Fezejet

  1      El|     ugyanazon időszak képeit adom vissza, melyből „Erdély aranykorá”-
  2      El|      legmagasabbig, s onnan ismét vissza: kedvence a nőknek, bálványa
  3       1|      hátrafordított fejjel nézett vissza rájuk, de nem köszönt: erre
  4       1|           mást hozott a papnak, s vissza ne utasította légyen a kegyes
  5       1|    viselhetek?~– Én nem bánom, de vissza nem viszem. Van nagytiszteletű
  6       1|           Nem oda tér-e mindegyik vissza? Kiárad a Maros, s elönti
  7       1|          helybenhagyom őket, hogy vissza nem kívánkoznak többet az
  8       1|          uram nagy diadallal tért vissza a parókiára, melynek lugasa
  9       2|      kétszázért.~Csak azután tért vissza a szultánhoz megjelenteni,
 10       3|           derültebb arccal jöttek vissza a benne részvevők, mint
 11       3|     násznép vígan beszélgetve tér vissza a kápolnából a kastélyba,
 12       3|         Flóra szemei oda vezették vissza tekintetét, ki végre egészen
 13       4|     legegyszerűbb a világon: kapd vissza a fejedet előle.~– Valóban
 14       4|       nyomult ellenfelére, mintha vissza akarná neki adni a nyájas
 15       4|    egyetlenegyszer sem csapott rá vissza, úgyhogy utoljára Feriz
 16       4|  kötekedel velem, miért nem vágsz vissza?~– Kétszer is megkaphattad
 17       4|             Nem megyünk Erdélybe, vissza! Mehádia felé…~
 18       5| harcaiknak büntetésével térendnek vissza. Egyébiránt fenségedet s
 19       6|       veszi az utat, akinek szíve vissza ne döbbenjen, ha őt a tekervényes
 20       6|     tallért is fizessünk. Menjünk vissza.~– De csak nem kívánják
 21       6|       akartak a városon keresztül vissza a várba, s éppen szembe
 22       7|     intézé felé. – Nem borzadsz-e vissza tenmagadtól, nem vádol-e
 23       7|         maga elé, ijedten döbbent vissza: – alatta ötvenölnyi mélység
 24       7|  Kökényesdi elkábultan tántorgott vissza a barát karjai közé, ők
 25       8|           tévedező embereit hívja vissza, s vegye ostrom alá a zárdát.~
 26       9|  körüljárva a földet, azzal jönne vissza, hogy van város az ég alatt,
 27       9|     gyönyörű árucikkeken, sietett vissza, pénzét magához venni, s
 28       9|            amit többet nem nyersz vissza.~– Apám szakállára mondom
 29      10|       tettél, uram. Még ma megyek vissza egész szállítmányommal együtt
 30      10| követelik-e a megkárosult férfiak vissza rabnőiket?~– Tudod, óh,
 31      10|       orra és fülei híjával menne vissza, s ki mondhatná végre ezen
 32      12|     lelkét, és az enyimet lehelni vissza bele, s aztán lehullni kebléről,
 33      12|           én eszemen járok. Eredj vissza a vezér kioszkjába, míg
 34      12|    elmélázva, mintha lelkét várná vissza, mely a dalhangok szárnyain
 35      12|           éj vége felé jár, s még vissza is kell térnünk. Miért tétovázol,
 36      12|            gondolva, hogy az ifjú vissza fog azért ismét jőni, s
 37      12|      résen.~Azraële sietve futott vissza a szerecsenhez.~– Most vissza
 38      12|     vissza a szerecsenhez.~– Most vissza a szigetre!~S újra megtette
 39      13|          nem érkeznek. Tehát menj vissza, és mondd meg uradnak, hogy
 40      13|          az ablakon.~– Vonuljatok vissza! – kiálta az előcsahos,
 41      13|       bevérezetlen megy hüvelyébe vissza.~– Mit akartok?~– Harcot
 42      13|           hanyatt-homlok rohantak vissza sáncaik közé.~A következő
 43      13|       muzulmán had rémülten rohan vissza, holtakat és futni akaró
 44      13|         már az ágyútűz sem tartja vissza őket. Szemeiket behunyják.
 45      13|     szanaszét. A második roham is vissza van verve, s ezalatt sikerül
 46      13|    védelmében. Nem jutott azokból vissza több hétnél. Ott veszett
 47      13|   Toggendorf megrettenve rántotta vissza kardját e szóra, s elfeledi
 48      14|    kérdésére férje szava hangzott vissza.~Az álomból ébredő meglepetése,
 49      14|          fejedelemnő ijedten tért vissza hálótermébe, s hirtelen
 50      14|           ha a herceg nélkül megy vissza, saját fejét vesztette.~–
 51      14|        halálos nyerítéssel bukott vissza, lovagjával együtt a hegyi
 52      14|     fájdalom dúlta arccal tekinte vissza nejére.~Mária hirtelen hintajába
 53      14|      csauszok ész nélkül futottak vissza, s addig meg sem álltak,
 54      14|       előtte való nap Kolozsvárra vissza.~Mária, le sem szállva hintajából,
 55      15|          palotáját, s térjen vele vissza az ebesfalvi csendes kastélyba,
 56      15|     ápolás hozhat a halál révéről vissza, s kinek ha most Budáig
 57      15|           is az oldalán? Úgy van! vissza fog menni, és oda fogja
 58      15|       Olaj bég! Csak azért jöttem vissza, hogy megmondjam neked…~
 59      16|          de senki sem mosolyog rá vissza. Teleki hideg komolysággal
 60      16|    mintegy eszmétlenül nézett reá vissza.~– A kérelem rövid – szólt
 61      16|       budai vezér fejére szálland vissza. A szultán tárgyat keres
 62      17|      onnan csak késő estve térjen vissza, csupán az őt kísérő szolgáknak
 63      17|      mankójára támaszkodva, ismét vissza nem bicegett Feriz bégtől.
 64      18|       megütődve nézett félvállról vissza.~Azraële hanyagul nyúlt
 65      18|      vagyok reá.~– S nem borzadsz vissza e gondolattól? Gyermeked
 66      19|   kérdésben. Emlékezzék kegyelmed vissza azon pillanatra, midőn a
 67      19|          nagy csodálkozással tért vissza az orvos, s levont szemöldökkel
 68      19|       várba, üres erszénnyel ment vissza, de mindent megtudott, amire
 69      21|        míg ezek ijedten döbbentek vissza, midőn őt meglátták. Az
 70      21|          helyett a férjet; – adja vissza a nőt.~– Hagyd a vérpadot,
 71      21|      üldözzétek, kötözve hozzátok vissza, megkötözve, hogy a vér
 72      21|  csónakban, kendőjével integetett vissza, mintha azzal akarná kipótolni
 73      22|    Emlékezzél meg rólam, és eredj vissza.~– Te itt maradsz?~– Nem.~–
 74      22|       önmagát, hogy borzadt volna vissza, hogy iszonyodott volna
 75      22|       lélek nem érzett, nem adott vissza utált csókokat, a lélek
 76      22|  háttérben rejtett tükör mutatott vissza; de nem ismert magára benne:
 77      23|          eszközöktől se rettenjen vissza, hogy a szultánt és az erdélyi
 78      23|     ugyanaz a fegyver sújtotta őt vissza.~Ámde legkisebb volt a magánysérelem;
 79      23|           vesztére kelt föl, mert vissza nem léphet többé. Rögtön
 80      24|      Farkas alázattal húzta magát vissza társai közé; a vezér nem
 81      24|         oly adósság volna, melyet vissza nem fizethetnék, sem én,
 82      24|         biztatással bocsátva őket vissza hazájukba, ahol azontúl
 83      25|        napja! – s azzal vágtatott vissza Nagyváradra.~Az érkező követ
 84      25|         olykor mosolyogva tekinte vissza rájuk, s vézna, ritka bajszát
 85      25|           a száz aranyomat fizesd vissza.~
 86      26|              Elhiszed-e hát, hogy vissza fogom hozni az asszonyt,
 87      26|         ti a szabadságot kapjátok vissza.~– Köszönöm, köszönöm –
 88      27|          maradtak, ahova nekem is vissza kell térni, ha te a szultán
 89      27|          karolva át, rebegé:~– Te vissza akarsz engem küldeni börtönömbe;
 90      27|           itt van nőm – vidd őt – vissza börtönébe.~A törökök a bámulattól
 91      28|      kezesül hagytam fiamat, vedd vissza, és számolj felőle, mert
 92      29|          isteni gondviselés hozta vissza, mert ha tovább mehet, éppen
 93      30|           alant zúgó Boszporuszra vissza.~Amint ez megtörtént, a
 94      30|    próféta szakállára: hogy addig vissza nem dugák fegyvereiket a
 95      30|       kiknél szívem vagyon: adják vissza szívemet; mert anélkül nagyon
 96      31|          nagy bizakodással tértek vissza sátoraikba, s a látott készületek
 97      31|        karjaikon vitték seregéhez vissza.~Teleki nem nézhette tovább;
 98      31|     magyar urak nem jöttek többet vissza hozzánk; hanem ott maradtak
 99      31|       maga után vitetve, úgy tért vissza újonnan a fővezér sátorába.~
100      31|     hangon monda:~– Eredj uradhoz vissza, és mondjad neki: hogy Teleki
101      32|   kedélyét, hogy az sohasem nyeré vissza életfrisseségét többé.~Mindig
102      33|    elesett hősök seregeit, vegyék vissza az elfoglalt várakat, és
103      34|          utáni vágyat; de amíg őt vissza nem vívtam, keresztültörök
104      34|          kötöttek, azok tartották vissza gallyaiknál fogva, hogy
105      34|           vad viadal közt nyomták vissza a tatárokat az égő utcákon
106      34|          erővel kardlapozták őket vissza, s minden tekintélyt, szidást,
107      34|       hallgatva lovagolt hadaihoz vissza, s egy szót sem szólt többet.~
108      34|         hírével űzze, vágja, s ha vissza találják kegyelmeteket nyomni,
109      34|            De a többi nem fordult vissza azért, mint máskor szokott.