Fezejet

   1      El   |                   kerestetni, – ha volna, az mindkettőnek hibája lenne;
   2      El   |               hanem a balsors jellemez; s az alakok, melyek itt felmerülnek,
   3      El   |             emberek.~Erdély ez időszakban az európai önálló birodalmak
   4      El   |               fejedelmi udvarral bír, hol az ausztriai, francia, lengyel
   5      El   |                   kérdés világa dereng át az egész történeten, e körül
   6      El   |         férfiaknak, játékszere a sorsnak…~Az egyenes, de magas lelkű
   7      El   |                   vaskövetkezetességének…~Az ifjú idegen, ki ábrándos
   8      El   |                  sem vagyok szítója, mely az idők és körülmények latra
   9      El   |               latra vetése nélkül egyedül az eredményeket számítja be
  10      El   |                  festeni.~Nehány szó, mit az akkor élt öreg Bethlen János
  11       1   |                derült nyári éjszaka volt, az újhold már leszállt az égről,
  12       1   |                    az újhold már leszállt az égről, egy felhő nem látszott
  13       1   |              mintha világosabb lett volna az éj; mintha az alvó természet
  14       1   |                  lett volna az éj; mintha az alvó természet álmában beszélne,
  15       1   |              lámpafény sem árulá el benne az életet, s miután a fejedelem
  16       1   |                  szigorúan meghagyá, hogy az ő palotája előtt ne kiabáljanak
  17       1   |             palotája előtt ne kiabáljanak az éji őrök, azok annyira szót
  18       1   |               annyira szót fogadtak, hogy az egész városban sem kiálták
  19       1   |                  városban sem kiálták meg az órát.~Oka pedig eme tilalomnak
  20       1   |                  Oka pedig eme tilalomnak az volt, hogy a fejedelem az
  21       1   |                 az volt, hogy a fejedelem az éjszakai órákat palotája
  22       1   |                   voltak Bíró János uram, az udvari mulattató, tudós
  23       1   |       nagytiszteletű Magyari László uram, az udvari lelkész, kiket néha
  24       1   |                  is felváltott; hanem már az ilyen eseteknél volt Apafinak
  25       1   |                  teleszkópiummal célozván az eget, nagy figyelmesen kíséri
  26       1   |                    hogy szinte belefájdul az egyik szájaszeglete az örökös
  27       1   |         belefájdul az egyik szájaszeglete az örökös félszem-behunyásban,
  28       1   |                  ki kegyelmed a szemeiből az álmot, és nézzen az égre,
  29       1   |             szemeiből az álmot, és nézzen az égre, mit lát?~– Sok szép
  30       1   |                csodálatos tüneményt, hogy az egészen tiszta, felhőtelen
  31       1   |                 kegyes önmegadással –, én az Isten útait csak tisztelni
  32       1   |         vizsgálgatni. Ami onnan felül jő, az mind helyes, és mind jó,
  33       1   |                    és mind jó, s balgatag az olyan bölcs, ki véges ésszel
  34       1   |                   nem kérdezem, miért van az, mert tudom jól, hogy aki
  35       1   |             ködcsillag.~Egyszerre, mintha az égboltozaton tört volna
  36       1   |                kialvó nap, mely nem képes az eget bevilágítani többé;
  37       1   |                 keresztül ott a magasban.~Az égi zajra egyszerre megelevenült
  38       1   |                   megelevenült a környék, az emberek kifutottak házaikból
  39       1   |          házaikból a tünemény bámulatára, az utcák megnépesültek, s a
  40       1   |         szerteszét pattant a meteor –, és az ég ismét sötét lett, mint
  41       1   |                 végtelen magasságban járt az; sőt Szentmiklóson le is
  42       1   |               harmadnap is oly forró vala az égből esett tömeg, hogy
  43       1   |                  beszélni Erdélyben, noha az egész országban alig volt
  44       1   |             naplójába feljegyezni, miként az ég erősségében két tüzes
  45       1   |            halottak nyögése, mint hullott az elesettek vére alá a földre
  46       1   |                 képében, s mint vonult el az égen harcoló égő tábor lassanként
  47       1   |     nevezetességgel, s a pipázás még csak az országgyűlési tilalmakból
  48       1   |                  úrnak nem lévén módjában az újabbkori időgyilkolási
  49       1   |                 folyása felől elmélkedni.~Az emberek jöttek-mentek előttük,
  50       1   |               különös mulatságul szolgált az előttük járók köszöntési
  51       1   |                   szép csendesen ballagva az utcán, s oda se nézve a
  52       1   |             pápista volt.~Jött egy másik, az már messziről szemébe nézett
  53       1   |            hálálkodással közelge feléjök: az oláh volt; odament hűségesen
  54       1   |                  is hiába küzdött ellene, az oláh addig odább nem ment,
  55       1   |                 Magyari László uramnak!”, az minden kétségen kívül kálvinista
  56       1   |                  hívei kevésbé toleránsak az enyimeknél – szólt a pópa.~–
  57       1   |                  esztendeig, ott benn van az asszony, majd az általveszi.~
  58       1   |                 benn van az asszony, majd az általveszi.~Az asszony visszajön.~–
  59       1   |              asszony, majd az általveszi.~Az asszony visszajön.~– Bizony
  60       1   |                   mind kiszáradt a vetés, az őszinek már úgyse használ,
  61       1   |           Krakkóba, attól tartok, eső kap az úton, mind pocsékká leszek,
  62       1   |                   asszony jön.~– Tiszteli az uram a tisztelendő urat,
  63       1   |                   uram számára készítette az uram, aki udvari ötves –
  64       1   |                vonni a kialkudott díjból; az uram pedig csak egy poltúrával
  65       1   |               aztán annak fia születik, s az majd megnő, annak jó lesz.~
  66       1   |                kacagást, észrevevén, hogy az asszony erőnek erejével
  67       1   |           Matyusné asszonyom?~– Hát azért az én kisebbik uramért kellene
  68       1   |                fohászkodást intézni, hogy az Isten gyógyítsa meg.~– Hiszen,
  69       1   |               régóta nem beteg.~– Nem biz az a jámbor, de csak félünk,
  70       1   |                   megint beteg lesz, mert az éjszaka is olyan csoda történt,
  71       1   |                 olyan csoda történt, hogy az urasági halastóban megütköztek
  72       1   |               jöjjön velem valahol, mert…~Az asszony elsompolygott, kevés
  73       1   |                   suttogva mondának, hogy az isten szerelméért ne menjek
  74       1   |                  onnan. Végre elvégződött az ének és az orgonaszó; nagy
  75       1   |              Végre elvégződött az ének és az orgonaszó; nagy halkan megnyílt
  76       1   |                    tehát, íme, kit látunk az ajtón leghátul kilépni?
  77       1   |                   énekelnek, s midőn vége az éneklésnek, egy kísértet
  78       1   |             mindenféle ellenséges futás s az országnak zűrzavaros felfordulása. 3
  79       1   |                   mégis tele van már vele az egész város. Mármost én
  80       1   |           kegyelmeden bosszút nem állnak.~Az asszony nagy hálálkodva
  81       1   |                    olyat ütött a levegőbe az öklével, hogy ha az, akire
  82       1   |              levegőbe az öklével, hogy ha az, akire gondolt, éppen akkor
  83       1   |                   lehet ököllel agyonütni az ördögöt, s emberi erő rövid
  84       1   |                 veresleni ne láttuk volna az eget, s nem maradt egy helység
  85       1   |                  s nem maradt egy helység az országban, melyet e csapás
  86       1   |                  Kiárad a Maros, s elönti az országot, másnap azt beszéli
  87       1   |               brassai vargák és timárok s az enyedi diákok, és vagynak,
  88       1   |            magasból származnak, de mégsem az égből.~Míg a nagytiszteletű
  89       1   |               lehajítani.~– Nini! – szólt az elébb figyelmessé lett pópa. –
  90       1   |              megismeré a kisded férfiúban az egyházfit, s nem tudá mire
  91       1   |                   úr, mikor hívom? – szól az oly hangon, mintha ő parancsolna
  92       1   |              hangon, mintha ő parancsolna az esperesnek. – Itt a piacon
  93       1   |           ördöngös, olyan, akit megszállt az ördög, eszi a földet, és
  94       1   |              tajtékot, s próféciákat mond az embereknek; magiszter Szénási
  95       1   |                mentül jobban exorcizálja, az annál dühödtebben beszél;
  96       1   |                   egész méltatlankodással az esperes. – Egyházfi uram,
  97       1   |                  egész tekintély-súlyával az összecsődült sokaság közé
  98       1   |         összecsődült sokaság közé lépett, az emberek megismerték, s utat
  99       1   |                 körülvett kőemelvény volt az, melynek legalsó lépcsőjén
 100       1   |       összekuporodott állapotban.~Ez volt az ördöngös, ama másik pedig
 101       1   |              bővebben meg fog ismertetni.~Az esperes megállt a tér közepén,
 102       1   |                hajtva, felfordítá szemeit az égre, hogy alig látszott
 103       1   |                Transsilvanicusnak, holott az én nevem magiszter Szénási?~–
 104       1   |                   reklamáljanak, áttértél az iszlám hitre, onnan megszöktél,
 105       1   |                  előttem, és felelj nekem az összegyűlt nép előtt: ki
 106       1   |               idézni elő? Ki tett tégedet az idők prófétájává?~A megszólított
 107       1   |              megszólított felemelé kezeit az égre, s hosszan felsóhajtott: –
 108       1   |               építetett váram, ím, lássad az én ellenségem minő vermet
 109       1   |              énalám, hogy benne elejtsen! Az én üldözőim, mint az erős
 110       1   |            elejtsen! Az én üldözőim, mint az erős bikák, környűlvettenek
 111       1   |       orrlikaikból égő tűz lövell énreám, az én lábaim meg vagynak kötözve
 112       1   |               vagyok a halottakhoz, kiket az éhes fenevadak sírjokból
 113       1   |                   sötétségben, oszlasd el az én ellenségeim elméjének
 114       1   |          Asszurnak és Edomnak népe! Eljön az Úrnak rettenetes napja,
 115       1   |            rettenetes napja, és elvesznek az ég világosságai! Elvész
 116       1   |          megmaradnak, torkig fognak járni az elhullottak vérében! És
 117       1   |               vagyunk – s azzal odalépett az ördöngös elé, ki véres szemeit
 118       1   |                   volna, úgy ütötte pofon az ördöngöst egyszer jobbról,
 119       1   |             jobbról, másszor balról, hogy az majd lebukott, harmadszor
 120       1   |             Magyari László uram! – ordítá az exorcizált, elfeledve frázisokat
 121       1   |                   rövidségnek okáért csak az üstöke eleresztését instálta.~–
 122       1   |             hajamat, nagytiszteletű uram.~Az exorcizáló e szóra elereszté
 123       1   |              exorcizáló e szóra elereszté az ördöngöst, s míg az a nép
 124       1   |             elereszté az ördöngöst, s míg az a nép szitka és kacaja és
 125       1   |                 fordult.~Futott volna már az is a nyavalyás, de a pap
 126       1   |                  éppen akkor érkezvén oda az egyházfi a nádpálcával,
 127       1   |              rettegek, a legkevésbé pedig az olyantól, aki emberekben
 128       1   |            elmondd neki, hogy adott nekem az ég egy hatalmas ördögűző
 129       1   |         hasonlatos rossz lelkeket nemcsak az emberekből, hanem az országból
 130       1   |              nemcsak az emberekből, hanem az országból is ki tudom kergetni.~
 131       1   |               hogy ki ne próbálják többet az orrukat ütni a lakásaikból,
 132       1   |             vissza nem kívánkoznak többet az árnyékvilágra, amíg én itt
 133       1   |                   mondásom. Többire nézve az Isten javítsa meg kegyelmedet.~
 134       1   |                  javítsa meg kegyelmedet.~Az elbocsátott renegát köpönyegébe
 135       2   |                                       II. Az aranyos kaftány~A S*a család
 136       2   |                  szultán kengyelét, mikor az lóra ült, s háború idején
 137       2   |             neveltessék; minthogy azonban az ifjúnak igen nehéz feje
 138       2   |               tenni, már szinte megvénült az iskolázásban, midőn elvégre
 139       2   |                 Ott vesződött sok éven át az élettel, fizetése ruhára
 140       2   |            boldogabb? Vaj és túró kerülne az asztalra bőséggel, még el
 141       2   |               tehén annyi mulatságot adna az egész családnak: reggel
 142       2   |                   a legelőn; este bejönne az udvarra, odafenné az oldalát
 143       2   |              bejönne az udvarra, odafenné az oldalát a szederfához, bedugná
 144       2   |                 már szederfát is ültetett az udvarra, hogy legyen a Csákónak
 145       2   |                  Csákónak mihez dörzsölni az oldalát, s a kis Mari mindennap
 146       2   |                   lakó majorescót, amiért az ruhájához mert érni az utcán,
 147       2   |             amiért az ruhájához mert érni az utcán, brevi manu agyonütvén,
 148       2   |              hajdani birtokosai szüntelen az országon kívül lakván s
 149       2   |                 bele; ámde palota volt ez az új örökösnek, ki alig tudott
 150       2   |              szobákban, s utóbb is beérte az egyik felével, a másik szárnyat
 151       2   |                  nála, ha puliszka került az asztalra.~Korán kelt, és
 152       2   |                  a béresnek pedig odaadta az árát, hogy vegyen másikat.~
 153       2   |              hajdú kísérte, hogy a kutyák az úton meg ne tépjék.~Mikor
 154       2   |              elvenni, s úgy is volt, hogy az apja hozzáadja.~Ily igények
 155       2   |           sertéseket vásárlt ezerével, de az megint mind pénzzé vált
 156       2   |                  csak a pénze fogyjon, de az sehogy sem ment neki. Mikor
 157       2   |               került neki valamibe; hanem az igaz, hogy nem is lett palota.
 158       2   |               fejét, hogy mit kövessen el az örökké rászaporodó pénzzel,
 159       2   |             látott soha életében!~Ez adta az eszmét Mihály úrnak. Föltevé
 160       2   |                  mondjanak, elindítá őket az úritökkel Sztambul felé
 161       2   |                  levette a tarka pokrócot az ajándékba hozott tökről,
 162       2   |              letevé.~A szultán dühbe jött az ajándék láttára.~– Hát disznó
 163       2   |                  előle mind a tököt, mind az embert, a tököt vágják a
 164       2   |                  bég úgy cselekedék, kinn az udvaron földhöz csapatta
 165       2   |                megbotozott béresnek, mind az ajándék-küldő bojárnak a
 166       2   |                 valami zsibárusnak, hanem az uráét szépen hazavitte,
 167       2   |                   kell szüntelen.~Úgy, de az aranyos kaftány alá nem
 168       2   |               hímzett harisnyát készítsen az aranykaftány mellé. Brassóból
 169       2   |                   fakó szekérre ülni, sem az ötventalléros mokány paripára;
 170       2   |                  kellett építtetni kőből. Az pedig ismét nagyon különös
 171       2   |                  és igen visszatetsző, ha az akol és kocsiszín különb
 172       2   |                   magas hátú karszékeket, az arannyal préselt bőrpamlagokat
 173       2   |                  járnak, meg szakácsot és az üvegházhoz kertészt, aki
 174       2   |           lovairól tud beszélni, s csupán az ivásban virtuóz? Biz annak
 175       2   |                Biz annak kiadta Mihály úr az utat.~– Majd hát! Nem neked
 176       2   |                  Majd hát! Nem neked való az én leányom. Nem adom senkinek,
 177       2   |                  hercegnek nem adom, mert az nekem kicsiny. Adom csak
 178       2   |                Adom csak Ghyka hercegnek; az is megköszönheti, ha megkapja.
 179       2   |           megkapja. Több pénzem van, mint az egész országának, s ha akarnám,
 180       2   |                neki nem maradna más, mint az emberek rajta. Ti tehát
 181       2   |                   emberek rajta. Ti tehát az én leányom körül ne ólálkodjatok.~…
 182       3   |              elgondolá.~Alig húzatott fel az új kastély magas tornya
 183       3   |                  híre Mária szépségének s az apa millióinak, midőn elkezde
 184       3   |             örökölvén, s zűrzavaros ügyei az örökös tatár zsarolás, basa-ajándékozás
 185       3   |                   is igen jól fogadtatván az apa által, s meg levén elégedve
 186       3   |                   s elegendő időt hagyván az esküvői előkészületekre,
 187       3   |                  csodálatos keveréke volt az alázatnak és büszkeségnek.
 188       3   |                 függőt, ezt a láncot, ezt az opálköves kötőt. Hát a hajba?
 189       3   |                nem bírt volna megmozdulni az ékszerek súlya alatt.~Innen
 190       3   |               ékszerek súlya alatt.~Innen az ebédlőkbe futott a jó úr,
 191       3   |                  bőrszéket kell neki adni az arany kerubimokkal; a vőlegény
 192       3   |                   enni! El ne felejtsetek az ezüsttálakra virágkoszorúkat
 193       3   |               hogy nem vét a korán ellen. Az asszonyságok elé velencei
 194       3   |             kristálypoharakat kell rakni, az uraknak arany billikomokat,
 195       3   |           vendégeit elfogadni, faroltatta az útban álló hintókat, kiabált
 196       3   |                hogy mihelyt hintót látnak az úton, trombitáljanak; a
 197       3   |                  selyemfüggönyös járművek az udvarra nem hajtattak, aholott
 198       3   |                   ha-ne-ha kiszállt volna az ereszkedőnél, hogy gyalog
 199       3   |                 kegyelmedhez, részt venni az ünnepélyben s egyúttal kinyilatkoztatni
 200       3   |                 várakozásteljesen fordult az utóbb érkező hintó elé,
 201       3   |               véletlenül parancsot kapván az összes erdélyi hadakkal
 202       3   |                    én átadom kegyelmednek az övét, s visszaviszem a kegyelmedét
 203       3   |               öregúr egészen elragadtatva az ifjúnak e patriarkális ötlete
 204       3   |                   jegyesét, Teleki Flórát az egyik, Imrét a másik karjára
 205       3   |               magán.~Ez a vőlegény.~Midőn az örömapa bevezeti vendégei
 206       3   |             örömapa bevezeti vendégei elé az újon érkező párt, első dolga
 207       3   |                    mily módosan teljesíté az ifjú gróf megbízatását a
 208       3   |                szavain, a szép ifjú azzal az elragadó impertinenciával,
 209       3   |                arca mégis pirulva maradt. Az egyik Máriáé, a másik Flóráé.
 210       3   |                Azon másfél óra alatt, míg az esketési szertartások a
 211       3   |                véghezmennek, maradjunk mi az előteremben, s kövessük
 212       3   |            előteremben, s kövessük el azt az indiszkréciót, hogy tudjuk
 213       3   |                 Flóra leányomra vigyázzon az úton. Az Isten áldja meg
 214       3   |              leányomra vigyázzon az úton. Az Isten áldja meg kegyelmességedet.
 215       3   |                  egy igen szép értekezést az üstökösök háromszáz esztendős
 216       3   |                   meglátszott rajta, hogy az a kéz nemcsak a tollat,
 217       3   |                 betűknek sem a magam, sem az ország ügyében nem sok hitelt
 218       3   |                  hitelt adok. Aki szeret, az tudjon cselekedni, áldozni,
 219       3   |                kegyelmednek is anyja). Én az embereket nem az után ítélem
 220       3   |               anyja). Én az embereket nem az után ítélem meg, amit mondanak,
 221       3   |                 meg, amit mondanak, hanem az után, amit tesznek. Kegyelmed
 222       3   |                mint minőkkel hozzáfogtak; az ilyesmin úgy szokott örülni
 223       3   |               ilyesmin úgy szokott örülni az ember, ha szépen, illedékesen
 224       3   |           menyasszony örül, hogy nem kell az élő műkiállítást újrakezdenie,
 225       3   |                    hogy szépen énekeltek, az öregasszonyok egy hétig
 226       3   |              boldognak és boldogtalannak.~Az úri násznép vígan beszélgetve
 227       3   |            méltóságuk ez ártatlan nemétől az udvariasságnak visszatartóztat.~
 228       3   |                 menyasszonyt hozva kezén; az ő neje a háziúr karját fogadta
 229       3   |                jött, a kisleány észrevevé az ifjút, nyájasan köszönt
 230       3   |                közt legkedvesebbet képeze az, melyben Flóra, Mária és
 231       3   |               közt csak egy pillanat van, az első kézszorítás örök barátságnak
 232       3   |           arcvonásaiban együtt találhatni az ősapától öröklött átható
 233       3   |            ősapától öröklött átható észt, az ősanya véréből közé vegyült
 234       3   |              festeni, a szép menyasszony, az ábrándos arcú Mária, szabályos
 235       3   |               szabályos ógörög vonásival, az árkádiai mirtuszerdők istennőire
 236       3   |                   meg érte, s engedjük el az étekfogatok hosszas elősorolását,
 237       3   |                   elősorolását, mely mind az éhes, mind a jóllakott embert
 238       3   |                pohár kezd már körbejárni, az arcok mindig derültebbek
 239       3   |           beszédben tartani anélkül, hogy az egész társaságot mulattatná.~
 240       3   |                   a lélek nem volt jelen, az ajk öntudatlanul beszélt,
 241       3   |           szomszédjával elfoglalva lenni, az átellenből hangzó páros
 242       3   |                  nevetés hangja elzavarta az ő arcáról a mosolyt, s ha
 243       3   |                szőlőnedvtől, hátrafordult az énekeshez, s odainté, megszólítva
 244       3   |               dolmánya hosszú ujját, vevé az eléje tett írónádat, s írt.~
 245       3   |               végighordozá, ittas szemeit az átellenében ülő Aranka arcán
 246       3   |              leírta a verset, s odanyújtá az énekesnek. Az emberek megtaszíták
 247       3   |                   odanyújtá az énekesnek. Az emberek megtaszíták egymást,
 248       3   |                egy ember meghal akkor.~Ha az én csillagom lehull, Mashallah!
 249       3   |                 mozdulatot észrevették, s az ifjú török e perctől a társaság,
 250       3   |                   hárfa.~E perctől kezdve az ifjú gróf kevésbé beszédes
 251       3   |        ablakmélyedésbe, s azzal megkerülé az asztalt, hogy a szép Arankával
 252       3   |                   megelégelhetné ráadásul az enyimmel, s ne törekednék
 253       3   |                  oly halkan beszélt, hogy az egész társaságból senki
 254       3   |                herceg visszautasítólag.~– Az nem fog párbaj lenni – monda
 255       3   |                  a szerelmi tribunal, sem az assemblée galante évkönyveiben
 256       4   |                   urát, s alig kezdett el az ég szürkülni, midőn felzaklatta.~
 257       4   |              keresztnél várakozzanak rám, az ereszkedőn túl; jártodban
 258       4   |                  jártodban tudd meg, hogy az öreg háziúr fölkelt-e már?~
 259       4   |                némi hideg sültet és bort, az útban fogunk reggelizni… –
 260       4   |           reggelizni… – S azzal lesietett az örömapához, ki őt szívesen,
 261       4   |                  úton, s nemsokára eltűnt az erdők között. Egy csatlós
 262       4   |              hátat fordított.~– Induljunk az erdőbe, valami szép tisztás
 263       4   |            megterhelve lenni izmokkal, de az első mozdulatnál, melyet
 264       4   |               látszottak elárulni. Kardja az akkori newcastle-i fegyvergyárból
 265       4   |                 meg; de ő felszólított, s az ilyen felhívásnak ki kell
 266       4   |                   hajítsd fel a levegőbe. Az arany a herceg, a réz én
 267       4   |             borbély felhajítá a pénzeket, az arany és az ezüst esett
 268       4   |                   a pénzeket, az arany és az ezüst esett egyformára.~
 269       4   |                   hogy szeretne túl lenni az elsőn, hogy minél elébb
 270       4   |              készen kötelékeivel.~– Minek az? – szólt gúnnyal a herceg. –
 271       4   |                kissé hátra kelle hajolnia az iszonyú csapások rohama
 272       4   |          valahonnan a herceg arcába, mire az megdöbbenten lépett hátra,
 273       4   |                 Feriz bég kardjába, éppen az ököl alatt, hol az életerek
 274       4   |                  éppen az ököl alatt, hol az életerek vannak, s a rándulás,
 275       4   |                   kezembe a kardot! Vívok az utolsó csepp vérig!~– Ne
 276       4   |               viselete, s szívesen fogadá az előrakott étket, és ivott
 277       4   |                remek körvágásokkal, miket az imént mutattál, védted magadat
 278       4   |          egyszerre minden oldalról. Ekkor az előtted álló egyszerre felemelkedett
 279       4   |               ellen csak egy védelem van, az pedig a legegyszerűbb a
 280       4   |                  ki a kardodat, hogy csak az öklöd mozogjon.~– Köszönöm
 281       4   |                semmi sem oly megölő, mint az ellenfél nemes magatartása.
 282       4   |               közelebb lépett Thökölyhez, az egyszerre kimereszté karját,
 283       4   |                  ereszté le karját, amint az észre sem vett csapás után
 284       4   |           megszólítá urát.~– Nos, hol van az a két levél? – kérdé a gróf
 285       5   |              gondok~Nehány héttel idősebb az év, amióta Rumnikból távozni
 286       5   |                  időzik, és nem indult el az erdélyi hadakkal Dévára.~
 287       5   |                 Naláczi van nála, ott áll az ablakban, míg Teleki karszékében
 288       5   |             Instálom alássan – rimánkodék az ember –, mitevő legyek,
 289       5   |                      árt ez a hevesség.~– Az ilyen emberrel ez a bánásmód:
 290       5   |               értettem. Méltóságodnak árt az indulatoskodás.~– Sőt, inkább
 291       5   |                meg neki, várjon a kapuban az íratandó levélre, s ha kezéhez
 292       5   |                    korbáccsal veretném ki az országból; akkor legalább
 293       5   |                   részvéttől haragos. Még az ajtóban elkezd pörölni Telekire.~–
 294       5   |              gyerek? Miért nem fogadja el az orvost, miért nem enged
 295       5   |                 haemorrhoidalis alteratio az egész. Megszoktam már. Minden
 296       5   |                    ha kegyelmed három nap az ágyat nyomja: csak rajta,
 297       5   |                   megyek, míg kegyelmedet az ágyban nem látom.~Telekinek
 298       5   |               meghagyásból.~– Innen pedig az én engedelmem nélkül fel
 299       5   |                pedig ezen szobába rajtam, az orvoson és családtagokon
 300       5   |             piócát halántékaira, a többit az orvos majd megmondja; addig
 301       5   |                tette be azonban maga után az ajtót, midőn Teleki inte
 302       5   |                 Csereinek, hogy hozza oda az érkezett leveleket.~Az apród
 303       5   |                oda az érkezett leveleket.~Az apród tétovázva tekinte
 304       5   |                  hallasz.~Cserei megnézte az egyik pecsétet, s nem merte
 305       5   |                   nézve nem veszedelmesek az ilyen titkok, gyermek vagy
 306       5   |            felbontá a levelet, s megnézve az aláírást, alig hallhatóan
 307       5   |           viseltetik nagyságod irántam és az egész keresztyénség ügye
 308       5   |                török háború kigyulladt, s az egész ottomán hatalom engem
 309       5   |                 mindaddig biztosítom, míg az irántami jóakaratban megmaradnak;
 310       5   |                 Kászonyi uraimékra bíztam az összeköttetést. Többire
 311       5   |                 csak most kezdett izzadni az üstöke, midőn a felszakított
 312       5   |               várát, Nyitrát megszállván, az ott berekesztett vitézek
 313       5   |                   ti is egész haderővel s az illető hadi készülettel
 314       5   |                  hadainkhoz csatlakozván, az ellenség törekvéseinek szemközt
 315       5   |                   s ekként részesülendtek az ő kegyében és bőkezűségében.
 316       5   |                   bőkezűségében. Mi pedig az ünnepek bevégeztével, melyek
 317       5   |               teljesíteni, követni fogjuk az előreküldött hadakat megszámlálhatatlan
 318       5   |                jobban lelte a hideg, mint az urát. Nyugtalanul leste
 319       5   |                annak vonásaiban látszott, az csak testi fájdalom volt,
 320       5   |        halántékaiban láthatólag lüktettek az erek.~– Eredj, fiam – szólt
 321       5   |              tintát és pergament, és írj.~Az apród bámulva teljesíté
 322       5   |                  mellé. Írd, amit mondok.~Az ifjú kezében reszketett
 323       5   |                   ifjú kezében reszketett az írónád, melyet tinta helyett
 324       5   |               mondatolt Cserei tolla alá, az időszakok csendje alatt
 325       5   |              kegyelmeteket e szándékukban az irgalmas Isten! Ha ez alkalommal
 326       5   |                 felvigyázást stb.”~Cserei az utolsó szót leírván, egész
 327       5   |                 diktálni hagytam? – mondá az apród megijedve.~– Ne törődjél
 328       6   |                   jó menedék, ha kulcsaik az ország kezében voltak, de
 329       6   |               fenyegetőleg tekingetnek be az ország határán, mint ennek
 330       6   |             tudhatják, melyik úton várják az ellenséget, mert oly felfordult
 331       6   |                 felfordult világban, mint az akkori, minden fegyveres
 332       6   |                 annyiba kerül velök, mint az ellenségeskedés, sőt néha
 333       6   |            odábbmenjenek, azonnal rajtaüt az úri lakra, s felgyújtja
 334       6   |                  harmadik ellenség. És ez az Ecsedi-láptól az Alibunári-mocsárig
 335       6   |                    És ez az Ecsedi-láptól az Alibunári-mocsárig lakozó
 336       6   |          vehetetlen gyülevésze, kik aztán az okot sem keresik, amiért
 337       6   |                 földvárairól a bélaborai, az alibunári mocsárokban, miket
 338       6   |                  kétezer lépésről megérzi az ellenséget, s nyerít, ha
 339       6   |                  ellenséget, s nyerít, ha az ura alszik, vagy szeretőjével
 340       6   |          rablóvezérről fogalmat szerezni, az meglehet, hogy igen regényes,
 341       6   |          Kökényesdi uram se nem óriás, ki az embereket gúzsnak facsarja,
 342       6   |                   cseh pandúrok nézhették az utána keletkezett délibábot
 343       6   |                  sem vonja kétségbe, hogy az elhírhedett harámbasa, kiről
 344       6   |              elhírhedett harámbasa, kiről az ország minden szélében annyit
 345       6   |             kutatni, ha vajon hitelesek-e az előállított tanúk?~Hallotta-e
 346       6   |          Vásárhely határában loptak volna az ő nevében, vagy adtak volna
 347       6   |                  maga keresett fel, távol az ország túlsó szélében, azok
 348       6   |                 szélében, azok nem látták az ő arcát soha; utána menni
 349       6   |                 lett volna. Legény legyen az, aki neki nyomába hág, ha
 350       6   |               puszták végtelenjének veszi az utat, akinek szíve vissza
 351       6   |            lefekszik mellé a bundájára; – az ott már török határ, s jól
 352       6   |             temesvári basa parancsol.~Sőt az is gyakorta megesik, hogy
 353       6   |         vármegyéire, s Kökényesdi uraimék az ilyen dolgokban nemigen
 354       6   |               kell csodálkozni, mint hogy az erdélyi fejedelem német
 355       6   |                 kútkávához, leányát pedig az ijedtségtől félholtan maga
 356       6   |                   mellé vetve a nyeregbe, az égő falu világánál visszanyargal
 357       6   |                  el neki, hogy mi történt az éjszaka, s hogy Haly basa
 358       6   |              nemcsak a maga századját, de az egész várőrséget kezére
 359       6   |                   segíteni szándékozik, s az onnan fenyegető veszély
 360       6   |              fenyegető veszély ellen védi az országot; egyúttal azonban
 361       6   |               várat elfoglalá, a közte és az óváros közti téren egy egész
 362       6   |                deli termetű hajadonokat s az izmos, munkára termett legényeket
 363       6   |                potom pénzért vesztegettek az erzerumi kalmároknak, s
 364       6   |                  alig maradt benne, hanem az emberek a szomszédjaik házain
 365       6   |                 jártak a magukéba: szóval az egész egy tökéletes török
 366       6   |                  pompás keleti kelmékkel, az utcákon esztendős szemét
 367       6   |                   nem kerülhette egymást.~Az összegyűjtögetett gulyákat
 368       6   |              ravaszsága nevezetesebb volt az egyiptomi Aliénál, ki képes
 369       6   |                 kezében nagy furkósbottal az árokhányáson túl, melyen
 370       6   |               Bizony pedig ellopom én azt az éjjel.~A kurd gondolta magában: „
 371       6   |                  reggelig – s azzal leült az árokpartra, belehúzta magát
 372       6   |                  bundájába, s megtámasztá az állát a nagy botnak.~A kurd
 373       6   |               valami babonát követ el.~De az meg sem mozdult helyéből,
 374       6   |                  mert ha széles nem volna az árok, átugratnék hozzád,
 375       6   |                fogta a dárdát, s lemászva az árokba, beledöfte nagy mérgesen
 376       6   |          beledöfte nagy mérgesen a kopját az előtte ülő alakba.~S íme
 377       6   |                  Míg ő Kökényesdit nézte, az csaknem szeme láttára kibújt
 378       6   |                 bunda alól, s elrejtőzött az árokba.~A kurd még fel sem
 379       6   |                   a feje fölött keresztül az árkon, visszakiáltva rá:~–
 380       6   |                  Nem széles ennek a lónak az árok, fiam!~Másszor megkerítették
 381       6   |                    elzárva mindenütt tőle az utat, mikor ott aludt valamelyik
 382       6   |             mondott, hanem bölcsen kitért az útból, mielőtt a többiek
 383       6   |                eszem meg, hanem megmondja az urának, aki ide küldte,
 384       6   |                kendet küldje hozzám, mert az ilyen ábrázatnak, mint a
 385       6   |                   Aztán azt is mondja meg az urának, hogy ha velem akar
 386       6   |                  a barátfai vendégfogadó: az majd útbaigazítja; most
 387       6   |            cselekvék, s hazaérve, elmondá az uraknak az izenetet, mire
 388       6   |              hazaérve, elmondá az uraknak az izenetet, mire azok rögtön
 389       6   |                 és magát Rákóczi Lászlót.~Az urak szerencsésen elértek
 390       6   |              puszta nem létezik.~– No, ha az utolsó háznál se tudnak
 391       6   |                  megszólíták a gazdát, ki az ajtóban nyugodtan üldögélt:~–
 392       6   |                  a barátfai vendégfogadó?~Az ember elébb végigmustrálta
 393       6   |               menni, nem mutatná meg kend az utat? – szólt Topay.~Az
 394       6   |                   az utat? – szólt Topay.~Az ember megfogta a kérdezőt,
 395       6   |                   mutatott.~– Ott világít az ablaka, ni.~– Melyik út
 396       6   |                 arra hamarább.~– Mit tesz az?~– Hát aki arra megy, könnyen
 397       6   |               Rákóczi, egy aranyat nyomva az ember markába.~Az megnézte,
 398       6   |                  nyomva az ember markába.~Az megnézte, megforgatta a
 399       6   |             megtörténvén, szépen elvezeté az urakat a mocsáron keresztül,
 400       6   |                 Topay köszönt a lovasnak, az megemelé kalapját szótlanul,
 401       6   |                 nem célozok is, beletalál az emberbe.~– Jól van, jól,
 402       6   |              várban egy száztíz öles kút, az mind tele van már török
 403       6   |                   minap, hogy meghallotta az anglus király, mint fúrtam
 404       6   |                  talál reá, mikor kell, s az a lovam. Ez pedig el nem
 405       6   |                  Raining elbámulva.~– Hát az isten adta – felelt halkan
 406       6   |                  szemöldökét felrántva.~– Az isten adta? – kérdé a német
 407       6   |                  úr értetlenül.~– Hát biz az isten adta – folytatá, felcsapva
 408       6   |             hangját a csikós. – Hát mikor az én demecseri legelőm mellé
 409       6   |              partra: – ott is azt mondják az emberek, azt nekik az isten
 410       6   |             mondják az emberek, azt nekik az isten adta, s nekiesnek,
 411       6   |                boglyát. Hát azt nekem nem az isten adta?~– Bölcsen van,
 412       6   |                  jó uram? – Hát szanaszét az országban! Hány elpusztult
 413       6   |              szigetek! A lápok! A buckák! Az erdőségek! Mind jó menedékei
 414       6   |                 huszadmagával védte magát az abaligeti barlang előtt;
 415       6   |             melyből egy szippantás megöli az embert. De feljül már egészséges
 416       6   |              szíttuk a felső levegőt, míg az ellenség látva, hogy semmi
 417       6   |                  egy perc alatt! Hát arra az öt halomra Atyás mellett
 418       6   |                    mit visz? Bort, felelt az. Nincs-e megmérgezve? Dehogy
 419       6   |                  voltak. Abból raktuk azt az öt halmot. Ilyen legények
 420       6   |         odavesznek. Hát ilyenformán tenne az egész kerek sommában tizenhétezer
 421       6   |                   tallért.~– Nem úgy lesz az, Kökényesdi uram. Kár lenne
 422       6   |               legelő van, s oda kimegyünk az embereimmel, s csinálunk
 423       6   |             magunk urai leszünk.~– No, ez az ezerhétszáz forint is mindjárt
 424       6   |                  vármegyét megvenni abból az országból – szólt közbe
 425       6   |         legelőször a lóra. No, minthogy ő az, hát neki megteszem. Pedig
 426       6   |                  forintot. Tőle elfogadom az ajánlott ezerhétszáz tallért.~–
 427       6   |               ingadozva.~– No, én megadom az ezerhétszáz tallért – szólt
 428       6   |            tallért – szólt véget szakítva az alkunak Rákóczi, mire a
 429       6   |             Rákóczi, mire a rabló elkapta az ifjú kezét, s megrázta örvendve.~–
 430       6   |            francia és angol udvarokkal?~– Az öregapja se hallotta hírét.~–
 431       6   |                  se hallotta hírét.~– Hát az a sok kincs, amikről beszélt?~–
 432       6   |                 magát kegyelmednek.~– Hát az a sok puszta vár, a tizenhét
 433       6   |                   maga Kökényesdi uram, s az a tizenhét zászlóalj alig
 434       6   |               ország is lelemény, sőt tán az sem igaz, hogy Rákóczit
 435       6   |               azonban attól tartván, hogy az ember elfeledi a határidőt,
 436       6   |                 van.~– Hát nem kapta kend az ezerhétszáz tallért?~– Bár
 437       6   |               péntek volt – alkonyat után az idő –, körül a vidéken nagy
 438       6   |            elgyújtani, jól vigyázva, hogy az ember ki ne lője vele a
 439       6   |                 ha nem jön-e valaki abban az irányban, amelybe a puskájával
 440       6   |                   a város felé közeledni.~Az ilyen esetekre nagyon egyszerű
 441       6   |                  utasításuk szokott lenni az ozmán őröknek: minden éjjeli
 442       6   |                tatár csak arra várt, hogy az ember közelebb jöjjön, akkor
 443       6   |              maradni, hogy rácélozhassak.~Az alak eközben lassankint
 444       6   |                   hát hajítsd fel – morgá az őr –, aztán eredj, de szépen
 445       6   |                   a pányva, elébb leesett az árokba, onnan megint egy
 446       6   |              kézzel-lábbal megkapaszkodni az útjába akadt fűbe, fába,
 447       6   |            mintegy húszan, Kökényesdinek.~Az nyargalt előttük, szüntelen
 448       6   |             szüntelen maga után vonszolva az ordító tatárt, míg egy füzeshez
 449       6   |                  a Kökényesdi rablói, kik az első rohammal keresztülugratva
 450       6   |            szaporítani, s ilyenformán már az őrség nagyobb része kitódul
 451       6   |            gyalogsággal.~– Előre! – kiált az ifjú, kezébe kapva a zászlót,
 452       6   |                 kezébe kapva a zászlót, s az első, ki az ostromhágcsóra
 453       6   |                  a zászlót, s az első, ki az ostromhágcsóra lép, ő maga.
 454       6   |                arcait. Kökényesdinek jött az a jó gondolatja, hogy egy
 455       6   |                    hogy legalább láthassa az ember egymást.~A rémvilágnál
 456       6   |               szpáhik agája (Dicsértessék az, ki soha nem látja a halált!),
 457       6   |           mérföldnyi kerületben felégetem az országot. Ide, ti sertésevő
 458       6   |                 fejért egy aranyat ígérek az átadójának, aki pedig egy
 459       6   |                   egyre a basa, míg Topay az üldözés miatt szétzavart
 460       6   |                 minden oldalról csapkodva az egy tömegben haladó török
 461       6   |               Haly basát e gúnyra elfutja az epe, kapja a buzogányát,
 462       6   |                   roppan szemközt vele, s az oszló füstfelleg közül Rákóczi
 463       6   |                  elő, kilőtt fegyvereikbe az akkor divatozott dákost
 464       6   |                   sem mondá Halynak, hogy az kicsoda; de láthatta arcából,
 465       6   |                   ellene intéztetik, csak az öldöklésre.~Az ifjú Rákóczi
 466       6   |           intéztetik, csak az öldöklésre.~Az ifjú Rákóczi az, kinek az
 467       6   |               öldöklésre.~Az ifjú Rákóczi az, kinek az elkeseredés százszoros
 468       6   |                 Az ifjú Rákóczi az, kinek az elkeseredés százszoros erőt
 469       6   |                 és a basa között elzárják az utat, s a török lekötve
 470       6   |                    Söpörjétek le a hidat! Az élet olcsó, a paradicsom
 471       6   |                  csoport német drabantnak az jut eszébe, hogy a hídlábakon
 472       6   |        megszorítja paripáját térdeivel, s az elkezd alatta felágaskodni,
 473       6   |                   repked a szélben, arcát az égés fénye világítja.~–
 474       6   |                 hölgy a torony ormáról, s az ifjú meghallva a magasból,
 475       6   |                  Nincs segedelem, egyedül az Úristennél! – kiált erre
 476       6   |             hangzik a kiáltás a magasból; az ifjú tíz férfi helyett küzd;
 477       6   |              célzott golyó szíven találja az ifjú bajnokot, s az célja
 478       6   |               találja az ifjú bajnokot, s az célja küszöbén, a már szinte
 479       6   |                 hídra; a szép menyasszony az, ki a tízölnyi magasból
 480       6   |                   jelenet annyira meghatá az ostromlókat, hogy az elfogulás
 481       6   |              meghatá az ostromlókat, hogy az elfogulás perceiben ideje
 482       6   |               alatt elboríta a láng, hogy az egész egy óriási máglya
 483       6   |               támadó szél keresztülcsapta az árkon a füstöt és lángot
 484       7   |                   s nem egy főúr szentelt az oltárra arany-, ezüstékszereket,
 485       7   |                 szent kút iránti hálából.~Az épület nagyobb része az
 486       7   |                   Az épület nagyobb része az úri vendégek számára volt
 487       7   |              készen tartva, a köznép künn az udvaron sátrak alatt tanyázott,
 488       7   |                 sátrak alatt tanyázott, s az épület mögött gyönyörű kert
 489       7   |                  egymaga többet ért, mint az egész gyülekezet.~A szent
 490       7   |                mely oly ábrándos színt ád az arcnak, atyja jónak látta
 491       7   |                minden vallás jó ott, ahol az ember maga is az.~A szép
 492       7   |                ott, ahol az ember maga is az.~A szép halavány Piroska,
 493       7   |          mellékcellában csendesen aludván az igazak álmát.~Éppen így
 494       7   |                      Patarénok?~– No, még az sem.~– Hát, in gloriam aeterni,
 495       7   |           megrakott tüszője látszott. – S az én nevem Kökényesdi Feri! –
 496       7   |                  megkapva annak támaszát, az jutott eszébe, hogy elkezdjen
 497       7   |                  valók vagytok is, ha már az én vendégeim levétek, üljetek
 498       7   |              kívántok.~– De nem addig van az még. Idekünn a klastrom
 499       7   |                   régi próféták hirdették az igét.~– Legyen nekik is
 500       7   |                   igét.~– Legyen nekik is az ő kívánságaik szerint.~–