Fezejet

 1       1|            fuszulyka felveheti magát.~– No, majd jövő vasárnap könyörögni
 2       1|                Szénási mester mondta.~– No iszen, majd megtanítom én
 3       4|           hozzád – szólt közbe Feriz.~– No látod – monda Thököly –,
 4       4|                kicsinyt megállapodott: „No, de majd utolérjük” – gondolá
 5       6|        Kökényesdi elmosolyodva monda:~– No, ne reszkessen kend, hiszen
 6       6|          barátfai puszta nem létezik.~– No, ha az utolsó háznál se
 7       6|          harámbasa meggondolta magát.~– No, minthogy kegyelmetekkel
 8       6|                s magunk urai leszünk.~– No, ez az ezerhétszáz forint
 9       6|               tettem legelőször a lóra. No, minthogy ő az, hát neki
10       6|                 mozdulok kevesebbért!~– No, már úgy kénytelenek leszünk
11       6|              szólt a rabló ingadozva.~– No, én megadom az ezerhétszáz
12       6|            ültetem erre a hat tinóra.~– No, szépen vagyunk! – mondá
13       6|         belépett, azzal a szóval, hogy: no, minket szépen rászedett
14       6|              mért nem szóltál hamarább? No, ne tartsd olyan közel azt
15       6|             akarsz ereszteni a kapun.~– No, hát hajítsd fel – morgá
16       7|                azok sem.~– Patarénok?~– No, még az sem.~– Hát, in gloriam
17       7|           arccal fordult a rablókhoz.~– No, ha éppen ily szerzetből
18       7|              egy kissé megkönnyítjük.~– No, azt tedd el – gondolá magában
19       7|            káromkodol?~– Soha többet.~– No, így már elbocsátalak. Hanem
20       7|                támaszkodott a falnak.~– No, te pokolbeli barát; mármost
21       9|                 illah, il Allah; mert e nő neve ördög-név, és bizonyára
22      10|               hogy belészeressen! Még a nő is iszonyú, hát még az ördög,
23      11|                 és granátvirágok.~Óh, e nő valódi démon! Hasszán basa
24      11|                ővele így az odaliszk.~– No, nézd el, uram – szól közbevágva
25      11|               átlátva, hogy hová akar e nő jutni e tréfával.~– Uram,
26      11|            énekét?~– Valóban, hallom.~– No, lássad, uram, minő csodák
27      12|               Ekkor elbocsátá karjait a nő, s egy kezével az úszó gyapjas
28      12|               és pokol között úszik-e e nő? Kinek élte, lelke csak
29      12|                adom!” – Mert soha török nő idegen kézbe egy szálat
30      13|                 visel egymás tetejében. No, megállj, majd másképp lesz
31      13|            katonát?~– Kegyelmes uram…~– No – nem hoztál? Ne is beszélj.
32      14|                        XIV. Az üldözött nő~Talán el is feledtétek őt
33      14|                   Nyiss ajtót, Mária.~A nő sietett férjét ölelhetni,
34      14|           reszkető hangon a túlérzékeny nő – ily hidegen ölelsz-e engem?…
35      14|                    kérdé aggodalommal a nő.~– Semmi – szólt a herceg,
36      14|                 várnál vele reggelig.~A nő elsápadt.~– Mit beszélsz?~–
37      14|                 oly idegennek tetszék a nő előtt, mintha egy halálraítélt
38      14|               herkulesi mellére ütve.~A nő gyermeki bizalommal veté
39      14|               és leültek.~*~Az üldözött nő azalatt a legelső székely
40      14|        nemsokára Kolozsváron lesznek. A nő e szóra kérte a kocsist,
41      14|                göröngyökön, az üldözött nő egyik szegletébe húzta magát
42      15|                 menekült, ott egy beteg nő fogadta, ki oly életvidám
43      15|             felszakíttatva, egy halvány nő rohan ki abból, ki erejének
44      15|                 minket.~A szerencsétlen nő nem válaszolhatott többé.
45      15|               tovább Apafi –, a szegény nő teherben van.~– Ah, mit
46      15|               helyes, hogy egy ártatlan nő bűnhődjék azért, amit férje
47      15|                verni Olaj bég uramnak – no nem a fejéhez, de legalább
48      16|              belépett rajta az üldözött nő, kíséretével együtt, a bámulat
49      16|           minden ajkon.~Kikből állott e nő kísérete? Erdély legelőkelőbb
50      16|               kezét; erre a boldogtalan nő szemeiből egyszerre megeredtek
51      16|           suttogá még egyszer a szegény nő, s félaléltan csúsztatá
52      16|              azt meg? Egy szerencsétlen nő, kire a sors ura nem tartá
53      16|            nélkül is. Egy szerencsétlen nő térdel előttetek, azt remélve,
54      17|               rogyott a bég lábaihoz, a nő, a szerelmét féltő asszony
55      17|             Fejével ajándékozlak meg.~A nő felemelé e szóra fejét,
56      18|               azt remélné, hogy tán egy nő szívében visszhangra találnak
57      18|                mondá az ifjú keresztyén nő –; térj hozzá, és jóságát
58      19|                 midőn a megszabadítandó nő ugyanaz, ki elválásuknak
59      19|             érteni mindjárt. Egy fogoly nő van Hasszán kastélyában,
60      19|                és szabadítsd meg úgy.~A nő odarogyott Feriz bég lábához,
61      19|               nem vagy-e erre büszke?~A nő fölemelé e szóra sápadt
62      20|                van benne, varázshatalmú nő – szólt ez hódolattal. –
63      21|          helyett férfit kap a vérpad, a nő helyett a férjet; – adja
64      21|                 nyitva van, akkor a két nő megszökött.~Hirtelen talpra
65      21|          szívének a gondolat: hogy azon nő, kit éltével szabadít meg,
66      21|                 s hallhassa ajkáról: jó nő valál! – Azután jöhet Izrafil
67      21|              jönni.~Hogy el ne jöjjön e nő, arra nem is gondolt, oly
68      21|            gondolt, oly mélyen látott e nő szívébe, úgy látta annak
69      21|               gyermekét tartá karján. A nő ajkára nem jött hang, szívében
70      21|          érzékenyen tekinte rá.~– Te jó nő vagy… – mondá szelíden.~
71      21|                  monda Feriz –; lásd, e nő nem volt kedvesem. Hisz
72      21|               mondjad azt szívedben: „E nő vétkeiért megbűnhődött!”~
73      26|            mellett egy gyászba öltözött nő ült a szűk ablak előtt,
74      26|             Amint a férfiak beléptek, a nő felrezzent, és odatekinte:
75      26|           odalépett hozzá, s megfogva a nő csaknem átlátszó, gyöngéd
76      26|           szabad vagyok? – kiálta fel a nő tétovázó, reszketeg örömmel.~–
77      27|              előttük, meghajtá magát.~– No, te makacs ember – szólt
78      27|               miatt.~A halvány, gyászos nő odarogyott férje keblére,
79      27|                Töröld le könnyeidet, jó nő, látod, már én sem sírok.
80      27|                viszonzá tompán Béldi.~A nő felsikoltva veté magát férje
81      27|              kétségbe engem! – kiálta a nő erőszakos reszketéssel. –
82      27|                 felölelé, megcsókolá. A nő elalélt karjai közt, a törökök
83      32|             után érzé, mije volt neki e nő. Őrangyala, vigasztalója
84      34|          játszani?~– Nem tudok, uram.~– No, majd megtanítjuk rá.~Meg
85      34|         iparkodott magát vigasztalni.~– No, no, aki szerencsés a játékban,
86      34|                magát vigasztalni.~– No, no, aki szerencsés a játékban,
87      34|                  hozzád méltó asszony e nő?~– Messze kellett laknod
88      34| visszasompolyogtak, magukban morogva:~– No, ha nem eresztettetek, akkor