Fezejet

   1      El|           mindkettőn keresztülfolynak, s miknek jellemzése volt fő
   2      El|              hanem a balsors jellemez; s az alakok, melyek itt felmerülnek,
   3      El|                várakon félhold ragyog, s üldözött hit és polgárszabadság
   4      El|         legmélyebbtől a legmagasabbig, s onnan ismét vissza: kedvence
   5      El|             rabbilinccsel kínálták is, s fel tudott áldozni éltet
   6      El|        hajlammal vonzódék a magyarhoz, s családtagnak tekinté magát
   7      El|            Gyulafehérvárig, oly idegen s mégis oly ismerős lények,
   8      El|         ismerős lények, oly ismerősek, s mégis oly újak…~És aki mindezek
   9      El|            elesett volna, már fölkelt, s ki mielőtt élettervei romba
  10       1|                távol, ismeretlen hang, s egy-egy pillanatra mintha
  11       1|            természet álmában beszélne, s a behunyt szemű éjszaka
  12       1|             fekete zsindelyes tetőivel s méla tornyaival a völgy
  13       1|              árulá el benne az életet, s miután a fejedelem szigorúan
  14       1|                a nagytiszteletű úrtól, s midőn a kérdezett édesded
  15       1|            tenni, akit felébresztenek, s mutatni akarja, hogy már
  16       1|             prédikálnom kellett volna, s nem jutott eszembe a textus.~–
  17       1|               Sok szép csillagzatot.~– S nem veszi észre azt a csodálatos
  18       1|               mind helyes, és mind jó, s balgatag az olyan bölcs,
  19       1|          megnyugszom szent akaratában, s nem kérdezem, miért van
  20       1|             beleagyarkodva távcsövébe, s nézett rendíthetlenül a
  21       1|           támad elő egy óriási meteor, s elkezd futni déltől észak
  22       1|        tűzfarka kígyózva vonult utána, s ezernyi szikrát hányva pattogott
  23       1|                az utcák megnépesültek, s a közelebbi oláh falukból
  24       1|     legfényesebb ezüstfehérbe ment át, s még egynehányszor majd kékre,
  25       1|       rózsaszínűre változtatta színét, s eközben a szivárvány minden
  26       1|               egy szétszakadt darabja, s éppen Sándor Mihályné asszonyom
  27       1|           nyakon önté vele a mennykőt, s akként fogá azt meg a kötényével,
  28       1|                égette a kezét emberül, s még másnap és harmadnap
  29       1|                sárkánykígyón lovagolt, s csillagokat okádott, de
  30       1|                majdan három ágyúlövés, s rá iszonyú csatazaj, emberek
  31       1|               a földre véreső képében, s mint vonult el az égen harcoló
  32       1|                lassanként Brassó felé, s mint lőn vége a rémes ütközetnek
  33       1|             később darabokra töretett, s a lakosok között via facti
  34       1|              országos nevezetességgel, s a pipázás még csak az országgyűlési
  35       1|              tilalmakból volt ismerve, s a magyar ember csak nevette
  36       1|         emberek jöttek-mentek előttük, s a két jó úrnak különös mulatságul
  37       1|           csendesen ballagva az utcán, s oda se nézve a tisztelendő
  38       1|                dicsértesséket mondott, s folyvást rá sem tekintett
  39       1|            szemébe nézett a két úrnak, s még mikor túlhaladt rajtuk,
  40       1|            messziről levette kalapját, s hosszú hálálkodással közelge
  41       1|             Magyari uram felé mutatva, s jól kimondott, kerek hangon
  42       1|        kétségen kívül kálvinista volt, s csak azért kiáltotta oly
  43       1|            másik mást hozott a papnak, s vissza ne utasította légyen
  44       1|          szopnivalót.~Visszajön aztán, s megáll a pap előtt.~– Jaj,
  45       1|               jó úr megrágta a szíjat, s mikor készen volt, le akart
  46       1|              aztán annak fia születik, s az majd megnő, annak jó
  47       1|           tudom, már elhagyta a hideg, s régóta nem beteg.~– Nem
  48       1|         megütköztek egymással a halak, s úgy harcoltak, mint két
  49       1|          vadászták ők maguk a halakat, s hogy fel ne tűnjék a tolvajság,
  50       1|               város felé szándékoztak, s amint engem megláttak, suttogva
  51       1|              halottak a temetőkertből, s belépkedtek a kápolnába,
  52       1|               belépkedtek a kápolnába, s ott most énekelnek. Nekem
  53       1|                megnyílt a kápolnaajtó, s kilépkedtek rajta egyenkint
  54       1|            halotti lepedőkbe burkolva, s mintha nem is földön járnának,
  55       1|           beszéltem Szénási mesterrel, s újra bebizonyította ő is.~–
  56       1|         kísértet még kilép majd rajta, s ha eljövünk, még elkap bennünket;
  57       1|              de ő észrevett bennünket, s odajött hozzánk nagy remegve,
  58       1|          odajött hozzánk nagy remegve, s jó estét mondva, elbeszélte,
  59       1|            mihez a kísértők énekelnek, s midőn vége az éneklésnek,
  60       1|          kísértet felmegy a katedrába, s ott elkezd szónokolni, de
  61       1|            mindenféle ellenséges futás s az országnak zűrzavaros
  62       1|             nélkül felugrott helyéről, s elkiáltva magát:~– Hazudsz,
  63       1|          ököllel agyonütni az ördögöt, s emberi erő rövid ott, hol
  64       1|    emberfölötti lények jelentkeznek.~– S miért volnának emberfölötti
  65       1|               ne láttuk volna az eget, s nem maradt egy helység az
  66       1|            ellenkező célból történnek? S míg egyik kéz a nép házait,
  67       1|                lelkületét gyújtogatja? S inter duos litigantes a
  68       1|                vissza? Kiárad a Maros, s elönti az országot, másnap
  69       1|                odahagyják kaptafáikat, s lőni, kardot forgatni tanulnak;
  70       1|              brassai vargák és timárok s az enyedi diákok, és vagynak,
  71       1|          helyen csoportosulni kezdett, s nehány pillanat alatt oly
  72       1|              köpcös, kerek hasú férfi, s már messziről integet és
  73       1|                férfiúban az egyházfit, s nem tudá mire vélni e minden
  74       1|           földet, és túrja a tajtékot, s próféciákat mond az embereknek;
  75       1|           menjen kegyelmed a szobámba, s hozza utánam a nádpálcámat.
  76       1|                az emberek megismerték, s utat nyitottak előtte egész
  77       1|                pozitúrába vágva magát, s kezeit hátra téve, a magiszternek
  78       1|       megszólított mellére tevé kezét, s arcát földig hajtva, felfordítá
  79       1|        látszott valami a feketéjükből, s arcát oly háromszegletűvé
  80       1|             egy gazdag zsidó leánnyal, s hogy hozzájuthass, zsidóvá
  81       1|     feleségedet a thesszáliai basának, s hogy ne reklamáljanak, áttértél
  82       1|          szamosújvári templom számára. S mi vagy most? Sehonnai,
  83       1|               felemelé kezeit az égre, s hosszan felsóhajtott: –
  84       1|              kötözve kemény tőreikkel, s hasonlatos vagyok a halottakhoz,
  85       1|       kőemelvényre fektetett ördöngös, s rémséges szemforgatással
  86       1|                a másikig fog hangzani, s a hegyek oldalain a kősziklákhoz
  87       1|          László. – Tisztában vagyunk – s azzal odalépett az ördöngös
  88       1|           felegyenesedék a démoniákus, s összeszedve arca minden
  89       1|    borzasztóságát, a pap felé fordult, s reszketeg tíz ujjával felé
  90       1|         kellett több! Nosza, odaugrék, s minekelőtte más kigondolta
  91       1|            belemarkolt annak üstökébe, s megrázá emberül, mondván:~–
  92       1|       frázisokat és kísértetes hangot, s rövidségnek okáért csak
  93       1|                elereszté az ördöngöst, s míg az a nép szitka és kacaja
  94       1|              megragadá köntöse szélét, s éppen akkor érkezvén oda
  95       1|             hatalmas ördögűző eszközt (s itt felemelé a nádpálcát),
  96       1|               odaállok egy fustéllyal, s fogadom, hogy úgy helybenhagyom
  97       2|               II. Az aranyos kaftány~A S*a család egyike volt Oláhország
  98       2|          Oláhország leggazdagabbjainak s ennélfogva legnevezetesebbjeinek.~
  99       2|            hónapig lakott Sztambulban, s tartotta a szultán kengyelét,
 100       2|          kengyelét, mikor az lóra ült, s háború idején kétezer lándzsással
 101       2|           macedóniai basa dandáraihoz, s szabad volt neki lehúzni
 102       2|            Ezerhatszáz és egynehányban S*a György volt a családi
 103       2|               hanem fel fogjuk keresni S*a Mihályt, a másodszülöttet,
 104       2|          ifjúnak igen nehéz feje volt, s a tudományokban igen kevés
 105       2|             ruhára is kevés volt neki, s ha saját kezeivel nem töri
 106       2|                 A borjúját fölnevelné, s eladná a mészárosnak jó
 107       2|                 a nyakát megveregetni, s elvenné a kis Marika kezéből
 108       2|            mihez dörzsölni az oldalát, s a kis Mari mindennap letört
 109       2|             pogácsájából egy darabkát, s eldugta a fészer alá: majd
 110       2|            majd jó lesz a kis bocinak.~S íme, midőn már annyira mentek
 111       2|             előre nevet is adtak neki, s a ház mellé leveles színt
 112       2|           következik a család elejére, s ez órától fogva hetvenezer
 113       2|               az országon kívül lakván s csak látogatni járva bele;
 114       2|               nagy pajtányi szobákban, s utóbb is beérte az egyik
 115       2|                 mint a málépogácsából, s ünnep volt nála, ha puliszka
 116       2|             együtt versenyt dolgozott, s ha a bérbe szegődött ködmenek
 117       2|                töretlen borjúbőr volt, s egy-egy báránybőr süveget
 118       2|               süveget évekig elviselt, s drága ló volt alatta, amelyért
 119       2|       egyenként, mert hintóban jártak, s nyusztot és asztrakánt viseltek
 120       2|                volna a leányt elvenni, s úgy is volt, hogy az apja
 121       2|                évenkénti jövedelmének, s akárhová gondolt, hogy mivé
 122       2|               legszegényebb bojárokat, s ami a lakomához kellett,
 123       2|                probléma maradt előtte, s miután sokáig törte azon
 124       2|         tetején turbán alakú sipkával, s abba egy kis lyukat fúrván,
 125       2|             keresztül a belét kivájta, s tökmag helyett megtölté
 126       2|          valóságos jó vert aranyakkal, s ekképp feltétetvén a legjobbik
 127       2|        bebocsáttaték annak orcája elé, s miután megcsókolá a nagyúr
 128       2|               ajándékba hozott tökről, s a magas díván előtt letevé.~
 129       2|              földhöz csapatta a tököt, s csak elbámult, amint abból
 130       2|             lefogatá a szegény bérest, s olyan százat veretett a
 131       2|            mint a mosolygó tavaszi ég, s visszavetetvén a selyemzsinórt,
 132       2|       kaftányokat kell kiszolgáltatni, s őket a nagyúr legkegyelmesebb
 133       2|                uráét szépen hazavitte, s elbeszélve nagy viszontagságait,
 134       2|                kelméből volt készülve, s átszőve arany- és selyemvirágokkal,
 135       2|            arany- és selyemvirágokkal, s úgy megrakva a két szélén,
 136       2|           szegletébe pompás tulipányok s kék, zöld és lilaszín rózsák
 137       2|             viselje. Ez tehát parancs, s meglehet, hogy a szultán
 138       2|           vajon viseli-e ő a kaftányt? s haragudni fog, ha nem lesz
 139       2|              hozatni pompás paripákat, s készíttetni Erdélyben aranyos
 140       2|              Erdélyben aranyos hintót, s mikor hintó, ló megvolt,
 141       2|                lehetett a vályogakolba s a veréblakta nádtetejű félszerbe
 142       2|          teteje a zsindelyfoltozástól, s kilátszottak a téglái, ahol
 143       2|            lerontatni a régi kastélyt, s a legelső pallérra rábízni,
 144       2|     tornácokkal, kandallós pitvarokkal s tekergő lépcsőkkel, a kertbe
 145       2|               kertbe üvegházat rakott, s a házszegletekre kiülő rondellákat,
 146       2|         közepére egy formális tornyot, s belül kifestett mindent
 147       2|        kifestett mindent zöld erdőkkel s görbe orrú madarakkal.~Ide
 148       2|              lehetett a régi falócákat s paraszt pokrócokat berakni,
 149       2|                tenyésszen cserepekben; s miután szakács és kertész
 150       2|               a lovairól tud beszélni, s csupán az ivásban virtuóz?
 151       2|              mint az egész országának, s ha akarnám, megvehetnék
 152       3|          futott híre Mária szépségének s az apa millióinak, midőn
 153       3|                és hintaitól csillogni, s miként előre azt is meghatározá,
 154       3|                adósságot is örökölvén, s zűrzavaros ügyei az örökös
 155       3|              fogadtatván az apa által, s meg levén elégedve a menyasszony
 156       3|         megkérte, jegyet váltott vele, s elegendő időt hagyván az
 157       3|           Erdély minden celebritásait, s nem restellte Versailles-ból
 158       3|            osztva, vendégeket fogadva, s a lelke repesett, midőn
 159       3|             bogláros lovagok kísértek, s mikből gyöngyökkel és kösöntyűkkel
 160       3|               kardok úgy csörömpöltek, s e pompás, deli alakok oly
 161       3|               mert más letörik alatta, s egy széken el nem fér maga.
 162       3|                hintó gördülését hallá, s a határon tarackok voltak
 163       3|                és főtanácsosa hintait, s a trombiták szája be nem
 164       3|            várakozék a várkastély ura, s maga sietvén kinyitni a
 165       3|               egyes-egyedül kiszállni, s a fejedelmet nem szemlélhetni
 166       3|             részt venni az ünnepélyben s egyúttal kinyilatkoztatni
 167       3|                hogy „nagyon sajnálom”, s várakozásteljesen fordult
 168       3|           átadom kegyelmednek az övét, s visszaviszem a kegyelmedét
 169       3|              tiszteletére tartogatott, s nyalábra kapva a karcsú
 170       3|                őket fel vendégei közé, s csaknem legelső pár voltak
 171       3|             volna tökéletes idomaival, s oly jól illett szemérmes
 172       3|              két sötét és sűrű szemöld s a szénfekete bajusz erős,
 173       3|            pillantást lopva vetni reá, s a leglovagiasabb francia
 174       3|              számára küldének általam.~S mielőtt valaki végiggondolhatott
 175       3|                a bájos menyasszonyhoz, s míg annak arca egy pillanat
 176       3|               egy könnyű mosolygásnál.~S még azzal, mintha tette
 177       3|              elkezdődött a szertartás, s nem gondolt senki a tréfás
 178       3|           maradjunk mi az előteremben, s kövessük el azt az indiszkréciót,
 179       3|           hírnök Thököly Imre számára, s szörnyen dobog a lábával,
 180       3|        leveleknek Teleki Mihálytól jő, s tartalma körülbelől ez lehet:~„
 181       3|       bevárandják Amhát basa seregeit, s azonnal megindulandnak a
 182       3|               többé visszavonhatatlan, s ezúttal is Erdélynek jutand
 183       3|           Datum Albae Juliae stb.”~„P. S. A fejedelemasszony ugyanitt
 184       3|             barátom. Vettem leveledet, s ezt válaszolom rá kegyelmednek.
 185       3|               van minden jót feltenni, s gyönyörűségemre szolgáland,
 186       3|             igaz tisztelője: Ilona.~P. S. A nyár derekát alkalmasint
 187       3|     beszélhetni a látott öltözetekről, s ugyanannyi ideig lesz nyitva
 188       3|     főtisztelendő osztály vétetvén ki, s a két jelenlevő török főúr:
 189       3|             melankóliával sóhajta fel, s utánaindult.~A vőlegény
 190       3|                tud nálok záloga lenni, s régi tény, hogy a barátsághoz
 191       3|              homlokát öröklé a hajadon s annak nyugodt, átható szemeit,
 192       3|            másik társnéja nyakán függ, s csókjait pazarolja azokra.~
 193       3|        szakácsokat dicsérjük meg érte, s engedjük el az étekfogatok
 194       3|              ajk öntudatlanul beszélt, s a herceg mindinkább elkomorodott,
 195       3|           beszélgetésbe merülni látva, s bármennyire iparkodott is
 196       3|                az ő arcáról a mosolyt, s ha ő oda nem nézett is,
 197       3|             ülő pátriárkához fordulni, s azzal beszélni rettentő
 198       3|             hátrafordult az énekeshez, s odainté, megszólítva dörgő
 199       3|           dalért; megadta tehát magát, s felgyűrve dolmánya hosszú
 200       3|                az eléje tett írónádat, s írt.~Akik bort nem isznak,
 201       3|               ülő Aranka arcán feledé, s égető szemsugárival lassanként
 202       3|         csattanásig kigyulladt miatta, s anyjához kezde simulni szemérmes
 203       3|             Feriz bég leírta a verset, s odanyújtá az énekesnek.
 204       3|            egymást, hogy csend legyen, s figyelve hallgattak.~A zenész
 205       3|          végigfutott citerája húrjain, s elkezdé énekelni a török
 206       3|                hárfa – felelt Ahmed –, s hogyha Hariri halántékaira
 207       3|                mozdulatot észrevették, s az ifjú török e perctől
 208       3|             török költészet remekeire, s azon dicső költőkre, kiknek
 209       3|          kevésbé beszédes kezde lenni, s gyakran felkeresé szemeivel
 210       3|            együtt egy ablakmélyedésbe, s azzal megkerülé az asztalt,
 211       3|      visszanyeré gyermeteg vidorságát, s vígan enyelgett a vőlegénnyel.~
 212       3|          nyájassággal furakodék közbe, s apródonként úgy szegletbe
 213       3|              férfi közti feszültséget, s meghajtva magát előttük,
 214       3|          herceg megfogá Thököly kezét, s epés tréfával monda neki:~–
 215       3|   megelégelhetné ráadásul az enyimmel, s ne törekednék minden leányt
 216       3|               a szavak keserű gúnyját, s szelíd, de bántólag lenéző
 217       3|        leányának, mind a két férfinak, s midőn azok egymás kezét
 218       3|               egyszerre eléjök lépett, s megszólítá őket egyenesen.~–
 219       3|             napomat unalmas dolgokkal.~S azzal egész késő éjszakáig
 220       3|            éjfél után térve szobájába, s meghagyva a levélhozó csatlósnak,
 221       4|             kelvén, felkelthesse urát, s alig kezdett el az ég szürkülni,
 222       4|             meg, hogy készüljenek fel, s a hintóval a keresztnél
 223       4|               újra eltevé a leveleket, s nagy morogva eltávozott,
 224       4|          mialatt Imre kardját felköté, s mentéjét magára ölté.~Nemsokára
 225       4|             útban fogunk reggelizni… – S azzal lesietett az örömapához,
 226       4|           megölelgetvén, összecsókolá, s számtalan izeneteket küldve
 227       4|             ellenfelei már megelőzték, s sarkantyúit paripája oldalába
 228       4|             föl a meredek lejtős úton, s nemsokára eltűnt az erdők
 229       4|               keresni – monda Thököly, s hallgatag bajtársai előtt
 230       4|      csatlósoknak, hogy maradjanak el, s szótlanul elkezdék kabátjaikat
 231       4|              ellen egymagában küzdeni, s szemeinek dacos tekintete
 232       4|                volt két ujjnyi széles, s oly hajlékony, hogy össze
 233       4|             egyszerre mintha acélrugók s kemény ideghúrok rezzentek
 234       4|                felgyűrte kalpagja alá, s összefonta gömbölyű karjait,
 235       4|            hárman vagyunk a viadalhoz, s miután mind a hárman kettő
 236       4|                a herceg türelmetlenül, s kiállt a síkra.~– Megállj
 237       4|                meg; de ő felszólított, s az ilyen felhívásnak ki
 238       4|             arany, egy ezüst, egy réz, s odainté a török borbélyt. –
 239       4|                férfi, e pénzdarabokat, s hajítsd fel a levegőbe.
 240       4|              felszedett pénzdarabokat, s álljon készen kötelékeivel.~–
 241       4|           nyilaival kezdenék a harcot, s azzal egyszerre összecsaptak.
 242       4|           alatt le akarná azt gázolni, s sűrű és heves csapásokat
 243       4|             lábait legelőször megveté, s bár kissé hátra kelle hajolnia
 244       4|             ordíta fogait csikorgatva, s még egy nyommal közelebb
 245       4|             megdöbbenten lépett hátra, s leereszté kardját.~A viadal
 246       4|                hol az életerek vannak, s a rándulás, melyet megmetszett
 247       4|              lövellt a sötétvörös vér, s a herceg arca sápadt lőn
 248       4|             újra fellángolt tekintete, s Imrének fordulva kiálta:~–
 249       4|              volt, mint előre látszék, s még azt sem lehete tudni,
 250       4|                ott állt elébbi helyén, s szótlanul inte Imrének,
 251       4|                 kissé ki vagy fáradva, s egyenlőtlen lenne köztünk
 252       4|          tetszett a fesztelen ajánlat, s kardját egy fának támasztva,
 253       4|              igyátok ki belőle a bort, s merítsétek tele forrásvízzel,
 254       4|            bajtárs fesztelen viselete, s szívesen fogadá az előrakott
 255       4|               felemelkedett nyergében, s egy bevágással, melyet te
 256       4|            szólt Feriz bég mosolyogva, s azután megmosva kezeit,
 257       4|             Nem bánom – szólt Thököly, s felvevé könnyedén kardját,
 258       4|                sok erőt elvesztegetsz, s közelebb bocsátod ellenfeledet
 259       4|        csúsztatásával hárította félre, s egyetlenegyszer sem csapott
 260       4|               Thököly hideg nyugalmán, s csaknem magánkívül veté
 261       4|           egyszerre kimereszté karját, s azon percben, midőn ellenfele
 262       4|            kardja hegyével visszafelé, s azon pillanatban egy égő
 263       4|                Thököly elveté kardját, s fehér kendőjét ragadva,
 264       4|          törölve annak arcáról a vért, s a legnaivabb ijedség remegő
 265       4|                odafutott kötelékeivel, s megvizsgálva a sebet, vigasztalólag
 266       4|          ismerlek, egyet sem szeretek, s egytől sem kívánok szerettetni.~
 267       4|         zavarodottan ajkaiba harapott, s nem adott feleletet, tréfaszámba
 268       4|        egymással a kibékült bajtársak, s a keresztig visszahaladva,
 269       4|               béget kocsiját elfogadni s azon utazni Ibrailba, maga
 270       4|         Ibrailba, maga pedig lóra ült, s elbúcsúzva tőle, megindult
 271       4|           elolvasni a sürgős iratokat, s evégett megszólítá urát.~–
 272       4|          utolérjük” – gondolá magában, s a másik levélhez fogott,
 273       4|               Kétszer is átolvasá ezt, s harmadszor újra hozzáfogott,
 274       4|               Önkénytelen felsóhajtva, s a levelet eldugá keblébe
 275       4|              keblébe éppen szíve fölé, s mélázva tekinte maga elé,
 276       4|            nehány pillanatra elsápadt, s feje aláhajlott.~Perc múlva
 277       4|            múlva ismét felegyenesedék; s elég fennhangon, hogy más
 278       4|  levélborítékot, melyben gyűrűje volt, s azon iratot, melyet keblébe
 279       4|               abba tekergeté azt bele, s visszatéve ismét szíve fölé,
 280       4|            kigyulladt, keble kitágult, s megfordítva lova fejét,
 281       5|               bírja magát fenntartani, s minden íze fáj, ha mozdul.~
 282       5|           üdvös nevelésben részesítse, s kegyelmed ahelyett babonákkal
 283       5|          Naláczi tüskén látszott ülni, s szemre-főre nézett.~– Látja
 284       5|           egymás iránt való szeretetre s hűségre buzdítsa, de nem
 285       5|         kigondoljon, azokat terjessze, s a népet harci jóslatokkal
 286       5|                különben én vitetem ki, s azt nem köszöni meg.~– Instálom
 287       5|                kegyelmedet a levélben, s aztán maga elviheti.~– De
 288       5|               annak a semmirekellőnek, s mondja meg neki, hogy nagyon
 289       5|           kapuban az íratandó levélre, s ha kezéhez vette, csak iparkodjék
 290       5|        hajtotta fejét széke vánkosára, s kérte apródját, hogy egy
 291       5|       megkímélné magát, és lefeküdnék, s nem kelne fel, míg meg nem
 292       5|             kelni – szólt a fejedelem, s maga elé intve Csereit,
 293       5|              uram, takaróddzék be jól, s dörzsöltesse meg egész testét
 294       5|              nyakára tetessen mustárt, s hagyja rajt, amíg kiállhatja,
 295       5|           Bontsd csak fel a leveleket, s olvasd el előttem.~– De
 296       5|            megnézte az egyik pecsétet, s nem merte azt feltörni.~–
 297       5|             Cserei felbontá a levelet, s megnézve az aláírást, alig
 298       5|              keresztyénség ügye iránt, s nagy kedvvel fogadom nagyságodnak
 299       5|     nagyságodnak e részbeni készségét, s valamiképp a jelen mozgalmak
 300       5|               török háború kigyulladt, s az egész ottomán hatalom
 301       5| választófejedelmek egyesített erejével s Istennek segítségével oly
 302       5|          vissza. Egyébiránt fenségedet s Erdély karait és rendeit
 303       5|               jóakaratban megmaradnak; s e jó egyetértés fenntartására
 304       5|             hogy ti is egész haderővel s az illető hadi készülettel
 305       5|            szolgálatokat fogtok tenni, s ekként részesülendtek az
 306       5|            feküdjetek neki a dolognak, s hűségeteket jeles haditettek
 307       5|                két késhegynyi rheumot, s add innom.~Cserei azt hivé,
 308       5|                a visszatérő láz miatt, s nehány perc alatt elkészítve
 309       5|                azt a gömbölyű asztalt, s ülj mellé. Írd, amit mondok.~
 310       5|                szenved széna dolgában, s ugyanaz, ami nála ok a késedelemre,
 311       5|   főparancsnokainak – folytatá Teleki, s tovább mondatolt Cserei
 312       5|              kegyelmességteket stb.~P. S. Ezen levelünk vivőjét használhatják
 313       5|     használhatják kegyelmetek postának s más affélének.”~Cserei bámulva
 314       5|                 Most fogd e leveleket, s vigyed át a fejedelemhez,
 315       5|              szobáiban találta Apafit, s így kikerülte a pofont,
 316       5|          pofont, a levelek aláírattak, s rögtön szétküldettek minden
 317       5|         szétküldettek minden irányban, s a lehető legrövidebb idő
 318       5|              midőn a magáét elolvasta, s esküdött erősen, hogy ha
 319       6|       megszállva, Nagyváradot a török, s amannak sisaktaréjai éppoly
 320       6|              marhát és szép feleséget, s a jó barátság éppen annyiba
 321       6|          büntetésül ők látogatják meg, s viszont, ha a török megtudja,
 322       6|          azonnal rajtaüt az úri lakra, s felgyújtja azt: hogy alatta
 323       6|         valakinek a gulyáit elhajtsák, s házait feltörjék; s kik
 324       6|         elhajtsák, s házait feltörjék; s kik közül néha egy-egy bátrabb
 325       6|           határosak, beszélvén felőle, s akit azután a betyárok mintegy
 326       6|      szándékkal meg nem közelíthetett, s ahol ha körülfogták volna
 327       6|                el a Tiszától a Dunáig, s kétezer lépésről megérzi
 328       6|        lépésről megérzi az ellenséget, s nyerít, ha az ura alszik,
 329       6|             kard, sem golyó nem járja, s valahányszor üldözésére
 330       6|         becsületesen fizeti a porciót, s magának vannak gulyái és
 331       6|             tanyáján szántott, vetett, s lehetett-e a bírónak nagyon
 332       6|                tekervényes homokbuckák s a járatlan ingoványokba
 333       6|           ingoványokba követni akarja! S végtére, ha két-három vármegye
 334       6|            negyedik vármegye határáig, s mikor azon átugratott, akkor
 335       6|            elkezd lassacskán ballagni, s üldözői szeme láttára legelni
 336       6|         láttára legelni ereszti lovát, s maga lefekszik mellé a bundájára; –
 337       6|                az ott már török határ, s jól tudja, hogy Lippán túl
 338       6|              nem egyet, nem is kettőt, s előadván neki a maga ügyét,
 339       6|       ráuszítja ellenfele vármegyéire, s Kökényesdi uraimék az ilyen
 340       6|         foglalának tiszti hivatalokat, s azon helyeken velök született
 341       6|               is muskétások századosa, s hogy századja nagyobbrészt
 342       6|       Krisztina nevű hajadon leányába, s miután a leány apja beleegyezett,
 343       6|            több tiszttársaival együtt, s mint magától értetődik:
 344       6|             szpáhijaival Nagyváradból, s meglepvén a rékasiakat,
 345       6|            magát megvereti korbáccsal, s kikötteti a kútkávához,
 346       6|            hogy mi történt az éjszaka, s hogy Haly basa elrabolta
 347       6|             visszament a kormányzóhoz, s arra kérte, hogy engedje
 348       6|                vagy elrablák nővéreit, s csak azt kellett látniok,
 349       6|                tudósítva levén felőle, s mely okot adott neki a magyarországi
 350       6|           basát, segíteni szándékozik, s az onnan fenyegető veszély
 351       6|              által rabolt portékákkal, s egész Bagdadig le kereskedtek
 352       6|               deli termetű hajadonokat s az izmos, munkára termett
 353       6|               az erzerumi kalmároknak, s ezek viszont méregdrágán
 354       6|              gazdátlan kutyák csordái, s ha a szűk sikátorokban két
 355       6|          hosszú dárdákkal a csordákat, s ugyancsak nyitva kellett
 356       6|               lakat alá zárt paripáit, s ha nagyon vigyázott a lovász,
 357       6|              hiszen én is ott leszek”, s azzal felült a lóra, és
 358       6|                 ráérek vele reggelig – s azzal leült az árokpartra,
 359       6|           belehúzta magát a bundájába, s megtámasztá az állát a nagy
 360       6|               fejébe húzta a kalapját, s nézett alóla farkasszemet
 361       6|               a világ is forgott vele, s a szemei kék és zöld karikákat
 362       6|               árok, átugratnék hozzád, s keresztülvernélek a dárdámmal.~
 363       6|               a lóról, fogta a dárdát, s lemászva az árokba, beledöfte
 364       6|           kopját az előtte ülő alakba.~S íme mily nagy vala megütődése,
 365       6|           láttára kibújt a bunda alól, s elrejtőzött az árokba.~A
 366       6|     ostorpattanást hall a háta mögött, s már akkor Kökényesdi, Haly
 367       6|               kövér, potrohos csauszt, s egyenesen nekivágtat ki
 368       6|               fölött hosszú pányváját, s elordítja magát:~– Meghalsz
 369       6|               őt választá ki a betyár, s rákiálta:~– Ne énrám jöjj,
 370       6|         harámbasa leginkább tanyázott, s eléje vezettetvén magát,
 371       6|             fel sem mert rá tekinteni, s mikor elvégezte beszédjét,
 372       6|               legutolsó házhoz jobbra, s kérdje meg a gazdától, hogy
 373       6|               magiszter úgy cselekvék, s hazaérve, elmondá az uraknak
 374       6|              találkozni Kökényesdivel, s Rákóczi is égett minél előbb
 375       6|               bíró tán idegen e tájon; s még két vagy három öreg
 376       6|               Fogadj isten. Arra ni! – S intett fejével bizonytalan
 377       6|             ember megfogta a kérdezőt, s a kezével egy a távolban
 378       6|                tenyerébe tett aranyat, s visszaadá Rákóczinak azon
 379       6|           szárnyasok ülnek fészkeiken, s midőn kibukkantak a sűrű
 380       6|                Vezetőjük itt elmaradt, s a három férfi egyedül lovagolt
 381       6|           megemelé kalapját szótlanul, s közelebb léptetett.~– Kegyelmetek
 382       6|              lehet kilőni egymás után, s minden golyóban mágnes van,
 383       6|             van már török koponyákkal, s addig meg nem nyugszom,
 384       6|                egy szavamba kerülne; – s a minap, hogy meghallotta
 385       6|                akár aranyban förödjem, s igazgyöngyön háljak.~– S
 386       6|               s igazgyöngyön háljak.~– S valóban oly sok kincse volna
 387       6|             sem tudom, hány zsákkal!~– S nem rabolják el azt kegyelmedtől?~–
 388       6|           állat talál reá, mikor kell, s az a lovam. Ez pedig el
 389       6|              tappot sem megy tovább.~– S hogy jutott kend e rémítő
 390       6|              halkan Kökényesdi, vállát s szemöldökét felrántva.~–
 391       6|         odahajt a szél egy úszó lápot, s szépen megnő rajta a fű,
 392       6|               szépen megnő rajta a fű, s mikor már megnőtt, akkor
 393       6|               azt nekik az isten adta, s nekiesnek, lekaszálják,
 394       6|                nekijön egy másik szél, s megint áthajtja hozzám a
 395       6|            tartanom, fizetnem szükség, s több afféle.~– S kegyelmednek
 396       6|              szükség, s több afféle.~– S kegyelmednek tizenhét zászlóalja
 397       6|               Oroszlánkő! Borostyánkő! S más egyéb puszta vár! Mind
 398       6|               abaligeti barlang előtt; s mikor aztán elfoglalták
 399       6|              ember rohant a barlangba, s amint húszlépésnyire értek
 400       6|           hanyatt-homlok rohant reánk, s mind ott fulladt egy perc
 401       6|            Ötszáz török jött ellenünk, s mi csak öten voltunk a faluban.
 402       6|            kell áldozni magát, mondók, s sorsot húztunk. Amelyikre
 403       6|            borral, de jól megmérgezve, s így beleeresztettük a török
 404       6|                táborba. Azok elfogták, s kérdezték: mit visz? Bort,
 405       6|       megmérgezve? Dehogy van, felelé, s hogy bebizonyítsa, maga
 406       6|            uram – szólt közbe Topay –, s mi ezeket hírből régen tudjuk;
 407       6|          országot, ahol jó legelő van, s oda kimegyünk az embereimmel,
 408       6|              kimegyünk az embereimmel, s csinálunk magunk egy birodalmat.
 409       6|            törököktől mindegyikünknek, s magunk urai leszünk.~– No,
 410       6|            csinál a rabló beszédeihez, s azzal félretolta a német
 411       6|             jött, de a pénzt mi adjuk, s mi jól ismerjük egymást.~–
 412       6|                hogy tallért hallottam, s nem is megyek a herkópáternek
 413       6|           rabló elkapta az ifjú kezét, s megrázta örvendve.~– Hiszen
 414       6|               szólt aggódva Raining –, s kegyelmed nem talál eljönni?~
 415       6|              bátran.~Ezzel megfordult, s elnyargalt a sötétségben.
 416       6|             tizenhét zászlóalj zsivány s a hírneves csaták?~– Mind
 417       6|              úri maga Kökényesdi uram, s az a tizenhét zászlóalj
 418       6|           Raining megcsóválta a fejét, s hazáig morgott magában.~*~
 419       6|       Kökényesdi uram a szérűskertben, s fogait piszkálta egy szalmaszállal.~–
 420       6|             visszabaktatva Debrecenbe, s amint ott Rákóczi szobájába
 421       6|        felelget egyik imám a másiknak, s a temetőkből egyik komondor
 422       6|              maga harmadfél öl hosszú, s csak olyanformán használható,
 423       6|               le lehet valamire tenni, s valami készen tartott kanóccal
 424       6|            amelybe a puskájával céloz, s fújva erősen a kanócot,
 425       6|             párkányán hosszú puskáját, s elkezde célozni vele.~Hanem
 426       6|                hajlongva jobbra-balra, s bukdácsolva előre-hátra
 427       6|             kerek pergamengöngyöleget, s felhajítá a kapupárkányra.
 428       6|         pányvakötelét is felhajította, s csak akkor vette észre a
 429       6|                szügye körül kanyarítá, s sarkantyúba kapva, elkezdett
 430       6|                 puskástul, kanócostul, s derekára levén hurkolva
 431       6|           alatt felrántatott a partra, s vitetett villámsebesen tüskön,
 432       6|        felriadtak a palánk többi őrei, s meglátva, hogy valami lovas
 433       6|         szállítja tovább, lóra kaptak, s kirontva a kapun, utánaeredtek,
 434       6|          tatárt, míg egy füzeshez ért, s amint ide jutott, megfordult,
 435       6|                ide jutott, megfordult, s egy füttyentésére ötven
 436       6|        paripákon, csákánnyal kezökben, s közrekapták a meglódult
 437       6|        visszafelé is jól tudtak futni, s nem szeretvén a csákányt,
 438       6|             egy jó csomót a gulyákból, s terelték maguk előtt.~E
 439       6|          feltámadt nehány száz szpáhi, s üldözőbe vevé a vakmerő
 440       6|              szembeálltak üldözőikkel, s a szpáhik tapasztalni kezdék
 441       6|               a szpáhikat szaporítani, s ilyenformán már az őrség
 442       6|                oldalról a harci riadó, s ahonnan senki sem várta,
 443       6|                kezébe kapva a zászlót, s az első, ki az ostromhágcsóra
 444       6|            levegőbe lődözi fegyvereit, s odahagyva a palánkot, tódul
 445       6|               Kökényesdivel harcoltak, s most a támadt zajra menekülni
 446       6|              keresztül vissza a várba, s éppen szembe jutnak Topay
 447       6|     pillanatban ért a város kapujához, s ott megrekedve a kapu előtt,
 448       6|             behajítson egy házfödélre, s világot gyújtson, hogy legalább
 449       6|              keresztültört a palánkon, s a Szűz Máriás lobogót egy
 450       6|                elveti kardja hüvelyét, s egyedül állva a kapuban,
 451       6|           társai a városba menekülnek, s ő maga sebektől elborítva
 452       6|          golyóval a felvetett tallért, s a harcedzett mamelukokkal,
 453       6|               mind a pokolra küldelek, s tíz mérföldnyi kerületben
 454       6|           utcából a másikba nyargalva, s ha itt szétriasztották egy
 455       6|             előkerülő Topayra mutatva, s miután sehogy sem bírja
 456       6|                meghallotta a kiáltást, s nagy röviden visszakiált:~–
 457       6|               epe, kapja a buzogányát, s maga vágtat Topay felé,
 458       6|       sortüzelés roppan szemközt vele, s az oszló füstfelleg közül
 459       6|                ellen zablájába kaptak, s ragadták magukkal, s midőn
 460       6|           kaptak, s ragadták magukkal, s midőn egy bátor muskétás,
 461       6|                egyik hóhérja nyergébe, s annak háta mögött menekült
 462       6|               között elzárják az utat, s a török lekötve érzi kezeit
 463       6|               keresztül a várba vezet, s melynek a kapu előtti része
 464       6|           magasba irányozzák ágyúikat, s a levegőbe lőnek.~A hídon
 465       6|           karfáknak vetették hátaikat, s meg nem mozdulnak helyökből,
 466       6|           leszakad kettős terhe alatt, s jancsárok és drabantok a
 467       6|             ott is fojtogatva egymást, s ha felbukik egy-egy turbános
 468       6|       mindkettőnek darabokra tört már, s most mindkét kézzel megragadták
 469       6|               a vitatott zászlónyelet, s csavargatják elkeserült
 470       6|       megszorítja paripáját térdeivel, s az elkezd alatta felágaskodni,
 471       6|         magasabban áll Rákóczi fölött, s vagy kiveti őt a nyeregből,
 472       6|                hölgy a torony ormáról, s az ifjú meghallva a magasból,
 473       6|                gyűl szívébe, karjaiba, s amint a török zászlótartó
 474       6|                Rákóczi a zászlónyelet, s mindkét kézzel megragadva
 475       6|             lovat lőttek már ki alóla, s a harmadik kard villog kezében.
 476       6|              találja az ifjú bajnokot, s az célja küszöbén, a már
 477       6|         szívszaggató sikoltás hangzik, s a torony magasából egy fehér
 478       6|             holttestére veté le magát, s ott meghalt ugyanazon pillanatban,
 479       6|            melyben ő, vérük összefoly, s ha karjaik nem ölelheték,
 480       6|             rögtön felvonatni a hidat, s megmenteni a várat és seregei
 481       6|           kímélt mást, mint a lovakat, s midőn ki volt fosztva minden,
 482       6|           elvitték a rékasi sírboltba, s ott eltemették menyasszonya
 483       7|                hétig bőséggel buzogva, s azután ismét lassankint
 484       7|        lélekbetegek, gyermektelen nők, s a természet ura csodaerőt
 485       7|              nyomorékok hagytak hátra, s nem egy főúr szentelt az
 486       7|                sátrak alatt tanyázott, s az épület mögött gyönyörű
 487       7|               Gergely barátnak hívott, s kit alig volt Erdélyben
 488       7|                sovány, csontos képpel, s oly kezekkel, hogy egy hatfontos
 489       7|                egyszerű kámzsája fedé, s föveget soha nem viselt,
 490       7|          semmit sem tett el a másikra, s amit a gazdagok fizettek
 491       7|        nagytiszteletű kolléga számára, s a fráter szakácsnak, fráter
 492       7|           idvezítőbb és sarkalatosabb, s miután késő estig – nem
 493       7|         auktoritásokkal földre sújták, s anekdotákkal összekaszabolták:
 494       7|         egykorú lyánykák társaságában, s a friss lég, a virágillat
 495       7|    visszaidézék arcának eltűnt színét, s Magyari már örvendve gondolt
 496       7|          gyermekét felüdülve ölelheti, s efölötti örömében még hosszabbra
 497       7|          kolostorudvarra betakarodjék, s a kapu bezárassék. A fráter
 498       7|              őket ide vezetni hozzánk, s gondoskodni számukra frissítőkről.~
 499       7|         fejükre húzva csupán szemeiket s torzonborz szakállaikat
 500       7|              nyájasan felállt előttük, s ájtatosan köszönté őket