Fezejet

 1       1|     kötényével, de meg is égette a kezét emberül, s még másnap és
 2       1|       konfiskáltatván, előbb annak kezét ugyan megégette, de később
 3       1|          megszólított mellére tevé kezét, s arcát földig hajtva,
 4       3|            úgy monda, Teleki Flóra kezét karjába öltve –, miszerint
 5       3|           A herceg megfogá Thököly kezét, s epés tréfával monda neki:~–
 6       3|       megszorítá görcsösen Thököly kezét, fogai közül mormogva:~–
 7       3|      férfinak, s midőn azok egymás kezét megrázva, jelentő pillantásokkal
 8       4|        úgyszólván maga ütötte belé kezét Feriz bég kardjába, éppen
 9       4|     örvendve szorítá meg Feriz bég kezét.~– Ezentúl jó barátok maradunk.
10       6|            a rabló elkapta az ifjú kezét, s megrázta örvendve.~–
11       7|       leszorítá roppant tenyerével kezét.~– Az istenért, édes fiaim –
12       7|   Kökényesdire, megkapva annak két kezét, s Magyarinak kiáltva:~–
13       7|            barát megragadá mindkét kezét, s ellenállhatlan erővel
14       7|            mer, jól tudva, hogy ha kezét ráteszi, ha csak szemeit
15      11|        Azraële, megragadva Hasszán kezét –, mindjárt megtudjuk, melyikünknek
16      11|            a partról, megnedvesíté kezét, s nehány csepp vizet a
17      12|          előtte, s a szolga kérges kezét csókjaival halmozva el. –
18      12|          lélegzetét visszafojtva s kezét nyugtalan szívére feszítve.~
19      12|      szerecsen, megragadva a leány kezét. – Siess utána, még utolérheted.~
20      12|        hanyatt fekve a hullámban s kezét a néger fejére téve. Keblén
21      14|       lovász is, megfogva a herceg kezét, s erőszakosan voná őt magával,
22      15|             ahelyett megfogá a bég kezét, s tempóra végigfektetve
23      15|          szegény gyermek! – kiálta kezét összecsapva Olaj bég, s
24      16|      Bornemissza Anna, megszorítva kezét; erre a boldogtalan nő szemeiből
25      17|   hálateljesen az ifjú, s kinyújtá kezét, hogy a dervisét megfogja
26      17|     áhítattal voná ajkaihoz az ősz kezét, s egy hosszú, forró csókot
27      17|      kifejezést vőnek, visszahúzta kezét amannak szorításából. Nem
28      17|      bevezetvén a hercegnőt, annak kezét Hasszán kezeibe tevé, égre
29      18|           felébredt Mária, s amint kezét megmozdítá, megcsörrent
30      18|          neked?~Mária keblére tevé kezét, s ihletten felelt:~– Szívembe
31      18|           nézett reá, s megszorítá kezét, halkan, de erős meggyőződéssel
32      19|            bég reszketve nyújtá ki kezét.~– Hol van a levél?~– A
33      19|         álomjáróé. Megragadá Feriz kezét, hogy annál fogva fel bírja
34      19|       Feriz bég önkénytelen nyújtá kezét az előtte térdepelő asszonynak,
35      20|     Hasszán malasztteljesen nyújtá kezét a lovásznak, megengedve,
36      21|           vezér, megfogva kegynője kezét, s nyílt ajkakkal figyelve
37      21|         kezébe fogva a fejedelemnő kezét, elkezdé arról a láncot
38      21|            szorítá meg az odaliszk kezét.~– Mivel hálálhatok meg
39      21|           hirtelen megragadá Mária kezét, fülébe súgva:~– Maradj
40      21|        hozzá, a lovag térdére tevé kezét, s halk hangon megszólítá:~–
41      21|        könnyezve rázta meg az ifjú kezét, s nem neheztelt érte, hogy
42      21|            ő is, megfogá mindkettő kezét, s elérzékenyült hangon
43      21|       odaliszk megszorítá társnője kezét, s ragadta magával előre
44      21| pillanatban is gyermeke elé tartva kezét.~– Hah! Ez asszony elalélt –
45      21|         Feriz, s megkapva a herceg kezét, berántá magához a kapu
46      21|       hozzá térdein az odaliszk, s kezét megragadva, odavoná kebléhez,
47      21|          segíteni – monda az ifjú, kezét nyújtva az odaliszknak,
48      24|  szabadulni! – szólt hévvel, Béldi kezét megragadva. – Várj reám
49      24|        mosolygott, egynek-kettőnek kezét is nyújtá, az a szerencsés
50      24|          szorítá meg az agg bajnok kezét, s alig bírta kimondani
51      24|    ünnepélyesen a honfi, bilincses kezét az égnek emelve –, Isten
52      26|      megrázva annak elébe nyújtott kezét:~– Hozott isten szegény
53      26|         ősmagyar képű, vén várnagy kezét.~– Hogyne ismernélek, jó
54      26|       Feriz bég hévvel ragadta meg kezét:~– Engemet is ugyanazon
55      26|          csaknem átlátszó, gyöngéd kezét, röviden megismerteté vele
56      26|          basa némán megszorítá fia kezét, s azzal ott hagyta őt Béldiné
57      26|             liliomnál fehérebb kis kezét a börtön ablakán. Feriz
58      27|            majd ura, majd asszonya kezét.~– Vonuljunk félre – szólt
59      28|    keresztül megszoríthatni egymás kezét, hallhatni a kölcsönös vigaszt,
60      28|         melengetve a leányka fehér kezét, mit a rostélyon keresztül
61      28|          átvonta magához Feriz bég kezét, s odatevé homlokára.~–
62      28|         ifjú török arca elé tartva kezét, odafüggeszté éles sasszemeit,
63      28|      végigcsordulva férfias arcán; kezét az égre emelte némán, s
64      31|      odalépe hozzá, s vállára téve kezét, így szólt:~– Ha én most
65      31|          elé, lehajolt, meg akarta kezét csókolni. Apafi nem engedé,
66      32|            hozzá, megcsókolá annak kezét, s kezeit összetéve, könyörgött
67      34|            Azzal Thökölynek nyújtá kezét:~– Most már én is azt mondom,
68      34|          főúr kezében a kard, csak kezét tartá még elboruló szemei