Fezejet

2001      29|          csoportban a főbejárás előtt, s miután kegyes énekléseiket
2002      29|        cselédjeinknek fel ne olvasnók, s alig van éjszaka, melyben
2003      29|                a kezein tizenhat ujja, s fogai és szakálla nőve?
2004      29|                szörnyethalt ijedtében, s a csoda sem élt meg szerencsére.
2005      29|           brassai szász földje végébe; s mi történt? Az, hogy ahova
2006      29|                 elkezd felfelé folyni, s visszaviszi az oláhot haza,
2007      29|                nagyon meg volt áradva, s annak a visszaömlő vize
2008      29|                bömbölő barlangjaikból, s féltükben olyan szelídek,
2009      29|     összezártával egyszerre megrekedt, s nem találván semerre utat,
2010      29|            kellett szedni a motyóikat, s kiköltözni a lakásaikból.
2011      29|               is meghallották szavait, s egyszerre elhallgattak,
2012      29|            tolakodva a templomajtóhoz, s figyelve, mit beszél.~Főtisztelendő
2013      29|              Vajda Lászlóra ismerének, s amint telhetett, nagy szorulkodással
2014      29|           küszöbben, levevé kalpagját, s ott állt fedetlen, kopasz
2015      29|             megöl az Isten benneteket, s akkor ujjal fogják mutatni
2016      29|       istentelen embernek a gyermekei. S szégyenleni fogják utódaitok,
2017      29|            nyelve felnyílik ellenetek, s úgy kiáltanak maradékaitokra: ,
2018      29|               árulá el Erdélyországot, s olyan sárba ugraszta bennünket,
2019      29|             hogy adjon neki szarvakat, s ott még a füleit is levágták. – –”~–
2020      29|         észrevételeket tesz beszédére, s erre homlokát redőkbe szedve,
2021      29|             holttestének fejét megüti, s azt mondja: Ha te nem lettél
2022      29|                 Teleki megrázta fejét, s susogva monda:~– Az velem
2023      29|            béjöttek soványan a hazába, s most mind úgy meghíztak,
2024      29|              is, amit visszafoglaljon, s mink szegény erdélyiek vérezzünk
2025      29|              nem tűrhette az üldözést, s visszafordulva, rákiálta
2026      29|               beszélj emberek módjára, s ne ugass itt, mint egy veszett
2027      29|                megszólító úr orra alá, s éles két öklelő szemével
2028      29|          sodorinta a bajusza félfelén, s hetykén visszafelelt:~–
2029      29|             megajándékozlak egy fővel, s az pedig a tulajdon magad
2030      29|              Mihály megfogta a karját, s magával vonta.~– Kegyelmed
2031      29|              vala ezen hitszónoklaton, s annyira elméjére vette annak
2032      29|             egész háza népével együtt, s úgy feküdnék le. Éjszaka
2033      29|               számtalanszor fölébrede, s elannyira gyötrő álomlátásai
2034      29|         fejedelemasszony után küldeni, s csak akkor nyugodott meg
2035      29|             késett azonnal megjelenni, s olyan nyugodt képpel fogadta
2036      29|                jól szokott vacsorálni, s hogy életrendéből kihágott,
2037      29|               kezemet fogta szüntelen, s oly dolgokat beszélt józan,
2038      29|               ítélőszéke előtt állott, s egy nagy asztal előtt, mely
2039      29|                 szemeiket rászegezték, s ujjaikkal mindenfelől rámutattak.
2040      29|        bizonyára mind az égben vannak, s lehet, hogy megszámlálhatlanok
2041      29|               adá – én gyilkos vagyok, s felelek a világ előtt nemcsak
2042      29|           kerülni.~– Féltek a harctól, s elestek a harc előtt. Aki
2043      29|             sorsa forog kérdésben itt; s eziránt legyen nyugodt Apafi:
2044      29|         karokkal nézett ki az ablakon, s hosszasan merengve elgondolkozott.
2045      29|            szerencsétlenül elpusztult! S hánynak kell még elveszni
2046      29|          negyedrész telkeni uralkodás, s mely úgy meg volt kötve
2047      29|            szólítá Isten; elhalt Kapi; s legmerészebb ellenfelem,
2048      29|         dívánban a harcot ellenzették, s a szultánt örökösen arra
2049      29|      magyaroktól a segélyt megtagadja, s csak azokat pártolja, kik
2050      29|           Küprilit a háj fojtotta meg, s a legfiatalabb vezér, Feriz
2051      29|             arccal kelve fel helyéről, s odalépve a tanácsúr elé,
2052      29|            kegyelmed vetteté börtönre, s csak akkor bocsátá ki, midőn
2053      29|               betegséget olta vérükbe; s Feriz bég megőrült, mert
2054      29|              egyszerre haragra gerjed, s föllázad a rajta lakók ellen. –
2055      29|             földet látszanak csókolni, s a megrengetett tornyokban
2056      29|              kezében vagyok mindenütt, s amely órában magához szólít,
2057      29|              végig a rengő folyosókon, s férjét feltalálva, levitte
2058      29|        megsegített kozákoknak fordult, s levágva bennök több százezeret,
2059      29|           csúszott alatta idébb-odább, s íróasztala fel-fellökődött
2060      29|           azért mégis megírta levelét; s amint a végére jutott, kemény
2061      29|                az ijesztő vész elmúlt, s a palotába lassankint ismét
2062      29|                Azzal sétálni kezde fel s alá szobájában, mintha semmi
2063      30|              egy Allah legyen az égben s egy úr a földön, sokan eljöttnek
2064      30|           régóta a szultán tartománya, s bizonyára Bécs és Lengyelország
2065      30|             nádori hivatalt Telekinek, s más ilyenformákat, s csak
2066      30|        Telekinek, s más ilyenformákat, s csak állt ott az orrát vakarva,
2067      30|           alatt portyázó szarácsiakat, s a füleikkel számolt be a
2068      30|                a hajdani corpus juris, s benne is meg lehet találni
2069      30|                a díván zsámolya előtt, s álljon ott négykézláb; ezzel
2070      30|            tiszteletre méltó munkával, s ez idő alatt, mint maga
2071      30|         ismerte annak minden rejtekét, s egyszerre azon lapra tudott
2072      30|           Allah rájok küldi leheletét, s több elvész belőlök egy
2073      30|              magát arccal a szőnyegre, s örömtől ordítva csókolgatá
2074      30|          békekötés oklevele tartatott, s kivéve belőle a négyrétbe
2075      30|             ünnepélyességgel felbontá, s kitártan a másik imám kezébe
2076      30|              többi fokozatosan apróbb, s ahol Allah neve előfordul,
2077      30|            végighúzá az írott sorokat, s íme, egyszerre elkezdének
2078      30|             azok is elfogytak egészen, s nem maradt más a fehér pergamenen,
2079      30|         kardnak élével négyfelé vágom.~S azzal, amint a pergament
2080      30|            négyfelé vágta azt a mufti, s darabjait egy serpenyőbe
2081      30|            nafta rögtön lángra kapott, s a támadt kék láng és fehér
2082      30|             fel benne – szólt a mufti, s vevén a hamvakat, kihajlott
2083      30|            kihajlott a palota ablakán, s elszórta azokat szerteszét
2084      30|       félrehúzódtak az ajtó szőnyegei, s belépett a dívánba – Feriz
2085      30|               ki volt gombolva mellén, s palástja hanyagul lógott
2086      30|       keresztül a dívánba léphetéstől, s amint belépett, az előtte
2087      30|               a terem közepére jutott, s ott megállva, végignézett
2088      30|             előtte, maga a szultán is, s remegve várták szavait.~
2089      30|       iszonyattal viseltetik mindenki, s ha egy tébolyodott fakír
2090      30|          legelőkelőbb kalifát az úton, s azt mondja neki: szállj
2091      30|              neki: szállj le lovadról, s cseréld meg velem köntösöd!
2092      30|               diadalmas csatát vívott, s bölcsességével gyakorta
2093      30|            szakállakat szégyeníte meg! S, íme egyszerre tébolyodva
2094      30|             végig a jelenlevők arcain, s lélekrendítő volt szavában
2095      30|           magasan vannak fejem fölött, s nekem most nincs szívem,
2096      30|          nyugalommal mondott szavakat, s egymást sápadni látták.~
2097      30|             azoknak, akiket szerettem, s kiknél szívem vagyon: adják
2098      30|                a tűz, sem a napsugár – s ami gyújtóbb mindezeknél:
2099      30|              aga, Kara Ogli, a kapudán s többen mások, kik hosszú
2100      30|              különösen kedvelé Ferizt, s megszólítá nyájas atyai
2101      30|                kezével tagadólag inte, s fejét előre hajtogatá, ami
2102      30|               magasra a szultán előtt, s vakmerő hangon kiálta:~–
2103      30|             lehajolt annak köntöséhez, s megfogva kaftánja szélét,
2104      30|              felemelé és megcsókolta – s azután oly igazi szánalommal
2105      30|                  kell neked meghalnod.~S azzal lecsüggesztett fővel
2106      30|                fővel megfordult ismét, s kifelé kezde menni. Senki
2107      30|              ott kardjában megbotlott, s amint hozzá kapna, érzé
2108      30|               érzé a markolat hiányát, s akkor még egyszer visszafordult,
2109      30|             még egyszer visszafordult, s csaknem suttogó hangon szólt:~–
2110      30|             Úgy van: látni fogjátok. – S ha nem hisztek azoknak,
2111      30|                álljatok ki a temetőbe, s tapasztaljátok, hogy ahova
2112      30|              eltávozott az őrült ifjú, s a dívánban levő urak annyira
2113      30|               jóslat gonosz szellemét, s ne engedje kettőbe törni
2114      31|             császár ellen való harcra, s a viszály megkezdésére ürügyet
2115      31|       átcsaptak a győzedelmes párthoz, s hadnagyságot, hadi tisztséget
2116      31|                katonaság hadi vezérei, s akik szántottak, vetettek,
2117      31|                 a pixidárius a gyalog, s a legelső tanácsúr a fővezér.~
2118      31|             öntudatot, lelki nyugalmat s annyi jó hazafivért áldozott: –
2119      31|                mint megszabadítójukat, s ő egy nagy lépéssel tovább
2120      31|               magát: Esterházy helyén. S miért ne? Nem tarthatta-e
2121      31|           fővezér sátora elé lovagolt, s nőttön-nőtt büszkesége,
2122      31|        trombitát fúvatnak az őrséggel, s a fővezér különös kegyességgel
2123      31|                bocsátja őket maga elé, s kézcsókjára eresztve, maga
2124      31|               elébe ülteti a főurakat, s megdicsérve őket hűségük
2125      31|      mindegyikre egy új kaftányt adat, s ekként felöltöztetve, egy
2126      31|                egy aga és egy dragomán s tizenkét csausz kíséretében
2127      31|             féltékenyek szoktak lenni, s az nagy kegynek volt tekinthető
2128      31|           hordókra rakva állt a lőpor, s nagy piramidokba felhalmozva
2129      31|          százával egymás mellé sorozva s szurkos pányvákkal leterítve
2130      31|              tértek vissza sátoraikba, s a látott készületek örömére
2131      31|             áldomás a másikat követte, s mindannyiba bele volt fonva
2132      31|             elvetett hibának magvából, s csodás következetességgel
2133      31|              lassankint bűnévé fajult, s éppen azért, mert annyit
2134      31|            zene szólal meg a síkságon, s nagy lárma hallik, mintha
2135      31|                felugráltak székeikről, s kicsődültek a sátor elé,
2136      31|                érte a szövetségeseket, s a bámulat és meglepetés
2137      31|                férfiúi daliás szépsége s fejedelmi tekintete által
2138      31|         villáma gyulladt egyszerre ki, s oly egyhangúlag, oly átható
2139      31|                is leszállt hintajáról, s az ifjú vezér elé sietve,
2140      31|        palástjával többször betakarta, s homlokát megcsókolgatá,
2141      31|        felülteté hintajába maga mellé, s úgy vitte őt sátorába, nagy
2142      31|     Nándorfejérvárról küldött számára, s kezében hozá a fejedelmi
2143      31|           botot. Amint ismét lóra ült, s az erdélyi sátorokhoz közel
2144      31|             boríták, levették lováról, s vállaikon, karjaikon vitték
2145      31|             tovább; elfutott sátorába, s levetve magát tábori ágyára,
2146      31|                tekinte a sátorában fel s alá száguldó fejedelemre,
2147      31|              alá száguldó fejedelemre, s hideg, érckemény hangon
2148      31|           serege nem fog utánok menni, s mikor egy fejedelem zászlói
2149      31|               együtt jöttek Fülek alá, s hívják őket össze sátorába
2150      31|        felgyülekeztek Teleki sátorába, s ott a tanácsúr két óra hosszat
2151      31|              ha Apafihoz ragaszkodnak, s mennyi rosszat, ha Thökölyhez
2152      31|               megunták az álldogálást, s rákiáltották, hogy éljen,
2153      31|     visszataszítóbbá iparkodott tenni, s nagy mérgesen kérdezé:~–
2154      31|                eltette a gorombaságot, s látva, hogy a nagyvezér
2155      31|              darab tallért zsacskókba, s azokat maga után vitetve,
2156      31|               még egy egész országnak; s annyira nem szeret magán
2157      31|             száműzeté magát Erdélyből, s veszni engedte ottani javait,
2158      31|        jobbágya volt a magas portának, s minthogy szerény, alázatos
2159      31|              beszédet, elvevé a pénzt, s azt válaszolta, hogy majd
2160      31|              tizenkét lovas csausszal, s jelenté: miszerint neki
2161      31|               Mihályt menten elfogatni s vasra verve a basák tanácsa
2162      31|            szavát elmondta Thökölynek, s ez most elégtételt követelt
2163      31|               fejedelem odalépe hozzá, s vállára téve kezét, így
2164      31|                mégiscsak derék ember”, s újabban visszaküldve a defterdárt,
2165      31|               és fejedelemhez méltóan, s ha Teleki Mihály az ő sátorában
2166      31|            csauszok legottan elkapják, s úgy elbánnak vele, mintha
2167      31|        egyszerre szerepet cserél vele, s midőn őbenne a bátorság
2168      31|              megtartá lélekjelenlétét, s most az ő oltalmára van
2169      31|              ólálkodnak a sátor körül, s beszélik az ácsorgó katonáknak,
2170      31|                 ha ne húzzon-e kardot, s kirohanva addig vagdalkozzék
2171      31|                megcsókolgatá homlokát, s leülteté maga mellé medvebőrös
2172      31|                 melyeket neki okozott, s melyek utóbb annyira vitték
2173      31|           üttetném el a fejedet, ilyen s ilyen áruló fia.”~Teleki
2174      31|                visszamentek hazájokba, s Teleki Mihály, amidőn hazaért,
2175      32|            folytán Győr alatt hagyták, s Teleki nem hagyta használatlanul
2176      32|              várát megütötte a villám, s szétvetette a lőpor, beletemetve
2177      32|                megostromoltatott Buda, s a nagyvezér szeme láttára
2178      32|              szeme láttára kivívatott, s százötven esztendei uralkodás
2179      32|              meg a szultán parancsára, s Buda eleste után Olaj bég
2180      32|                annyi veszteség fölött, s a pártütő jancsárokkal rárohantak
2181      32|        levágták a szultán tanácsosait, s magát azon börtönbe veték,
2182      32|             római birodalmi gróf címet s ezüst asztalterítéket, mely
2183      32|               császár tartománya lett, s fel volt bontva a szövetség
2184      32|           végre bezárkózott szobájába, s hat hétig ki nem jött abból,
2185      32|               hétig ki nem jött abból, s ha látogatói jöttek, panaszkodott
2186      32|               léptekkel a szobában alá s fel. S fennhangon beszélt
2187      32|        léptekkel a szobában alá s fel. S fennhangon beszélt magában
2188      32|            Inczédi Pál, azt a pénzt ez s amaz udvarbíró küldötte;
2189      32|                másnap ismét előhozták, s új címeket gondoltak ki
2190      32|              ernyedtebb, tompább lett, s ha azelőtt kerülte az álom,
2191      32|          mindkettő özvegyasszony volt, s órákig elleskelődött ablakában,
2192      32|               Teleki megtudá a dolgot, s rajta menvén, megpirongatá
2193      32|                 szépségét oly könnyen, s oly rövid idő alatt feledni
2194      32|              ember erre elérzékenyült, s felkeresve szobájában Bornemissza
2195      32|            Anna életnagyságú arcképét, s odajárulva hozzá, megcsókolá
2196      32|                megcsókolá annak kezét, s kezeit összetéve, könyörgött
2197      32|                eltántorodott bűnösnek, s nézzen le rá onnan a magas
2198      32|                onnan a magas mennyből, s ekkor ismét vigasztalhatlan
2199      32|             megszánta őt a Mindenható, s elszólítá e siralom völgyéből;
2200      33|       szerencsés helyzete, vad vidékei s fölséges rossz utai eddig
2201      33|    seregjárásoktul.~Még mindig az öreg S*a volt a fejedelem, s ezúttal
2202      33|             öreg S*a volt a fejedelem, s ezúttal gyönyörű példáját
2203      33|           megbízva; ez tehát előre írt S*a hercegnek, hogy ő tízezer
2204      33|             visszavonult az országból, s Havasalföldre sem a német,
2205      33|               valami rakott kártyavár, s távol a hegyek nyílásai
2206      33|               elterjedt a hadseregben, s amint egyenkint bekövetkeztek
2207      33|              fordulni a hadiszerencse, s újra kedvező lesz az ozmán
2208      33|              akarta fordítani a díván, s szüntelen küldözte követeit
2209      33|            nevével játszani veszélyes, s bár oly magasra nőjön is
2210      33|              ezek, minőknek látszanak, s minden újabb harci veszteség
2211      33|                vegye fel újra kardját, s vállaljon vezérséget a hadseregnél.~
2212      33|               török szigeteken voltak, s végre Erdély is elszakadt
2213      33|               is elszakadt a portától, s a vele ellenkező hadaknak
2214      33|              kőfalakat keresztülvájni, s nem esni kétségbe a jövendő
2215      33|          kinevezé Erdély fejedelmének, s parancsot adott ki a tatár
2216      33|            lelke örült az új munkának, s csak akkor búsult el, midőn
2217      33|      legokosabb fegyverök volt a nyíl, s kik, ha puskaropogást hallottak,
2218      33|                 Leült, és levelet írt, s azt gyorsfutárjának adta;
2219      33|                az erdélyi eseményeket, s a levél végére tevé:~„Íme,
2220      33|           korán reggel kapá e levelet, s amint végigolvasta azt,
2221      33|               leveté szürke palástját, s fényes, drága öltönyt övedzett
2222      33|             meg nem érintett tömlőket, s csatlósait, válogatott szolgáit,
2223      33|               óta nem cselekedett már, s mondá nekik, hogy vígan
2224      33|                aranyat fizetett adóba, s meg sem érezte azt. De hogy
2225      33|      meghalálozott bölcs Piccolominit, s bár öröklé is annak vitéz
2226      33|                síkra kilenc ezredével, s elfogadta a közelgő ellenséggel
2227      33|                hátat szokott fordítani s megfutamodni a harcból,
2228      33|         őrültek, kik ellenkeztek vele, s rögtön reá bízá a legelső
2229      33|               nemzet harcolásmódjával, s kit a véletlen soha zavarba
2230      33|       terpetinnel vonják be nyilaikat, s ez megtörténve, elküldé
2231      33|             körül a fejedelem táborát, s fogják minden oldalról egy
2232      33|        fejedelem látta e mozdulatokat, s engedett történni mindent;
2233      33|              kisded, rendezett tábort, s úgy rohanták meg minden
2234      33|            egész puskáik végeig jönni, s akkor egyszerre kilőttek
2235      33|           egyenesen kilőtt puskagolyó, s bárhova esik, hegyével sebet
2236      33|               özöne borítá el az eget, s minden oldalról hullottak
2237      33|               lehete menekülni előlök, s minden nyíl emberére talált.~
2238      33|               Feriz bég a trombitákat, s egyszerre minden oldalról
2239      33|              török végre is több volt, s midőn a fejedelem hada már
2240      33|          mindenütt felemelt dárdákból, s kétségbeesetten rántva kardot,
2241      33|                török had szerencséjét, s mint a jóslat és a közhit
2242      33|            harci veszteségek tartanak, s csak akkor támadni elő,
2243      33|       elterjedt az ozmán birodalomban, s új erő, új lélek szállta
2244      33|         zászlóik körül kezdtek gyűlni, s Sztambulban ez volt az első
2245      34|                ki erdélyi fejedelemmé, s hadakat adott kezére, mikkel
2246      34|                tábornokok voltak adva, s az ifjú hős Doria, főkolonell;
2247      34|             mindig tenyerén hordozott, s az a sereg, melyet vezérlettek,
2248      34|          szoroson állt derékseregével, s ott a hegyek között tábort
2249      34|             egyik szorostul a másikig, s az emberek éjjel-nappal
2250      34|                is ért a hadviseléshez, s komoly tanácsadásképpen
2251      34|        Mindjárt adok – monda Heiszler, s karját Telekiébe öltve,
2252      34|             kerek tábori asztal mellé, s az ott ácsorgó őrök közül
2253      34|              maga is az asztalhoz ült, s akkor kihúzva a fiókból
2254      34|              előtte a tallér és arany, s a háromszegletű kalapját
2255      34|               lódobogás hangzék kívül, s rövid szóváltás után a künn
2256      34|               hírnök a sátor nyílásán, s fulladozó hangon rebegé
2257      34|        lecsapta az asztalra a kártyát, s kifordítva a kalapjába töltött
2258      34|             felcsapta kalapját fejére, s kardját kivonva, kiálta:~–
2259      34|    visszasietett a vármegyék hadaihoz, s nemsokára az éj sötétjében
2260      34|               el két sziklafal között, s ha szemközt nehány száz
2261      34|               eltorlaszolta a szorost, s felvonult a hegytetőkre,
2262      34|               felvonult a hegytetőkre, s a szoroshoz közeledő tatárokat
2263      34|            továbbnyomulással felhagyni s visszavonulni.~A török táborban
2264      34|                ökröt sütöttek nyárson, s metszették, ameddig megsült;
2265      34|             Ferizt, odalovagolt mellé, s kezet szorítva vele, együtt
2266      34|             megszállotta az erősséget, s éjjel-nappal löveté annak
2267      34|             bivalybőrökkel oltatta el, s az ágyúkat saját kezével
2268      34|            sütögeté ki az ostromlókra, s éjjelenként felragadva a
2269      34|             sáncaiban alvó ellenfélre, s levágatá katonáit, beszegezteté
2270      34|         katonáit, beszegezteté ágyúit, s sátorait felgyújtatá.~Ferizt
2271      34|             tettem úrrá; az árulta el, s most fogva tartják. Óh,
2272      34|     keresztültörök a poklokon is érte, s látni fogod, hogy keresztülmegyek
2273      34|                a legelső őrtűzhöz ért, s ott kezet szorítva, elváltak
2274      34|          Hirtelen felszökött fektéből, s kardját kirántva, azt az
2275      34|           Thököly a magyar huszárságot s a leggyorsabb tatárokat,
2276      34|               a leggyorsabb tatárokat, s e kisded, mintegy hatezer
2277      34|           bosszúállás ragadta magával, s ez mindkettő közel atyafi
2278      34|           nehányan a sziklahasadékokba s a falból kinőtt folyondárok
2279      34|           kötelet vittek fel magokkal, s azokat kiálló fatörzsökre
2280      34|           malomkorongot állítának fel, s úgy húztak fel egyenkint
2281      34|              ködtül fenekét nem látni, s mikor közepére értek, öles
2282      34|               jár egyéb a vadmadárnál, s a fészkéről felriasztott
2283      34|           kitartásuk buzdítá új erőre, s kifogyhatlan leleményességük
2284      34|          erdőből a száguldó tatárokra, s bekergetik őket sátoraikig,
2285      34|               ki az előőrsökön átjött, s azt állítá, hogy a vajdától
2286      34|          hatezernyi válogatott haddal, s azóta, mintha a föld nyelte
2287      34|            ezredeket vonjuk magunkhoz, s hozassunk több ágyút.~Heiszler
2288      34|                üti meg a vezér füleit, s hátra tekintve Zernyest
2289      34|          tatárok felgyújtották Tohánt, s elrablák a tábori poggyászt.~–
2290      34|             kiálta Heiszler felriadva, s maga kardját rántva, paripájára
2291      34|                gyorsan a székelységet, s kiszállának a síkra.~Amint
2292      34|          főnemes, kit a vajda elűzött, s ki most saját költségén
2293      34|               kiverjék őket a faluból, s előrerohanva, nemsokára
2294      34|              ki volt egészen száradva, s könnyen meg lehetett gázolni.~
2295      34|                rögtön kopját ragadtak, s rohantak volna neki, lelkesülten
2296      34|              kardlapozták őket vissza, s minden tekintélyt, szidást,
2297      34|         előhívatá megbízott szolgáját, s amint fekete köntösbe volt
2298      34|        gyémántos forgóját, nyakláncát, s azokat ujjáról levont pecsétgyűrűjével
2299      34|               meg azokat Gernyeszegre, s adja át leányának, Vay Mihálynénak.~
2300      34|            Teleki csak elfordult tőle, s kezével inte némán, hogy
2301      34|             Kálmán nevezetű paripáját, s megveregetve annak nyakát
2302      34|              kilovagolt a seregek elé, s ott megállva, e szavakat
2303      34|           mellett harcolván, magunknak s maradékunknak állandó nyugodalmat
2304      34|      maradékunknak állandó nyugodalmat s szabadságot nagy dicsérettel
2305      34|                dicsérettel szerezzünk, s házunkat, feleségeinket,
2306      34|        gyermekeinket a török rabságtól s annak a gonosz Thökölynek
2307      34|                 aki mindjárt benyomul, s a törököt kiveri. – Hogy
2308      34|             kegyelmetek közibe hoztam, s kész vagyok itt is meghalni.”~
2309      34|              odajárult hozzá Macskási, s panaszkodni kezde előtte,
2310      34|                hátulsó sorba rendelék, s ezek zúgolódnak a mellőzés
2311      34|              lovagolt hadaihoz vissza, s egy szót sem szólt többet.~
2312      34|      engesztelésül utána ment a vezér, s latinul szólva, megbiztatá
2313      34|             isten hírével űzze, vágja, s ha vissza találják kegyelmeteket
2314      34|          megindult a nádasba lopódzva, s ott csendesen az erdélyiek
2315      34|            hullámzásáról a közeledést, s hirtelen parancsot adott
2316      34|               Mihály vezénylete alatt, s nemsokára lehete látni,
2317      34|                után hátat fordítottak, s futottak még mélyebben a
2318      34|            helyen meggyulladt a nádas, s égni kezde a harcolók feje
2319      34|       megfúvatá Thököly a trombitákat, s harminckét zászlóval kiállva
2320      34|                muskétások sortüzelése, s azon pillanatban kilenc
2321      34|               le a harminckettő közül, s száz meg száz harcos hullott
2322      34|               villogni a seregek élén, s a diadal bizonyos volt előttük.~
2323      34|       öltözetében: ráismert messziről, s feléje vágtatott egyenesen.~
2324      34|               a karcsú szpáhik dárdája s a könnyű huszárság csákányai
2325      34|             sor a másodikra vettetett, s amint Norcher generál egy
2326      34|             vállaikra veték dárdáikat, s anélkül, hogy legkisebb
2327      34|         egyszerre elveszté bátorságát, s nekieresztve a kantárt,
2328      34|          maradt Heiszler a csatamezőn, s az utolsó pillanatig megfeszített
2329      34|               láttára elesék Balacsán, s nemsokára eltikkadtan érkezék
2330      34|                vérrel borítá el arcát, s bal karja keresztül volt
2331      34|            Heiszler lovának zablájába, s erőfeszítve ragadta magával.~
2332      34|         azonban egy dombtetőre felért, s onnan visszatekinte, még
2333      34|            összevoná kisded csapatját, s egyedül állt ki a minden
2334      34|            reárohanó győztes seregnek, s elszántan harcolt velük,
2335      34|         kiragadta magát kísérői közül, s még egyszer visszafordulva,
2336      34|               vitéze száguldott utána, s a szembejövő huszárokon
2337      34|         válaszolt, hanem nekinyargalt, s kardját megforgatva feje
2338      34|            ketté a német vezér kardja, s az kénytelen volt magát
2339      34|         magához váltá őt a tatároktól, s saját sátorába küldé.~A
2340      34|               akart mögötte elmaradni, s Telekinek úgy tetszék, mintha
2341      34|          feledte el halálos bosszúját, s bár vére patakban omlott,
2342      34|        általános irányból félretérjen, s lova megbotlott egy kalangyában,
2343      34|            megbotlott egy kalangyában, s elbukott vele együtt, kengyelébe
2344      34|                Feriz bég a tanácsurat, s kardját megsuhintva, kiálta
2345      34|          névnél megrendült az kezében, s a vágás arcát érte; az első
2346      34|               még elboruló szemei elé, s csak e szavakat hallá:~–
2347      34|              eget be akarná lélegzeni, s azzal holtan hanyatlott
2348      34|      megfosztott hullát saját ruháiba, s úgy küldé el Görgénybe özvegyéhez.~