Fezejet

 1       2|                báránysüveget nem lehetett hozzá feltenni. El kelle tehát
 2       3|              Feriz –, mert hárman leszünk hozzá.~Azzal megfordult, és eltávozott.~–
 3       4|                 nyommal közelebb férkőzve hozzá, két-három oly irtóztató
 4       6|                elvehesse, gyakorta lejárt hozzá Szatmárból – már mint menyasszonyához –
 5       6|                hogy rögtön csatlakozzanak hozzá.~Ez volt azon tervezett
 6       6|                 őt a szatmári urak küldék hozzá avégett, hogy a török elleni
 7       6|               bátor muskétás, közel jutva hozzá, leszúrta paripáját, a basa
 8       6|                egy fehér kendőt hajíta le hozzá, azt már magasan lobogtatja
 9       7|                 elragad, aki csak közelít hozzá. Ezért nem tanácslom azt
10       8|                után tíz-húsz ember futott hozzá őt felkelteni s elmondani,
11       8|                  Szerencséjére odaérkezék hozzá Magyari.~– Mi történik?
12       9|                   csónakra ülve áteveztek hozzá.~A kerek föld legszebb hölgyei
13       9| tiszteletlenségért, hogy legközelebb mert hozzá állni – bevezeté őt a titkok
14       9|               lágy zengzetű dalt énekelve hozzá, egy más csoport hintázta
15       9|                azt, ha egy ilyennek jönne hozzá kedve, átengedném – nem
16      10|                utána, mindegyik iparkodik hozzá legközelebb lenni, mert
17      11|                mondatokat mormolt magában hozzá. – Most nézz, és láss.~A
18      12|                   füzek között? Ússzál át hozzá, s add át neki e bokrétát.
19      12|              láthatom! Oda akarok rohanni hozzá, átölelni térdeit, karcsú
20      12|                   hogy oda akarsz rohanni hozzá, átölelni térdeit s üdvezülni
21      12|                  parancsoló hangján szóla hozzá:~– Maradj itt, és számlálj
22      13|           birodalmi segélyhad megérkezett hozzá, azért jó lenne az éjszaka
23      13|         szerencsétlen pillanatban érkezik hozzá Balló, Apafi követe.~Hasszán
24      13|             lováról. Egy huszár odaugrott hozzá, s nagyszakállú fejét leszelve,
25      13|                   egyre rátalált, lehajol hozzá, s megcsókolja halavány
26      14|             ringatja, csókolja, és beszél hozzá. Minden újdonszülöttnek
27      14|               homlokkal mosolyogva lépett hozzá, s keblére ölelve a nőt,
28      14|                Amint ez balgatag odahajol hozzá, a herceg egyszerre úgy
29      15|             egyedül jövén, bebocsáttatott hozzá.~– Tisztel Olaj bég, hogy
30      15|           gyermekével, én bizony elmegyek hozzá, s eligazítom vele ez ügyet.
31      15|               keservesen.~Apafi odajárult hozzá, és meg merte szólítani.~–
32      15|                 szorongva e kérdést merte hozzá intézni:~– Kegyelmes bég,
33      16|              megtarthassuk, s ha jön idő, hozzá foglalhassunk. Nekünk senki
34      16|                fürösztött arcát felemelve hozzá, rebegé szívfacsaró hangon:~–
35      16|                    Béldi Aranka odafutott hozzá, s lehajtott fejét gyermeteg
36      16|              hátravetve, e szókat intézte hozzá:~– Az én uram, a hatalmas
37      16|                Teleki hidegvérrel fordult hozzá.~– Ha ez a levél nem tetszik,
38      17|                legkedvesebb nejét vezesse hozzá; nem egész háremét – mint
39      17|                 övéhez, s nem sok kellett hozzá, hogy éppen olyan kimenetele
40      17|               ördögi gúnymosollyal lépett hozzá, s kezével végigsimítá arcát.~–
41      17|                  senkinek sem volt szabad hozzá bemenni, s amint fellábadozott,
42      18|                  e célból közelebb lépett hozzá, hogy fülébe súghassa azt;
43      18|                  látta, hogy közelebb lép hozzá. A szerencsétlen anya reszketett,
44      18|                  nyugtalan kebellel szólt hozzá:~– Ne tedd gyermekedet oda,
45      18|                 Azraële közelebb csúszott hozzá fektében.~– És te azt hiszed,
46      18|                ifjú keresztyén nő –; térj hozzá, és jóságát érezni fogod.~–
47      18|                Minő szertartás kívántatik hozzá, hogy engem észrevegyen?~–
48      18|                  szálltak, oly közel volt hozzá!…~Azraële vidáman kezdé
49      18|             álmodott.~Nemsokára maga jött hozzá Hasszán, leoldá kezéről
50      19|                 körüllevők semmi hírnököt hozzá, hogy fel ne háborítsa,
51      19|                  át valamit, befurakodott hozzá, és hiába volt minden kérés,
52      19|             szabad-e menni.~E szóra kilép hozzá egy szerecsen, s galléron
53      19|                   te rosszul vagy – szólt hozzá az orvos.~Feriz bég föltekinte,
54      19|              ahogy mindig szokott, mintha hozzá volna nőve. Midőn az út
55      19|                  senkit be ne bocsássanak hozzá, a vén dervist kivéve, s
56      19|           maradhasson.~A dervis benyitott hozzá, az ajtót bezárta maga mögött,
57      19|                    Midőn Azraële belépett hozzá, akkor is aludt, a lánc
58      21|            Máriának, s mire ez visszajött hozzá, az odaliszk leereszté hajfürtei
59      21|                 ott egyszerre odaférkőzve hozzá, a lovag térdére tevé kezét,
60      21|                szívből jövő érzés hangján hozzá. – Akkor én győztem, most
61      21|                  erővel odavonszolá magát hozzá térdein az odaliszk, s kezét
62      22|                   viszesz! – szól Azraële hozzá, s szemeivel egy csillagon
63      22|                 azt hivé, az ég küldte le hozzá bűnbocsánata hírnökét, pedig
64      23|                    s ez azonnal odaugrott hozzá, rákiáltva:~– Ohó, te az
65      24|                   maradt, legközelebb ült hozzá a nagyvezér, túl rajta a
66      24|                   egy ember előtt – szólt hozzá Béldi, kifelé menvén –,
67      24|                megszólításból, odafordult hozzá, pótlólag utánragasztva:~–
68      25|                 ülő mozleminen, odafordul hozzá, kopjájával vállára ütve,
69      25|              renegát lélektelenül beesett hozzá az ajtón, s nem bírt a fáradságtól
70      25|                   s nagy fanyarul fordult hozzá, hogy kérését megelőzze.~–
71      26|          keresztül.~Kucsuk basa odalépett hozzá, s megfogva a nő csaknem
72      26|                  nem jöhet, neked szükség hozzá menned. Velem jössz a legnagyobb
73      26|                alig érthető hangon szólva hozzá:~– Te nemes lélek! Ígérd
74      26|                   börtön rostélyába, hogy hozzá még közelebb legyen, s édes,
75      27|                 Zülfikár, de miképp fogsz hozzá?~– Az az én gondom, te csak
76      27|                   melyben lefurakodhassék hozzá.~Egyedül ült a Jedikula
77      27|                   ember – szólt a Küprili hozzá –, meddig kínzod még magadat,
78      28|                rostélyon keresztül nyújta hozzá. – Anyád nemsokára megjő,
79      28|                  még csak oda se mehessen hozzá, hogy homlokáról az izzadságot
80      30|             kardjában megbotlott, s amint hozzá kapna, érzé a markolat hiányát,
81      31|              tartani magukat, odarohantak hozzá, kezeit, lábait, ruháját
82      31|                    De a fejedelem odalépe hozzá, s vállára téve kezét, így
83      31|     legszenvedélyesebb fenyegetés hangján hozzá szólt:~– „Hidd el Teleki,
84      32|             utánuk: ha nem volna-e kedvük hozzá nőül menni?~Teleki megtudá
85      32|       életnagyságú arcképét, s odajárulva hozzá, megcsókolá annak kezét,
86      32|              kezeit összetéve, könyörgött hozzá, hogy bocsásson meg neki,
87      34|                     Ezt mondva, odajárult hozzá Macskási, s panaszkodni
88      34|                  a támadók közel jutottak hozzá, egyszerre dördült el a
89      34|             nemsokára eltikkadtan érkezék hozzá Magni tábornok, alig lehete
90      34|           levőknek, hogy senki se nyúljon hozzá; egyedül vívott méltó ellenével,