Fezejet

 1       1|              uram maradjon addig itt.~Azzal egész tekintély-súlyával
 2       1|                 Tisztában vagyunk – s azzal odalépett az ördöngös elé,
 3       3|               büszkeségnek. Mindenkit azzal fogadott, hogy végetlen
 4       3|            volna szavain, a szép ifjú azzal az elragadó impertinenciával,
 5       3|            könnyű mosolygásnál.~S még azzal, mintha tette egy részét
 6       3|              pátriárkához fordulni, s azzal beszélni rettentő unalmas
 7       3|         együtt egy ablakmélyedésbe, s azzal megkerülé az asztalt, hogy
 8       3|            mert hárman leszünk hozzá.~Azzal megfordult, és eltávozott.~–
 9       3|          napomat unalmas dolgokkal.~S azzal egész késő éjszakáig a legvígabban
10       4|          útban fogunk reggelizni… – S azzal lesietett az örömapához,
11       4|           első vérre, hanem utolsóra.~Azzal szembeállt a két bajvívó.~
12       4|        nyilaival kezdenék a harcot, s azzal egyszerre összecsaptak.
13       4|        nyelvbotlásnak vélt vallomást.~Azzal összeölelkeztek egymással
14       4|              ez jobbkor nem jöhetett!~Azzal elveté a levélborítékot,
15       5|             meglátogatom kegyelmedet.~Azzal nyugodtan eltávozott a fejedelem,
16       6|           hiszen én is ott leszek”, s azzal felült a lóra, és kezébe
17       6|              ráérek vele reggelig – s azzal leült az árokpartra, belehúzta
18       6|         csinál a rabló beszédeihez, s azzal félretolta a német urat. –
19       6|   országcsalónak néz engem kegyelmed?~Azzal biztos hivatkozó mozdulattal
20       6|              kell jelenni Várad alatt azzal a tizenhétszáz lovassal!~–
21       6|           Rákóczi szobájába belépett, azzal a szóval, hogy: no, minket
22       6|              látta meg, hogy a csikós azzal egyszerre hosszú pányvakötelét
23       6|            soha nem látja a halált!), azzal elveti kardja hüvelyét,
24       7|         Maradjon nyugodtan kegyelmed.~Azzal véghetetlen csendesvérű
25       7|        legurult az utolsó lépcsőig, s azzal a kimondott szónál sebesebben
26       7|            két pap kezet szorított, s azzal Gergely barát karon fogá
27       9|               ki körüljárva a földet, azzal jönne vissza, hogy van város
28       9|            most a redout-épület2 áll, azzal vége a városnak; … még távolabb,
29       9|             bég az ő hajójára lépett.~Azzal kezet csókolva a bégnek
30       9|              és győződjél meg róla.~S azzal félreszakítva a muszlin-leplet,
31       9| tapasztaltalak – szólt a kalmárnak, s azzal inte a leánynak, hogy burkolja
32      10|           sikoltások hangjait hallám.~Azzal ismét tovább szítták a nargiláikat,
33      12|             vigyázzon addig azokra, s azzal csöndesen a víz alá bocsátkozék.~
34      12|                 Tehát megyek magam!~S azzal sebesen beleveté magát a
35      12|            arca látszott ki belőle, s azzal a legnyugodtabb hangon mondá
36      12|           hajából, azt hive, hogy aki azzal bír, megronthatja, megölheti,
37      12|             sorba megcsókolta hévvel, azzal egy fehér levelet leszakítva
38      13|               fel rátok; s ha a német azzal fenyeget, hogy jezsuitákat
39      13|      mamelukjai elragadták azt előle, azzal vigasztalva, hogy a janicsárokkal
40      13|              Allah, hogy a jó katonák azzal egymást gyilkolják? Ti megsiratnátok
41      14|           átkapaszkodhassanak rajtok.~Azzal ismét felülve lovára, szép
42      14|             megállítlak benneteket. S azzal fogott egyet azon nagy szürke
43      15|           tanakodtak egymás között, s azzal megfordultak, és elmentek.~
44      15|              is oldalán lógott, midőn azzal az adófizetést megtagadó
45      15|           erdélyi stylus curialist.~S azzal visszafordult a harmadik
46      16|             ló hasa alatt átkötötték, azzal egy lovas legény kezébe
47      17|             köpve maga elé a Küprili, azzal felállt a helyéből, s anélkül,
48      17|               szólt a poroszlókhoz, s azzal az egész gyülekezet kitakarodott
49      17|          mégis szeretni foglak téged.~Azzal ismét magára vevé álöltönyét,
50      17|           adván Sturdza Máriát, amint azzal Olaj bég a Királyhágóhoz
51      17|               s átadom kezedbe. Allah azzal jutalmazza fáradságomat,
52      18|       szemeivel végigmérte a béget; s azzal határozott, megdöbbentő
53      18|         asszonyra bíztad az asszonyt.~Azzal kihátrált a szobából, megáldva
54      19|              szőnyegeket leereszté, s azzal leszórta magáról álszakállát,
55      21|         fekmentes vágást tett vele, s azzal, mint ki szénáját jól rendezé,
56      21|            tartani – szólt Azraële, s azzal elkezdé a két delnő a kisded
57      21|              oltalmára volt szüksége, azzal kebléhez kötözé öltönye
58      21|            segített neki leszállni, s azzal elkezdtek a sánckarók között
59      21| hanyatt-homlok bukik alá a mélységbe.~Azzal hirtelen megkapja Máriát
60      21|       tarisznya arany.~– S mit akarsz azzal kivihetni?~– Mindent! Megvesztegetem
61      21|        ráakasztva aranyos bojtjait, s azzal ismét lefeküdt. A szél újra
62      21|             integetett vissza, mintha azzal akarná kipótolni a búcsúüdvözletet,
63      21|             érzelmének terhe alatt, s azzal felszökött, s remegő karjait
64      22|                  Isten! Velem légy!~S azzal körül négy oldalon meggyújtá
65      22|              egyet őrá találtak ütni, azzal vigasztalták, hogy ezt Hasszán
66      22|         beszélni.~Olaj bég rátekinte, azzal felkelt nagy nyugalommal,
67      23|             Ezt ugyan jól eldugtad. – Azzal felvevé kalpagját, mind
68      24|           mireánk, mint mi őreájok.~S azzal inte a főcsausznak, hogy
69      24|              hogy szóhoz juthasson; s azzal odarohant a vezér lábaihoz,
70      24|            vajon mit akar a nagyvezér azzal a pénzzel és velök, s miután
71      24|              azt helybenhagyja, hanem azzal, ha ő tinektek igazságot
72      24|              A te órád is ütni fog!~S azzal hagyta magát börtönébe vezettetni.~      ~
73      25|              lelke, kegyelmes úr! – S azzal elkezde gyalogolni a felszólított
74      25|             legcsendesebben legyen, s azzal nyugodtan várta ott, míg
75      25|              szent Demeter napja! – s azzal vágtatott vissza Nagyváradra.~
76      26|             integettek felé búcsút, s azzal hirtelen erőszakosan összeszedve
77      26|               megszorítá fia kezét, s azzal ott hagyta őt Béldiné börtönében.~
78      27|           Béldi Pál uramat megöletni. Azzal ketté volna vágva a csomó,
79      27|              a foglalót a renegátnak, azzal ez hazament, s egy levelet
80      27|            vígan csaholni valakire, s azzal ismét visszafutott urához,
81      27|              közül. – Még ez sem? – S azzal egy halavány női alakot
82      27|           kezde aláfelé hanyatlani, s azzal egyszerre arccal a földre
83      27|             lépett be Zülfikár.~– Ide azzal a száz arannyal – súgá Székely
84      27|             te írtad Béldi Pálnak – s azzal odaveté Székely Lászlónak
85      27|         Sohasem volt ez az én írásom.~Azzal inte szolgáinak, akik Zülfikárt
86      29|          vigye Várnába, a fővezérhez.~Azzal sétálni kezde fel s alá
87      30|              élével négyfelé vágom.~S azzal, amint a pergament két kézzel
88      30|               kell neked meghalnod.~S azzal lecsüggesztett fővel megfordult
89      31|             hogy csalatkoztak bennem.~Azzal a defterdárhoz fordult,
90      34|            hogy őt is előmbe hozád! – Azzal Thökölynek nyújtá kezét:~–
91      34|            inte némán, hogy távozzék.~Azzal eléhozatá kedves, Kálmán
92      34|           eget be akarná lélegzeni, s azzal holtan hanyatlott lova nyakára.~*~