Fezejet

  1       1|                megrángatja palástját: – Hát ne alugyék kegyelmed ilyenkor!~–
  2       1| fel-felvillámlik?~– Vagy igenis.~– Nos, hát mit gondol: mi lehet ennek
  3       1|                sarkantyút.~– Nekem-e?~– Hát, biz ezt Apor István uram
  4       1|              erejével sírni szeretne.~– Hát kegyelmednek mi baja akadt,
  5       1|            akadt, Matyusné asszonyom?~– Hát azért az én kisebbik uramért
  6       1|              külső kápolna felé tértem; hát amint ott nagy csendesen
  7       1|                megint Szénási mester?~– Hát nem mondtam még? Úgy: tehát
  8       1|             megrázá emberül, mondván:~– Hát ki fia vagyok én, beste
  9       1|                eleresztését instálta.~– Hát te ki vagy, trifurcifer? –
 10       2|              jött az ajándék láttára.~– Hát disznó vagyok én, te hitetlen
 11       2|               Mihály úr az utat.~– Majd hát! Nem neked való az én leányom.
 12       3|                 ezt az opálköves kötőt. Hát a hajba? Hát a nyakra?”
 13       3|           opálköves kötőt. Hát a hajba? Hát a nyakra?” Ha azt mind felrakta
 14       4|             magát ellenfelére.~– Lássuk hát, hogy te ördög vagy-e?~Azon
 15       5|              elkezd pörölni Telekire.~– Hát kegyelmed miért nem feküdt
 16       5|                   De ha én lefekszem…~– Hát azalatt pihenjen más is.
 17       6|              hamarább.~– Mit tesz az?~– Hát aki arra megy, könnyen eltévedhet,
 18       6|           felhalmozva, mint egy asztag! Hát még a halasi buckákba elásott
 19       6|              kérdé Raining elbámulva.~– Hát az isten adta – felelt halkan
 20       6|                a német úr értetlenül.~– Hát biz az isten adta – folytatá,
 21       6|         felcsapva a hangját a csikós. – Hát mikor az én demecseri legelőm
 22       6|         elhordom róla szépen a boglyát. Hát azt nekem nem az isten adta?~–
 23       6|               nagyon sokra fog menni.~– Hát biz azt nem olyan könnyű
 24       6|               könnyű megmondani. Mert – hát – ha én azt a tizenhét zászlóalja
 25       6|                  Hol tartom, jó uram? – Hát szanaszét az országban!
 26       6|      elpusztulva. Van ott ágyú is elég. Hát még a sok barlang? Ott Abaliget!
 27       6|              Szemiluka! Ott Balikaluka! Hát a sok tiszai, mocsári szigetek!
 28       6|                a szegénylegénynek.~– De hát így megoszolva könnyen kiirthatják
 29       6|                ott látni a csontjaikat. Hát mikor a musztongai mocsár
 30       6|                 fulladt egy perc alatt! Hát arra az öt halomra Atyás
 31       6|             nagyon meg akarom taksálni, hát vegyük úgy a dolgot: hogyha
 32       6|        megmaradt díja, akik odavesznek. Hát ilyenformán tenne az egész
 33       6|                  pattant fel a rabló. – Hát kinek néz engemet kegyelmed?
 34       6|              forintra fel nem gyűlik.~– Hát akkor mit csinálnak vele?~–
 35       6|                 jól ismerjük egymást.~– Hát miért nem mondták hamarább? –
 36       6|                 beszéltem volna annyit. Hát melyikök légyen a vásáros?~–
 37       6|                lóra. No, minthogy ő az, hát neki megteszem. Pedig másnak
 38       6|        tekintettel a kvártélymestert.~– Hát országcsalónak néz engem
 39       6|             kérdé megütközve Raining. – Hát nem volt neki összeköttetése
 40       6|           öregapja se hallotta hírét.~– Hát az a sok kincs, amikről
 41       6|         tarthassa magát kegyelmednek.~– Hát az a sok puszta vár, a tizenhét
 42       6|              embernél.~– Azért egyezett hát bele a tizenhétszáz tallérba
 43       6|          engemet?~– Ismer a szélvész.~– Hát nem emlékezik, mit ígért
 44       6|                 sem tudom, merre van.~– Hát nem kapta kend az ezerhétszáz
 45       6|            határidő?~– Miféle határidő? Hát amikor kendnek meg kell
 46       6|                 rászedett Kökényesdi! – hát már akkor ott állt Kökényesdi.~–
 47       6|            akkor ott állt Kökényesdi.~– Hát kend itt van?~– Itt ám.
 48       6|               Vagy úgy! – monda emez. – Hát mért nem szóltál hamarább?
 49       6|                ereszteni a kapun.~– No, hát hajítsd fel – morgá az őr –,
 50       6|             kutyafejű vitéz úr, vigyázz hát, amit felhajítok, kapd el.~
 51       6|                ide! Ti hitetlen kutyák! Hát szűk volt a föld, hogy ide
 52       7|                nyelvet, jámbor barát.~– Hát miféle szerzetesek vagytok?
 53       7|                  Nem vagyunk görögök.~– Hát örmények?~– Örmények sem
 54       7|          Patarénok?~– No, még az sem.~– Hát, in gloriam aeterni, miféle
 55       7|            tehát a te bűneidet.~– Bánom hát, csak eressz el.~– És megtérsz
 56       7|                bűnös halálának.~– Akkor hát eressz el.~– Hogy tehetném
 57       7|                 Kegyelmed lóháton megy? Hát leánya?~– Őt itt hagyom,
 58       8|                elbocsátá, hogy rendezze hát a csapatokat, ahogy tudja,
 59       9|                festett arcokat árulnék? Hát azért volna nekem minden
 60      10|     belészeressen! Még a nő is iszonyú, hát még az ördög, ha szerelmes!
 61      11|            repül fel ama fáról e madár; hát nem diófa az, és nem vadgalamb?~
 62      12|            hatodik élek-halok: „éljek-e hát, vagy meghaljak?”~A füzér
 63      13|                  felelt neki Hasszán –, hát repülhetek én a vízen keresztül?
 64      13|                 uram…~– Azt sem hoztál. Hát miért jöttél? Kifizettétek
 65      13|                    Még ugyan nem, de…~– Hát miért nem?~– Szegény az
 66      13|            csapásaim ne legyenek rajta. Hát miért jöttél?~Balló elszánta
 67      13|               nem tudott mit felelni.~– Hát meg vagy te bolondulva,
 68      13|               egész nemzeteddel együtt? Hát mi jogotok van tinektek
 69      13|            vagytok, de én is az vagyok. Hát azért adott-e kezeinkbe
 70      13|                 ti elesnétek énáltalam: hát dicsőség volna-e az? Itt
 71      13|          meglopva az elestek köntöseit.~Hát az kicsoda, ki felkötött
 72      14|            álltunk a magyarok előtt. De hát, hogy is tettük volna? Keresztyén
 73      14|               is nem menekültél arra?~– Hát nőm? – kérdé, vadul körültekintve
 74      15|                De a szultán haragja…?~– Hát az utókor meggyalázása?~–
 75      15|              volna gerézdes buzogányát. Hát nincs-e az a buzogány most
 76      15|               Mit mondj meg, jó fiam?~– Hát azt… – folytatá Apafi, jóval
 77      16|                bennünket vetni a világ? Hát ha a túlerő előtt megállva
 78      16|    elhüledezéséből magához téregetni.~– Hát azt gondoljátok ti, hogy
 79      17|              fiatal vagyok a halálra.~– Hát ő nem az?~– Akire Hasszán
 80      17|                szomorú történet volt.~– Hát a hű Hiasszár történetére
 81      17|                sem zászló, sem ezred.~– Hát így vagyunk? – szólt nagyot
 82      19|             retorta alá gyújtva vele.~– Hát itt így szokták elolvasni
 83      19|          megmutatja Feriz bégnek.~– Né! Hát nem kend Feriz bég? – kiálta
 84      19|                 vetted azt a boglárt?~– Hát hol vettem? – szólt Gergely
 85      19|             pint orvosságot.~– Ide vele hát, na! – kiálta Gergely tűzbe
 86      19|                  hogy emberére akadt.~– Hát Feriz bég előtt fogsz-e
 87      21|               szememet a halál előtt.~– Hát Hasszán mikor hal meg? –
 88      21|                  Azok ki nem nyitják.~– Hát ti miért vagytok itt? –
 89      21|               biztató segítőre akadt.~– Hát te mit szándékozol itt tenni? –
 90      21|         órájában ily csüggedtnek lenni? Hát még egy oly balgatag embernek
 91      21|                   Az nincs rám bízva.~– Hát mi van rád bízva?~– Hogy
 92      21|               vetve a falakra.~– Mi ez? Hát ördögök szabadultak-e e
 93      23|            siessen, mentse meg magát.~– Hát ti? – kérdé Béldi, könnyező
 94      23|        szemefénye, büszkesége, öröme.~– Hát ti? – szólt elborult szózattal.~–
 95      24|               tud csinálni.~– Szóljatok hát, mit akartok? Ne féljetek –
 96      26|                 Feriz bég.~– Elhiszed-e hát, hogy vissza fogom hozni
 97      27|              egész társaság hallhatá. – Hát így csalsz te meg engem?
 98      27|                 hóhérnak való gazember, hát így szeded te rá a becsületes
 99      29|             nálunk kell azt megnézni.~– Hát kegyelmeteknél is meglátszik
100      29|         verességit ne látnók az égen.~– Hát az micsoda?~– Olyankor,
101      29|               minden jó lelket tőlük.~– Hát azt hallották-e kegyelmetek,
102      29|                 megterhelt gyomorral.~– Hát még megterhelt lélekkel,
103      29|                 ő lelkeik oda szállnak, hát vérök ki lelkére száll?…~–
104      29|                 nekem tulajdonítják; de hát azokat, kik sokkal messzebb
105      30|                azt Isten küldötte bele.~Hát még, amidőn az őrültség
106      31|          látszott jönni erre a szóra.~– Hát megőrültél-e, vagy édes
107      31|      jószágainak is rossz gazdája volt, hát még egy egész országnak;
108      32|                mert egy fillérem sincs. Hát a fiamból mi lesz, ha meghalok,
109      34|               elébbeni ravaszságának. – Hát mit izent urad? – kérdé
110      34|                 volna el, úgy eltűnt.~– Hát nem mondtam, hogy ezt izeni? –