Fezejet

  1       1|     mendemondát Hencidától Boncidáig, Béldi Páltól Teleki Mihályig és
  2       3|           büszkén tartsa magát; amoda Béldi Pál uramnak a felesége mellé
  3       3|        tisztes Ghyka hercegnőt, utána Béldi Pál, a menyasszonyt hozva
  4       3|            Teleki Flóra, legifjabbnak Béldi Aranka, középen áll a szép
  5       3|              arcnak a szép, gyermeteg Béldi Arankáé, ez örökké nyugtalan
  6       3|         született.~– Ki hinné – szólt Béldi Pál a basához –, hogy nálatok
  7       3|           gyakran felkeresé szemeivel Béldi Aranka arcát, ki látható
  8       3|       megszólítá őket egyenesen.~– Ti Béldi Aranka miatt párbajt akartok
  9      15|          összehívására idő kell, mert Béldi Bodolán lakik, Teleki Gernyeszegen,
 10      16|              János és az ifjú Miklós, Béldi Pál, Kornis Gáspár, Csáky
 11      16|              harmadik út – szólt erre Béldi Pál, szelíd, nyugalmas arcával –,
 12      16|           követet értettem – viszonzá Béldi. – Ki alázná meg arra magát,
 13      16|               kezeit Apafi térdeiről. Béldi Aranka odafutott hozzá,
 14      16|     megtörténhetik Kornis és Csáky és Béldi nejein holnap, hogy férjeik
 15      16|             így. Mit néztek reánk? Te Béldi! Teleki! Kornis! Csáky!
 16      16|                Legutolsó vált el tőle Béldi Aranka. Csodálatos tüneménye
 17      19|     csillagsugára a reménynek. A szép Béldi Aranka volt az, ki, midőn
 18      19|           kárba dőlt a szép fáradság.~Béldi Aranka azonban anyjától
 19      19|             én is rád fogok gondolni.~Béldi Aranka.”~A lyánkák meghitt
 20      19|              boglár volt az, melyet ő Béldi Arankának adott, midőn még
 21      23|             voltak tekintélyes fejei: Béldi Pál és az ifjú Bethlen Miklós.~
 22      23|       fejedelem németjei1 körülfogták Béldi Pál és Bethlen Miklós szállásait,
 23      23|           Apafi. – Hogyan halt meg?~– Béldi Pál ligát kötött ellene,
 24      23|              ellene, s lefejezteté.~– Béldi? – szólt Apafi, vak dühvel
 25      23|     visszatorlást nem fognak kezdeni.~Béldi Pál vérig volt bár sértve,
 26      23|           magánysérelem; azalatt, míg Béldi és Bethlen Miklós börtönben
 27      23|             hogy a béke felbontassék.~Béldi átlátta, hogy tovább hallgatni
 28      23|              az ország jövője felett.~Béldi szüntelen azon volt, hogy
 29      23|         legnagyobb büntetését – monda Béldi –, amint a fejedelemségre
 30      23|             jelenlevő urak elfogadták Béldi ajánlatát.~– Akkor én itt
 31      23|           felfegyverzé a maga híveit. Béldi Pál egy szavára felült Háromszékben,
 32      23|             örömében: jól tudva, hogy Béldi nem azon ember, ki polgárháborúban
 33      23|               fel, elmondá neki, hogy Béldi feltámadt ellene, s úgy
 34      23|             meg. Sokkal jobban ismeré Béldi jellemét, mint hogy félhetett
 35      23|          nagyravágyásnak, a bosszúnak Béldi Pál szívében, s ő nehány
 36      23|      végvárakba voltak szétosztva.~De Béldi elégnek tartá fegyverét
 37      23|        Kelemen mellé gyűljenek, s míg Béldi kikerülte a megtámadást,
 38      23|             együtt Bodola várában ült Béldi, amidőn hírül hozák neki,
 39      23|              Kikerülhetjük – viszonza Béldi –, ha letesszük a fegyvert.~–
 40      23|            bozzai szoroson keresztül.~Béldi ott akart maradni, őt a
 41      23|              magát.~– Hát ti? – kérdé Béldi, könnyező családjára tekintve.~
 42      23|               itt – szólt Béldiné, és Béldi átlátta, hogy ez helyesen
 43      24|       főcsausz. Közöttük legelöl jött Béldi Pál, a többi mind aggodalmas
 44      24|           inte a vezér a menekvőknek.~Béldi előlépett, meghajtá magát
 45      24|              Kegyelmes uraim! – kezdé Béldi a szót. – Sorsunk tudvalevő
 46      24|           Kegyelmes uraim! – folytatá Béldi nyugodtan. – Nem kívánjuk
 47      24|               mint volt nekünk.~Amint Béldi elhallgatott, előlépett
 48      24|         helyet, s elkezdé tolmácsolni Béldi szavait.~A legelső szavak
 49      24|               váltották egymást; ahol Béldi szava nyugodt volt és panasztalan:
 50      24|         reszketett és háborított; hol Béldi a jövendőt rajzolá a meggyőződés
 51      24| szitkozódásnál.~Csáky László uram, ki Béldi Pál mellett állt, megrántá
 52      24|        Mindenki könnyebben lélegzett, Béldi néhány egyszerű szóval kifejezé
 53      24|              nem látszott kielégíteni Béldi ajánlata, mely egyedül a
 54      24|             ember előtt – szólt hozzá Béldi, kifelé menvén –, legalább
 55      24|            mint egy gyermek.~A távozó Béldi, mielőtt az ajtón kilépne,
 56      24|           szabadulni! – szólt hévvel, Béldi kezét megragadva. – Várj
 57      24|         helyen, hol előtte egy órával Béldi Pál állott, bizarr ellentétül
 58      24|            azt a pénzt nekünk szánta.~Béldi nem állhatta, hogy el ne
 59      24|          hazátokba, és urakká tészen.~Béldi Pál keserű mosolyra vonta
 60      24|               Van nekem! – kiálta fel Béldi mellett egy hang, s az odatekintők
 61      24|       odatekintők Kucsuk basát látták Béldi Pálhoz lépni, ki férfias
 62      24|      elérzékenyülten borulva keblére, Béldi magasztosan szorítá meg
 63      24|          közbevágott:~– Legyen eszed, Béldi Pál, és ne vond magadra
 64      24|            fejedelemmé fogsz tétetni.~Béldi összeborzadt. S reszketeg
 65      24|             fogsz menni a Jedikulába.~Béldi Pál szíve magasan vert ez
 66      24|             Küprili elvégzé beszédét, Béldi Pál egy lépést tett előre,
 67      24|              megmagyaráztatni magának Béldi Pál feleletét, s elszörnyedése
 68      24|                 Soha, soha – viszonza Béldi márványhidegen.~A többi
 69      24|              vagyok én isten! – szólt Béldi, elfordulva könyörgő társaitól.~
 70      24|              még egyszer a vezér felé Béldi, megrázva nehéz láncait:~–
 71      24|       fölöslegesnek azon felyül, hogy Béldi Pállal szövetkezett, a francia
 72      24|               a másik fenntartsa.~*~– Béldi mindent elrontott a maga
 73      25|            rögtön leveszem a láncokat Béldi Pál uramról, ki most makacssága
 74      25|         magában: „akkor sem; sohasem. Béldi Pál ki fog szabadulni, Béldi
 75      25|          Béldi Pál ki fog szabadulni, Béldi Pál fejedelem lesz, és felesége
 76      26|            áll.~– Nemde, te őrzöd itt Béldi Pál családját?~– Igenis
 77      26|              határidőre ki kell adnod Béldi Pál feleségét a börtönből;
 78      26|              találkozást ígérek neked Béldi Pállal, annyi időt, mennyi
 79      26|              vagy győzedelmeskedel te Béldi Pál szívén, s könnyeid meg
 80      26|            Asszonyom, az idő halad, s Béldi Pál börtönajtaja rád vár,
 81      26|          emelni, nem nyúl addig senki Béldi Pálhoz. Az én kardom és
 82      27|               akik újra erősen kezdék Béldi Pál fejedelemségét sürgetni.~
 83      27|            rövidebb dolog volna ennél Béldi Pál uramat megöletni. Azzal
 84      27|              egy egész várost.~– Csak Béldi Pál uramat, akire nézve
 85      27|             turbánjába kötve, elkezde Béldi Pál börtöne körül ácsorogni,
 86      27|       Jedikula legsötétebb börtönében Béldi Pál. Lábainál ott feküdt
 87      27|           hallatott, elkezde morogni.~Béldi összefont karokkal ült a
 88      27|             bajod, jó kutyám? – szólt Béldi, megcirógatva kutyája fejét. –
 89      27|          férfi szállt alá a lépcsőkön Béldi börtönébe. Körtövély erre
 90      27|             csodás ösztöne megsúgott.~Béldi látva a bejövők között a
 91      27|              többet szenvedek – szólt Béldi csodálatosan nyugodt hangon –,
 92      27|              határozatomat – viszonzá Béldi –, és semmi attól el nem
 93      27|          halavány női alakot vezetett Béldi Pál elé.~– Nőm! – kiálta
 94      27|             illetve annak bilincseit.~Béldi Pál sírva fakadt, s összezúzott
 95      27|               börtönt, egyedül hagyva Béldi Pált nejével.~– Azt hivém –
 96      27|            Hogy jöhettél ide? – kérdé Béldi tompa, elfojtott hangon
 97      27|         lyányomat is elvivék? – kérdé Béldi szorongó kebellel.~– Őt
 98      27|              keserű dühvel rázva meg, Béldi. – Ha én most nem volnék
 99      27|                 Ha én most nem volnék Béldi Pál, az Isten haragja még
100      27|               Soha! – viszonzá tompán Béldi.~A nő felsikoltva veté magát
101      27|             Erdély lángba boruljon.~– Béldi, ne ejts kétségbe engem! –
102      27|              nem ölelhetélek meg. Óh, Béldi, én meghalok nálad nélkül!
103      27|               öl meg: a kétségbeesés!~Béldi lehajolt nejéhez, felölelé,
104      27|          törökök beléptek a börtönbe. Béldi odahívá Kucsuk basát. Arcán
105      27|               eltávoztak a börtönből.~Béldi csak állt elmerevülten,
106      27|    megmérgezett levéllel.~Későn jött. Béldi Pál már akkor kiszenvedett.~*~
107      27|   kiszenvedett.~*~Székely László uram Béldi Pál halálának hírére pompás
108      27|             bortól fölhevült arccal – Béldi Pált a guta ütötte meg,
109      27|               engem? Kialkuszod velem Béldi Pál halálát, kétszáz aranyba,
110      27|           hogy ezt a levelet te írtad Béldi Pálnak – s azzal odaveté
111      27|           méreg által, melyet ő szánt Béldi Pálnak.~*~Béldi Pált eltemették
112      27|               ő szánt Béldi Pálnak.~*~Béldi Pált eltemették az idegen
113      28|             kellett látnia nemsokára.~Béldi Pál már akkor hat láb mélyen
114      29|           tanúk, legelöl Bánfi Dénes, Béldi, Béldiné, leánya és nagyobb
115      29|           mondják, én ölettem őt meg; Béldi Pál börtönében halt meg –
116      29|       kegyelmed fejezteté le; meghalt Béldi: kegyelmed üldözé a kétségbeesésbe;
117      29|               megőrült, mert szerette Béldi leányát, és az meghalt.~–
118      31|              volnánk, és Bánfi Dénes, Béldi Pál és a többi okos urak
119      34|               hallá:~– E csapás neked Béldi Pálért! Ez Béldi gyermekeiért!
120      34|         csapás neked Béldi Pálért! Ez Béldi gyermekeiért! E csapás Erdélyországért!…~