Fezejet

 1       1|       elült ott a torony tetején, mikor szép csillagos idő volt,
 2       1|         nézett a két úrnak, s még mikor túlhaladt rajtuk, akkor
 3       1|           úr megrágta a szíjat, s mikor készen volt, le akart vonni
 4       1|         nem jön a tisztelendő úr, mikor hívom? – szól az oly hangon,
 5       1|       cincár sok ideig Belgrádon, mikor legutoljára bejöttél Erdélybe,
 6       2|     tartotta a szultán kengyelét, mikor az lóra ült, s háború idején
 7       2|         neki lehúzni a papucsait, mikor a szeráj külső udvarába
 8       2|     kutyák az úton meg ne tépjék.~Mikor megnőtt a lyánka, a konyha
 9       2|          az sehogy sem ment neki. Mikor palotát akart építtetni,
10       2|          hogy nem is lett palota. Mikor vendégséget adott, úgy ki
11       2|       Erdélyben aranyos hintót, s mikor hintó, ló megvolt, azokat
12       3|           el levén rendezve, hogy mikor asztalhoz ülnek, minden
13       4|         körös-körül szikrát adva, mikor ellenfele kardjával majd
14       4|        barátságos nyájassággal. – Mikor csak másodmagaddal vívsz,
15       4|            minőnek igényelve van. Mikor azon pontra jutott, ahol
16       5|        percig sem lehet szabadon; mikor már minden panaszost és
17       5|    tanácsúr. – Magam is szeretem, mikor ráérek. Bontsd csak fel
18       6|           tud bizonyítani, hol és mikor kitől vette. Azok közt egy
19       6|   legfényesebben, ha vádoltatott?~Mikor híre volt, hogy Kökényesdi
20       6|     negyedik vármegye határáig, s mikor azon átugratott, akkor elkezd
21       6|          megrabolják a németet; – mikor pedig azt mondom: „törököt
22       6|           szokása sokat beszélni, mikor valami nagyon bántja; egy
23       6|           mindenütt tőle az utat, mikor ott aludt valamelyik pusztai
24       6|          sem mert rá tekinteni, s mikor elvégezte beszédjét, rárivallt:~–
25       6|          egy élő állat talál reá, mikor kell, s az a lovam. Ez pedig
26       6|           hangját a csikós. – Hát mikor az én demecseri legelőm
27       6|        szépen megnő rajta a fű, s mikor már megnőtt, akkor megint
28       6|     Emlékezhetnek rá kegyelmetek, mikor egy hadnagyom huszadmagával
29       6|        abaligeti barlang előtt; s mikor aztán elfoglalták a bejárást,
30       6|          látni a csontjaikat. Hát mikor a musztongai mocsár mellett
31       6|         Hisz a kezemen hordoztam, mikor kicsiny volt; ha setét nem
32       6|         tudja meg kegyelmed, hogy mikor én otthon vagyok, akkor
33       7|        hatalmas hangja volt, hogy mikor énekelt, egymaga többet
34       8|   rablócsapatok vezéreihez illik: mikor csatázni kell, elöl megy,
35       8|      csatázni kell, elöl megy, de mikor futni kell, akkor is elöl
36       8|          róka akkor legravaszabb, mikor verembe esett. A megszorult
37       9|     születése előtt vettem. Apja, mikor házasodott, nem bírt a lakomára
38       9|      szemei nem kápráztak jobban, mikor a tengeren járt, s két nap
39       9|      kalmár tűrte az ütlegeket, s mikor vége volt a mulatságnak,
40      10|           ellenkező partján, hogy mikor e nemes urak Európában vannak,
41      10|       embernek a hold arcára süt, mikor alszik, és az kénytelen
42      13|          őket a derék ember, mert mikor összeszámoltak, hatszáz
43      13| beszélhessek a vakmerő farkassal, mikor a nyársban fog ülni.~A fegyveresek
44      15|          Apafi –, s mit tehettem, mikor már egyszer ott volt? Ki
45      15|         kegyesség a töröktől.~– S mikor gondolod, hogy e nőt át
46      16|          a szolgának könyörögjön, mikor az urával beszélhet?~Apafi
47      16|           dinaszta szokott jönni, mikor megharagszik, s hogy ilyenkor
48      16|           Apafinak a pergamenten, mikor a nevét alákanyarítja, mint
49      19|  végigolvasá.~„Nemes szívű Feriz! Mikor még mindketten gyermekek
50      19|       hogy fel ne háborítsa, mert mikor azt hitték, hogy jó hírt
51      21|         vérpad építésében tettek. Mikor készen volt az állvány,
52      21|         halál követére? Én tudom, mikor fogok meghalni; s addig
53      21|        halál előtt.~– Hát Hasszán mikor hal meg? – kérdé a vezér,
54      21|        amíg föl nem váltanak.~– S mikor fognak felváltani?~– Akármikor.~–
55      21|        figyelemmel hallgatódzott, mikor fog éjfélt kiáltani a muezzim.
56      24|          oly mély, dörgő az, hogy mikor csendesen beszél, alig lehet
57      24|        cenk! – kiálta rá a vezér, mikor már meg volt láncolva.~–
58      29|           ország, sohasem tudjuk, mikor gyullad ki a hiju a fejünk
59      29|        füleimmel hallom elégszer, mikor a gyergyói szakadékok között
60      29|   szavatok után, olyanok vagytok, mikor megharagusztok, sőt minden
61      29|           mint egy veszett állat, mikor magadnál különb embereket
62      29|    tanácsúr változatlan arccal –, mikor nagy szárazságban esőért
63      29|      Egyet sem találok közületek, mikor szükségem van rá. Ezt a
64      31|           nem fog utánok menni, s mikor egy fejedelem zászlói alatt
65      32|    küldötte; mit búsul Nagyságod, mikor elég pénze van”.~Ugyanazokat
66      34|      nevének, mint ő az enyimnek. Mikor mindenki elveté már a fegyvert
67      34|       ködtül fenekét nem látni, s mikor közepére értek, öles szakadások