Fezejet

 1       1|         kimondott, kerek hangon így kiálta: „szerencsés jó napot kívánok
 2       1|              De már ez mégis sok! – kiálta fel egész méltatlankodással
 3       1|          mutatva, kísértetes hangon kiálta rá; miközben magiszter Szénási
 4       4|           nem nézőnek jöttem ide! – kiálta fel a herceg indulatosan. –
 5       4|       tekintete, s Imrének fordulva kiálta:~– Még van egy kezem! –
 6       4|           hogy más is meghallhassa, kiálta:~– Istenemre, ez jobbkor
 7       6|              Ne jöjj már közelebb – kiálta rá a tatár –, mert rád se
 8       6|             ellene.~– Allah nagy! – kiálta Haly. – Siessetek a várba,
 9       7|                Zsiványok vagyunk! – kiálta erre a kérdezett, szétvetve
10       7|             szólj, Gergely barát! – kiálta a rabló kései közé markolva. –
11       9|            bég.~– Kifestve, uram? – kiálta fel Hadzsi Baba méltatlankodással. –
12      11|              Úgy volna ez, Yffim? – kiálta Hasszán haragosan.~– Engedj
13      12|            hogy téged megöljelek! – kiálta fogcsikorgatva az eunuch.~
14      12|            miért nem tudok úszni! – kiálta Azraële, kétségbeesett fájdalmában
15      12|             Jó! Nyomorult szolga! – kiálta Azraële kétségbeesetten. –
16      12|          fejét a hullámból, dühösen kiálta a víz alá nyomott eunuchra:~–
17      12|           víz színére, s fuldokolva kiálta:~– Viszlek oda!~Ekkor elbocsátá
18      12|         Látod, már elment előled! – kiálta bosszúsan a szerecsen, megragadva
19      13|         húzta azt be.~– Te kutya! – kiálta Hasszán basa a parasztra,
20      13| szandzsákság lenni, mint a többi? – kiálta agyarkodó képpel Hasszán. –
21      13|         nagyúr, a mostani szultán – kiálta –, nem érdemes arra, hogy
22      13|                Vonuljatok vissza! – kiálta az előcsahos, ki vakmerően
23      13|              egyedül az istennél! – kiálta Hasszán kétségbeesetten,
24      13|                Dicsőség Allahnak! – kiálta, kezeit égre emelve. – A
25      13|         diadal!~– Őrjöngsz, uram! – kiálta Yffim bég, Hasszán lovának
26      14|            Egy tappot sem megyek! – kiálta egyszerre magánkívül, s
27      14|       istenért! Férjem, mi bajod? – kiálta Mária megrémülve, mire a
28      14|             Ne menj tovább, uram! – kiálta a szolga ijedten. – Pihenés
29      14|          kérelmedet. Az istenért! – kiálta a fejedelem, kezeit összecsapva. –
30      15|            hogy házamba bevigyék! – kiálta rémülten Apafi. – Az végromlást
31      15|      engedem, hogy kezet csókolj! – kiálta Olaj bég, visszakapva kezeit
32      15|              Óh, szegény gyermek! – kiálta kezét összecsapva Olaj bég,
33      16|          becsületet!~– Igazságot! – kiálta fel Anna. – Tehát ha egy
34      16|    Kérdeztem, és feleletet várok! – kiálta dörgő hangon Apafiné.~–
35      16|           beszéddel!~– Óh, Apafi! – kiálta keserűen a fejedelemnő. –
36      16|            és Apafi.~– Teremőrök! – kiálta Teleki parancsoló hangon. –
37      19|           Hát nem kend Feriz bég? – kiálta rá a góbé.~Az orvos elnevette
38      19|   orvosságot.~– Ide vele hát, na! – kiálta Gergely tűzbe hozva, s odaugratott
39      19|            merészelted azt tenni? – kiálta haraggal Feriz.~Az orvos
40      20|             következzék, fennhangon kiálta az ajtóőröknek:~– Hadd jöjjön
41      21|                Mit nézesz rajtam? – kiálta rá, hogy az szinte összerezzent. –
42      21|             ez.~– Rossz gondolat! – kiálta Thököly. – Balgatag eszme.
43      21|           jól beszélsz, ha mondom – kiálta türelmetlenül a magyar ifjú. –
44      21|        ijeszteni alatta.~– Ki az? – kiálta fel Hasszán ijedten, s kardjához
45      21|             volt a vezér előtt.~Nem kiálta senkinek, hogy nyissa ki
46      21|          belé.~– Rohanjatok szét! – kiálta kétségbeesetten az összefutott
47      21|             mindkét hölgy egyszerre kiálta megijedten:~– Hasszán! –
48      21|        belsejéből is.~– Siessünk! – kiálta Azraële, sebesen felnyitva
49      21|           Hah! Ez asszony elalélt – kiálta ijedten az odaliszk, midőn
50      21|             nem szabad elvesznünk – kiálta akkor a delnő, s a végveszélytől
51      21|            Ezek valakit üldöznek! – kiálta a herceg, tovább nem állhatva,
52      21|        gondolatait.~– Mit akarsz? – kiálta suttogóan Feriz, s megkapva
53      21|                Mit cselekesztek?! – kiálta Feriz haragosan, átlátva,
54      23|      udvaránál.~– A kalpagot ide! – kiálta Naláczi dühösen – hova tetted?~–
55      24|            Siessenek kegyelmetek! – kiálta közbe türelmetlenül Maurocordato,
56      24|             nincsen.~– Van nekem! – kiálta fel Béldi mellett egy hang,
57      24|         szót fogadni, gyaur cenk! – kiálta rá a vezér, mikor már meg
58      25|           Lélek, beste lélek fia! – kiálta fel Székely László uram,
59      25|        arccal Ajász basa.~– Soha! – kiálta fel magánkívül, örömében
60      25|        lehetetlen.~– Jöjjenek be! – kiálta mérgesen Ajász basa, ki
61      25|          béggel?~– Ne hazudjatok! – kiálta közbe Feriz bég dühösen. –
62      26|              Tehát szabad vagyok? – kiálta fel a nő tétovázó, reszketeg
63      26|       leszek.~– Esküszöm Allahra! – kiálta fel az ifjú, kebléhez szorítva
64      26|         egyik gyermek.~– Kicsoda? – kiálta fel kigyulladt hős arccal
65      27|            nem tántorít.~– Semmi? – kiálta ekkor Kucsuk basa, előlépve
66      27|             Béldi Pál elé.~– Nőm! – kiálta fel a fogoly, s láncaiba
67      27|           ne ejts kétségbe engem! – kiálta a nő erőszakos reszketéssel. –
68      27|             hitetlen gyaur kutya! – kiálta fel fennhangon a renegát,
69      28|             vonatva, dobogó szívvel kiálta fel:~– Valóban, ez ugyanazon
70      29| megtébolyodott.~– Megtébolyodott! – kiálta fel Apafiné, arcát kezébe
71      29|           Rögtön érte kell menni! – kiálta a fejedelem, de a körüle
72      30|             előtt, s vakmerő hangon kiálta:~– Elveszted e harcot, amelyet
73      34|             a szerelemben!~– Ejh! – kiálta Heiszler, beseperve a vesztett
74      34|          fejére, s kardját kivonva, kiálta:~– Lóra uraim! Gyorsan Törcsvár
75      34|           fegyverre minden ember! – kiálta Heiszler felriadva, s maga
76      34|            magyar vezérrel.~Thököly kiálta a körüle levőknek, hogy
77      34|              s kardját megsuhintva, kiálta rá:~– E csapást neked Bánfi