Fezejet

  1      El|           fényes és sötét.~A jámbor fejedelem, ki inkább született elmerengő
  2       1|         benne az életet, s miután a fejedelem szigorúan meghagyá, hogy
  3       1|          tilalomnak az volt, hogy a fejedelem az éjszakai órákat palotája
  4       1|      úgyszólván alszik is. Miatta a fejedelem találhat csillagot eleget.~
  5       1|          felosztatott, őnagysága, a fejedelem ritkaságtárába is jutott
  6       3|          szavát.~A moldvai uralkodó fejedelem legfényesebb neve mellé
  7       3|              hogy amint meglátják a fejedelem hintaját, azonnal adjanak
  8       3|       Mindjárt megismerték bennök a fejedelem és főtanácsosa hintait,
  9       3|          Thököly Imre vagyok, kit a fejedelem őnagysága saját személye
 10       3|   kegyelméből jó reményben lévén, a fejedelem őnagysága nem érzi magát
 11       3|             savanyú képet, melyet a fejedelem tiszteletére tartogatott,
 12       3|       Istentől való megáldatását, a fejedelem úr őnagysága ma végzett
 13       3|          legelöl Thököly Imre, ki a fejedelem személyét képviseli, a vőlegény
 14       3|       helyekre leültetni. Thököly a fejedelem személyét képviselve, odajut
 15       5|        küszöbétől, akkor meg majd a fejedelem, majd a török követ ront
 16       5|     dörzsölje erősen.~Ezalatt jön a fejedelem maga. Arca a részvéttől
 17       5|          nem szabad kelni – szólt a fejedelem, s maga elé intve Csereit,
 18       5|            nyomott Teleki markába a fejedelem, tele azon ártatlan szerrel,
 19       5|        Azzal nyugodtan eltávozott a fejedelem, gondolván, hogy ezt ugyan
 20       5|           tétovázva tekinte rá.~– A fejedelem őnagysága meghagyta… – szólt
 21       5|         szólt figyelmeztetőleg.~– A fejedelem szereti a tréfát – viszonza
 22       5|                De mit fog mondani a fejedelem?~– Neked én parancsolok,
 23       5|            parancsolok, fiam, nem a fejedelem. Olvasd csak, és ne törődjél
 24       5|         dőlve, hallgatá. ~„Fenséges fejedelem! Nekem őszinte kedveltem!”~„
 25       5|            ily szókkal:~„Legdicsőbb fejedelem!”~„Őszinte szeretettel teljes
 26       6|   csodálkozni, mint hogy az erdélyi fejedelem német ezredeket tartott,
 27       8|             felkelő nemességgel s a fejedelem német dandárával egyenként
 28      10|              már eljött, az erdélyi fejedelem csalárdul kihúzta magát
 29      13|     Erdélyország követe vagyok, s a fejedelem képében jövök.~– A fejedelem
 30      13|        fejedelem képében jövök.~– A fejedelem képében? Talán éppen a fejedelem
 31      13|    fejedelem képében? Talán éppen a fejedelem csizmájában? Hoztál katonát?~–
 32      14|         jövök Szamosújvárról, hol a fejedelem tanyáz. Elmondám neki kérelmedet.
 33      14|             Az istenért! – kiálta a fejedelem, kezeit összecsapva. – Ide
 34      14|       parancsával, hogy ha a moldva fejedelem erre találna szökni, azt
 35      14|        kérdé, vadul körültekintve a fejedelem, s ajkaiba harapott fájdalmában. –
 36      14|          beérkezék Szamosújvárra. A fejedelem nem volt többé ott. Mint
 37      15|                      XV. Olaj bég~A fejedelem éppen künn állt palotája
 38      15|           homloka is felhős volt. A fejedelem szíve nemcsak magáért érez.
 39      15|  szerelméért! – kiált föl ijedten a fejedelem. – Miért jön kegyelmed ide?
 40      15|           Ez nem kaszárnya, hanem a fejedelem lakhelye! Tán azért nem
 41      15|     müderrisz érkezék Olaj bégtől a fejedelem kapui elé, s egyedül jövén,
 42      15|           gondolván, hogy így nem a fejedelem lesz az, ki Olaj béget meglátogatja,
 43      15|            a másikat túlkiabálni.~A fejedelem nem is szólt hozzájuk, világos
 44      15|         velem.~Olaj bég meghallva a fejedelem szavát, félretevé a könyvet,
 45      15|              mely azt teszi, hogy a fejedelem maga nem hozhat határozatokat
 46      15|            megcirógatá két kézzel a fejedelem orcáit, s nagy jóvoltából
 47      16|     Sárpataky Ferenc ítélőmester. A fejedelem számára éppen akkor készült
 48      16|             vannak, mindjárt jött a fejedelem is, vele együtt Teleki Mihály
 49      16|         Mihály és Naláczi István.~A fejedelem arcán meglátszott, hogy
 50      16|        hangozatot adni.~– Nagyságos fejedelem, méltóságos tanácsurak.
 51      16|            járult vezetői karjain a fejedelem elé; a testi fájdalom letört
 52      16|          magát társnői kezéből, s a fejedelem lábaihoz rohanva, átkarolá
 53      16|         lehete hallani sok ideig. A fejedelem megmerevedten ült trónjában,
 54      16|         szemeiből arca barázdáin.~A fejedelem félrefordult trónjában,
 55      16|          hogy nyomozásokat tegyen a fejedelem és népe között.~A pimasz
 56      16|             meghajtaná, egyenesen a fejedelem elé lépett, s egyik lábát
 57      16|        legyen rá, hogy ne hazudj.~A fejedelem leráncolt szemöldökkel nézett
 58      16|             kegyelmed, s adja oda a fejedelem őnagyságának aláírásra.~
 59      16|          írtok.~E szavakkal leült a fejedelem trónjának lépcsőire, keresztbe
 60      17|         Ráadást is adok, az erdélyi fejedelem az: amiért elmaradt a harcból,
 61      17|            késedelmének; így akár a fejedelem, akár a nép lesz a mulasztás
 62      23|             hívott országgyűlésen a fejedelem németjei1 körülfogták Béldi
 63      23|       inkább én parancsolok, mint a fejedelem.~A fejedelem nejével együtt
 64      23|    parancsolok, mint a fejedelem.~A fejedelem nejével együtt visszament
 65      23|      tintával és írónáddal, s azt a fejedelem reszkető kezébe nyomták,
 66      23|       leszesz a legnagyobb bolond a fejedelem udvaránál.~– A kalpagot
 67      23|           tudott meg mindent, ami a fejedelem körül történt.~Reggel aztán
 68      23|          akarta megöletni.~A jámbor fejedelem csak elbámult, meglátva
 69      23|    megmutattuk erőnket, bizonyára a fejedelem nem fog kételkedni, hogy
 70      23|           parancsot küldeni, hogy a fejedelem védelmére Mikes Kelemen
 71      23|              hogy Bethlen Gergely a fejedelem hadaival már Brassó alatt
 72      23|          Bodolára Vay Mihályt, ki a fejedelem kegyelmét hozá meg számára.~
 73      24|          meg akartuk azt menteni. A fejedelem hanyatt-homlok rohan veszedelmébe,
 74      24|             a nagyvezér.~– Akiket a fejedelem küldött.~– Éppen jókor! –
 75      24|          szétvonattak, s belépett a fejedelem küldöttsége; bogláros, bársonyos
 76      24|             pártütők, kik nemcsak a fejedelem, hanem az ő személyében
 77      24|            vagyon győződve a jámbor fejedelem, hogy amaz ámító szavakat
 78      24|      tellett, íme, most is a jámbor fejedelem nem bocsáta bennünket üresen;
 79      24|        elhagyták a dívánt.~      ~A fejedelem követeinek eltávoztával
 80      24|         egyik sem tudta még, hogy a fejedelem követei itt jártak, s azok
 81      24|      tinektek a vezér. Itt voltak a fejedelem küldöttei. Tört volna ki
 82      24|           erszénnyel többet, mint a fejedelem követjei, s akkor fogadom,
 83      24|         maradt, azon megosztoztak a fejedelem szolgái. Nekünk nincs pénzünk,
 84      24|              hogy hadat támasszak a fejedelem ellen, egy intésemre talpon
 85      24|       fővezér rögtön visszahívatá a fejedelem követjeit, s megdicsérve
 86      24|         testét-lelkét, ha számára a fejedelem bocsánatát s vagyonai visszaadását
 87      25|      hasznát a tudósításnak, mert a fejedelem neve napja volt, s a katonáknak
 88      25|           szólt Feriz bég –, hogy a fejedelem közbeveti magát értök.~–
 89      25|         embereim azon egész napon a fejedelem ablakai előtt tisztelkedtek,
 90      25|         megölőinek előteremtését. A fejedelem kutatta, kerestette őket,
 91      25|             tagadás volt, mellyel a fejedelem a tényt félrehárítani látszott.
 92      25|    nagyvezér haraggal van eltelve a fejedelem és udvara iránt. A huszonnégy
 93      25|           Megértvén általad, hogy a fejedelem hűtelen szolgái békesség
 94      25|        néked abban az esetben, ha a fejedelem tanácsosai e legutolsó,
 95      25|           fog szabadulni, Béldi Pál fejedelem lesz, és felesége fejedelemasszony,
 96      26|            akaratát, s akkor ő mint fejedelem jön haza Erdélybe, s minden
 97      26|             Kemény János is, a múlt fejedelem, velem harcolva esett el.
 98      27|          ékszergyűjtés, s ezúttal a fejedelem annyi sok szép drágakövekkel
 99      29| egybesereglett híveknek. Magyari, a fejedelem papja, mindennap négyszer
100      29|            palota kapuja alatt.~*~A fejedelem maga is jelen vala ezen
101      29|           ugyanazon házban lakott a fejedelem udvaránál, nem késett azonnal
102      29|       asszonyom, amidőn kegyelmed a fejedelem előtt magyarországi rokonai
103      29|             hogy egy halommá dűl.~A fejedelem, nem látva Telekit, kérdezé,
104      29|         érte kell menni! – kiálta a fejedelem, de a körüle álló reszkető
105      31|     kapitányok őt uralták. A jámbor fejedelem nem is igen mutatta magát,
106      31|         látott készületek örömére a fejedelem nagy lakomát adott, melyre
107      31|       mindannyiba bele volt fonva a fejedelem és Teleki Mihály egészsége;
108      31|          sátorából; estefelé maga a fejedelem látogatta őt meg. Teleki
109      31|             felől tudakozódni; de a fejedelem elmondott neki mindent.~–
110      31|           utánok menni, s mikor egy fejedelem zászlói alatt harcolhat,
111      31|  bizonytalanságban, mert alig ért a fejedelem sátorába, jött utána egy
112      31|          embernek tartá magát.~De a fejedelem odalépe hozzá, s vállára
113      31|            megvivé a felbosszontott fejedelem izenetét a nagyvezérnek;
114      31|           annak öntudata, hogy őt a fejedelem védi; hogy azon ember, kit
115      31|              de ki ne kaphassalak a fejedelem sátora mellől, mert soha
116      32|        előtt nyiták meg kapuikat. A fejedelem fizetett a győzőknek tizenhárom
117      32|       meghalok, utánam? Szegény kis fejedelem. Az sem marad neki, amiből
118      33|           mindig az öreg S*a volt a fejedelem, s ezúttal gyönyörű példáját
119      33|             vezére volt a hannoveri fejedelem.~Ő váltá föl a nemrég meghalálozott
120      33|        tatár sereg közelg, kiállt a fejedelem a síkra kilenc ezredével,
121      33|             Amint Feriz a hannoveri fejedelem felállított hadait egy dombról
122      33|             hogy lovagolják körül a fejedelem táborát, s fogják minden
123      33|             nyíllövésnyire körül.~A fejedelem látta e mozdulatokat, s
124      33|             is több volt, s midőn a fejedelem hada már kifáradt a tatárokkali
125      33|             lemoshatni.~A hannoveri fejedelem elbúsultan látta végveszélyét,