Fezejet

 1       1|             Tehát dárda és kézív! – monda Magyari László. – Tisztában
 2       3|        mosolyába.~– Reménylem – úgy monda, Teleki Flóra kezét karjába
 3       3|          félmosollyal, félbosszúval monda, megsimítva szép bajuszát:~–
 4       3|      Thököly kezét, s epés tréfával monda neki:~– Ha már kegyelmed
 5       3|           Az nem fog párbaj lenni – monda Feriz –, mert hárman leszünk
 6       4|           őket követni.~– Jól van – monda Imre –; a kocsikkal várjatok
 7       4|         szép tisztás tért keresni – monda Thököly, s hallgatag bajtársai
 8       4|           közbe Feriz.~– No látod – monda Thököly –, hisz én sem tudom,
 9       4|     Határozzon a sors.~– Helyesen – monda a gróf, három pénzdarabot
10       4| megvizsgálva a sebet, vigasztalólag monda:~– Katonadolog! Csak a bőr
11       4|  megfordítva lova fejét, jó kedvvel monda csatlósainak:~– Nem megyünk
12       6|             Kökényesdi elmosolyodva monda:~– No, ne reszkessen kend,
13       6|            elhinni, amit e beszél – monda rá Topay.~– Hogyhogy? –
14       6|           se lőhetek.~– Vagy úgy! – monda emez. – Hát mért nem szóltál
15       6|         Haly basa pipaszár nélkül – monda Kökényesdi, elgyönyörködve
16       7|               Kérdést sem szenved – monda Páter Gergely –, akárki
17       7|             jó emberek vagytok ti – monda a páter –, fogjátok ezt
18       7|        maguk hazájába.~– Jól lesz – monda Kökényesdi, arra gondolva
19       7|        szabadítsuk meg Kolozsvárt – monda Gergely.~– E pillanatban
20       9|           de ez arc ki van festve – monda gyanakodva Yffim bég.~–
21      10|             Babával, s távozófélben monda:~– Azok Hasszán basa kedvenc
22      12|               Most szólhatsz vele – monda Majmun a leánynak.~Azraële
23      13|           felhőit.~– Ahol van ni! – monda Hasszán. – Mondd meg Kucsuk
24      14|            a lóról, s csúfondárosan monda:~– Ha ingadozni fog kegyelmed
25      14|             a főcsauszhoz fordulva, monda:~– Jer közelebb, hadd támaszkodom
26      14|       látandja őt többet.~– Siess – monda Mária férjének. – Én is
27      15|                Óh, szerelmes fiam – monda erre összetéve kezeit Olaj
28      17|          valaha.~– Maradjatok itt – monda kegyenceinek, mindkettőt
29      17|          delnő előtt, s édes hangon monda:~– Nem fogunk-e unalmára
30      18|      határozott, megdöbbentő hangon monda:~– Igenis, hallgat rám Hasszán,
31      18|    csecsemőjét, s szemeit felvetve, monda:~– Az Isten magához vesz
32      19|            azt két ujja közé fogva, monda: – Nini! Ezt a boglárt itt
33      19|           férfiasan, szilárd hangon monda neki:~– Te addig maradj
34      19|            komoly, magasztos hangon monda:~– Előttem nem az arc rózsái,
35      19|            ifjúra fel, s fuldokolva monda:~– Te e nőt szereted?~–
36      19|            ajkaihoz, s fülébe súgva monda:~– Gonosz álmaim voltak
37      20|          Valóban el kell ismernem – monda a bámulatában és ijedelmében
38      21|             meg az ezüstöt.~– Ah! – monda Azraële – ez még legjobb
39      21|            hágcsójáról lebontanom – monda Azraële, s maga gyorsan,
40      21|                Add ide amaz ollót – monda Máriának, s mire ez visszajött
41      21|           nőmet meg akarják ölni? – monda leverten.~– Még ne búsulj,
42      21|             akarom megszabadítani – monda a herceg –, s reményem van
43      21|        menni, s ránk nem kiáltott – monda Thököly, s odaléptetett
44      21|            Ne hallgass a hercegre – monda Thököly Feriznek –, ő elvesztette
45      21|           Észrevették futásunkat! – monda Azraële.~– Isten! Ne hagyj! –
46      21|           hogy szavadat megtartád – monda Feriz –; lásd, e nő nem
47      21|              Innen távoznunk kell – monda Feriz. – Akarsz-e hozzám
48      21|           akarok menni a szigetre – monda utána halkan.~– Úgy csónakodba
49      21|        csónakodba foglak segíteni – monda az ifjú, kezét nyújtva az
50      21|       hajtva fejét, s fülébe súgva, monda:~– Ha kioszkodba érsz, ne
51      23|            Ha már ennyire vagyunk – monda –, akkor jobb nyíltan kilépnünk,
52      23|             legnagyobb büntetését – monda Béldi –, amint a fejedelemségre
53      23|          itt hagyom kegyelmeteket – monda Kapi, fázósan gombolva be
54      24|           küldött.~– Éppen jókor! – monda a vezér – hadd jöjjenek –,
55      24|    összeborzadt. S reszketeg hangon monda a Küprilinek:~– Nem jól
56      25|            Zülfikár, és sok lovat – monda Feriz bég –, most azért
57      25|     kopjanyéltől, s farizeus-képpel monda:~– Mit is méltóztatott kegyelmességed
58      25|            arcát, vigasztaló hangon monda:~– Már azt te bizony, édes
59      25|         rekedt, alig érthető hangon monda az agának:~– Vágtass azonnal
60      29|      levágták. – –”~– Az meglehet – monda Teleki Vajda Lászlóhoz –,
61      29|           megrázta fejét, s susogva monda:~– Az velem is megtörténhetik, –
62      31|             hideg, érckemény hangon monda:~– Egy fecske nem csinál
63      31|          szilárd, határozott hangon monda:~– Eredj uradhoz vissza,
64      34|             komoly tanácsadásképpen monda:~– Én éppen nem találom
65      34|          mint éppen őneki?~– Uram – monda, nem hagyva békét a tábornoknak. –
66      34| foglalkozást adj.~– Mindjárt adok – monda Heiszler, s karját Telekiébe