Fezejet

 1       2|              Sztambulban, s tartotta a szultán kengyelét, mikor az lóra
 2       2|               derék tököt maga a török szultán se látott soha életében!~
 3       2|            magas díván előtt letevé.~A szultán dühbe jött az ajándék láttára.~–
 4       2|        viszontagságait, átadta neki, a szultán kegyelemlevelével együtt.~
 5       2|             érzé magát e kaftányban. A szultán neki levelet küldött. A
 6       2|                neki levelet küldött. A szultán világosan megírta neki,
 7       2|            parancs, s meglehet, hogy a szultán ma vagy holnap itt terem,
 8       5|                   Miszerint a hatalmas szultán ellenségei ellen, kik Nyitra
 9       9|                s kiket egy hét múlva a szultán legkedvesebb padisahjaihoz
10      10|                 uram, hogy Feriz bég a szultán előtt nagy kedvben áll,
11      13|          vezért.~– A nagyúr, a mostani szultán – kiálta –, nem érdemes
12      14|               kimossa a bajból, mert a szultán nagyon haragszik, az egész
13      14|     kegyelmetek valamerre innen, míg a szultán dühe elforrja magát.~– Talán
14      14|              beszédbe szőni e neveket: szultán, Allah és Mohamet, mikre
15      14|                érkezett ide Olaj bég a szultán parancsával, hogy ha a moldva
16      14|           ellenségre, fenyegetvén őt a szultán legmagasabb haragjával,
17      15|                menedék helyett.~– De a szultán haragja…?~– Hát az utókor
18      15|          könyörülend rajtad a felséges szultán, s felszabadít e nagy tehertől,
19      15|        gondolod, uram, hogy a felséges szultán kegyelmet adand e szerencsétlen
20      16|            bánkódásra. Ugyanis a török szultán fővezérei csatábani veszteségük
21      16|                nem vesz el; a felséges szultán haragja mindkét szomszéd
22      16|             napokban ide megérkezék, a szultán teljhatalmú követének tudta
23      16|                A férj megmenekülvén, a szultán egész haragja ez asszony
24      16|               ok nem lesz arra, hogy a szultán, kivált oly megveretés után,
25      16|              fejére szálland vissza. A szultán tárgyat keres haragjának
26      17|               minden basák között?~– A szultán veje volt.~– Tulajdon leányát
27      17|              nagy veszteség volt, de a szultán haragba jött érte, és Ajász
28      17|                 és tudod, hogy ezért a szultán a rézökörben süttette halálra
29      17|                vagyok-e én e percben a szultán rabnője? S a rabnőtől a
30      17|              közeledék a vezérhez.~– A szultán tudja-e már veszteségedet?~–
31      17|             paradicsomba van küldve. A szultán haragja lángol, s azt csak
32      17|            vagy annak, hogy a hatalmas szultán fegyverei csorbát szenvedének.~
33      17|                reá, hogy élve jusson a szultán küldötteinek kezébe, vagy
34      18|               senki sem látogatá őt; a szultán küldöttei, a vármegyék könyörgő
35      19|               férfiú, ki sokat tehet a szultán előtt, s nem egy alkalma
36      19|      leghelyesebben számolt. Thököly a szultán legmagasabb kegyében állt
37      20|              valami fontos izenettel a szultán parancsából.~E szavak felvillanyozták
38      20|               a legkisebb izom.~– Te a szultán fermánját hozod? – kérdé
39      20|             parancsol nekem a felséges szultán? – kérdé Hasszán, gondolattalan
40      21|              az, mert a kard, melyet a szultán haragjában kihúzott, szomjan
41      24|            valamennyi háta mögött jő a szultán keresztyén orvosa, az udvari
42      24|            vezérek helyet foglaltak, a szultán dívánja üres maradt, legközelebb
43      24|               tevétek, hogy a felséges szultán köntöséhez folyamodtatok,
44      25|               fiának, a másikat maga a szultán Ajász basának.~A Feriz béghez
45      25|             Halljad, mit ír a hatalmas szultán – szólt, kiterítve Feriz
46      25|              mely alatt ott díszlett a szultán cifra aláírása, mint egy
47      25|           inkább teljesíthette volna a szultán föltételes parancsát, s
48      27|             vissza kell térni, ha te a szultán ajánlatát el nem fogadod.~–
49      27|             Istenre.~– Te nem akarod a szultán ajánlatát elfogadni? – kérdé
50      29|                a római császár, mind a szultán birodalmában levő leghatalmasabb
51      29|                 nagy, harcos férfiú, a szultán jobbkeze, ki nemrég is a
52      30|                akarták, amit ő.~Maga a szultán is jelen volt. Szép, szabályos
53      30|               a római császárt; – ha a szultán is fölkél ellene, nemcsak
54      30|               is elfoglalhatja tőle.~A szultán hallgatott; helyette a nagyvezér
55      30|             hogy Magyarország régóta a szultán tartománya, s bizonyára
56      30|         osztozni fog annak sorsában. A szultán csak adófizető királyokat
57      30| visszafoglalásában segítségül leend.~A szultán helyett ismét Musztafa felelt:~–
58      30|             minden újabb hírre, csak a szultán hallgatott.~Végre jöttek
59      30|               hordoztatá az Alkoránt a szultán és a vezérek között, mindenik
60      30|             nagy aranybetűkkel írva; a szultán neve pedig veressel, a római
61      30|      világoszölddel. Alatta látszott a szultán kacskaringós névjegyzése,
62      30|        elkezdének azok halaványodni, a szultán neve, a veressel írt betűk
63      30|          fölkeltek azok előtte, maga a szultán is, s remegve várták szavait.~
64      30|               felegyenesedék magasra a szultán előtt, s vakmerő hangon
65      30|           lassúdan suttogva:~– Szegény szultán – ily ifjan, ily ifjan –
66      30|             napvilágot. Szegény fiatal szultán…~E látnoki szavakat suttogva,
67      31|            XXXI. Üdvös csalatkozások~A szultán parancsai kiadattak mind
68      31|                diadém köríté, melyet a szultán Nándorfejérvárról küldött
69      31|                szépen; elmondá, hogy a szultán jégre épít várat, amidőn
70      32|             tábort gyűjte Bécs ellen a szultán; az erdélyi hadaknak is
71      32|             basát Thököly ölette meg a szultán parancsára, s Buda eleste
72      32|               jelöltek közül, csupán a szultán maga, akkor fellázadt a
73      32|      rárohantak a szerájra, levágták a szultán tanácsosait, s magát azon
74      33|                nyitá meg várait.~Az új szultán hadseregek, vezérek és dicsőség
75      33|                és eszét felajánlani. A szultán az első szók után megismeré,