelve,
5862      30   |           négyfelé vágom.~S azzal, amint a pergament két kézzel kiterjesztve
5863      30   |              kiterjesztve tartá az imám, a kezében tartott karddal
5864      30   |               karddal négyfelé vágta azt a mufti, s darabjait egy serpenyőbe
5865      30   |                  égő viaszgyertyát tarta a serpenyő fölé; mire a nafta
5866      30   |              tarta a serpenyő fölé; mire a nafta rögtön lángra kapott,
5867      30   |                  rögtön lángra kapott, s a támadt kék láng és fehér
5868      30   |              láng és fehér füst elborítá a szétvágott levél darabjait.
5869      30   |                   Nemsokára veressé vált a láng, feketévé a füst, a
5870      30   |            veressé vált a láng, feketévé a füst, a pergamen porrá égett.~–
5871      30   |                 a láng, feketévé a füst, a pergamen porrá égett.~–
5872      30   |              most elszórom ennek hamvait a semmibe, hogy oszoljon fel
5873      30   |               oszoljon fel benne – szólt a mufti, s vevén a hamvakat,
5874      30   |                   szólt a mufti, s vevén a hamvakat, kihajlott a palota
5875      30   |              vevén a hamvakat, kihajlott a palota ablakán, s elszórta
5876      30   |               elszórta azokat szerteszét a légben; az égett papírrongyok,
5877      30   |            pillangók, szálltak csendesen a szélben az alant zúgó Boszporuszra
5878      30   |             vissza.~Amint ez megtörtént, a basák, vezérek mind fölugráltak,
5879      30   |               lelkesedéssel megesküvének a próféta szakállára: hogy
5880      30   |            vissza nem dugák fegyvereiket a hüvelybe, míg a bécsi Szent
5881      30   |             fegyvereiket a hüvelybe, míg a bécsi Szent István tornya
5882      30   |              Szent István tornya tetején a félhold nem fog ragyogni.~
5883      30   |               ajtó szőnyegei, s belépett a dívánba – Feriz bég…~Ifjú
5884      30   |          oldalára, de le volt róla törve a markolat: úgy viselte azt
5885      30   |               fel annyi szobán keresztül a dívánba léphetéstől, s amint
5886      30   |             félre útjából. Amint az ifjú a terem közepére jutott, s
5887      30   |                ott megállva, végignézett a vezéreken, karjait összefonva,
5888      30   |              fölkeltek azok előtte, maga a szultán is, s remegve várták
5889      30   |             tébolyodott fakír megállítja a legelőkelőbb kalifát az
5890      30   |           fájdalmas arccal tekinte végig a jelenlevők arcain, s lélekrendítő
5891      30   |            lélekrendítő volt szavában az a mély bú kifejezése, amidőn
5892      30   |         végbemenendő ügyekhez mostan. Az a világ, amelyben én éltem,
5893      30   |                   és semmi érzésem, amit a szív tartogat magában: sem
5894      30   |                ereimben összevissza foly a vér: hogy sokszor ordítva
5895      30   |                  sokszor ordítva rohanok a körülem levő falaknak, és
5896      30   |                 majd ismét megáll bennem a vér, ereim egyet sem ütnek,
5897      30   |            elmenendők vagytok rövid időn a paradicsomba, vigyétek el
5898      30   |                  beteg vagyok. Nem érzem a rózsa illatát, ajkamnak
5899      30   |                  rózsa illatát, ajkamnak a bor nem édes – nem melegít
5900      30   |               nem édes – nem melegít sem a tűz, sem a napsugár – s
5901      30   |               nem melegít sem a tűz, sem a napsugár – s ami gyújtóbb
5902      30   |                ami gyújtóbb mindezeknél: a harci kürt rivallása, a
5903      30   |                  a harci kürt rivallása, a paripák nyerítése sem támaszt
5904      30   |               bég, Rifát aga, Kara Ogli, a kapudán s többen mások,
5905      30   |                 életet ígértek maguknak.~A nagyúr különösen kedvelé
5906      30   |              hódító harcra: eredj velök; a harc tombolásai közt fel
5907      30   |             arcát e gondolatra elfutotta a vér, szemeiben az őrültség
5908      30   |                   felegyenesedék magasra a szultán előtt, s vakmerő
5909      30   |           egyszerre megbánta volna, amit a szultánnak mondott, alázatosan
5910      30   |                  amint hozzá kapna, érzé a markolat hiányát, s akkor
5911      30   |                  benneteket felbiztattak a harcra, ellenetek fognak
5912      30   |              látni fogjátok onnan felyül a paradicsomból! Úgy van:
5913      30   |              amiket mondtam, álljatok ki a temetőbe, s tapasztaljátok,
5914      30   |                egyitek áll, ott kijönnek a földből a sírok férgei,
5915      30   |                   ott kijönnek a földből a sírok férgei, melyek sohasem
5916      30   |                   melyek sohasem keresik a napvilágot. Szegény fiatal
5917      30   |              eltávozott az őrült ifjú, s a dívánban levő urak annyira
5918      30   |           valának zavarodva, hogy arccal a földre borulva imádkozának,
5919      30   |              fordítsa el Allah fejeikről a jóslat gonosz szellemét,
5920      30(1)|                  Cserei oratornak nevezi a követeket.~
5921      31   |                XXXI. Üdvös csalatkozások~A szultán parancsai kiadattak
5922      31   |                 parancsai kiadattak mind a fővezérnek, mind a végbeli
5923      31   |                  mind a fővezérnek, mind a végbeli basáknak, hogy hadaikat
5924      31   |                 felvevén, induljanak meg a római császár ellen való
5925      31   |             császár ellen való harcra, s a viszály megkezdésére ürügyet
5926      31   |            Magyarországra mehetni, amint a szamosújvári országgyűlésen
5927      31   |            készület tétetett mindenfelé; a magyar faj, bármilyen nehezen
5928      31   |                  elültek, vagy átcsaptak a győzedelmes párthoz, s hadnagyságot,
5929      31   |                hadaknál. – Akkor az volt a világ sora: hogy akik békesség
5930      31   |                 harcos időkben ők lettek a katonaság hadi vezérei,
5931      31   |        szántottak, vetettek, azok lettek a katonák; a lófőszékely volt
5932      31   |                   azok lettek a katonák; a lófőszékely volt a lovas,
5933      31   |              katonák; a lófőszékely volt a lovas, a pixidárius a gyalog,
5934      31   |                lófőszékely volt a lovas, a pixidárius a gyalog, s a
5935      31   |               volt a lovas, a pixidárius a gyalog, s a legelső tanácsúr
5936      31   |                 a pixidárius a gyalog, s a legelső tanácsúr a fővezér.~
5937      31   |             gyalog, s a legelső tanácsúr a fővezér.~Teleki is megérte,
5938      31   |             remények fogadták mindenütt, a magyarság seregestül gyülekezett
5939      31   |                   kapitányok őt uralták. A jámbor fejedelem nem is
5940      31   |         táborával.~Teleki, felöltöztetve a fejedelmet legszebb köntösébe,
5941      31   |                udvari kíséretével együtt a fővezér sátora elé lovagolt,
5942      31   |                  fúvatnak az őrséggel, s a fővezér különös kegyességgel
5943      31   |              eresztve, maga elébe ülteti a főurakat, s megdicsérve
5944      31   |               vélt látni ez engedélyben; a török hadvezérek e pontban
5945      31   |             hagyták tekinteni táborukat.~A dragomán mindenütt meghordozá
5946      31   |            dragomán mindenütt meghordozá a magyar urakat; elmondva
5947      31   |                 nagy hordókra rakva állt a lőpor, s nagy piramidokba
5948      31   |                  piramidokba felhalmozva a roppant golyók, mellettök
5949      31   |             szurkos pányvákkal leterítve a kerekes ágyúk, a roppant
5950      31   |               leterítve a kerekes ágyúk, a roppant csatakígyók, a tág
5951      31   |                   a roppant csatakígyók, a tág öblös ostromlövegek,
5952      31   |                 tág öblös ostromlövegek, a fahengereken álló vastarackok.
5953      31   |           fahengereken álló vastarackok. A felhalmozott hadkészlet
5954      31   |                  világrészt meghódítani.~A körüljárt urak nagy bizakodással
5955      31   |              tértek vissza sátoraikba, s a látott készületek örömére
5956      31   |                látott készületek örömére a fejedelem nagy lakomát adott,
5957      31   |               nagy lakomát adott, melyre a vele levő magyarországi
5958      31   |                felé, vígan kezdtek lenni a lakmározó urak; ki-ki teljesedőfélben
5959      31   |             Teleki Mihály.~Egyik áldomás a másikat követte, s mindannyiba
5960      31   |              mindannyiba bele volt fonva a fejedelem és Teleki Mihály
5961      31   |                 egészsége; úgyhogy utóbb a jó Apafi maga is kezdte
5962      31   |                  Teleki már képzeletében a nádori magas széken gondolja
5963      31   |                nem volt lehetetlen többé a minden oldalról megtámadott
5964      31   |                országra nézve nem is, de a vezérekre nézve fölérnek
5965      31   |              királysággal. Végiggondolta a legrosszabb eseteket; a
5966      31   |                  a legrosszabb eseteket; a hosszúra nyúló harcot –
5967      31   |                  seregeik megveretését – a forgó hadiszerencsét, de
5968      31   |              Magyarországban örök nevet, a hatalmasságok előtt tekintélyes
5969      31   |                  nem gondolt… és az volt a legrosszabb eset rá nézve,
5970      31   |                 teljesült be rajta.~Mert a sors leleményességéhez képest
5971      31   |     leleményességéhez képest csak árnyék a költők igazságtétele, a
5972      31   |                  a költők igazságtétele, a sors nem büntet pallossal,
5973      31   |                 következetességgel éppen a legkedvencebb bűnéből támaszt
5974      31   |                bűnéből támaszt büntetést a vétkezőnek.~Telekit az eddig
5975      31   |            férfit, kinek uralkodó vonása a nagyravágyás, ki örömest
5976      31   |                  számíttatta volna magát a magyar történet hősei közé,
5977      31   |           harsogó tábori zene szólal meg a síkságon, s nagy lárma hallik,
5978      31   |                nagy lárma hallik, mintha a török hadak valami érkező
5979      31   |                 fejedelmet üdvözölnének.~A vigadó urak rögtön felugráltak
5980      31   |                székeikről, s kicsődültek a sátor elé, meglátni, minő
5981      31   |                 meglátni, minő öröm érte a szövetségeseket, s a bámulat
5982      31   |                érte a szövetségeseket, s a bámulat és meglepetés kiáltása
5983      31   |              elsötétült e látványra, míg a körüle állók arcain kimondhatlan
5984      31   |             kiálták egyszerre éljeneiket a meglátott ifjú elé, hogy
5985      31   |                arcoknak egészen más volt a mosolygása, mint amilyet
5986      31   |                 mutatni.~Thököly eközben a felállított török seregek
5987      31   |                  melyek két sort képezve a fővezér sátoráig, közöttük
5988      31   |                   Alig ért az ifjú vezér a sor közepéig, midőn szemközt
5989      31   |              midőn szemközt jöve rá maga a fővezér, hat fehér paripától
5990      31   |                vont díszhintajában ülve.~A dombról, melyen Teleki állott,
5991      31   |              lehete látni.~Amint Thököly a fővezér hintajához ért,
5992      31   |               óra múlva kilépett Thököly a nagyvezér sátorából. Fejét
5993      31   |          gyémántos diadém köríté, melyet a szultán Nándorfejérvárról
5994      31   |                  számára, s kezében hozá a fejedelmi zászlós botot.
5995      31   |             sátorokhoz közel ellovagolt, a Telekivel levő magyarországiak
5996      31   |         szétleheli egy tekintet… Ez volt a legsúlyosabb büntetés a
5997      31   |                  a legsúlyosabb büntetés a tanácsúrra… Óh, a sors oly
5998      31   |               büntetés a tanácsúrra… Óh, a sors oly leleményes…~Teleki
5999      31   |                 sátorából; estefelé maga a fejedelem látogatta őt meg.
6000      31   |              semmi felől tudakozódni; de a fejedelem elmondott neki