Fezejet

  1       1|                a legkisebb ködcsillag.~Egyszerre, mintha az égboltozaton
  2       1|               a magasban.~Az égi zajra egyszerre megelevenült a környék,
  3       1|          hullatott zörgő ropogás közt, egyszerre sebesen kezde lefelé bukni,
  4       1|            gondolni, mi történt, midőn egyszerre orgonahangok és éneklés
  5       1|             míglen Magyari László uram egyszerre minden előleges inektívák
  6       1|          kegyelmed a múlt évre, amidőn egyszerre elkezdtek egész Erdélyországban
  7       1|                közt, melyet elfojtandó egyszerre felegyenesedék a démoniákus,
  8       3|        úgyszólván kézről kézre adaték, egyszerre a remegő menyasszony elé
  9       3|            mellette ülő Feriz bég arca egyszerre elpirult, gondolni sem lehetett:
 10       3|    pillantásokkal váltak el egymástól, egyszerre eléjök lépett, s megszólítá
 11       4|         kardját könnyeden megsuhintva, egyszerre mintha acélrugók s kemény
 12       4|             megverekedjünk.~– Én vívok egyszerre mind a kettőtökkel – szólt
 13       4|             kezdenék a harcot, s azzal egyszerre összecsaptak. A herceg ádáz
 14       4|              fél térdre bukott, amidőn egyszerre sebes vérsugár szökellt
 15       4|               mutattál, védted magadat egyszerre minden oldalról. Ekkor az
 16       4|        oldalról. Ekkor az előtted álló egyszerre felemelkedett nyergében,
 17       4|         közelebb lépett Thökölyhez, az egyszerre kimereszté karját, s azon
 18       4|               kendőjét ragadva, rohant egyszerre ellenfeléhez, a legőszintébb
 19       6|      csatárláncra oszolva fogta körül, egyszerre kiszemeli magának a csikós
 20       6|          percben, hogy közelebb értek, egyszerre kialudt, mintha vizes nádkévéket
 21       6|          alugyék. Amint így kínlódnék, egyszerre úgy tetszik neki, mintha
 22       6|               meg, hogy a csikós azzal egyszerre hosszú pányvakötelét is
 23       6|             portyásait zaklatni, midőn egyszerre megzendül minden oldalról
 24       6|               ismernek egymásra, midőn egyszerre kavarogva lobban fel a város
 25       6|           ember egymást.~A rémvilágnál egyszerre megpillantják a szpáhik,
 26       6|          dárdával és karddal harcolnak egyszerre.~Ő maga jő serege élén,
 27       6|               midőn egy keresztutcából egyszerre dörgő sortüzelés roppan
 28       6|           csonka lába.~Magyar és török egyszerre ér a hídra, úgy össze vannak
 29       6|               hevederre, midőn a karfa egyszerre leszakad kettős terhe alatt,
 30       6|                török zászlótartó ekkor egyszerre megszorítja paripáját térdeivel,
 31       6|              felágaskodtatá paripáját, egyszerre elbocsátja Rákóczi a zászlónyelet,
 32       6|             volt fosztva minden, akkor egyszerre tizenkét helyen felgyújtatá
 33       7|               utánalépett, megrúgá azt egyszerre iszonyú facipőjével a jó
 34       7|               két-három fokot lépve át egyszerre.~Este volt már és sötét,
 35       7|          vezérük alakját a magasban, s egyszerre vad üvöltéssel sereglettek
 36       8|                elájult e szókra, Apafi egyszerre felugrott, s elészólítva
 37       8|                mint futótűz terjedt el egyszerre a magyarok között, hogy
 38       9|           rajzik minden utcán, … ekkor egyszerre millió és millió fény gyullad
 39       9|                azt a bég felé fordítá, egyszerre elállt annak szeme-szája,
 40      11|              arcvonásait a távolból is egyszerre kivette mind a kegyenc,
 41      12|             fogva megragadva a nőt.~Az egyszerre mindkét kezével átölelte
 42      12|            dalnok felszökött helyéről, egyszerre átalakulva hadvezérré. Az
 43      12|            léptei elhangzának, s akkor egyszerre odarohant az elhagyott lanthoz,
 44      13|        leplántálni, midőn hátuk mögött egyszerre iszonyú ordítozás támad;
 45      13|               az ablakredőnyök mögött. Egyszerre az eddigi ordítozásnál iszonyatosb
 46      13|           lovassága keresztülnyomulva, egyszerre a muskétások háta mögött
 47      13|               ma a dicsőség napja van!~Egyszerre megelevenült a tábor, a
 48      13|            megmenthesse őket!… Mi ez?… Egyszerre megáll az ostromlók rohama.
 49      13|                 azok mintegy jeladásra egyszerre visszafordultak, s kardjaikat
 50      13|                nem várva új parancsot, egyszerre a csatatéren termett mindkét
 51      13|               kezd. A zavart viadalban egyszerre sebet kap jobb kezén Feriz.
 52      13|             készül mind a kettő, midőn egyszerre mind a két táborból megszólal
 53      14|            tappot sem megyek! – kiálta egyszerre magánkívül, s asztalhoz
 54      14|             tőle Mária, kinek lelkéből egyszerre szétröppentek az ijesztő
 55      14|              levelet, és arca elsápadt egyszerre; levevé fövegét a csausz
 56      14|             menjen ő elöl.~Mária előtt egyszerre átvilágosult a rejtély.
 57      14|             gerendák fölszedetvék.~Itt egyszerre elgyengültnek színlé magát,
 58      14|               odahajol hozzá, a herceg egyszerre úgy üté főbe iszonyú öklével,
 59      14|                erővel vágtatott előre.~Egyszerre kitűnt az üldözők előtt,
 60      16|               boldogtalan nő szemeiből egyszerre megeredtek a könnyek, egy
 61      16|          vaskemény szigort erőszakolt, egyszerre két visszatarthatlan könnycsepp
 62      16|       keresztbe szedve lábait, úgyhogy egyszerre ketten ültek a trónon, ő
 63      17|               olyan kimenetele legyen.~Egyszerre megállt a leány előtt, ki
 64      17|            visszajött a vezér.~Azraële egyszerre mosolyra vonta arcát. Hasszánnak
 65      17|       szenvedének.~Feriz bég, mint aki egyszerre fegyvert kapott kezébe üldözője
 66      17|              naphoz!~Feriz bég arcáról egyszerre eltűnt a hála, az áhítat
 67      19|               a szenvedések országából egyszerre a paradicsomba lépne, mosolyra,
 68      19|          panaszkodott, oly könnyű lett egyszerre, mint a madár, gyors léptekkel
 69      19|           méreggel élést abban hagyja, egyszerre szétbomlanak annak hatása
 70      21|               ezüstkarikába, hanem ott egyszerre megállt, s bármily erővel
 71      21|                magának szerezni; midőn egyszerre, mint a prédájára rohanó
 72      21|           lépést haladva, kiért, s ott egyszerre odaférkőzve hozzá, a lovag
 73      21|              Thököly és Ghyka ajkairól egyszerre hallatszott a meglepetés
 74      21|          rémeszméi az embernek, melyek egyszerre keresztülvilágítanak lelkén.
 75      21|                csendbe – mindkét hölgy egyszerre kiálta megijedten:~– Hasszán! –
 76      22|          mellyel csak a lélek küzdött, egyszerre a testi szemek előtt áll,
 77      24|                pengése; a fővezér arca egyszerre átváltozott. Maurocordato
 78      25|         ravaszul elmosolyodva magában.~Egyszerre egy délceg, daliás ifjú
 79      25|                fúva, albán lovagjaival egyszerre minden oldalról előrohant,
 80      25|         kezeiben, s a rabok fejei mind egyszerre gördültek le lábaikhoz.~–
 81      27| testestül-lelkestül acéllá volt edzve.~Egyszerre nyugtalanul emelé fel a
 82      27|            aláfelé hanyatlani, s azzal egyszerre arccal a földre esett.~Körtövély,
 83      29|        virradóra, derült éjszaka után, egyszerre szokatlan sűrű nehéz köd
 84      29|               a két hegy összezártával egyszerre megrekedt, s nem találván
 85      29|                meghallották szavait, s egyszerre elhallgattak, közelebb tolakodva
 86      29|               messze tévedeztek volna, egyszerre felsóhajta:~– Ez a Béldi-család
 87      29|                viselte bűneink terhét, egyszerre haragra gerjed, s föllázad
 88      30|               annak minden rejtekét, s egyszerre azon lapra tudott fordítani,
 89      30|               az írott sorokat, s íme, egyszerre elkezdének azok halaványodni,
 90      30|     szakállakat szégyeníte meg! S, íme egyszerre tébolyodva jár végig az
 91      30|               esküszegő!~Azután mintha egyszerre megbánta volna, amit a szultánnak
 92      31|             poharaznának az asztalnál, egyszerre harsogó tábori zene szólal
 93      31|     kimondhatlan öröm villáma gyulladt egyszerre ki, s oly egyhangúlag, oly
 94      31|           átható lelkesüléssel kiálták egyszerre éljeneiket a meglátott ifjú
 95      31|           tudott lenni akkor, amidőn ő egyszerre kicsiny lett; kit még tegnap
 96      31|     kénye-kedve szerint igazgat, az ma egyszerre szerepet cserél vele, s
 97      33|              mint egy eleven gép, mely egyszerre mozdítja irtóztató karját:
 98      33|          puskáik végeig jönni, s akkor egyszerre kilőttek rájuk minden fegyvert –
 99      33|           fáradt golyó pedig lepattan.~Egyszerre lángoló nyilak özöne borítá
100      33|             Feriz bég a trombitákat, s egyszerre minden oldalról megrohanták
101      33|              erő, új lélek szállta meg egyszerre annak harcosait, a gyászbúcsújárásokat
102      34|           nincs mit csodálni rajta, ha egyszerre készen volt majd az egyiket,
103      34|        elfoglalják a szorost.~Heiszler egyszerre lecsapta az asztalra a kártyát,
104      34|       hallgasson el már.~E pillanatban egyszerre vad ordítás üti meg a vezér
105      34|             feje fölött.~E pillanatban egyszerre megfúvatá Thököly a trombitákat,
106      34|          támadók közel jutottak hozzá, egyszerre dördült el a muskétások
107      34|             hogy a gyalogság elfutott, egyszerre elveszté bátorságát, s nekieresztve
108      34|                míg egy dühös csapásnál egyszerre markolatban törött ketté
109      34|            erőt, ellenfeléét kiontani.~Egyszerre Teleki Mihály egy búzaföld