Fezejet

 1       1|             hosszan felsóhajtott: – Óh, én uram, én erős kősziklára
 2       1|           sírjokból kiástak, de te, óh uram, ki világ vagy a sötétségben,
 3       3|            verse nem jut eszembe.~– Óh, azt Feriz bég mindjárt
 4       3|          együtt, egymást csókolva, ~Óh szép leányok, ti a paradicsom
 5       3|            egymásnak adtok belőle. ~Óh szép leányok, ne csókolózzatok,
 6       3|         szerelmes költők számára.~– Óh, a mi költőink kezében a
 7       6|          megtörésére van célozva.~– Óh, uram, teszem én azt kegyelmetek
 8       7|           is meg, ha megsütöttél.~– Óh, én édes fiam – szólt a
 9       7|            hagytam fogni magamat.~– Óh, édes fiam, hogy tehetsz
10       9|                      IX. Hölgyvásár~Óh, kedves Pestem!~Te szép,
11       9|          víztükörből.~– Sőt inkább, óh uram – szólt földig hajolva
12       9|        könyörgöm neked még egyszer, óh, uram, hogy engedd e némbert
13      10| sugárzatával a nőket, akikre ránéz. Óh, nem egy magas úr átkozá
14      10|         kezd ez ifjú annyi nővel?~– Óh, uram, éppen ez a réme a
15      10|         haljatok meg ott, ahol én.” Óh, uram, kárhozatos bűbáj
16      10|          teszi le őket a sírba. És, óh, uram, hinnéd-e azt: ez
17      10|          vissza rabnőiket?~– Tudod, óh, uram, hogy Feriz bég a
18      10|             akkor önmagát ölte meg! Óh, uram, bizonyára jól cselekszel,
19      10|         regéi közt. Ezt tartsd meg, óh, uram, mert ha egy óráig
20      11|        szerelemben.~Fussatok innen, óh, jámbor ifjak!~Mint táncolnak,
21      11|           szélarát közelítni látja.~Óh, ifjak, fussátok e bokrok
22      11|            rózsák és granátvirágok.~Óh, e nő valódi démon! Hasszán
23      11|         uram? – kérdé Hasszántól.~– Óh, én is – felelt az hirtelen.~–
24      12|          szökhetél ki a háremből?~– Óh, kérlek, ne üss zajt – szól
25      12|          elő nem mutathatom, megöl. Óh, engedd meg, hadd keressem
26      12|         megindulva a bőkezűségen.~– Óh, szállj a vízbe értem –
27      12|             vele.~– Mit cselekszel? Óh, vesztedre törsz. Ily merényért
28      12|          naptól felsütött harmat. – Óh, vígy engem át a túlsó partra.~
29      12|    szigetről, míg Hasszán alszik.~– Óh, miért nem tudok úszni! –
30      13|            jó tanítók a szerelemre, óh, a harcmező rózsái még pirosabbak.
31      14|            az, tudom, megemleget!~– Óh, valami baj ne érjen.~–
32      14|     szenvednék, teérted halnék meg, óh férjem! Mentsd meg magadat!
33      14| legbiztosabb menhelyet találhatott. Óh, hogy e gondolat nem tudott
34      14|             éppen szembetalálkozik? Óh, hogy előbb nem jutott az
35      15|           hangnyomattal adni elő.~– Óh, szerelmes fiam – monda
36      15|        elájult. Talán meg is hal.~– Óh, szegény gyermek! – kiálta
37      15|             az üldözött asszonyt.~– Óh, szegény boldogtalan gyermek! –
38      16|      mitőlünk. Ha háborúra kellünk, óh, akkor nagy és dicső nemzet
39      16|        hallatszottak mindenfelől.~– Óh, uraim, valljuk meg egymás
40      16|            ne tovább e beszéddel!~– Óh, Apafi! – kiálta keserűen
41      17|           ölelé át Yffim térdeit.~– Óh, légy irgalmas. Engedj érte
42      17|            látod, hiszen tudod jól. Óh, te nem ismered, mi az:
43      17|              forró hangon rebegé:~– Óh, Hasszán, mint örvend lelkem,
44      17|            rohant elő rejtekéből.~– Óh, uram! rosszul hallgattál
45      17|             dervisét megfogja vele. Óh, e kezekre is oly jól emlékezék!
46      19|              s azután elkomorult.~– Óh, az én levelem nem lesz
47      19|           térdeit, zokogva szólt:~– Óh, mondd, hogy nem szereted,
48      19|              fájdalmasan zokogva.~– Óh, Feriz, te kegyetlen vagy
49      21|           moldvai hercegasszonyt.~– Óh, azt semmi esetre sem! –
50      21|            a vér folyjon kezeikből, óh, Azraële, Azraële! Mivel
51      22|             ő nem látta magát soha!~Óh, az nem hazugság, az nem
52      24|           eszközökhöz folyamodék.~– Óh uram, avagy miképpen illenének
53      25|           gördültek le lábaikhoz.~– Óh, ti hitetlen gazemberek! –
54      27|         szenvedek helyetted is; és, óh, te még többet szenvedsz,
55      27|             és nem ölelhetélek meg. Óh, Béldi, én meghalok nálad
56      28|              de megmondá a leány.~– Óh, Feriz! Én meghalok itten,
57      28|      vidékekre fogsz jönni velem.~– Óh, Feriz, nekem nincs örömem
58      28|           milyen forró, mint a tűz; óh, csak addig meg ne halnék,
59      28|         fölötte hűségesen virraszt!~Óh, a halál nem a haldoklóra
60      29|            okozója Erdélyországban. Óh, egész ez ideig csupa báránylelkű
61      31|             mindenfelől az arcokon. Óh, e mosolygás megannyi gyilokdöfés
62      31| legsúlyosabb büntetés a tanácsúrra… Óh, a sors oly leleményes…~
63      34|           el, s most fogva tartják. Óh, hidd el Feriz, ha visszaadnák
64      34|            bég búsan sóhajta fel:~– Óh, énnekem már nincs senkim,