Fezejet

 1       2|            Nem adom senkinek, hacsak herceg nem jön érte. Még abban
 2       3|              bevárja, míg a moldován herceg maga jön érte, akként megtartá
 3       3|               szellemdús volt mind a herceg, mind a leány. Ah, de a
 4       3|            öntudatlanul beszélt, s a herceg mindinkább elkomorodott,
 5       3|              karjába kapaszkodott, a herceg által; Aranka egy nős férfi
 6       3|         együtt odahagyá a teremet. A herceg megfogá Thököly kezét, s
 7       3|             vágattál magadon eret.~A herceg arca elsötétült, megszorítá
 8       3|            Minő kérdés ez? – szólt a herceg visszautasítólag.~– Az nem
 9       4|            eltávoztak: köztük maga a herceg is és a török urak; a menyasszony
10       4|           reggeliről gondoskodott, a herceg semmiről sem.~– Jó reggelt –
11       4|           fejbólintással fogadott, a herceg hátat fordított.~– Induljunk
12       4|           térre jutottak, ott inte a herceg a csatlósoknak, hogy maradjanak
13       4|              daliás szépségeikkel! A herceg izmos, erőteljes alak, minőket
14       4|              a kettőtökkel – szólt a herceg büszkén.~– Kettő ellen én
15       4|          csak mentül elébb – szólt a herceg türelmetlenül, s kiállt
16       4|           jöttem ide! – kiálta fel a herceg indulatosan. – Aztán nekem
17       4|           fel a levegőbe. Az arany a herceg, a réz én vagyok. Három
18       4|            ezüst esett egyformára.~A herceg bosszúsan inte Feriznek.~–
19       4|          Minek az? – szólt gúnnyal a herceg. – Én nem vívok első vérre,
20       4|            egyszerre összecsaptak. A herceg ádáz rohanással támadta
21       4|            majd amott találkozott.~A herceg arca égett a dühtől.~– Nyomorult
22       4|       vérsugár szökellt valahonnan a herceg arcába, mire az megdöbbenten
23       4|       elejteni.~Thököly odaugrott.~– Herceg, te meg vagy sebesítve!~
24       4|        lövellt a sötétvörös vér, s a herceg arca sápadt lőn egy pillanatra.~
25       4|         vérig!~– Ne nyugtalankodjál, herceg – szólt Imre udvariasan. –
26       4|               szolgálatodra állok.~A herceg szédülve rogyott elősiető
27      10|          környékére, nemsokára Ghyka herceg is megérkezék hatezer főnyi
28      13|              adatott neki. A moldvai herceg régóta csak arra várt, hogy
29      14|               a szép Máriát, az oláh herceg nejét?~Ah, ő boldog!… Bár
30      14|       igazítá ki lesütött szemmel.~A herceg fájdalmasan érté át a gyöngéd
31      14|            neje karjai közt: pedig a herceg izmos, bátor férfi volt.~–
32      14|              a nő.~– Semmi – szólt a herceg, megcsókolva neje homlokát. –
33      14|              szekrényemben állnak.~A herceg fogá a kulcsokat, és eltávozott.~
34      14|             múlva visszajött ismét a herceg, s egy ideig, mintha szó
35      14|             Mária megrémülve, mire a herceg büszkén fölemelt homlokkal
36      14|          haragszik, az egész hibát a herceg fejére akarja róni.~– Az
37      14|            érjen.~– Engem? – szólt a herceg, büszkén herkulesi mellére
38      14|          képzeli azt, akit szeret!~A herceg eltávozott a szobából, Mária
39      14|               midőn lovára ül.~Míg a herceg a lépcsőkre került, azalatt
40      14|              perc múlva leérkezett a herceg, s erős, csengő hangon lovát
41      14|            értetve, átnyújtá neki.~A herceg felszakítá a levelet, és
42      14|       szívdobogva nézte ablakából.~A herceg erre egész tisztelettel
43      14|               Mit érne az neki; ha a herceg nélkül megy vissza, saját
44      14|            magunk után felszedjük. A herceg ekkor Gryllus paripáját
45      14|           szerencsésen eltávozott.~A herceg azalatt legnagyobb önmegadást
46      14|        Eléhozták tehát a Gryllust. A herceg még arról is akart egy szép
47      14|           elmondhatja azt az úton.~A herceg felült a lóra, s elkezdett
48      14|             a szót, odakötöztetvén a herceg lábait a kengyelhez, hogy
49      14|             várj – gondolá magában a herceg –, de akkor te nem maradsz
50      14|         lovagolhat egymás mellett. A herceg már látta a hidat, s bár
51      14|           balgatag odahajol hozzá, a herceg egyszerre úgy üté főbe iszonyú
52      14| szélsebességgel rohant a híd felé.~A herceg fegyver és sarkantyú nélkül
53      14|         magát a letört híd felett. A herceg, a légben repülve, kezében
54      14|         patak sziklái közé hullva.~A herceg itt leoldá lábairól a kötelékeket,
55      14|              rájok szemközt, kiben a herceg előreküldött követjére ismert.~
56      14|              neki kiszolgáltassuk.~A herceg elkomorodva nézett maga
57      14|             esett annak homlokára. A herceg arra gondolt, hogy hátha
58      14|              a lovász is, megfogva a herceg kezét, s erőszakosan voná
59      14|         gyors haladást parancsolt. A herceg engedé magát lovásza által
60      14|           ahol valamiben megakadt. A herceg utána nézett, egy kiálló
61      14|       szándékot megsejtve, elküldé a herceg lovászát, hogy egy követ
62      14|          mozdulnak – mondá magában a herceg –, akkor pedig utol nem
63      16|             történni, hogy a moldvai herceg kiragadva magát és nejét
64      17|       halálfiai. Harmadik a moldován herceg. Ő futott meg legelébb a
65      21|             magát nyergében hátra. – Herceg, te vagy?~Ghyka herceg állt
66      21|               Herceg, te vagy?~Ghyka herceg állt előtte.~– Lehetnék-e
67      21|            mint Máriát megmenteni.~A herceg könnyezve rázta meg az ifjú
68      21|             nem ismer a vitézség.)~A herceg búsan hajtá le fejét, gondolva,
69      21|             megszabadítani – monda a herceg –, s reményem van nekem
70      21|          megszöktetlek benneteket.~A herceg keble tágulni kezde: Thököly
71      21|          tréfás kalandot tervezne. A herceg kezet adott rá.~– Most már
72      21|            Nekem nincs a tietekre.~A herceg lecsüggesztett fővel hallgatá
73      21|             nőt.~– Hagyd a vérpadot, herceg; az is megkapja a magáét;
74      21|                kérdé remegő hangon a herceg, felütve fejét a part mellől.~
75      21|         valakit üldöznek! – kiálta a herceg, tovább nem állhatva, s
76      21|        suttogóan Feriz, s megkapva a herceg kezét, berántá magához a
77      21|         siess!…~– Máriám! – rebegé a herceg magánkívül, s forrón kebléhez
78      33|           birodalmi seregek a badeni herceg vezetése alatt a török seregek
79      33|            maguk mellé, hol a badeni herceg Nándorfehérvár alatt feles
80      34|          Heiszler, ki nyomára jött a herceg elébbeni ravaszságának. –