Fezejet

  1      El|              vaskövetkezetességének…~Az ifjú idegen, ki ábrándos hajlammal
  2       3|                 feldűléstől.~A kiugrott ifjú azonban nemsokára felmenté
  3       3|               mily módosan teljesíté az ifjú gróf megbízatását a csókok
  4       3| végiggondolhatott volna szavain, a szép ifjú azzal az elragadó impertinenciával,
  5       3|                 egymást átölelve tartá. Ifjú leányok közt a megismerkedés
  6       3|            érdekes másként, mint a szép ifjú kedves előadása által, ki
  7       3|            mozdulatot észrevették, s az ifjú török e perctől a társaság,
  8       3|              hárfa.~E perctől kezdve az ifjú gróf kevésbé beszédes kezde
  9       4|             Feriz bég homlokán.~A török ifjú meglepetve ereszté le karját,
 10       5|             mellé. Írd, amit mondok.~Az ifjú kezében reszketett az írónád,
 11       6|                 mire a rabló elkapta az ifjú kezét, s megrázta örvendve.~–
 12       6|       gyalogsággal.~– Előre! – kiált az ifjú, kezébe kapva a zászlót,
 13       6|                  csak az öldöklésre.~Az ifjú Rákóczi az, kinek az elkeseredés
 14       6|            hölgy a torony ormáról, s az ifjú meghallva a magasból, mintegy
 15       6|                a kiáltás a magasból; az ifjú tíz férfi helyett küzd;
 16       6|                 golyó szíven találja az ifjú bajnokot, s az célja küszöbén,
 17      10|               varázslói hatalommal bíró ifjú, kinek szemeiben talizmán
 18      10|             azontúl: éppen úgy vonja ez ifjú maga után szemei sugárzatával
 19      10|                szöktek.~– S mit kezd ez ifjú annyi nővel?~– Óh, uram,
 20      10|                 kárhozatos bűbáj van ez ifjú ajkán: megrontá e hölgyek
 21      10|                akkor kivonja kardját az ifjú, s nekivágtat a legsötétebb
 22      10|               vannak szánva. És amíg az ifjú ott áll, vagy előre halad,
 23      10|                 marad, akkor leszáll az ifjú lováról, felkeresi a halottakat,
 24      11|            tükrén csónakaitokkal; – ti, ifjú lovászok, kik paripáitokat
 25      11|          titkokat megfejté; mert örökké ifjú marad; de jaj annak, aki
 26      11|                 a Duna-parton járnak?~– Ifjú leánykák – hebegé a kegyenc.~–
 27      11|           minden mozdulatát követték az ifjú daliának, s átható hangjára
 28      11|          szemeivel mindenütt kísérte az ifjú Ferizt.~– Nézd, uram – szólt,
 29      12|                ezüsthárs tövében ült az ifjú dalnok. Éppen végezte énekét,
 30      12|                 visszafojtva tekinte az ifjú után – megvárta, míg eltűnik
 31      12|           koszorúját, gondolva, hogy az ifjú vissza fog azért ismét jőni,
 32      12|          hullatá: hadd gondolja majd az ifjú, hogy azok ott harmatcseppek.~
 33      13|            kedvencük oldala mellett. Az ifjú szemei megnemesíték keblökben
 34      16|                 vén Bethlen János és az ifjú Miklós, Béldi Pál, Kornis
 35      16|           Béldinek igaza van – szólt az ifjú Bethlen Miklós –, s ez az
 36      16|                kivinni – lehetetlen.~Az ifjú lelkes beszéde új bizalmat
 37      17|         elítélni a veled levő basák, az ifjú Feriz béget.~– Nos? – szólt
 38      17|            Kucsuk basának.~– Te éretlen ifjú, maradj hátul, míg szólítalak…~
 39      17|               kilátással egy születendő ifjú hercegre: szükség esetében
 40      17|                a jó öreg a szép halvány ifjú ágya fejénél: kívüle senki
 41      17|              csurgó izzadságot törli az ifjú forró homlokáról, óránként
 42      17|                Tizednapra megfordult az ifjú betegsége. Korán reggel,
 43      17|                ágya mellett, szemeit az ifjú arcára függesztve: Feriz
 44      17|               fehér szemöldök alatt oly ifjú tűz égett e sötét szemekben.~–
 45      17|                 suttogá hálateljesen az ifjú, s kinyújtá kezét, hogy
 46      17|       tapintással ezek jártak végig. Az ifjú áhítattal voná ajkaihoz
 47      17|              ült ágya szélén, hanem egy ifjú, reszkető leány, vállaira
 48      17|                 ismernél, szeretnél.~Az ifjú tagadást inte fejével.~–
 49      17|         átszelídült, remegve rogyott az ifjú ágya elé, arcát annak párnáiba
 50      17|              Feriz bég a dervist, ki az ifjú parancsszavára mindent kivallott
 51      18|                  Valóban van – mondá az ifjú keresztyén nő –; térj hozzá,
 52      19|       gyönyörködve legelteté szemeit az ifjú arcán, míg az a levelet
 53      19|             mosolyra, gyönyörre vált az ifjú arcán minden vonás. Mentül
 54      19|            öltözetében.~Sohasem volt az ifjú oly szép, mint most. A hosszú
 55      19|             kerevet lábaihoz, melyen az ifjú ült.~– Nem kevesebbet kérek
 56      19|                hogy mit fog mondani.~Az ifjú felállt, s komoly, magasztos
 57      19|             kezén, s midőn felnézett az ifjú arcára, annak gyönyörben
 58      19|             szűz, annak képe lengett az ifjú előtt; midőn őreá mosolygott,
 59      19|                előtt. Azt hivé, hogy az ifjú mégis szeretni fogja őt –
 60      19|           illetik, pedig akkor egy deli ifjú képe lengett az odaliszk
 61      21|                 vagytok itt? – kérdé az ifjú tiszta magyarsággal.~– Mert
 62      21|                    Kicsodát? – kérdé az ifjú láthatólag megdöbbenve.~–
 63      21|                 esetre sem! – kiáltá az ifjú szpáhivezér – éppen most
 64      21|            egyszer levágták a fejét.~Az ifjú egy percig gondolkozni látszott;
 65      21|                    A szombati kapun.~Az ifjú erre megfordítá a kantárszárat,
 66      21|               Csitt! – szisszent föl az ifjú önkénytelen megdöbbenéssel,
 67      21|           herceg könnyezve rázta meg az ifjú kezét, s nem neheztelt érte,
 68      21|              Magyarország.~A könnyűvérű ifjú oly hangon mondá mindezt,
 69      21|           kiálta türelmetlenül a magyar ifjú. – Ki látta a veszély órájában
 70      21|     lecsüggesztett fővel hallgatá a két ifjú beszédét: akkor közbelépett
 71      21|            Hirtelen odarántá magával az ifjú a herceget, s megismerve
 72      21|               csónakot; nemsokára a két ifjú szemei elől is el kezde
 73      21|      ragyogásában?~Thököly megragadá az ifjú bajnok kezeit, s megszorította
 74      21|                 Ezzel lovára szökött az ifjú gróf, s társainak intve,
 75      21|             forró kéz érintését érzi az ifjú karján. Hátranéz. Megtört
 76      21|          szelíden.~A hölgy átkarolta az ifjú térdeit, s oly jólesett
 77      21|              foglak segíteni – monda az ifjú, kezét nyújtva az odaliszknak,
 78      21|                könnyben úszó szemeit az ifjú arcára, s reszkető hangon
 79      21|                 még egyszer megállt, az ifjú vállára hajtva fejét, s
 80      21|                 érze arcára hullani. Az ifjú szemeiből jöttek azok.~Ő
 81      22|            legyen.”~És gondolá, hogy az ifjú most ablakában ülve néz
 82      23|      tekintélyes fejei: Béldi Pál és az ifjú Bethlen Miklós.~Egy napon
 83      24|        cselekszik.~Mellette fia jön, az ifjú Feriz bég, apja csatáinak
 84      24|     dicsőségének részese, magas, daliás ifjú, a keleties öltözet, piros
 85      24|              lopózott könnyet törült le ifjú arcáról.~– Kegyelmes uraim! –
 86      24|       Odatekinte. Feriz bég volt az, az ifjú bajnok.~– Azt mondád – szólt
 87      24|                   Azt mondád – szólt az ifjú reszkető hangon –, hogy
 88      25|            Egyszerre egy délceg, daliás ifjú lovagol ki a kapuból, ki
 89      25|            nyájasan megveregetve a szép ifjú arcát, vigasztaló hangon
 90      26|             magam akarom úgy – szólt az ifjú, égő arccal gondolva álmai
 91      26|                szenvedéllyel rogyott az ifjú nyakába, zokogástól alig
 92      26|                Allahra! – kiálta fel az ifjú, kebléhez szorítva a fájdalmaiban
 93      26|             sírtak a börtönablakban.~Az ifjú odalépett hozzájok.~– Ne
 94      26|                kigyulladt hős arccal az ifjú. – Amíg Feriz bég kardját
 95      28|         beléhatolni a világot, de ha az ifjú elkezde beszélni hazájáról,
 96      28|               Majd megdöbbenve kezdé az ifjú észrevenni, hogy a lyánka
 97      28|         megremeg a szíve, akire néz.~Az ifjú nem merte kérdeni: mi baja;
 98      28|             leány ül, lábainál hever az ifjú, és hallgatnak mind a ketten,
 99      28|       szempillái alatt; s ha elmondá az ifjú, mint fog visszatérni a
100      28|          szabadulás mégsem érkezett, az ifjú gyakran fél napokig eljárkált
101      28|              Aranka reménylő arccal.~Az ifjú török arca elé tartva kezét,
102      29|        börtönben haltak meg. Kapi és az ifjú Kornis, az öreg Bethlen
103      29|             rejtve el; – e nemes, derék ifjú, ki Erdélyt úgy szerette.~–
104      30|         belépett a dívánba – Feriz bég…~Ifjú arcára alig lehete ráismerni,
105      30|                 félre útjából. Amint az ifjú a terem közepére jutott,
106      30|                utána alunni nem bír.~Az ifjú csendesen, szelíd szemekkel,
107      30|               szeretteim vesztének?!~Az ifjú arcát e gondolatra elfutotta
108      30|           suttogva, eltávozott az őrült ifjú, s a dívánban levő urak
109      31|        egyszerre éljeneiket a meglátott ifjú elé, hogy Teleki szédülést
110      31|                 zászlóikat. Alig ért az ifjú vezér a sor közepéig, midőn
111      31|               leszállt hintajáról, s az ifjú vezér elé sietve, azt kitárt
112      31|            medvebőrös tábori ágyára.~Az ifjú vezér érzékenyen kért bocsánatot
113      33|          költőien regényes kioszkja.~Az ifjú makacs kitartással élte
114      33|          szüntelen küldözte követeit az ifjú remete magányába, tudósítva
115      33|           levele után rögtön sietett az ifjú bajnok Szíriából, az új
116      33|             után megismeré, hogy nem ez ifjú az őrült, hanem azok voltak
117      34|            tábornokok voltak adva, s az ifjú hős Doria, főkolonell; csatákban
118      34|             állítva. A seregnek két oly ifjú vezére van, kiket a harci
119      34|                 a harcba.~Eközben a két ifjú ismét a legelső őrtűzhöz
120      34|                 E név felvillanyozta az ifjú törököt.~Hirtelen felszökött
121      34|                 meg ne mozduljon.~A két ifjú vezér ezalatt a kis, válogatott
122      34|                e kietlen hazában.~A két ifjú vezér mindenütt legelöl
123      34|            percében egy golyó hatott az ifjú mellébe, de ő észre sem