Fezejet

1      17| megérinti lüktető üterét, lágy, suttogó szóval biztatja, enyhíti,
2      22|         gondolá magában, s néha suttogó hangokban mondá el magának
3      28|       vizet nyújtson neki, hogy suttogó szavával vigasztalja, s
4      30|        visszafordult, s csaknem suttogó hangon szólt:~– Ne véljétek,