Fezejet

 1       1|     természettudósok sem ismertek, Apafi minden egyéb tudományos
 2       1|        úron van a sor, ki is ülvén Apafi mellett a nagy zsellyeszékben,
 3       1|         találhat csillagot eleget.~Apafi pediglen egy nagy kihúzó-behúzó,
 4       1|           kegyelmed tovább – szólt Apafi, újra beleagyarkodva távcsövébe,
 5       3|            a hely; emitt bal felől Apafi Mihály uram fog ülni! Azt
 6       3|           két családra vártak még, Apafi és Telekiére, kiket Mihály
 7       8|          csaknem elájult e szókra, Apafi egyszerre felugrott, s elészólítva
 8      13|   pillanatban érkezik hozzá Balló, Apafi követe.~Hasszán nehezen
 9      15|        mind a gyermek egészségére.~Apafi homloka is felhős volt.
10      15|        bevigyék! – kiálta rémülten Apafi. – Az végromlást hozna rám
11      15|      szultánnak, hogy én vétettem!~Apafi éktelen megszorulva érzé
12      15|            az oláh hercegnő felől.~Apafi megnémulva támaszkodott
13      15|             Zárjátok be a kapukat!~Apafi szeretett volna ellenkező
14      15|         megfordultak, és elmentek.~Apafi nagyot sóhajtott.~– Ebből
15      15|        kinek udvarához küldve van?~Apafi csupán egy tisztességes
16      15|        engedé őt menni a követhez.~Apafi Olaj béghez készülvén, különös
17      15|             s olvasott keservesen.~Apafi odajárult hozzá, és meg
18      15|           nem állok jót érte, hogy Apafi meg nem csókolta volna azt,
19      15|        mindenki azt hiheté, mintha Apafi dühösen rajta volna, hogy
20      15|         méltóztattál, uram – szólt Apafi, egy lépést hátralépve. –
21      15|          utóbbi szavait iparkodott Apafi a legtekintélyesebb hangnyomattal
22      15|           melyet vállaidra rakott.~Apafi leráncolá szemöldeit, gondolván,
23      15|         palotámba, uram – szabódék Apafi –, s mit tehettem, mikor
24      15|        taszítá a veszélybe – toldá Apafi, mindenképp ki akarva tisztítani
25      15|          És pedig – suttogá tovább Apafi –, a szegény nő teherben
26      15|        szárnyait terjessze ki reá.~Apafi azt kezdé hinni, hogy Olaj
27      15|          Semmi bántása sem lészen.~Apafi nem volt oly együgyű ember,
28      15|            át nem veendem tetőled.~Apafi valami szédelgést érze agyában,
29      15| megnyugtató tekintettel veregetett Apafi vállára, és mondá malasztteljes
30      15|        hamarább semmi esetben sem…~Apafi majd lerogyott ijedtében.~–
31      15|          hogy addig nem háborítom.~Apafi átlátta, hogy ez ember mindeddig
32      15|       együtt) – mormogá fogai közt Apafi. – Hogy vinnél, uram, magaddal
33      15|   fegyverrel, nem árthatnak őneki.~Apafi látta, hogy e furfangos
34      15|           egészen eltakarva fejét.~Apafi úgy érzé, mintha a szoba
35      15|        fiam?~– Hát azt… – folytatá Apafi, jóval alább kezdett hangon –,
36      16|            trónban ott kegyelmetek Apafi Mihály uram őnagysága helyett
37      16|         kegyelmetek – vágott közbe Apafi. – Én már tudom, hogy mit
38      16|         mikor az urával beszélhet?~Apafi nagyon elhallgatott e szóra,
39      16|          tanács elé bebocsáttatni.~Apafi tagadó választ akart adni,
40      16|     félaléltan csúsztatá le kezeit Apafi térdeiről. Béldi Aranka
41      16|            szemeiket előtte, végre Apafi szemébe nézett, éles, átható,
42      16|        volna kedve egy Kornis, egy Apafi, egy Csáky nevét viselni,
43      16|          tovább e beszéddel!~– Óh, Apafi! – kiálta keserűen a fejedelemnő. –
44      16|        ketten ültek a trónon, ő és Apafi.~– Teremőrök! – kiálta Teleki
45      17|             Ugyanakkor már ott ült Apafi nyakán Olaj bég, hogy a
46      17|           pedig elszöktetik, akkor Apafi nyakában marad a selyemzsinór.
47      17|            az Kucsuk vagy Hasszán; Apafi vagy Ghyka hercegnő.~E szerencsétlen
48      23|           egyszer fogva voltak.~Jó Apafi Mihály azt hivé felőlök,
49      23|           neki, hogy ne nyelje el.~Apafi maga sem vette észre, hogy
50      23|        meghalt.~– Meghalt? – kérdé Apafi. – Hogyan halt meg?~– Béldi
51      23|      lefejezteté.~– Béldi? – szólt Apafi, vak dühvel emelkedve fel
52      23|      Vérpadon! – ordíta magánkívül Apafi; vérszomjú haraggal. – Vérpadon,
53      24|           róla jámbor fejedelmünk, Apafi Mihály uram őnagysága, miszerint
54      24|  elárasztják haddal az országot, s Apafi Mihály uramat minden tanácsosaival
55      24|          bizony mondom néked: hogy Apafi Mihály uram helyett te fogsz
56      25|    mindvalamennyit egy szál kardra Apafi Mihály uramon kezdve, Székely
57      27|          nem vágatna le érte, hisz Apafi István sem halt meg másképpen. –
58      29|            meg őt a fejedelemnő –, Apafi igen rosszul volt az éjjel.~–
59      29|           s eziránt legyen nyugodt Apafi: Isten sokkal csekélyebb
60      30|   ékesszólással adá elő: mily kész Apafi Mihály uram őnagysága és
61      30|     például: magyarországi koronát Apafi Mihály uram őnagysága részére,
62      31|      egészsége; úgyhogy utóbb a jó Apafi maga is kezdte hinni, hogy
63      31|         álmodtunk – beszélt tovább Apafi joviális nyíltsággal. –
64      31|        törni a visszás érzésektől.~Apafi a neki sajátságos cinizmussal
65      31|        lesz híve; míg ellenkezőleg Apafi teljes életében hűséges
66      31|            felelték, hogy „deiszen Apafi Mihály mégiscsak derék ember”,
67      31|         meg akarta kezét csókolni. Apafi nem engedé, hanem megölelte,
68      31|          bocsánatot kérnem – szólt Apafi engedelmes hangon.~– Korántsem,
69      32|           lelkű Bornemissza Annát.~Apafi csak felesége holta után