Fezejet

  1       1|             hogy úgy helybenhagyom őket, hogy vissza nem kívánkoznak
  2       2|            mit mondjanak, elindítá őket az úritökkel Sztambul felé
  3       2| kaftányokat kell kiszolgáltatni, s őket a nagyúr legkegyelmesebb
  4       3|          karjára fűzve, úgy vezeté őket fel vendégei közé, s csaknem
  5       3|            érkező párt, első dolga őket Ghyka hercegnek bemutatni,
  6       3|        társaságból senki sem vette őket észre, egyedül Feriz bég,
  7       3|        eléjök lépett, s megszólítá őket egyenesen.~– Ti Béldi Aranka
  8       3|     Egyetlen szóval felvidíthatnám őket, de csak hagyom, hogy el
  9       4|      menyasszony csak délben fogja őket követni.~– Jól van – monda
 10       5|       három. Hogy mi siker követte őket, azt majd meglátandjuk.~
 11       6|  csodálkozva Raining. – Hol tartja őket? Annyi embert?~– Hol tartom,
 12       6|          batkát is, hanem utasítja őket a legális prédára.~– Tehát
 13       7|          akárki lenne is, fel kell őket ide vezetni hozzánk, s gondoskodni
 14       7|      előttük, s ájtatosan köszönté őket latinul.~– Benedicite nomen
 15       7|            folyamodjunk, elvisszük őket magunkkal, hogy segítsenek
 16       7|           azok megfordulva előtte, őket szüntelen maguk után csalják,
 17       7|         tartott híveinek, felhíván őket oltáraik s tűzhelyeik védelmére,
 18       7|       botjaival s szerteszét verni őket!~
 19       8|            leírva a veszélyt, mely őket az éj szárnyai alatt meglepni
 20       8|     dandárával egyenként fel lehet őket emészteni. Legelső dolog
 21       8|          oltár kincseit, bevezette őket a hegyek közé, s ott elrejtőzött
 22       8|        hegyi patakon, s elhelyezve őket a nagyszerű sziklateremben,
 23       8|         német dragonyosok gázolták őket össze.~Szénási a kétségbeesés
 24       8|     egyetértenek az ellenséggel, s őket kelepcébe akarják csalni;
 25       8|         akkor egyenként megkötözni őket.~Szénási mester ezalatt
 26       8|       bízott dolgokat, s megállítá őket.~– Uraim! Baj van; látják
 27       8|            a határszélig nem érték őket többé utol.~
 28       9|          remélve, hogy az elviendi őket onnan, s gyöngyöket és drága
 29      10|            el, uram. Sohasem látta őket ellenség futni, győzni elégszer.
 30      10|            saját kezeivel teszi le őket a sírba. És, óh, uram, hinnéd-e
 31      10|          végtére mit nyerne az, ki őket visszavinné? Történt elégszer,
 32      11|           lépésnyi távolban kíséri őket, s éles szemei egy mozdulatot,
 33      12|           amiért másnap bevádoltam őket a vezér előtt, s az kihallgatás
 34      12|       gallyak közt, kénytelen volt őket, mint egy fekete sált, dereka
 35      13|      törököt”. Úgy is váltotta fel őket a derék ember, mert mikor
 36      13|     mezejére, s ha közelről nézzük őket, látni fogjuk, miszerint
 37      13|           követelték, hogy vezesse őket rögtön a csatába, mert ők
 38      13|          Hogy tétlenül ne nézzétek őket tovább, húzzátok karóba
 39      13|            az egész tábor láthassa őket.~A testőrök dühös védelem
 40      13|         leássák számukra, bezárták őket a kolostor pincéjébe.~Hasszán
 41      13|            kanyarulattal körülfogá őket.~Kucsuk basa kivont karddal
 42      13|       megütközének a törökökkel, s őket egész a hídig visszaverve,
 43      13|         volna, ha a jancsárok s az őket segítő Kucsuk ott vesznek
 44      13|         hatalom, mely megmenthesse őket!… Mi ez?… Egyszerre megáll
 45      13|    erőszakos tódulása beletaszítja őket a halálos árokba, egyik
 46      13|          ágyútűz sem tartja vissza őket. Szemeiket behunyják. Allaht
 47      13|         hullanak! Lőjétek, lőjétek őket!” – és senki sincs, ki meg
 48      13|      szomorú vonásira.~– Ne bántsd őket! Velem harcolj! – kiált
 49      13|         látni többet. Az éj elfedi őket lassan. A csillagok mosolyognak
 50      14|          az erőszakosságig kínálta őket étellel, itallal, esküdve
 51      14|         legmagasabb haragjával, ha őket keresztül nem engedi békével
 52      16|          hogy férjeik hibája miatt őket viszik a rabságra, őket
 53      16|            őket viszik a rabságra, őket a vérpadra, s még csak Isten
 54      16|         asszonyt! Gyilkoljátok meg őket, mielőtt egy török padisahnak
 55      16|        török padisahnak eszébe jut őket hajaiknál fogva hurcolni
 56      17|        fedett folyosón bocsátva le őket, hogy zajt ne gerjesszenek,
 57      17|           összeütődést, s elhagyva őket, a maga seregeivel visszavonult
 58      17|  megtörhetlen buzgósággal.~Hagyjuk őket ott bámulni, s keressük
 59      17|           Nagyvárad felé mehetett. Őket vághatták le az alakosok,
 60      20|      elterülni arcán:~– Bocsásd be őket, jöjjenek elém – szólt örvendezve
 61      20|        mellettem légy, s mutasd be őket egyenként, tied legyen a
 62      21|    kezdettek hangzani. Ha utolérik őket!~– Csitt, csendesen! – suttogá
 63      21|         Gyorsan, gyorsan – sürgeté őket Feriz –, szálljatok ide
 64      21|          látatlanul; ezek beemelék őket, Feriz eloldá a csónak kötelét,
 65      21|           odaliszkra, aki megmenté őket, nem gondolt senki…~Egyszer
 66      22|        irgalmáról, hogy meg hagyta őket szabadulni innen.~Mert nem
 67      23|            fél tőlök, mint szereti őket.~A jelenlevő urak elfogadták
 68      24|            most éktelenül lehordja őket, s amit mond, az elejétől
 69      24|     Maurocordato haragosan terelte őket kifelé, véget vetendő a
 70      24|            a Boszporuszba hányatja őket zsákba varrva, titeket pedig
 71      24|         tegye magát, gyermekeit és őket is mind szerencsétlenekké.~–
 72      24|           követjeit, s megdicsérve őket és küldőiket, felkaftányoztatá
 73      24|        kegyes biztatással bocsátva őket vissza hazájukba, ahol azontúl
 74      25|            Feriz bég szemmel tartá őket, s midőn eltűntek az erdőben,
 75      25|       lovagjait Feriz bég, elosztá őket négy csapatra, parancsot
 76      25|        között.~Feriz bég be hagyta őket jőni a szorosútba, s amint
 77      25|   fegyvereiket használni, elkezdte őket öletni mindenfelől. Hajrá,
 78      25|        László katonái, körülfogták őket, s egytül egyig mind megölték,
 79      25|          kendteknek, hogy megöljék őket? Csak a prédát kellett volna
 80      25|            s ököllel megfenyegetve őket, fogcsikorgatva mormolá:~–
 81      25|       mernek izenni, s felforgatom őket váraikkal együtt, vagy pedig
 82      25|      fejedelem kutatta, kerestette őket, de utoljára sem akadt senki,
 83      25|          Pók Márton uram bemutatta őket a basának és Feriz bégnek,
 84      26|     nyitogattatni.~– Miért tevétek őket e rideg helyre? – szólt
 85      26|     maradnak. De ismét látni fogod őket. Mert vagy győzedelmeskedel
 86      26|             hogy fejedelmekké tedd őket, vagy örök rabokká.~– S
 87      26|         örök rabokká.~– S ki fogja őket védni, ki fog rájok vigyázni,
 88      26|      hölgyet – hogy szeretni fogom őket örökké.~Hisz egyet közülök
 89      29|        hogy füleiknél foghatná meg őket az ember, ha éppen úgy meg
 90      29|          gyalázatos névvel nevezik őket; mert akkor minden embernek
 91      29|   urainknak, ugyancsak megmosdatta őket szappan nélkül. Helyesen
 92      29|            nagy hazafiaknak nevezi őket; hanem én, kinek kezébe
 93      31|      különös kegyességgel bocsátja őket maga elé, s kézcsókjára
 94      31|            főurakat, s megdicsérve őket hűségük és buzgóságukért,
 95      31|      csausz kíséretében elbocsátja őket, hogy nézzék meg az egész
 96      31|         jöttek Fülek alá, s hívják őket össze sátorába rögtön.~A
 97      31|        éljen, csakhogy már eressze őket.~Még azon éjjel mind átszöktek
 98      32|       részesültek e tisztességben, őket Bécs ostroma folytán Győr
 99      32|   ablakában, ha nem láthatná-e meg őket az utcán. Titokban mindenféle
100      33|            ez megtörténve, elküldé őket, hogy lovagolják körül a
101      33|            oldalról; ezek engedték őket szépen egész puskáik végeig
102      34|            generálisoknak csúfolta őket, Telekinek pedig megvolt
103      34|            hegytorkolatba zárta be őket, ahonnan nem volt kijárás;
104      34|          mely nyomrul nyomra vitte őket elébb az ismeretlen havasokon
105      34|            tatárokra, s bekergetik őket sátoraikig, majd ismét,
106      34|         Heiszlertől, hogy kiverjék őket a faluból, s előrerohanva,
107      34|        vezérek erővel kardlapozták őket vissza, s minden tekintélyt,
108      34|         szokott. Feriz bég vezette őket ezúttal, annak kardját látták