Fezejet

3001      14   |         szabadítson ki bennünket belőle. A szentgotthárdi csata aligha
3002      14   |                hogy mi helyt nem álltunk a magyarok előtt. De hát,
3003      14   |          Vétettünk volna az Isten ellen. A török tábort nagyon megverék
3004      14   |                nagyon megverék ott. Most a budai vezér, hogy magát
3005      14   |                vezér, hogy magát kimossa a bajból, mert a szultán nagyon
3006      14   |             magát kimossa a bajból, mert a szultán nagyon haragszik,
3007      14   |                haragszik, az egész hibát a herceg fejére akarja róni.~–
3008      14   |         kegyelmetek valamerre innen, míg a szultán dühe elforrja magát.~–
3009      14   |            gondolod, hogy oly nagy volna a veszély?~– Adja isten, hogy
3010      14   |                nem várnál vele reggelig.~A nő elsápadt.~– Mit beszélsz?~–
3011      14   |                órában, én lámpással majd a lovak előtt megyek, egy
3012      14   |                 hegyet se lássatok erről a vidékről.~A fejedelemnő
3013      14   |               lássatok erről a vidékről.~A fejedelemnő ijedten tért
3014      14   |            mindent elkészíte az útra. De a férjéhez vezető ajtók zárva
3015      14   |                 szívszorongás közt várva a végtelen messze maradó reggelt.
3016      14   |                  amint világosodni látta a nappalt, s szédelgő fővel
3017      14   |                 zaj lassankint feléledt, a járó-kelő cselédség megnépesíté
3018      14   |          járó-kelő cselédség megnépesíté a tornácokat. A lovászok paripákat
3019      14   |                megnépesíté a tornácokat. A lovászok paripákat jártattak
3020      14   |          paripákat jártattak az udvaron, a pórleányok korsóval fejükön
3021      14   |              korsóval fejükön jöttek meg a távoli kútról; valami vidám
3022      14   |              hang könnyelmű dalt énekelt a pitvar alatt. Mindez oly
3023      14   |             Mindez oly idegennek tetszék a nő előtt, mintha egy halálraítélt
3024      14   |              nézné siralomháza ablakából a külvilág mozgalmait.~Ekkor
3025      14   |                  kilépett hálószobájából a férj, s bátor, erős hangon
3026      14   |                  érjen.~– Engem? – szólt a herceg, büszkén herkulesi
3027      14   |                  herkulesi mellére ütve.~A nő gyermeki bizalommal veté
3028      14   |                Boldog gyermeki hit, mely a világon leghatalmasabbnak
3029      14   |                képzeli azt, akit szeret!~A herceg eltávozott a szobából,
3030      14   |              szeret!~A herceg eltávozott a szobából, Mária kinyitá
3031      14   |             nézzen, midőn lovára ül.~Míg a herceg a lépcsőkre került,
3032      14   |                  lovára ül.~Míg a herceg a lépcsőkre került, azalatt
3033      14   |                leveleket küldözni, s ott a csatlósok közt elvegyülve,
3034      14   |              Kevés perc múlva leérkezett a herceg, s erős, csengő hangon
3035      14   |            parancsolá.~Erre eléje lépett a csausz, s szurtos dolmánjából
3036      14   |                  értetve, átnyújtá neki.~A herceg felszakítá a levelet,
3037      14   |                neki.~A herceg felszakítá a levelet, és arca elsápadt
3038      14   |                egyszerre; levevé fövegét a csausz előtt, s mélyen meghajtva
3039      14   |           fejedelme, levenni fejéről azt a sastollas föveget egy szurtos
3040      14   |             szívdobogva nézte ablakából.~A herceg erre egész tisztelettel
3041      14   |                  mutatá kastélya ajtaját a csausznak, s azt elöl akará
3042      14   |                 elöl akará bocsátani, de a török ember egész parasztgőggel
3043      14   |             előtt egyszerre átvilágosult a rejtély. A veszély pillanatában
3044      14   |                  átvilágosult a rejtély. A veszély pillanatában érkező
3045      14   |              sietve látá belépni ajtaján a vén lovászt, Jovát. A vén
3046      14   |            ajtaján a vén lovászt, Jovát. A vén szolga arcán ijedelem,
3047      14   |                     Ugye, férjemért jött a csausz? – kérdé tőle remegve.~–
3048      14   |                 Igen, asszonyom – rebegé a szolga –, miért nem siettetek?~–
3049      14   |                 el. Mit érne az neki; ha a herceg nélkül megy vissza,
3050      14   |          asszonyom. Uram addig itt marad a csauszokkal és kísérőikkel,
3051      14   |                 míg gondolandja, hogy mi a hintóval a Szeret szakadékán
3052      14   |          gondolandja, hogy mi a hintóval a Szeret szakadékán túljutottunk.
3053      14   |         sziklahasadék között, mely alatt a folyam elfut. Azon hidat
3054      14   |                  magunk után felszedjük. A herceg ekkor Gryllus paripáját
3055      14   |               ugrásokat szokott tenni, s a török csauszokkal ugyanazon
3056      14   |           ugyanazon úton megindul. Midőn a lerombolt hídhoz közel jutand,
3057      14   |     megsarkantyúzza paripáját, s átugrat a nyíláson, míg a törökök
3058      14   |                  átugrat a nyíláson, míg a törökök túl maradnak. Ott
3059      14   |             kincseit, s Jovától segítve, a rejtett lépcsőzeten leszállt
3060      14   |             rejtett lépcsőzeten leszállt a kápolnába, ott nehány pillanatig
3061      14   |                nehány pillanatig megállt a szent szűz képe előtt, imádkozni,
3062      14   |                  szerencsés szabadulást. A kápolnaajtó előtt állt hintaja,
3063      14   |                 szerencsésen eltávozott.~A herceg azalatt legnagyobb
3064      14   |          kastélyából, azután következett a megajándékozás: minden csausznak
3065      14   |                 kard, vagy egy serleg, s a kardnak, serlegnek ismét
3066      14   |            amellett annyiszor bele tudta a beszédbe szőni e neveket:
3067      14   |              áldassék annak neve!”, hogy a csauszok untalan sürgetései
3068      14   |                  jó óra, míg arra került a sor, hogy hozzák elé a paripát.~
3069      14   |            került a sor, hogy hozzák elé a paripát.~Eléhozták tehát
3070      14   |                 paripát.~Eléhozták tehát a Gryllust. A herceg még arról
3071      14   |              Eléhozták tehát a Gryllust. A herceg még arról is akart
3072      14   |            történetet közrebocsátani, de a főcsausz nem hagyott neki
3073      14   |                 elmondhatja azt az úton.~A herceg felült a lóra, s
3074      14   |                 az úton.~A herceg felült a lóra, s elkezdett panaszkodni
3075      14   |                   mennyire megviselte őt a sok lovaglás az utóbbi napokban,
3076      14   |                 utóbbi napokban, s kérte a kísérőket, hogy ne ügessenek
3077      14   |                 oly nagyon, mert alig ül a nyeregben.~A főcsausz hasznára
3078      14   |                mert alig ül a nyeregben.~A főcsausz hasznára fordítá
3079      14   |                főcsausz hasznára fordítá a szót, odakötöztetvén a herceg
3080      14   |           fordítá a szót, odakötöztetvén a herceg lábait a kengyelhez,
3081      14   |           odakötöztetvén a herceg lábait a kengyelhez, hogy le ne essék
3082      14   |             kengyelhez, hogy le ne essék a lóról, s csúfondárosan monda:~–
3083      14   |              csak várj – gondolá magában a herceg –, de akkor te nem
3084      14   |                  de akkor te nem maradsz a lovadon.)~A főcsausz kivont
3085      14   |                  nem maradsz a lovadon.)~A főcsausz kivont karddal
3086      14   |               karddal lovagolt mellette, a többiek egy lófejjel hátrább.~
3087      14   |                  lófejjel hátrább.~Midőn a hídhoz közelít az út, a
3088      14   |                  a hídhoz közelít az út, a sziklák miatt oly keskennyé
3089      14   |               lovagolhat egymás mellett. A herceg már látta a hidat,
3090      14   |              mellett. A herceg már látta a hidat, s bár annak dobogója
3091      14   |                  szem elől takarva, egy, a fára akasztott fehér kendő
3092      14   |         feleségével már túl van rajta, s a gerendák fölszedetvék.~Itt
3093      14   |            elgyengültnek színlé magát, s a főcsauszhoz fordulva, monda:~–
3094      14   |                 balgatag odahajol hozzá, a herceg egyszerre úgy üté
3095      14   |                 és most „rajta Gryllus!”~A derék paripa egy szökéssel
3096      14   |              paripa egy szökéssel kivált a kísérők tömegéből, s míg
3097      14   |                   szélsebességgel rohant a híd felé.~A herceg fegyver
3098      14   |       szélsebességgel rohant a híd felé.~A herceg fegyver és sarkantyú
3099      14   |                  ült lovához kötözve; de a nemes paripa, mintha érezné,
3100      14   |            kitűnt az üldözők előtt, hogy a híd gerendái le vannak szedve,
3101      14   |             megállj!”, ordítának ijedten a hercegre, saját paripáikat
3102      14   |                    Most jöjjetek utánam!~A paripa e pillanatban szügyébe
3103      14   |                   mely könnyű volt, mint a madáré, átvetette magát
3104      14   |                  madáré, átvetette magát a letört híd felett. A herceg,
3105      14   |               magát a letört híd felett. A herceg, a légben repülve,
3106      14   |             letört híd felett. A herceg, a légben repülve, kezében
3107      14   |             körülrepkedték merész arcát.~A csauszok rémülten kapaszkodtak
3108      14   |                  s utána akarta csinálni a merész szökést, de a túlpartot
3109      14   |            csinálni a merész szökést, de a túlpartot csak első lábaival
3110      14   |                  csak első lábaival érte a mén, s halálos nyerítéssel
3111      14   |                vissza, lovagjával együtt a hegyi patak sziklái közé
3112      14   |               patak sziklái közé hullva.~A herceg itt leoldá lábairól
3113      14   |               herceg itt leoldá lábairól a kötelékeket, a túlparton
3114      14   |                  lábairól a kötelékeket, a túlparton szitkozódó csauszok
3115      14   |              időt engedett magának, hogy a fennhagyott karfákat egyenkint
3116      14   |                  egyenkint letördelje, s a vízbe hányja, nehogy gyalog
3117      14   |                  lovára, szép csendesen, a tehetlen dühökben tomboló
3118      14   |             sietett Erdély felé, egyedül a vén lovász kíséretében.~
3119      14   |                  vén lovász kíséretében.~A hintót elérve, felülteté
3120      14   |                 hintót elérve, felülteté a lovászt saját paripájára,
3121      14   |                 s elküldé előre Erdélybe a fejedelemhez, azon kérelemmel,
3122      14   |               Erdélyen keresztül vonulni a római császár birtokába.
3123      14   |            császár birtokába. Maga pedig a hintóban foglalt helyet
3124      14   |               megmenekülése, s feledteté a jövő iránti aggodalmát.~
3125      14   |                  jövő iránti aggodalmát.~A legszigorúbb számítás szerint
3126      14   |           kerülnek, akár új hidat raknak a Szereten, ezáltal egy napot
3127      14   |               pedig elég lesz arra, hogy a legcsendesebb haladással
3128      14   |           elérhessék Erdély határát, hol a moldvai szeraszkiernek nincs
3129      14   |                látták feltűnni nemsokára a székely havasokat, s mentül
3130      14   |         belevágtak azon mély utakba, mik a borgói szorosba vezetnek,
3131      14   |                  vezetnek, felkanyarulva a kopasz, páfrányos hegyoldalakba,
3132      14   |                  keskeny rovátk, látszik a veszélyes út, melyen a terhes
3133      14   |           látszik a veszélyes út, melyen a terhes szekér lassan végigdöcög,
3134      14   |                szekér lassan végigdöcög, a sziklák fölötte szinte egymásra
3135      14   |               jött rájok szemközt, kiben a herceg előreküldött követjére
3136      14   |                   Tikkadtan ért hozzájuk a vén Jova, a Gryllus reszketésén
3137      14   |                 ért hozzájuk a vén Jova, a Gryllus reszketésén látszott,
3138      14   |              menj tovább, uram! – kiálta a szolga ijedten. – Pihenés
3139      14   |                jövök Szamosújvárról, hol a fejedelem tanyáz. Elmondám
3140      14   |        kérelmedet. Az istenért! – kiálta a fejedelem, kezeit összecsapva. –
3141      14   |                 ma érkezett ide Olaj bég a szultán parancsával, hogy
3142      14   |             szultán parancsával, hogy ha a moldva fejedelem erre találna
3143      14   |                azt neki kiszolgáltassuk.~A herceg elkomorodva nézett
3144      14   |               kezeit szemei fölé tartva, a távolba nézett. Ugyanazon
3145      14   |               kérdé, vadul körültekintve a fejedelem, s ajkaiba harapott
3146      14   |           énmiattam egy percig. Menekülj a hegyek közé.~– S téged áldozzalak
3147      14   |             ország első férfiai, ott van a hőslelkű fejedelemnő; a
3148      14   |                  a hőslelkű fejedelemnő; a szelíd Béldiné, angyal leányával;
3149      14   |        férfikönny esett annak homlokára. A herceg arra gondolt, hogy
3150      14   |                  kellene kard szívemnek, a kétségbeesés szakítaná meg.~–
3151      14   |                  Jer, uram, jer! – szólt a lovász is, megfogva a herceg
3152      14   |              szólt a lovász is, megfogva a herceg kezét, s erőszakosan
3153      14   |                hirtelen hintajába ült, s a kocsisnak gyors haladást
3154      14   |               gyors haladást parancsolt. A herceg engedé magát lovásza
3155      14   |               engedé magát lovásza által a gyalogösvényen vezettetni,
3156      14   |              mindig hátranézve, míg csak a hintót láthatá, s szomorúan
3157      14   |                  előre még! – unszolá őt a szolga. – Majd ha azon hegytetőt
3158      14   |              tántorgott előre, mintha az a hegy egész súlyával keblén
3159      14   |               magát vezetni öntudatlanul a sziklás meredeken, kiálló
3160      14   |                fáradság után feljutottak a mutatott hegytetőre, s amint
3161      14   |             mutatott hegytetőre, s amint a lovász felsegíté urát, s
3162      14   |                  urát, s az széttekinte, a természet nagyszerűségének
3163      14   |                mélyébe tekinte, meglátta a kisded kanyargós utat, melyen
3164      14   |             éppen akkor kapaszkodott fel a hintó egy hegy lejtőjén,
3165      14   |              lelkét. Elkísérte szemeivel a haladó kocsit, s valahányszor
3166      14   |                  hangok üték meg füleit. A meredek bérc alatt, melynek
3167      14   |               szürke kövek közül, melyek a bérctetőn elszórva hevertek,
3168      14   |               elszórva hevertek, s amint a törökök a szűk hegytorkolatba
3169      14   |              hevertek, s amint a törökök a szűk hegytorkolatba értek,
3170      14   |     hegytorkolatba értek, nekilódítá azt a meredeknek.~Iszonyút dördülve
3171      14   |          Iszonyút dördülve vágtatott alá a szikla a meredek lejtőn,
3172      14   |          dördülve vágtatott alá a szikla a meredek lejtőn, nagyokat
3173      14   |                 ahol valamiben megakadt. A herceg utána nézett, egy
3174      14   |                  egy kiálló fához dűlten a meredekbe hajolva. Hah,
3175      14   |               mint törte magát keresztül a nyargaló szikla a rémült
3176      14   |              keresztül a nyargaló szikla a rémült csoporton. Csak egy
3177      14   |                 lovastul ottzúzott.~Majd a második és a harmadik szikla
3178      14   |             ottzúzott.~Majd a második és a harmadik szikla köszöntött
3179      14   |          harmadik szikla köszöntött alá. A csauszok ész nélkül futottak
3180      14   |           biztosságban nem érzék magukat a hengerített kő elől, s ott
3181      14   |             szándékot megsejtve, elküldé a herceg lovászát, hogy egy
3182      14   |                  hogy egy követ hajítson a túlsó hegyoldalba, mely
3183      14   |                  csörtetve futott végig, a csauszok azt hivék, hogy
3184      14   |                mozdulnak – mondá magában a herceg –, akkor pedig utol
3185      14   |                 Helyesen következtetett: a csauszok, miután sokáig
3186      14   |                   hogy mely úton lehetne a veszedelmes szorost kikerülni,
3187      14   |         kikerülni, elkezdtek felkiabálni a hegytetőn álló láthatlan
3188      14   |               ellenségre, fenyegetvén őt a szultán legmagasabb haragjával,
3189      14   |                   Az üldözött nő azalatt a legelső székely faluban
3190      14   |                 beérkezék Szamosújvárra. A fejedelem nem volt többé
3191      14   |                  többé ott. Mint mondák, a legnagyobb sietséggel költözött
3192      14   |             Magyarországra kijutnia, hol a szatmári várparancsnok oltalma
3193      14   |                  elérték; kocsisa, amint a tornyokat meglátta a távolból,
3194      14   |               amint a tornyokat meglátta a távolból, hátrafordult asszonyához
3195      14   |           nemsokára Kolozsváron lesznek. A nő e szóra kérte a kocsist,
3196      14   |              lesznek. A nő e szóra kérte a kocsist, hogy ne hajtson
3197      14   |                   s miután az még jobban a lovak közé vagdalt, s félénken
3198      14   |           tekingete hátra, ő is kinézett a hintó hátulsó ablakán, s
3199      14   |         Kolozsvár.~Egy pillanat nem volt a késedelemre. A kocsis egyre
3200      14   |                  nem volt a késedelemre. A kocsis egyre vágta a lovakat,
3201      14   |        késedelemre. A kocsis egyre vágta a lovakat, azok tajtékzó gőzt
3202      14   |           orrlyukaikon, vágtattak előre, a kavics szikrázott patkóik
3203      14   |                szikrázott patkóik alatt, a hintó sebesen gördült a
3204      14   |                  a hintó sebesen gördült a felvágott göröngyökön, az
3205      14   |     megszabadulását.~Csodálatos bűvereje a veszélynek, mely a leggyöngébbeket
3206      14   |              bűvereje a veszélynek, mely a leggyöngébbeket fenn bírja
3207      14   |                 kiállani pihenés nélkül, a legfárasztóbb úton. Szemei
3208      14   |               úton. Szemei előtt sötétül a világ, és neki nem lehet,
3209      14   |                 kiáltva:~– Siess! siess!~A paripák vágtatnak előre.~
3210      15   |                             XV. Olaj bég~A fejedelem éppen künn állt
3211      15   |              künn állt palotája tornácán a fejedelemnővel beszélgetve,
3212      15   |              napok szenvedése. Nemsokára a nagyenyedi rémnap után egy
3213      15   |                  volt mind az anya, mind a gyermek egészségére.~Apafi
3214      15   |                  homloka is felhős volt. A fejedelem szíve nemcsak
3215      15   |                nyugta, akárhová fordult. A török minden nyomon zsarnokságát
3216      15   |           zsarnokságát éreztette vele, s a küludvarok önző hidegséggel
3217      15   |       országnagyjai zsarnoknak nevezték, a köznép gúnydalokat énekelt
3218      15   |                 beteg feleség mindenható a férj felett. Ha Anna ekkor
3219      15   |               megtette volna érte.~Amint a fejedelmi pár tornácán állva,
3220      15   |            fejedelmi pár tornácán állva, a város egyhangú zajára elméláz,
3221      15   |               merengését, mely egyenesen a fejedelmi palota udvarára
3222      15   |              annak lépcsői előtt megáll; a kocsi ajtaja hirtelen felszakíttatva,
3223      15   |                  megfeszítésével fut fel a lépcsőkön, s az eléje siető
3224      15   |         szerelméért! – kiált föl ijedten a fejedelem. – Miért jön kegyelmed
3225      15   |                Elveszti magát és minket.~A szerencsétlen nő nem válaszolhatott
3226      15   |           tartott. Ott aléltan omlott le a márványra.~Apafiné udvarhölgyeit
3227      15   |              akarsz? Ki akarod vetni ezt a szerencsétlen nőt üldözői
3228      15   |              volna menedék helyett.~– De a szultán haragja…?~– Hát
3229      15   |              akkor, ha akarod, mondhatod a szultánnak, hogy én vétettem!~
3230      15   |             magát neje elhatározásán. Ez a vakmerő asszony semmit sem
3231      15   |                 is szívéből sajnálta, de a porta küldöttje, Olaj bég,
3232      15   |           üldözött nőt, meg van gyalázva a világ előtt, ha menhelyet
3233      15   |             előtt, ha menhelyet ád neki, a porta semmivé teszi.~Amint
3234      15   |                  erkélyre, s látva, hogy a csauszok éppen a palota
3235      15   |             látva, hogy a csauszok éppen a palota felé tartanak, lekiálta
3236      15   |                  felé tartanak, lekiálta a kapuőrökre:~– Zárjátok be
3237      15   |                kapuőrökre:~– Zárjátok be a kapukat!~Apafi szeretett
3238      15   |                 de míg rágondolta magát, a kapuk csukva voltak a csauszok
3239      15   |             magát, a kapuk csukva voltak a csauszok orra előtt. Azok
3240      15   |              kopogtatni dárdáik nyelével a zárt ajtón, mire Apafiné
3241      15   |                 zárt ajtón, mire Apafiné a palota erkélyéről hatalmas,
3242      15   |                  Ez nem kaszárnya, hanem a fejedelem lakhelye! Tán
3243      15   |             azért nem tudjátok azt, mert a ti fejedelmeitek kapui fölé
3244      15   |             könnyen megérhetitek azt is!~A csauszok nagyon meghökkentek
3245      15   |                  szavakra, s feltekintve a parancsoló nőre, át kezdték
3246      15   |             valami lesz; de hogy mi, azt a jó isten tudja.~Nehány perc
3247      15   |            müderrisz érkezék Olaj bégtől a fejedelem kapui elé, s egyedül
3248      15   |                  ment, de megértve, hogy a fejedelmet Olaj bég hívatta
3249      15   |              jött elő.~– Mióta parancsol a szolga urával, hogy egy
3250      15   |               egy követ magához rendelje a fejedelmet, kinek udvarához
3251      15   |             maradhatna, de átlátva, hogy a lelki erő nem ragadós, engedé
3252      15   |                 ragadós, engedé őt menni a követhez.~Apafi Olaj béghez
3253      15   |               érzelemből nem vevé magára a zöldbársony fejedelmi dolmányt,
3254      15   |                  gondolván, hogy így nem a fejedelem lesz az, ki Olaj
3255      15   |                 ezüstös kardot kötött, s a kard háta mögé odaakasztá
3256      15   |                 háta mögé odaakasztá azt a históriai nevezetességű
3257      15   |         felölteni, az Olaj bég lakására.~A kutyák majd lehúzták az
3258      15   |               lehúzták az udvarban, mert a bég nagy pártfogója volt
3259      15   |             minden városban lakása előtt a kósza ebek számára.~Ezeken
3260      15   |          annyiban ügyelve, hogy ki bírja a másikat túlkiabálni.~A fejedelem
3261      15   |             bírja a másikat túlkiabálni.~A fejedelem nem is szólt hozzájuk,
3262      15   |                 csak benyitott egyenesen a harmadik ajtón.~Az is tele
3263      15   |           pókokkal és dervisekkel; hanem a szoba közepére volt egy
3264      15   |                 Találj valahol punktumot a könyvedben, s fület csinálván
3265      15   |                velem.~Olaj bég meghallva a fejedelem szavát, félretevé
3266      15   |              fejedelem szavát, félretevé a könyvet, s édes, nyájas
3267      15   |                áhítatos hangon mondva:~– A próféta angyalai hordozzanak
3268      15   |               angyalai hordozzanak téged a te utaidon, én édes gyermekem.
3269      15   |                szavakkal kegyesen nyújtá a bég kézcsókolásra jobbját,
3270      15   |           jobbját, áhítatos hunyorgással a fejedelemre, s nem állok
3271      15   |             tisztelgés; ahelyett megfogá a bég kezét, s tempóra végigfektetve
3272      15   |                 szavait iparkodott Apafi a legtekintélyesebb hangnyomattal
3273      15   |                    Bizony terhes hivatal a fejedelemség, jól látom
3274      15   |                 akkor könyörülend rajtad a felséges szultán, s felszabadít
3275      15   |              szemöldeit, gondolván, hogy a bevezetés elég gonosz. Sietett
3276      15   |           bevezetés elég gonosz. Sietett a végére jutni.~– Hallottad
3277      15   |              kegyelmes Olaj bég, hogy az a szerencsétlen Sturdza Mária
3278      15   |              volt? Ki csak nem vethettem a házamból.~– Semmi esetre
3279      15   |           nyomorultan, s egyedül taszítá a veszélybe – toldá Apafi,
3280      15   |                  suttogá tovább Apafi –, a szegény nő teherben van.~–
3281      15   |                 helyzetbe jutott, inkább a halál küszöbén van, mint
3282      15   |               Tehát gondolod, uram, hogy a felséges szultán kegyelmet
3283      15   |            mentül biztatóbban hangzottak a bég válaszai, ő annál nagyobb
3284      15   |            házamnál kipihenhesse, s hogy a felséges szultánnál ügyét
3285      15   |                  ügyét pártolni fogod.~– A szentkönyv azt mondja, legyetek
3286      15   |         könyörögnek. Azért, íme, megadom a te kívánságodat: legyen
3287      15   |                  te kívánságodat: legyen a te házadban a szegény ártatlan
3288      15   |       kívánságodat: legyen a te házadban a szegény ártatlan nőnek háborítatlan
3289      15   |            teljes mértékben, s használja a békesség malasztját, mindaddig
3290      15   |            mindaddig az ideig, míg én őt a nagyúr parancsára át nem
3291      15   |                volt rá nézve e kegyesség a töröktől.~– S mikor gondolod,
3292      15   |                 csak játékot űzött vele! A düh kezdett forrni szívében…~–
3293      15   |                  csak siralomházi idő.~– A napok Allahtól jőnek, és
3294      15   |                csak gondos ápolás hozhat a halál révéről vissza, s
3295      15   |               halál ott fenn van megírva a Tóra könyvében, és ha ott
3296      15   |                 és ha ott az van megírva a rózsákkal és tulipántokkal
3297      15   |          balzsamával kenessék is, és sem a szentek imádkozása, sem
3298      15   |                  szentek imádkozása, sem a tudósok írjai rajta nem
3299      15   |          megéljen, akkor jöhetnek ellene a halál angyalai mindenféle
3300      15   |                van, mely azt teszi, hogy a fejedelem maga nem hozhat
3301      15   |                 s hányjátok-vessétek meg a dolgot magatokban, amint
3302      15   |            azután azt határozzátok, hogy a hercegnő nekem kiszolgáltassék,
3303      15   |                 édes gyermekem…~E szókat a legédesebb, nyájasabb hangon
3304      15   |                   nyájasabb hangon mondá a bég, ahogy öregapák szoktak
3305      15   |                   megcirógatá két kézzel a fejedelem orcáit, s nagy
3306      15   |                   Apafi úgy érzé, mintha a szoba táncolna mellette
3307      15   |                  az első ajtón. De amint a másodikat betevé maga után:
3308      15   |              mert így beszélni vele! Míg a harmadik ajtóig ért, elgondolá,
3309      15   |               buzogányát. Hát nincs-e az a buzogány most is az oldalán?
3310      15   |                Olaj bég uramnak – no nem a fejéhez, de legalább a hátához,
3311      15   |               nem a fejéhez, de legalább a hátához, hogy megemlegesse,
3312      15   |         curialist.~S azzal visszafordult a harmadik ajtóból, ily komoly
3313      15   |              komoly szándékkal.~De midőn a második ajtót kinyitá, ismét
3314      15   |               Olaj bégre, s ott megállva a kinyitott ajtó küszöbén,
3315      15   |              csak akkor mondva utána:~– …a pokolba!…~
3316      16   |             rendeknek e történet felett. A tanácsurak felgyülekezének
3317      16   |               tanácsurak felgyülekezének a kirendelt időre a fejedelemhez,
3318      16   |        felgyülekezének a kirendelt időre a fejedelemhez, ki e percben
3319      16   |                 jelentek meg mindannyian a tanácsteremben, mintha saját
3320      16   |             helyeiket, s mindenki ügyelt a kardjára, hogy meg ne zördüljön.~
3321      16   |                meg ne zördüljön.~Ott ült a vén Bethlen János és az
3322      16   |            Sárpataky Ferenc ítélőmester. A fejedelem számára éppen
3323      16   |                számára fennhagyva.~Midőn a teremőr bejelenté, hogy
3324      16   |                  teremőr bejelenté, hogy a tanácsurak együtt vannak,
3325      16   |             együtt vannak, mindjárt jött a fejedelem is, vele együtt
3326      16   |                Mihály és Naláczi István.~A fejedelem arcán meglátszott,
3327      16   |                 két óra óta beszéli tele a fejét; Naláczi udvarias
3328      16   |                hideg komolysággal vezeti a fejedelmet trónjáig. Az,
3329      16   |           trónjáig. Az, amint felpillant a trónra, megdöbbenve áll
3330      16   |              sorba, mint máskor szoktak, a jelenlevők arcain, míg beszél,
3331      16   |           tompább, mint egyébkor, s néha a reszketegségig mélyed alá;
3332      16   |                  múlt egy veszély, midőn a másikba bukunk, amely úton
3333      16   |            bukunk, amely úton kikerültük a kisebbet, azon jön ránk
3334      16   |           kisebbet, azon jön ránk szembe a nagyobb, s ami kezdődik
3335      16   |               meg azon vett hírben, hogy a szentgotthárdi csatában,
3336      16   |                  siralmas okaink voltak, a török birodalom nagyravágyó
3337      16   |                 szándékai megtörettek, s a két nagyhatalmasság között,
3338      16   |        közbeszorult nemzetet sújtolának, a béke megköttetett; máris
3339      16   |            eddigieknél nagyobb okunk van a bánkódásra. Ugyanis a török
3340      16   |                van a bánkódásra. Ugyanis a török szultán fővezérei
3341      16   |            csatábani veszteségük hibáját a korán megfutamodott Ghyka
3342      16   |                  ha az oláh hadak helyén a mieink állottak volna, bárha
3343      16   |               kedve szerint való volt is a magyarnak e harc, de ha
3344      16   |             benne van, el nem fut, akkor a csata nem vesz el; a felséges
3345      16   |               akkor a csata nem vesz el; a felséges szultán haragja
3346      16   |                 annyira felgerjedt, hogy a moldvai fejedelemre csauszokat
3347      16   |               kelle annak történni, hogy a moldvai herceg kiragadva
3348      16   |                 drágább lenne ránk nézve a tatárfutásnál. Ő tehát maga
3349      16   |              tatárfutásnál. Ő tehát maga a hegyek közt elmenekülvén,
3350      16   |                 napokban ide megérkezék, a szultán teljhatalmú követének
3351      16   |                  tudta és szeme láttára. A férj megmenekülvén, a szultán
3352      16   |           láttára. A férj megmenekülvén, a szultán egész haragja ez
3353      16   |              asszony fejére szállott, és a mienkre, ha őt védni akarjuk.
3354      16   |              nyugalmas arcával –, és ez: a kérelem útja.~– De iszen
3355      16   |                mit fog felelni.~– Én nem a követet értettem – viszonzá
3356      16   |              alázná meg arra magát, hogy a szolgának könyörögjön, mikor
3357      16   |           példátlan eset nála egy várost a földdel egyenlővé tetetni
3358      16   |               egyik országnak gondja van a másikra, s Európa minden
3359      16   |                   hogyha mi kérelmeinket a portán levő ausztriai, frank
3360      16   |              hogy ok nem lesz arra, hogy a szultán, kivált oly megveretés
3361      16   |                oly megveretés után, mint a legutóbbi, Erdélyre basát
3362      16   |                könnyűnek találná is, még a mi kardjaink sem rozsdásodtak
3363      16   |                 új bizalmat kezde önteni a lelkekbe, az arcok átalán
3364      16   |               Európának legkisebb gondja a világon az, hogy mi élünk;
3365      16   |                 kilenc iskolában tanult. A szentgotthárdi csata következtében
3366      16   |       szentgotthárdi csata következtében a béke a két császár között
3367      16   |               csata következtében a béke a két császár között megköttetett,
3368      16   |            vehető nemzet. Pedig ott volt a frank, az angol, a lengyel
3369      16   |                  volt a frank, az angol, a lengyel követ, s mondhatom,
3370      16   |                 és dicső nemzet vagyunk, a békekötéskor nem is tudják,
3371      16   |                 is tudják, ha vagyunk-e. A harcban mehetünk legelöl,
3372      16   |                harcban mehetünk legelöl, a jutalomosztásból akár el
3373      16   |               akár el is maradjunk. Hogy a múltkor Raininger itten
3374      16   |                 évi adót szállíttassa le a portánál; minden jót ígért,
3375      16   |                   s Sztambulba érve, azt a jó tanácsot adta követünknek,
3376      16   |            került, de megtevénk. És most a budai basa, ki minden úton
3377      16   |             Erdélybe is ő ültetni basát, a legutóbbi vesztesége után
3378      16   |                járva, bizonyságot vegyen a köznéptől, hogy ők rendes
3379      16   |                fog jőni, kérdőre vonandó a fejedelmet, hogy a köznép-e
3380      16   |               vonandó a fejedelmet, hogy a köznép-e az oka az adó elkéstének;
3381      16   |               hogy így vagy minket, vagy a népet találva bűnösnek,
3382      16   |            aszerint büntethesse azt, ő – a budai basa!~Általános szörnyűködés
3383      16   |              uralkodásunk csupa látszat, a látszat nekünk sokat ér,
3384      16   |                 hogy el ne enyésztessük. A hatalom, mely felettünk
3385      16   |                legyünk azok senkinek. Ha a kénytelenség előtt meghajolunk,
3386      16   |                  meg fog bennünket vetni a világ? Hát ha a túlerő előtt
3387      16   |          bennünket vetni a világ? Hát ha a túlerő előtt megállva összetöretünk,
3388      16   |            Tőlünk nagylelkűséget követel a világ; volt-e valaha nagylelkű
3389      16   |               Igenis, míg kezünkben volt a kard, védtük vele egész
3390      16   |           láttára gázolt bennünket össze a pogány, másfél századig
3391      16   |               ellenségeink őrzik, s mint a tűzzel kerített skorpió,
3392      16   |                   ha nem védhetjük többé a hozzánk menekült üldözöttet?
3393      16   |             többé, csupán magának. Azért a dolgok ekként állván, hogy
3394      16   |                 bevárása, ő utasítva van a budai és váradi basák seregeit
3395      16   |               behívni az országba, s ezt a porta szolgatartományává
3396      16   |              végzé szavait Teleki, midőn a teremőr jelenté, hogy a
3397      16   |                  a teremőr jelenté, hogy a moldvai hercegnő kíván a
3398      16   |                 a moldvai hercegnő kíván a tanács elé bebocsáttatni.~
3399      16   |              perc múlva ismét visszajött a teremőr, kérdezve, hogy
3400      16   |           kérdezve, hogy megengedtetik-e a hercegnőnek, hogy kísérő
3401      16   |              Teleki azt is helybenhagyá.~A tanácsurak lesüték szemeiket
3402      16   |                  nő, kíséretével együtt, a bámulat felkiáltása hangzék
3403      16   |               ott jelen voltak, kísérték a szerencsétlen asszonyt,
3404      16   |                asszonyt, ki legelől jött a fejedelemnő és Teleki Mihályné
3405      16   |                 és gyászba öltözve mind…~A szerencsétlen hercegnő halvány,
3406      16   |            arccal járult vezetői karjain a fejedelem elé; a testi fájdalom
3407      16   |                 karjain a fejedelem elé; a testi fájdalom letört virággá
3408      16   |                  megszorítva kezét; erre a boldogtalan nő szemeiből
3409      16   |           szemeiből egyszerre megeredtek a könnyek, egy megrázkódtató,
3410      16   |                 magát társnői kezéből, s a fejedelem lábaihoz rohanva,
3411      16   |                lehete hallani sok ideig. A fejedelem megmerevedten
3412      16   |               homlokáról üstökét, de nem a ráncokat, melyek arra gyűltek.
3413      16   |           Irgalom! – suttogá még egyszer a szegény nő, s félaléltan
3414      16   |          végigjártatva kemény tekintetét a jelenlevő urakon, amint
3415      16   |         eszmétlenül nézett reá vissza.~– A kérelem rövid – szólt Apafiné
3416      16   |                azt azért mindenki jól. – A kérelem rövid: ki nem értette
3417      16   |               Egy szerencsétlen nő, kire a sors ura nem tartá elégnek
3418      16   |               férjét, hazáját, birtokát; a puszta életért könyörg előttetek.
3419      16   |               Oly állapotban látjátok őt a porban heverni, nem kérve
3420      16   |                  kérünk mi! Erdély sorsa a tiétek, de becsülete a mienk
3421      16   |             sorsa a tiétek, de becsülete a mienk is. A ti hivatástok
3422      16   |                 de becsülete a mienk is. A ti hivatástok elhatározni,
3423      16   |                villantak e beszéd közben a fejedelemnő szemei, hideg,
3424      16   |            Erdély főurai vagytok-e, vagy a török rabszolgái? Magyar
3425      16   |                azon idő van jelen, midőn a magyarnak büszkesége volt
3426      16   |              kegyelmetek mireánk, kikről a történet csak azt fogja
3427      16   |              hogy meghajoltak alázatosan a kényszer előtt, viseltek
3428      16   |         cselekedtek, felvették orcájukra a gyalázatot, – és azt nem
3429      16   |                  meg Erdély életét, s az a szégyenfolt, mely kezeik
3430      16   |            vagyunk, asszonyom, titkoltuk a szégyenpírt, kegyelmed kérdezte,
3431      16   |                Így vagyunk tehát? Hajdan a bátorság volt honfierény,
3432      16   |           bátorság volt honfierény, most a gyávaság az. Ha elfogadtátok
3433      16   |             gyávaság az. Ha elfogadtátok a díszes polcot, legalább
3434      16   |                 hibája miatt őket viszik a rabságra, őket a vérpadra,
3435      16   |                  viszik a rabságra, őket a vérpadra, s még csak Isten
3436      16   |              leányaitok, húzzátok ki azt a gyáva kardot, s ha férfit
3437      16   |               Amint Apafiné sorba nevezé a férfiakat, ott levő nejeik,
3438      16   |      szenvedélyes zokogással könyörgenek a szerencsétlen hercegasszonyért,
3439      16   |               hercegasszonyért, és, íme, a férfiak szemei is mind könnybe
3440      16   |                mind könnybe borultak, és a zokogás hangja betölté a
3441      16   |                 a zokogás hangja betölté a termet, hogy hallani nem
3442      16   |                lehete más hangot kívüle, a férfiak könnye a nőkével
3443      16   |                 kívüle, a férfiak könnye a nőkével vegyült. 1~Ott függött
3444      16   |                 függött Teleki keblén is a szelíd Veér Judit és leánya,
3445      16   |                Judit és leánya, Flóra, s a nagy, keményszívű tanácsúr
3446      16   |                szemeiből arca barázdáin.~A fejedelem félrefordult trónjában,
3447      16   |                 Apafi! – kiálta keserűen a fejedelemnő. – Ha veszni
3448      16   |               veszni kell, nem szorultam a te kezeidre. Bornemissza
3449      16   |              karjában van erő megtalálni a halált, ha közte s a szégyen
3450      16   |          megtalálni a halált, ha közte s a szégyen közt kell választani.
3451      16   |                 és apa és férj, s látnom a fájdalmat rosszabbul esik,
3452      16   |              álljunk lesbe, rohanjuk meg a hercegnőt kísérő törököket,
3453      16   |    hercegasszonyt haladéktalanul át kell a porta küldöttének szolgáltatnunk.
3454      16   |                   E szavakkal eltávozott a delnő a tanácsteremből.
3455      16   |             szavakkal eltávozott a delnő a tanácsteremből. Szomorúan
3456      16   |                 könnyek közt búcsúzva el a szerencsétlen hercegnőtől.
3457      16   |             Aranka. Csodálatos tüneménye a szívnek! Az egész gyászjelenet
3458      16   |         barátnéja megmeneküléséről, hogy a félelem gondolatja még csak
3459      16   |                  fölkelt, és eltávozott.~A hercegnő szótalanul, könnytelenül
3460      16   |                könnytelenül engedé magát a teremőrök által elvezettetni.~
3461      16   |            teremőrök által elvezettetni.~A férfiak leverten, szomorúan
3462      16   |                mind, szíveiknek dobogása a sértett önérzet szemrehányása
3463      16   |                  olyan üres minden szív, a megmentett hon gondolatja
3464      16   |            torkába vetettek.~Még tartott a csend, midőn hirtelen durván
3465      16   |                felszakíttatik az ajtó, s a teremőröket jobbra-balra
3466      16   |           jobbra-balra taszigálva, belép a tanácsterembe Yffim bég,
3467      16   |                 hogy nyomozásokat tegyen a fejedelem és népe között.~
3468      16   |                fejedelem és népe között.~A pimasz török hadnagy pórias
3469      16   |               kevélységgel tekinte végig a hallgatag urakon, kiket
3470      16   |              magát meghajtaná, egyenesen a fejedelem elé lépett, s
3471      16   |            lépett, s egyik lábát feltéve a trón zsámolyára, s fejét
3472      16   |             intézte hozzá:~– Az én uram, a hatalmas Hasszán basa nevében
3473      16   |              adódat oly későn küldéd fel a portára? Ki volt okozója
3474      16   |                 portára? Ki volt okozója a késedelemnek, te-e, avagy
3475      16   |               legyen rá, hogy ne hazudj.~A fejedelem leráncolt szemöldökkel
3476      16   |            nézett körül, hogy mit vágjon a fejéhez ennek az embernek.
3477      16   |                 embernek. Sajnálta, hogy a téntatartó olyan messze
3478      16   |                hogy miért érkeztél későn a szentgotthárdi csatába;
3479      16   |                az egek, s engedjék, hogy a magad baját meg ne sokalld,
3480      16   |              baját meg ne sokalld, midőn a máséval vesződöl…” Írja
3481      16   |                alá kegyelmed, s adja oda a fejedelem őnagyságának aláírásra.~
3482      16   |                  őnagyságának aláírásra.~A jelenlévő urak egyik csodából
3483      16   |            jelenlévő urak egyik csodából a másikba estek. Teleki Mihály,
3484      16   |      országtanácsot Olaj bég akaratának, a másik percben ily hangon
3485      16   |                 ily hangon küld izenetet a hatalmas budai basának!~
3486      16   |              tudá, hogy azon vihar, mely a moldvai hercegnő kiadatása
3487      16   |             elvonult, minden villámaival a budai vezér fejére szálland
3488      16   |                  fejére szálland vissza. A szultán tárgyat keres haragjának
3489      16   |                 tárgyat keres haragjának a csatábani vesztesége miatt,
3490      16   |         csatábani vesztesége miatt, s ha a budai vezérnek nem sikerül
3491      16   |                Yffim bég nem tudta, hogy a mennykő ütött-e mellé, vagy
3492      16   |        elmeredten, mint írják meg előtte a levelet, hogy serceg a tolla
3493      16   |            előtte a levelet, hogy serceg a tolla Apafinak a pergamenten,
3494      16   |                  serceg a tolla Apafinak a pergamenten, mikor a nevét
3495      16   |            Apafinak a pergamenten, mikor a nevét alákanyarítja, mint
3496      16   |             alákanyarítja, mint öntik rá a porzót, s összehajtogatván,
3497      16   |                 nagy pecsétet, s nyomják a markába.~Csak akkor kezde
3498      16   |        eszeveszett fogok lenni, hogy ezt a levelet magammal viszem
3499      16   |                 Budára?~Ezt mondva, fogá a levelet két füleinél fogva,
3500      16   |               megzsinegeltet az én uram, a hatalmas Hasszán basa.~Teleki