Fezejet

 1       8|    Nagyenyeden a budai basa követe, Yffim bég, kit azért küldöttek
 2       8|            a támadástól.~Ez a derék Yffim bég tehát éppen fürdőkádjában
 3       8|   kétórányira van már Nagyenyedtől.~Yffim bégnek is elég volt ennyi!
 4       9|           okait, elküldé kegyencét, Yffim béget, hogy azonnal tiltsa
 5       9|       vásárolja meg háreme számára.~Yffim bég szaladt legottan kihirdetni
 6       9|      odaérkezik, s odanyújtá nyakát Yffim bég elé, hogy arra hágva
 7       9|          papucsot készíté, amelyben Yffim bég az ő hajójára lépett.~
 8       9|      választania kellett a szívnek.~Yffim bég sokat látott már ilyfélét,
 9       9|           ára, uram, hatszáz arany.~Yffim bég műbecslő képpel hallgatá
10       9|             vele, hisz még gyermek.~Yffim bég mordult rá valamit.~–
11       9|           uram, másnak kétannyiért.~Yffim bég helybenhagyólag bólintott
12       9|           festve – monda gyanakodva Yffim bég.~– Kifestve, uram? –
13       9|  muszlin-leplet, belépett a terembe Yffim béggel.~A férfiak láttára
14       9|             nemes hévvel ömlengett, Yffim bég nagy komoly képpel végigjárta
15       9|            hibás? – gondolá magában Yffim, s inte a hölgynek, hogy
16       9|           gonosz fecsegő! – fordult Yffim bég a kalmárhoz – ki üres
17       9|            úgy világított e percben Yffim bég felé, hogy annak szemei
18      10|      füleibe.~Másnap meglátogatá őt Yffim bég, a kalmár szívesen fogadá:
19      10|          óra hosszat.~Akkor felkelt Yffim bég, kezet szoríta Hadzsi
20      10|       hadakhoz, s evégett körülfogá Yffim béget.~A bég őszintén megfelelt,
21      10|           csatákban szokta követni?~Yffim bég felkacagott e szóra.~–
22      10|            fejedért a kis körmömet.~Yffim bég erre szótlanul felkelt,
23      11|            annál jobban lát és hall Yffim bég, ki szüntelen Azraële
24      11|           lelke jól tudja azt, hogy Yffim bég feje sokkal erősebben
25      11|        füstölők illatoznak.~Egyedül Yffim bég kísérheti őt idáig.~
26      11|      szoktatott madársereg fészkel; Yffim bég néhány lépésnyi távolban
27      11|           minő szép sólyom! – kiált Yffim bég.~Azraële kacagva fordul
28      11|             diófa az, és vadgalamb.~Yffim bég nem értette ezt a tréfát.~
29      11|           Hasszán basa felkacagott, Yffim bég pedig nem tudott hová
30      11|     ágyúlövés.~– Igen, uram – szólt Yffim. – Pest felől.~– Dehogy
31      11|               Nem mondám-e? – szólt Yffim diadalmas hangon. – Ez Feriz
32      11|             leányokat ott a parton.~Yffim ekkor rezzent össze, átlátva,
33      11|          miket e lyánkák énekelnek.~Yffim bég szakállát rágta dühében.~–
34      11|            ellenség hírét terjeszd.~Yffim bég elsápadt. Érzé, hogy
35      11|     életre-halálra.~– Úgy volna ez, Yffim? – kiálta Hasszán haragosan.~–
36      11|         most, meg voltál rontva, jó Yffim.~– Valóban, úgy hiszem –
37      11|           nemde csodálatos az, hogy Yffim bég hadseregeket lát, ahol
38      11|             de én úgy találom, hogy Yffim bég szemei rosszak, hogy
39      11|        hajadonokat katonáknak nézi.~Yffim bég nem merte a basának
40      11|           elárulni, hogy nem lát, s Yffim nem meri a varázslatot megcáfolni,
41      11|        szentül szemében vallja meg.~Yffim bég bámulva állt hátuk mögött,
42      12|         érkezék a szigetre, azelőtt Yffim béget kísérvén Erdélybe,
43      12|        szólt a leánynak –, és abban Yffim bég benne szokott hálni,
44      12|           midőn meghajnallik, urad, Yffim bég, fel fog tégedet keresni,
45      12|        Hasszán előjött kioszkjából; Yffim bég rég várt reá.~– Nem
46      12|           Azraële jól gyanítá, hogy Yffim át fogja hívni a pesti partra
47      12|             a túlsó partra, aholott Yffim bég csodálkozva tapasztalá,
48      12|           túl Pesten véve állomást.~Yffim bég szakállát szerette volna
49      13|             látni fogjuk, miszerint Yffim bég aligha figyelmezteté
50      13|              uram! – kiáltoz fel rá Yffim bég. – Köss kardot, és ülj
51      13|            basa nem hallott semmit. Yffim bég elvégre kétségbeestében
52      13|               Siess, uram! – ordíta Yffim bég. – Kucsuk basa veri
53      13|          percben keresztülnyargalni Yffim béget, a vezér parancsával
54      13|            Őrjöngsz, uram! – kiálta Yffim bég, Hasszán lovának zabláját
55      16|     vesztesége után leküldé hozzánk Yffim béget, hogy faluról falura
56      16|   taszigálva, belép a tanácsterembe Yffim bég, kit beküldött Hasszán
57      16|             ő maga marad áldozatul.~Yffim bég nem tudta, hogy a mennykő
58      16|             vagyok müderrisz; hanem Yffim bég! Tanuld meg ezt, kutya.
59      16|           menten odaugrott, s amint Yffim bég keresztbefont lábakkal
60      17|       császár seregeivel csatázott, Yffim bég előre elkészíté a diadalkapukat,
61      17|        rémizenet Hasszántól a derék Yffim béghez, hogy hirtelen helyezze
62      17|      Budavárát látni, vagy sohasem.~Yffim bégnek ez izenet éppen semmi
63      17|              nagyon megörült, midőn Yffim béget megpillantá, s nem
64      17|      Láttalak összeborzadni – szólt Yffim, éles szemeit Azraële arcára
65      17|      Hallottad-e Ajász basa esetét, Yffim, ki a leghatalmasabb volt
66      17|       szultánt lopja meg… Ki tudja, Yffim bég, nem vagyok-e én e percben
67      17|       szerelmét… Adj egy mandolint, Yffim, hadd daloljak.~Az odaliszk
68      17|    végigveté magát a kereveten, míg Yffim töprengve járt alá s fel,
69      17|        eszméjénél. Zokogva ölelé át Yffim térdeit.~– Óh, légy irgalmas.
70      17|           Ne engedjétek őt megölni.~Yffim bég minden kis lelkek szokása
71      17|             azt, ami szívében forr.~Yffim bizalmasan közeledék a vezérhez.~–
72      17|            magadnak e tisztességet, Yffim, sőt tanuld meg, hogy akit
73      17|             figyelemmel hallgatott. Yffim bég örömsugárzó arccal tekinte
74      17|            hajfürteivel játszottak.~Yffim bég széles jókedvében volt
75      17|             Mely dolog az, beszélj, Yffim bég – szólt Hasszán nyájas
76      17|         találsz ájulni – súgá utána Yffim bég gúnyosan –, fogd e pézsmaedénykét
77      17|           Azraële felkacagott, hogy Yffim bég azt hivé: meg kellett
78      17|    függönyeit – parancsolá Hasszán.~Yffim bég hívására bejöttek a
79      17|            a dervisekkel imádkozni.~Yffim bég, mintha a lelket lopták
80      17|        beszélgetése volt Hasszánnak Yffim béggel, melyből még Azraëlét
81      17|             Az értekezés végeztével Yffim bég rögtön elutazott a táborból.
82      17| megszabadíthassák.~Nehány nap múlva Yffim bég eltávozta után hirtelen
83      22|         felfelé; ha nem csalódunk – Yffim bég.~Kolozsvártól egész
84      22|        nyoma sem volt a kapu előtt; Yffim bég benyitott rajta, s végigmenve
85      22|            s az alkoránból olvasva.~Yffim bég körültekintett, s amint
86      22|            nézett merev kőszemekkel Yffim bégre.~– Ímé – beszélj vele…~
87      30|      leszáguldott, aholott a jámbor Yffim béget fördőházában kapva,