Fezejet

 1       3|           zászló, alig futott híre Mária szépségének s az apa millióinak,
 2       3|           barna lyánka volt a szép Mária, arca halovány, mint a liliom,
 3       3|          képeze az, melyben Flóra, Mária és Aranka voltak.~A három
 4       3|      menyasszony, az ábrándos arcú Mária, szabályos ógörög vonásival,
 5       3|       személyét képviselve, odajut Mária mellé: velök szemben ül
 6      14|           nemsokára honn lesz.~Így Mária előbb vevé a megnyugtató
 7      14|            ismétlé:~– Nyiss ajtót, Mária.~A nő sietett férjét ölelhetni,
 8      14| beszélgetünk, amiről tetszeni fog.~Mária szót fogadott, lefeküdt,
 9      14|          kulcsokat, és eltávozott.~Mária könnyebben lélegzett. Tehát
10      14|              Van édesem! – sietett Mária felelni. – Éppen tízezer
11      14|           én helyzetemmel? – kérdé Mária, szenvedő arcát férjére
12      14|         Férjem, mi bajod? – kiálta Mária megrémülve, mire a herceg
13      14|    vadászni készülsz? – kérdé tőle Mária, kinek lelkéből egyszerre
14      14|      herceg eltávozott a szobából, Mária kinyitá ablakát, s kihajolt
15      14|            homlokát! Mi lehet ez?… Mária szívdobogva nézte ablakából.~
16      14|          neki, hogy menjen ő elöl.~Mária előtt egyszerre átvilágosult
17      14|           ád az Isten új tanácsot.~Mária átlátta, hogy itt nincs
18      14|            hintóban foglalt helyet Mária mellett, kit egészen megvigasztalt
19      14| fájdalmában. – Ő nem jöhet velünk.~Mária e percig eszmétlen, szótlanul
20      14|            többet.~– Siess – monda Mária férjének. – Én is sietni
21      14|      arccal tekinte vissza nejére.~Mária hirtelen hintajába ült,
22      14|            nap Kolozsvárra vissza.~Mária, le sem szállva hintajából,
23      15|           rogy össze:~– Én Sturdza Mária vagyok!~– Az isten szerelméért! –
24      15|            a szerencsétlen Sturdza Mária hozzánk menekült.~– Nem
25      15|        ékes betűkben, hogy Sturdza Mária holnap vagy holnapután meghaljon,
26      16|           melynek lépcsőit Sturdza Mária könnyei nedvesíték. Úgy
27      16|            szavam az, hogy Sturdza Mária hercegasszonyt haladéktalanul
28      16|          azt. Folyvást ott térdelt Mária mellett, s őt szorosan átölelve
29      18|         élete az ő halálától függ.~Mária jól tudta azt; itt szánalomra
30      18|          jeles példája által. Csak Mária arcán terült el édes nyugalom,
31      18|          arany békókkal Azraële és Mária számára. Az ötvös mértéket
32      18|  mindkettőt Azraële hálószobájába. Mária tűrt mindent, láncot, megalázást
33      18|         legelső hangjára felébredt Mária, s amint kezét megmozdítá,
34      18|         sírása ébreszt fel – szólt Mária szelíden, s kisdedét keblére
35      18|             Még férjednél is több?~Mária gondolkozott egy percig,
36      18|    önkénytelen sóhaj emelé keblét.~Mária arcán meglátszott, mint
37      18|              szólt buzgó áhítattal Mária.~– Hol? – kérdé bámuló tekintettel
38      18|        bámuló tekintettel Azraële.~Mária szent bizalommal emelé karjaira
39      18|             S ki mondta ezt neked?~Mária keblére tevé kezét, s ihletten
40      18|            volna azoknak értelmét.~Mária letevé ismét gyermekét a
41      18|      leeshetik. Tedd kettőnk közé.~Mária megfogadta az ajánlatot,
42      18|       olykor nyöszörgött a kisded, Mária is elkezde suttogni álmában
43      18|        ablakon besütött, fölébredt Mária, s kezeit kisgyermeke fején
44      18|            nézte őt sötéten.~Midőn Mária elvégzé imáját, akkor gyermeke
45      18|           azt?~– Az Isten! – szólt Mária, kezével égre mutatva. –
46      18|       rájok Allahnak semmi gondja.~Mária oly félreismerhetlen szánalommal
47      18|   meghallgatja, amiért imádkozunk.~Mária felfohászkodék, az ő imái
48      19|            révén áll, s az Sturdza Mária, kinek balsorsa nem lesz
49      19|     Legkedvesebb barátném, Sturdza Mária Budán van, Hasszán basa
50      19|        valaki a palotába; s amióta Mária kezei közt van, sem bort
51      19|        meggyőződhetni felőle, hogy Mária nem szökött meg azalatt
52      19|    kerevetre, s átölelte a vezért. Mária gyöngéd szeméremérzettel
53      19|        engem. Megöletem őt még ma.~Mária nem hallá e szavakat, csupán
54      21|        aranybilincseket Azraële és Mária kezeire kulcsolá. Százszor
55      21|            álom.~Amint eltávozott, Mária letérdepelt ágya elé, melyen
56      21|           ráérsz imádkozni később.~Mária csodálkozva tekinte rá.~–
57      21|           menekülésedet siettetni.~Mária még mindig úgy állt előtte,
58      21|      ablakon keresztül menekülünk.~Mária hihetlenül nézett Azraëlére,
59      21|           venyigéi is megtehessék?~Mária kezdé látni, hogy társnője
60      21|          szólt nemes versenyzéssel Mária, lekapva fejéről kis gyöngyös
61      21|          így fognak összevegyülni?~Mária hálateljesen szorítá meg
62      21|          az árok mélyében eltűnik.~Mária ott állt fölötte, és dobogó
63      21|            hogy már ő alant van, s Mária utánajöhet.~A fejedelemnő
64      21|        fedezve.~Nem történt semmi. Mária szerencsésen lejutott az
65      21|         Azraële hirtelen megragadá Mária kezét, fülébe súgva:~– Maradj
66      21|          Isten! Ne hagyj! – rebegé Mária, kezeit összekulcsolva. –
67      21|            a várfokon, lármajelül.~Mária a lövés hangjára az ijedelemtől