Fezejet

 1       9|     Hasszán basa, az akkori budai vezér, meglátván palotája ablakából
 2       9|     vásárlástól, mielőtt ő maga a vezér számára ki nem választá
 3       9|         hajótól, ő maga beleült a vezér függönyös sajkájába, s átevezett
 4       9|           kalmárnak, hogy a budai vezér számára – ki minden magyarországi
 5       9|          Én Hasszán basa, a budai vezér számára jöttem vásárlani,
 6      10|        Megérkezett Belgrád alól a vezér aga a nyolcezer főre menő
 7      10|          s vele együtt és a budai vezér válogatott csapatjaival
 8      11|         bég kísérheti őt idáig.~A vezér átölelve az odaliszkot,
 9      12|   kétszeres bűnössé fogok lenni a vezér előtt.~Majmunt meghatotta
10      12|          másnap bevádoltam őket a vezér előtt, s az kihallgatás
11      12|     eszemen járok. Eredj vissza a vezér kioszkjába, míg észre nem
12      12|       volna kitépni dühében, ha a vezér jelenléte abban nem akadályozta
13      13|          alatt találkozék a budai vezér seregeivel.~A Küprili hadai
14      13|         emelé fel fejét a dühöngő vezér előtt.~– Akkor gondoskodjál,
15      13|       végződő fenyőszálat éppen a vezér ablaka alá kezdtek leplántálni,
16      13|    Hasszán! Fel reá Hasszánnal!~A vezér elborzadva gondolt a különbségre,
17      13| keresztülnyargalni Yffim béget, a vezér parancsával Kucsuk basához.~–
18      13| hadseregnek, egy közülök, a frank vezér, marquis de Briançon, már
19      13|         hozta. Még ugyan ügyesebb vezér visszahúzhatta volna az
20      13|           hörgé kétségbeesetten a vezér.~Hajh a zászlók! a szép
21      14|        megverék ott. Most a budai vezér, hogy magát kimossa a bajból,
22      16|        minden villámaival a budai vezér fejére szálland vissza.
23      17|            E percben visszajött a vezér.~Azraële egyszerre mosolyra
24      17|           elutazott a táborból. A vezér Erdélybe küldte őt azon
25      17|          kivallott előtte, hogy a vezér kegynője már tíz nap óta
26      17|           örömében.~– Azonban, jó vezér – folytatá Olaj bég –, sohase
27      18|          kiszenvedt arccal állt a vezér előtt, kisgyermekét karján
28      18|          Már ekkor nagyon ráért a vezér az imádkozásra, mert a csatavesztés
29      19|        várudvaron volt a lovag. A vezér elé kívánt bocsáttatni,
30      19|    csábító mosollyal veté magát a vezér keblére, átölelve annak
31      20|  Megöletem ez asszonyt még ma!” A vezér lelkét kísértő rém ijesztgeté,
32      20|       hírnökök; senki más, mint a vezér saját rabszolgái.~Ezeket
33      20|           fojtatik meg, mielőtt a vezér megértené a játékot? Egy
34      21|        testéhez tapadt.~Azraële a vezér lelkén keresztüllátott.~–
35      21|          mikor hal meg? – kérdé a vezér, megfogva kegynője kezét,
36      21|    moldvai fejedelmet; meglásd, a vezér is gazdagon megjutalmaz
37      21|       téve.~Minden világos volt a vezér előtt.~Nem kiálta senkinek,
38      22|      mindenkit eltávolíta onnan a vezér nevében; hölgyek, őrök és
39      23|            hisz ott sok legmagasb vezér jó ismerőse volt, kik e
40      24|             szólt Maurocordato, a vezér elé járulva –, a szegény
41      24|      várakoznak a küszöb előtt.~A vezér mérgesen nézett a tolmácsra,
42      24|     jelenlevők keblében.~Csupán a vezér néz reá mérges, elégületlen
43      24|     akartok? Ne féljetek – inte a vezér a menekvőknek.~Béldi előlépett,
44      24|       előlépett, meghajtá magát a vezér előtt. Egy a magyarok közül
45      24|           húznak mindnyájunkat…~A vezér beszédét szokása szerint
46      24|           s elkezdé tolmácsolni a vezér szavait:~– Becsületes magyarok!
47      24|    juthasson; s azzal odarohant a vezér lábaihoz, egyet megkapott
48      24|  azonfölül a flegmájából kihozott vezér is kiabált, most már komolyan
49      24|           reményeit szőve odább a vezér biztatásaiból, csupán Csáky
50      24|            Éppen jókor! – monda a vezér – hadd jöjjenek –, s pozitúrába
51      24|          jól tudva, hogy miután a vezér beszélt, másodszori szót
52      24|    szavakhoz nem kelle tolmács; a vezér nem bírt visszatartani egy
53      24|       magát vissza társai közé; a vezér nem állhatta a szerénységet,
54      24|   boltozatreszkettető hangon:~– A vezér szava az hozzátok, gyaur
55      24| jól-rosszul elkezdé tolmácsolni a vezér kívánságát:~– Becsületes
56      24|       urak! Ezt mondja tinektek a vezér. Itt voltak a fejedelem
57      24|     rimánkodva, hogy fogadja el a vezér ajánlatát.~Ha neki tették
58      24|         gyaur cenk! – kiálta rá a vezér, mikor már meg volt láncolva.~–
59      24|         úgy fordult még egyszer a vezér felé Béldi, megrázva nehéz
60      27|        állja ki helyettem.~Erre a vezér szólt valamit törökül, Maurocordato
61      29|    fojtotta meg, s a legfiatalabb vezér, Feriz bég, megtébolyodott.~–
62      30|           az orrát vakarva, míg a vezér nem inte neki, hogy elmehet.~
63      31|      zászlóikat. Alig ért az ifjú vezér a sor közepéig, midőn szemközt
64      31|    leszállt hintajáról, s az ifjú vezér elé sietve, azt kitárt karokkal
65      31|       kívánod tőlem – válaszolt a vezér –, hogy minden kis fejedelmecskét,
66      31|       sátorába.~Ezúttal megérte a vezér mindent, amit a főúr mondani
67      31| medvebőrös tábori ágyára.~Az ifjú vezér érzékenyen kért bocsánatot
68      33|    szellem lelkesíté azt most, új vezér állt előtte, kit soha futva,
69      33|           egy különálló csapat; a vezér szavára senki sem hallgatott,
70      34|           összetalálkoznak. A két vezér az.~Amint Thököly megismerte
71      34|           menni a hegyeken.~A két vezér ezután tovább egy óránál
72      34|          ne mozduljon.~A két ifjú vezér ezalatt a kis, válogatott
73      34|       kietlen hazában.~A két ifjú vezér mindenütt legelöl járt,
74      34|   egyszerre vad ordítás üti meg a vezér füleit, s hátra tekintve
75      34|        engesztelésül utána ment a vezér, s latinul szólva, megbiztatá
76      34|       megkerülni, de a tapasztalt vezér észrevevé a nádszálak hullámzásáról
77      34|           útját.~– Add meg magad, vezér; nem válik szégyenedre:
78      34|  markolatban törött ketté a német vezér kardja, s az kénytelen volt