Fezejet

 1       1|               s jól kimondott, kerek hangon így kiálta: „szerencsés
 2       1|           mikor hívom? – szól az oly hangon, mintha ő parancsolna az
 3       1|       reszketeg, könyörületre indító hangon:~– Avagy miért nevez engemet
 4       1|            hörgések által szaggatott hangon megszólala:~– Jaj! Háromszor
 5       1|             felé mutatva, kísértetes hangon kiálta rá; miközben magiszter
 6       4|          Imre oly hűséges pajtáskodó hangon közlé azt vele, mintha csak
 7       5|               Uram! – szólt könyörgő hangon Teleki.~– Mert ha szeretne
 8       5|            fiam – szólt alig érthető hangon –, hozz egy pohár vizet,
 9       6|              bírja közrefogni, dörgő hangon kiált utána:~– Te gyáva
10       7|          édes fiaim – szólt könyörgő hangon a rablókhoz –, ne cselekedjetek
11       8|              tudósítá egész alázatos hangon, hogy a kívánt diverziót
12       9|             legédesebb, a legforróbb hangon egy arab szerelmi dalt:~„
13      11|            képest? Tudnak-e azok oly hangon dalolni, mely a szívet kilopja
14      11|                szólt Yffim diadalmas hangon. – Ez Feriz bég tábora,
15      12|                Tudom – szólt nyugodt hangon az odaliszk.~Az eunuch megdöbbenve
16      12|              s azzal a legnyugodtabb hangon mondá Majmunnak:~– Most
17      12|           élte, lelke csak egy rezgő hangon, csak egy csillagsugáron
18      14|             Férjem! – szólt reszkető hangon a túlérzékeny nő – ily hidegen
19      14| hálószobájából a férj, s bátor, erős hangon üdvözlé nejét. Rövid szarvasbőr
20      14|             a herceg, s erős, csengő hangon lovát parancsolá.~Erre eléje
21      15|       fordítá orcáját felé, áhítatos hangon mondva:~– A próféta angyalai
22      15|               és mondá malasztteljes hangon:~– Ne búsulj, szerelmes
23      15|              a legédesebb, nyájasabb hangon mondá a bég, ahogy öregapák
24      15|      küszöbén, mondá neki mennydörgő hangon:~– Hallod-e, Olaj bég! Csak
25      15|           Apafi, jóval alább kezdett hangon –, hogy az országtanács
26      16|            hozzá, rebegé szívfacsaró hangon:~– Irgalom!… Irgalom!~Oly
27      16|            szólt Apafiné tompa, mély hangon, de meghallotta azt azért
28      16|    fejedelemnő szemei, hideg, kemény hangon kívánt megfelelni.~– Mi
29      16|      feleletet várok! – kiálta dörgő hangon Apafiné.~– S mit fog kegyelmed
30      16|         szólt megindulástól reszkető hangon:~– Hiába tagadnám, az arcomon
31      16|      akaratának, a másik percben ily hangon küld izenetet a hatalmas
32      16|             kiálta Teleki parancsoló hangon. – Ragadjátok meg ezt a
33      17|           karjába fűzve magát, forró hangon rebegé:~– Óh, Hasszán, mint
34      17|        szemei elé, s bátor, csattanó hangon mondá:~– Te vagy az áruló
35      17|           ápolsz – szólt Hasszán oly hangon, mintha valami különös esetnek
36      17|    pillanatban a delnő előtt, s édes hangon monda:~– Nem fogunk-e unalmára
37      18|              határozott, megdöbbentő hangon monda:~– Igenis, hallgat
38      19|          kérdé Feriz szelíd, bánatos hangon a hírnöktől.~– Akinek te
39      19|           jobbját férfiasan, szilárd hangon monda neki:~– Te addig maradj
40      19|         felállt, s komoly, magasztos hangon monda:~– Előttem nem az
41      19|               s alantabb, csendesebb hangon, nyugodtabb kebellel folytatá:~–
42      21|           térdére tevé kezét, s halk hangon megszólítá:~– Thököly!…~–
43      21|  Magyarország.~A könnyűvérű ifjú oly hangon mondá mindezt, mintha nem
44      21|     mindkettő kezét, s elérzékenyült hangon szólt:~– Feriz! Thököly!
45      21|            Mi zaj ez? – kérdé remegő hangon a herceg, felütve fejét
46      21|              ifjú arcára, s reszkető hangon suttogá:~– Feriz… Te azon
47      24|               szólt az ifjú reszkető hangon –, hogy nőd fogva van?~–
48      24|         ordított boltozatreszkettető hangon:~– A vezér szava az hozzátok,
49      24|            összeborzadt. S reszketeg hangon monda a Küprilinek:~– Nem
50      24|            nagyobbnak, erős, szilárd hangon viszonza:~– Köszönöm ajánlatodat,
51      25|          szép ifjú arcát, vigasztaló hangon monda:~– Már azt te bizony,
52      25|               s rekedt, alig érthető hangon monda az agának:~– Vágtass
53      25|            üzenetei naponta dühösebb hangon kezdettek szólani. Magában
54      26|              zokogástól alig érthető hangon szólva hozzá:~– Te nemes
55      26|         sírjatok! – szólt vigasztaló hangon. – Anyátok nemsokára visszajő,
56      26|            apámat! – rebegé félelmes hangon az egyik gyermek.~– Kicsoda? –
57      26|       közelebb legyen, s édes, epedő hangon szólt a lyányhoz:~– És majd
58      27|           Béldi csodálatosan nyugodt hangon –, annál több okom van örülni,
59      27|         kérdé Béldi tompa, elfojtott hangon nejétől.~– Kucsuk basa fiát
60      30|              megszólítá nyájas atyai hangon:~– Kedves fiam, térj magadhoz,
61      30|             szultán előtt, s vakmerő hangon kiálta:~– Elveszted e harcot,
62      30|     visszafordult, s csaknem suttogó hangon szólt:~– Ne véljétek, hogy
63      31|      fejedelemre, s hideg, érckemény hangon monda:~– Egy fecske nem
64      31|               és szilárd, határozott hangon monda:~– Eredj uradhoz vissza,
65      31|               szólt Apafi engedelmes hangon.~– Korántsem, nagyságos
66      34|          sátor nyílásán, s fulladozó hangon rebegé Heiszlernek:~– Thököly
67      34|              csendet Feriz, búskomor hangon szólva Thökölyhez:~– Van-e