Fezejet

 501       7   |                   hogy segítsenek rajtunk az úton.~– Elmés egy fiú vagy,
 502       7   |           tagadhatna meg tőled valamit?~– Az sem titok előttünk, páter
 503       7   |                  pincéjében hordókkal áll az élire vert pénz, ezüst,
 504       7   |               roppant tenyerével kezét.~– Az istenért, édes fiaim – szólt
 505       7   |               gonoszságot; ám vigyétek el az oltárról a szentségeket,
 506       7   |                  a hárommal, s elengedjük az utolsót.~– Úgy lesz az! –
 507       7   |         elengedjük az utolsót.~– Úgy lesz az! – szólalt meg akkor egy
 508       7   |                halvány leányával van itt. Az ördögűzést visszafizetjük.~
 509       7   |                 azután adott szó ellenére az utósó kívánatnak is eleget
 510       7   |          fáklyásokat, amint illett.~Amint az első rabló már lement, s
 511       7   |                 jó barát, s fejére csapta az ajtót, hogy az legurult
 512       7   |              fejére csapta az ajtót, hogy az legurult az utolsó lépcsőig,
 513       7   |                   ajtót, hogy az legurult az utolsó lépcsőig, s azzal
 514       7   |               mindkettőjük terhével, hogy az alant levők fel ne emelhessék.~
 515       7   |                  légbe emelt rablót, hogy az kénytelen volt megadni magát.~–
 516       7   |                  nem vádol-e lelked, hogy az Isten által szentelt helyre
 517       7   |                  eressz el.~– És megtérsz az igaz útra?~– Megtérek, megtérek!~–
 518       7   |                   és baltát, s hajítsa ki az ablakon.~Magyari uram is
 519       7   |                   sokkal nagyobb öröm van az égben egy megtért bűnösön,
 520       7   |         szakállánál megragadván, leverje, az felruházá az én kezeimet
 521       7   |        megragadván, leverje, az felruházá az én kezeimet is, hogy valakiket
 522       7   |                legyenek áldva.~– Köszönöm az áldást. Akasztass fel; megérdemlem,
 523       7   |              barátra, minőket a hiéna vet az állatszelídítőre, kit kedve
 524       7   |                  hogy csak legyen egyszer az ablaknál, s lássa meg csapatjait,
 525       7   |                  vegyes rablóhadak törtek az országra. Azon egyik fickónak,
 526       7   |                  Iparkodjanak kegyelmetek az ország fővárosát megvédeni
 527       7   |                  rablónak első gondolatja az volt, hogy egy merész szökéssel
 528       7   |                   szökéssel kivesse magát az ablakon, de amint annak
 529       7   |                 fogom, hogy mit mondj. De az istenért, vigyázz magadra,
 530       7   |                 pillanatban le fogsz esni az ablakból, márpedig ha onnan
 531       7   |                  A rabló hajborzadva állt az ablakban. Ami soha életében
 532       7   |                    reszketett. Bátorsága, az a hideg megvetése a halálnak,
 533       7   |             kábító mélység, s háta mögött az óriási erejű férfi, kinek
 534       7   |                nem ismert lázával húzódék az ablak egyik oszlopához,
 535       7   |                   a jámbor barátok, hanem az egeresi pincéikben, mire
 536       7   |                 is helyeslék.~– Ami pedig az itt levő asszonyszemélyek
 537       7   |       legirtózatosabb dögvész, mely által az emberi test még elevenen
 538       7   |                  nem is mutatva magatokat az országúton; négyszáz ember
 539       7   |               sehol sem mutatva magatokat az országúton.~A rablók ordítva
 540       7   |                 nagy zajjal vonultak szét az erdőkbe. Óra múlva csak
 541       7   |            kiáltásokat lehete még hallani az elsötétült távolból.~A kolostorban
 542       7   |                 jó szerencsére elnyargalt az országúton.~A barát pedig
 543       7   |                 pedig felhívá a kápolnába az egész gyülekezetet, s késő
 544       7   |                  szokott vinni, felzúdult az ihletett nép, s ha azon
 545       8   |                  felelni: „nem lehetséges az”, s másik oldalára fordult,
 546       8   |                    nem is vesztegeté arra az időt, hogy Ebénivel beszéljen,
 547       8   |               harangot, beharangoztatott.~Az álmából felijedő népség,
 548       8   |              leírva a veszélyt, mely őket az éj szárnyai alatt meglepni
 549       8   |             kiabálva szaladgált alá s fel az utcákon, a hajdúk verték
 550       8   |                  miután zavarában először az írótollát nem találta, azután
 551       8   |                   tudósításának, hogy míg az csak nehány lovast említett
 552       8   |          fejedelemhez, nem tekintve, hogy az érdekes állapotban levő
 553       8   |                  benne Ebéni uramat, mert az meg nem fogja védeni.~András
 554       8   |                  szörnyen meg volt ijedve az ismeretlen veszélytől.~Az
 555       8   |                 az ismeretlen veszélytől.~Az udvaron szájjongó emberek
 556       8   |             szájjongó emberek megdöbbenve az ijedt sietségen, körülállták
 557       8   |                   egy óra múlva futott ki az egész város a fehérvári
 558       8   |                 egy lepedőt kapva magára, az ablakhoz szaladt, s amint
 559       8   |               emberrel, mindent elfoglalt az útban, s csak kétórányira
 560       8   |                   minden nélkül leszaladt az istállóba, felugrott egy
 561       8   |                 Teleki eszerint célt ért: az erdélyi hadaknak okuk támadt
 562       8   |             cseltámadást intézzen ellene, az ráeresztve Kökényesdi portyázóit,
 563       8   |          Kolozsvárig pusztíttatá Erdélyt.~Az, hogy a szentkúti derék
 564       8   |               hogy azok most visszahozzák az egész rablóhadat ellene,
 565       8   |                 rögtön sietve összegyűjté az egész búcsújáró népet, szekerekre
 566       8   |          legszükségesebb élelemszereket s az oltár kincseit, bevezette
 567       8   |               kőtalapon fel volt szerelve az oltár.~Kökényesdi eközben
 568       8   |                   azonban elbocsátá, hogy az egeresi pincékre küldött
 569       8   |                    leégeté rólok a tetőt.~Az égés világánál azután nekiült,
 570       8   |                   küldé el a levelet egy, az útban elfogott oláh cigány
 571       8   |                  midőn nagy vágtatva láta az égő zárda felé közeledni
 572       8   |                    a barátok, a rác pópa, az unitárius, ki-ki a maga
 573       8   |              nekem ötvenedmagammal jutott az egész csizmadiacéh, s lesámfáztak
 574       8   |                Körös-körül hangzottak már az erdélyi csapatok trombitái,
 575       8   |             fejszéi villogtak eléjük, sem az egyenes úton járni, hol
 576       8   |             közelíteni, lekiálta rájuk.~– Az isten áldja meg kegyelmeteket,
 577       8   |                 szóra, s lehítták a fáról az embert.~– Héj, talán te
 578       8   |                   Vigyázzanak kegyelmetek az üldözésben, mert ha a kegyelmetek
 579       8   |                  hajtottak magukkal, hogy az utat mutassam meg nekik;
 580       8   |               hogy rohanják meg a várost. Az ördög nem alszik, nemes
 581       8   |                  dragonyosok egyetértenek az ellenséggel, s őket kelepcébe
 582       8   |                    Ni, hogy fenyegetőznek az ökleikkel; vigyázzanak ám
 583       8   |               győződének meg felőle, hogy az egész lárma csak egy furfangos
 584       9   |                falaid közt, bú vagy öröm, az egész ország búja, öröme
 585       9   |                  egész ország búja, öröme az. Jaj volna annak, ki körüljárva
 586       9   |              jönne vissza, hogy van város az ég alatt, melyet látni szebb,
 587       9   |               házsorokkal meghosszabbult, az egyenes palotasor a Dunában
 588       9   |          kereskedőnépe rakja ki bámulatra az ipar remekeit, …emitt jótékony
 589       9   |                   most lassankint leszáll az est; a harangok megkondulnak,
 590       9   |            alagúton a várhegy alatt egész az istenhegyi városig fel,
 591       9   |               vagy a képzelet tündére, ki az imént egy századdal elébb
 592       9   |                 álló olajlámpa bosszontja az éj nyugalmát… Egy tornya
 593       9   |                   Nincs egy ép ház sehol, az utcák szűkek, rendezetlenek,
 594       9   |                   van egypár emeletes ház az egész piacon, valami gazdag
 595       9   |               kész számukra a posvány. Ez az egész kereskedése Pestnek…
 596       9   |                 dudva lepi, s amely házak az ároknak feküsznek, vesszőből
 597       9(1)|                 43 évvel. (Jókai jegyzete az 1894-i kiadásban.)~
 598       9   |             szokás használni, onnan egész az Almay-udvarig egy nagy tó
 599       9   |                     ami azon túl látszik, az mind avar sivatag, terméketlen,
 600       9   |                   nemzeti színház helye s az egész körülfekvő környék
 601       9   |            kompokra és dereglyékre rakva; az utcákon alig lézeng emberi
 602       9   |                 tesz otthon, s hálákat ád az Istennek, ha ismét háttal
 603       9   |              hajót, lengő zászlóival, mik az árbocról lelógva, a hullámokat
 604       9   |           szállító hajóhoz.~Hasszán basa, az akkori budai vezér, meglátván
 605       9   |          átevezett Hadzsi Baba hajójához.~Az emberkalmár észrevéve a
 606       9   |                  arcra borulva várta, míg az odaérkezik, s odanyújtá
 607       9   |                 odáig szállítá, s még azt az anyát is, aki azt a vargát
 608       9   |               készíté, amelyben Yffim bég az ő hajójára lépett.~Azzal
 609       9   |          tisztelet jeléül pofon vágva azt az eunuchot, amelyik legközelebb
 610       9   |               keresztül már hallható volt az édes dal és csevegés, mely
 611       9   |           legkisebb gyermekkoruktól fogva az én ápolásom alatt virultak
 612       9   |                   karcsú liliomot, ki ott az angóraszőnyegen táncol –
 613       9   |              Bizonyára nem fogod sokallni az árát, ha azt mondom, hogy
 614       9   |              legjobb tanító a szerelemre. Az ott cserkesz főnök lyánya,
 615       9   |                 bég mordult rá valamit.~– Az a pajkos delnő, ki a sálon
 616       9   |                  becsesebb hajfürteit; ez az északi szigetekről került
 617       9   |                 onnan kíváncsi fejecskéit az összefogott redők közül.
 618       9   |                   lóbálta magát a hintán; az északi szigetek szépsége
 619       9   |           megtetszeni neki, remélve, hogy az elviendi őket onnan, s gyöngyöket
 620       9   |                 és kán előtt hitelem? Nem az én kertemből kerülnek-e
 621       9   |                  azért, mert halavány, és az olasz azért, mert piros;
 622       9   |                mindezt Isten alkotá, hogy az emberek örüljenek neki.~
 623       9   |               emberek örüljenek neki.~Míg az érdemes embercsiszár ily
 624       9   |                 villanyozó szemeket, mint az övéi! Az a büszke, szabad
 625       9   |                   szemeket, mint az övéi! Az a büszke, szabad homlok,
 626       9   |                  indulatkifejezést válta, az első látásra szilaj volt,
 627       9   |               bocsássa le magáról leplét. Az rögtön engedelmeskedék,
 628       9   |                 Alig hivé, hogy amit lát, az nem egyéb, mint tündéri
 629       9   |                 mennyire fehérebb termete az ezüstnél.~– Átok nyelvedre,
 630       9   |                   egy óra óta lopod tőlem az időt, s megfosztasz a paradicsom
 631       9   |                 meg, uram, nem neked való az.~– Mit? Te emberfejű kutya!
 632       9   |                  nap sütött arcába, egyik az égről, másik a víztükörből.~–
 633       9   |                kalmár. Késő volt; a leány az első szóra kezébe vőn egy
 634       9   |          végigfutott húrjain, mint szellő az eolhárfán; s elkezde énekelni
 635       9   |                   leverje.~A kalmár tűrte az ütlegeket, s mikor vége
 636       9   |                  balsors érte mindazokat: az Iblisz3 ellen, aki benne
 637       9(2)|                  vigadó”. (Jókai jegyzete az 1894-i kiadásban.)~
 638       9   |        bálványoknak, romlás és végveszély az ő ajkainak lehelete, aki
 639      10   |                                        X. Az amazondandár~Három nap múlt
 640      10   |              parti fák között, elhangzott az utósó rémhang, s a várkert
 641      10   |                   kalmár megismerte benne az odaliszk éneklését, s elhallgatta
 642      10   |                 megszólalt Hadzsi Baba:~– Az éjjel csónakokat láttam
 643      10   |           Nemsokára elkezdének gyülekezni az egyes hadtestek Pest alá,
 644      10   |          válogatott csapatjaival mehetett az egész sereg mintegy százezer
 645      10   |               hogy aki akart, már eljött, az erdélyi fejedelem csalárdul
 646      10   |           keresztül hallatja vele szavát, az meg van rontva örökre; mint
 647      10   |              arcára süt, mikor alszik, és az kénytelen a holdat követni
 648      10   |              kiket esztelenül megmutatott az ifjúnak, álmában megkötözték,
 649      10   |             szeret, keresztyén leányt, és az távol van innen, és az után
 650      10   |                 és az távol van innen, és az után eped gyermeksége óta; –
 651      10   |         valahányszor harcba indul, mindig az ő nevével húzza ki kardját.
 652      10   |                rózsabokor árnyában ébred, az enyim kardok villogásainál;
 653      10   |                  a ti szerelmetek dalnoka az édes csalogány, az enyimé
 654      10   |                dalnoka az édes csalogány, az enyimé a harci tárogató;
 655      10   |                 csók, titkos gyönyörök, – az én szerelmem vágya a dicsőséges
 656      10   |                   szemeik villáma öli meg az ellent, azután kardjaik.
 657      10   |                  ellent, azután kardjaik. Az ellenfél elveszti szemei
 658      10   |                  helyen legmakacsabbul ví az ellen, összegyűjtve legvitézebb
 659      10   |              csapatjait, s kifáradtak már az ostromlásban szpáhik és
 660      10   |         timarióták, akkor kivonja kardját az ifjú, s nekivágtat a legsötétebb
 661      10   |              legsötétebb halálveszélynek. Az elbűvölt nők mind vakon
 662      10   |              őneki vannak szánva. És amíg az ifjú ott áll, vagy előre
 663      10   |                   vagy előre halad, bárha az egész csata veszve volna
 664      10   |               magára marad, akkor leszáll az ifjú lováról, felkeresi
 665      10   |                    a mameluk dicsőségért, az arab igaz hitéért –, de
 666      10   |                 Allahtól vagyon; áldassék az, aki mindennél erősebb!~–
 667      10   |                valaki erőhatalommal jönne az ő sátorai közé rabszolgát
 668      10   |                  vagy mosolygó tekintetet az ő sátoraikon belül? E lényeket,
 669      10   |              zúdul. És végtére mit nyerne az, ki őket visszavinné? Történt
 670      10   |                  a nő is iszonyú, hát még az ördög, ha szerelmes! Ti
 671      10   |                 egy szerelmes asszonyt, s az meg fogja mutatni, hol mehetsz
 672      10   |                  és ha annyi szemed volna az orrod körül, mint a pávának
 673      11   |             hallgatjátok a méla dalt, mit az éj csendes szárnya szertehordoz:
 674      11   |           született, hol a viharok arája, az égető forgószél, Számum,
 675      11   |           gyönyört, futó élvezetet lehel; az egész paradicsom virágokkal
 676      11   |                 virágokkal van tele, mire az egyik kinyílt, a másik lehull,
 677      11   |                   egy darab viasz, melyet az ő gondolatai idomítnak.
 678      11   |          idomítnak. Nem hall semmit, csak az ő hangját, s nem lát semmit,
 679      11   |                lépésnyiről meg nem ismeri az embert, s nem tudja a trombitát
 680      11   |              jönnek, nem engedik meg neki az összes hadak vezetését.~
 681      11   |             Hasszán basa alig várja, hogy az estimának vége legyen, s
 682      11   |                   idáig.~A vezér átölelve az odaliszkot, andalogva sétál
 683      11   |         odaliszkot, andalogva sétál végig az illatos fák labirintjai
 684      11   |                 fák labirintjai közt, hol az utak színes kaviccsal vannak
 685      11   |                hogy mért tréfál ővele így az odaliszk.~– No, nézd el,
 686      11   |              fáról e madár; hát nem diófa az, és nem vadgalamb?~Hasszán
 687      11   |                hölgyének.~– Valóban diófa az, és vadgalamb.~Yffim bég
 688      11   |                lőhetne Pest felől, miután az egész tábor átvonult tegnap
 689      11   |               Feriz bég tábora, és ő maga az, aki ott elöl lovagol…~Csak
 690      11   |                  szabad Azraëlének látni!~Az odaliszk kacagva veté magát
 691      11   |             Azraële oly csodásan tettetve az ijedséget, hogy az még Hasszánra
 692      11   |               tettetve az ijedséget, hogy az még Hasszánra is elragadt. –
 693      11   |              akarom elhinni felőled, hogy az erdélyi urak vesztegettek
 694      11   |              Valóban, úgy hiszem – rebegé az önkénytelen.~– De én meg
 695      11   |              fordulva –, nemde csodálatos az, hogy Yffim bég hadseregeket
 696      11   |              basának azt mondani, hogy de az ő szemei rosszak! mert akkor
 697      11   |        varázslatot megcáfolni, mert akkor az erdélyi vészhír egészen
 698      11   |            mellett szilaj arab paripáján; az odaliszk égő szemei minden
 699      11   |                minden mozdulatát követték az ifjú daliának, s átható
 700      11   |          Hasszántól.~– Óh, én is – felelt az hirtelen.~– Nem ülsz le
 701      11   |               puha pázsitra?~A basa leült az odaliszk mellé, ki félig
 702      11   |               szemeivel mindenütt kísérte az ifjú Ferizt.~– Nézd, uram –
 703      11   |                  keblére szorítá Hasszánt az odaliszk, annak arcát minden
 704      11   |               Baba szavaira: „Megvettétek az ördögöt, vigyázzatok, hogy
 705      12   |             Szálljatok le, csendes árnyai az éjszakának, mik az alvókat
 706      12   |                 árnyai az éjszakának, mik az alvókat őrzitek a rémek
 707      12   |                  szemeitől… Hadd pihenjen az eltévedt méhe a bezárult
 708      12   |               csendes, csak a csillagok s az égő szerelem vannak ébren.~
 709      12   |                éjszakának. A költő Hariri az, kit karddal kezében Feriz
 710      12   |                  hívnak, s ki, ha leszáll az est, s elcsöndesül a tábori
 711      12   |            halvány hölgy kinyitja ablakát az éjben, hallgatódzva a bűbájos
 712      12   |              partjain csendesen ballagnak az eunuchok hosszú puskáikkal,
 713      12   |                 mögött állani.~– Kárhozat az énekesre odaát! Dalára figyelve,
 714      12   |                kérlek, ne üss zajt – szól az odaliszk. – Az este urammal
 715      12   |                zajt – szól az odaliszk. – Az este urammal csónakázva,
 716      12   |              elvesztém, minek nekem akkor az élet?~Az odaliszk oly kétségbeesett
 717      12   |                minek nekem akkor az élet?~Az odaliszk oly kétségbeesett
 718      12   |        fájdalommal mondá e szavakat, hogy az eunuch megrendült bele.~–
 719      12   |          Ifjúkoromban gyöngyhalász voltam az ind szigeteken, s míg százig
 720      12   |               ijedten bukott fel a vízből az eunuch, s egészen kikelt
 721      12   |              Tudom – szólt nyugodt hangon az odaliszk.~Az eunuch megdöbbenve
 722      12   |               nyugodt hangon az odaliszk.~Az eunuch megdöbbenve tekinte
 723      12   |                 rá, s bámulva látta, hogy az imént oly érzékenyen könyörgő
 724      12   |          bevádoltam őket a vezér előtt, s az kihallgatás nélkül elütteté
 725      12   |                     kiálta fogcsikorgatva az eunuch.~Azraële nevetett.~–
 726      12   |                  delnő oly erővel markolt az eunuch karjába e szavaknál,
 727      12   |                 karjába e szavaknál, hogy az sziszegve hajlott meg előtte.~–
 728      12   |     korallzátonyos sziklákra kiülnek, hol az örvénylő hullámok alatt
 729      12   |             karcsú derekát; dobogó szívét az enyimhez szorítni, és ajkaimat
 730      12   |            enyimhez szorítni, és ajkaimat az ő égő ajkaira feszítni,
 731      12   |                 kiszívni rajta lelkét, és az enyimet lehelni vissza bele,
 732      12   |                  engem át a túlsó partra.~Az eunuch reszketett a leány
 733      12   |                  lélek szilaj lángjai még az ő szívében is találtak gyúanyagot,
 734      12   |                 magamat.~– Te őrült vagy, az imént halállal fenyegettél,
 735      12   |                   fogva megragadva a nőt.~Az egyszerre mindkét kezével
 736      12   |                  mindkét kezével átölelte az eunuchot, ezáltal egyet
 737      12   |              magammal együtt megfojtalak.~Az eunuch rövid, kétségbeesett
 738      12   |             szenvedélyére gondolt, s mint az óriáskígyó, tartá fogva
 739      12   |               karjait a nő, s egy kezével az úszó gyapjas hajfürteibe
 740      12   |                előttem annyira sem kedves az élet, mint előtted, s ha
 741      12   |                 észre e sötét éjszakában? Az eunuch úszott elöl, a hölgy
 742      12   |                hallja azt, hisz csillagos az ég sötétje, és az éj csöndje
 743      12   |               csillagos az ég sötétje, és az éj csöndje dallamokat visszhangoz.
 744      12   |             túlvilági dal reszket, alatta az örvény tátong, s a hab moraja
 745      12   |                lábai alatt a szerecsen, s az odaliszk egy a vízbe borult
 746      12   |                 Egy ezüsthárs tövében ült az ifjú dalnok. Éppen végezte
 747      12   |        támaszkodva, s mozdulatlanul nézte az ifjút.~– Siess tehát. Az
 748      12   |                  az ifjút.~– Siess tehát. Az éj vége felé jár, s még
 749      12   |             tétovázol, ha ennyire jöttél?~Az odaliszk némán felsóhajtott,
 750      12   |                   vezeklő bűnös, ki előtt az ég víziói nyíltak meg, mosolygó
 751      12   |          egyszerre átalakulva hadvezérré. Az első riadó hangja volt az,
 752      12   |                 Az első riadó hangja volt az, mely a budai táborból jött,
 753      12   |          nemsokára hangos kelepelés verte az ébredőt, s Hariri újra megszűnt
 754      12   |                még lantját is ott felejté az ezüsthárs alatt.~– Látod,
 755      12   |           lélegzetét visszafojtva tekinte az ifjú után – megvárta, míg
 756      12   |                 akkor egyszerre odarohant az elhagyott lanthoz, kebléhez
 757      12   |                  szerelemtől elhervadok”.~Az ötödik volt fájvirág: „nem
 758      12   |                  vagy meghaljak?”~A füzér az odaliszk saját hajszálaival
 759      12   |                hajszálaival volt átkötve, az azt jelenti „életem kezedbe
 760      12   |                koszorúját, gondolva, hogy az ifjú vissza fog azért ismét
 761      12   |               hullatá: hadd gondolja majd az ifjú, hogy azok ott harmatcseppek.~
 762      12   |                  fehér levelet leszakítva az ezüstnyárfáról, melynek
 763      12   |                 Azraële e dolgokat előre?~Az odaliszk visszatért a kioszkba,
 764      12   |                   kakasok a környékben, s az imámok éji éneke rezgett
 765      12   |                 miért oly forrók csókjai.~Az odaliszk elmondá, hogy mit
 766      12   |               pesti partra a vezért, ahol az meg fog győződni felőle,
 767      12   |                   táborából jelen.~Azokat az éjjel fölvette a víz táborhelyükön,
 768      12   |               volna.~Majmun pedig, mintha az utat keresné, felkutatá
 769      12   |              tegnapi találka helyét, s ím az ezüstnyár tövében egy koszorút
 770      12   |               ágból volt a koszorú fonva; az egyik egy babérfaág, a másik
 771      13   |                alkonyat volt: egy félhold az égen, száz más egyéb félhold
 772      13   |              tanyázott.~Ezen holdújságról az volt megírva a többek között
 773      13   |                   megírva a többek között az azon esztendőbeli kassai
 774      13   |            jövendölő kalendáriomban, hogy az lészen:~„Németeknek kívánatos, ~
 775      13   |                Aki nem lesz betegségben, ~Az marad jó egészségben: ~Így
 776      13   |             egészségben: ~Így végeztetett az égben.”~A jó csillagvizsgáló
 777      13   |     csillagvizsgáló elfelejtette megtudni az égben, hogy vannak holdfertályok,
 778      13   |                  holdfertályok, melyekben az ember betegség nélkül is
 779      13   |               kellett volna kerülni, hogy az érsekújvári basával egyesülten,
 780      13   |                 csak azért sem fogadta el az utasítást, mert Küprilitől
 781      13   |          elfoglalva a dombtetőket, mikről az egész környéket be lehete
 782      13   |             ízlésük a derék uraknak, hogy az országot úgy megszerették.
 783      13   |                     Nagyon szép nektek ez az ország, hogy benne lakjatok.
 784      13   |                megállj, majd másképp lesz az, csak én beszéljek veletek.~–
 785      13   |                   levett süveggel –, hogy az én jószágomon lakjatok mentül
 786      13   |                  építsem a házaitokat.~Ez az ember volt a sírásó.~Hasszán
 787      13   |              papokkal és bírákkal, kiknek az ország legtávolabb vidékeiről
 788      13   |            ideszállítani. És amit hoztak, az sohasem volt elég, emiatt
 789      13   |                lova mellett hál mindenki, az előőrsök pontosan felállítva,
 790      13   |                   egy elárkolt négyszögön az amazondandár telepét, kiknek
 791      13   |                  szép tündéri alakok, kik az örömek kertjéből szöktek
 792      13   |           harcmező rózsái még pirosabbak. Az a pajkos kínai delnő, ki
 793      13   |                paripán hintázza termetét, az északi leányka arany hajfürteit
 794      13   |                  paripája sörényét fésüli az abisszini leányka, s a barna
 795      13   |                 had, kiknek készületeiből az látszik, hogy sokkal jobban
 796      13   |                   szövetségeseiktől, mint az ellenségtől, aki előttük
 797      13   |          füstoszlop látszott, s vereslett az ég, gyanítani lehetett,
 798      13   |            Leghátul végre a hegyi utakon, az erdős szorosok lejtőin lehete
 799      13   |             hosszú, kerekes vaságyúkkal s az öreg kőmozsarakkal, miket
 800      13   |                   megállni a háta mögött.~Az est már beállott; s egyik
 801      13   |                Hasszánhoz jelenteni, hogy az ellenséges sereg a túlsó
 802      13   |         megérkezett hozzá, azért jó lenne az éjszaka rárontani, mielőtt
 803      13   |                lehet addig elkezdeni, míg az öreg lőszerek meg nem érkeznek.
 804      13   |                    Hasszán dühösen támadt az elfogott bírákra.~– Miért
 805      13   |                   Száraz nyár volt, uram. Az Úr visszatartá az egek felhőit.~–
 806      13   |                   uram. Az Úr visszatartá az egek felhőit.~– Ahol van
 807      13   |                 nem akarnak egy percig is az ellenséggel karonfogva sétálni.~–
 808      13   |                   Meguntuk tétlenül nézni az ellenség szeme közé.~– Hogy
 809      13   |            legmagasabb dombra velök, hogy az egész tábor láthassa őket.~
 810      13   |                 dühös lévén, de legfőképp az erdélyiekre, erősen rárivallt:~–
 811      13   |                  jöttél? Kifizettétek már az adót?~– Kegyelmes uram…~–
 812      13   |                  Hát miért nem?~– Szegény az ország, uram. Isten csapásai
 813      13   |            istennel, s imádkozzatok, hogy az én csapásaim ne legyenek
 814      13   |                  kérni, hogy engedjünk le az adóból?~– Kegyelmes uram,
 815      13   |                 adóból?~– Kegyelmes uram, az adó ötször meghaladja azt,
 816      13   |                  mint Erdély, amit felvet az arany és ezüst! Holott a
 817      13   |                 nem fogja. A prófétára és az Alkoránra.~A méltóságteljes
 818      13   |               méltóságteljes hang, melyen az ellenvetést elmondá a követ,
 819      13   |               nagy Szulejmán tett; és nem az fog megtörténni, amit ő
 820      13   |                 hiába bízzátok fejeiteket az ő kezére, míg a pallos a
 821      13   |           boszniai rájánál, ki maga húzza az ekét, s ha Bécsben azt a
 822      13   |             hadaiból egy ember sem mozdul az ő segélyére, bár a veszélyt,
 823      13   |          pillanatban meglátták a zendülők az ablak elé leásott karót,
 824      13   |               gondolt a különbségre, mely az erdélyi trónba és e karóba
 825      13   |        megcsúfoljon. – S irtózatában fogá az egyik harang kötelét, s
 826      13   |                 nyakára hurkolva, odaállt az ablakhoz, hogy ha a lázadók
 827      13   |     fenyegetésüket végrehajthatnák rajta.~Az éjszaka már tökéletesen
 828      13   |                   már tökéletesen beállt, az ostromlók nehány eleven
 829      13   |                   remegve vonta meg magát az ablakredőnyök mögött. Egyszerre
 830      13   |           ablakredőnyök mögött. Egyszerre az eddigi ordítozásnál iszonyatosb
 831      13   |                nem hagy élőt maga után. – Az ostromlók felfedezték a
 832      13   |      megszabadíták azokat, s velök együtt az erdélyi követet is, ki menten
 833      13   |                csak messziről lövöldöztek az ablakokra, most visszatarthatlan
 834      13   |         eltorlaszolva négyszegű kövekkel; az ostromlók karja kifáradt,
 835      13   |               puskával: azt ízekre tépték az ostromlók, s fejét visszahajíták
 836      13   |          ostromlók, s fejét visszahajíták az ablakon.~– Vonuljatok vissza! –
 837      13   |               Vonuljatok vissza! – kiálta az előcsahos, ki vakmerően
 838      13   |                  még iszonyúbb volt, mint az előbbi zaj. Nemsokára lehete
 839      13   |                 tolt ágyúk gördülése volt az. Százan kapaszkodtak egybe,
 840      13   |                fontos vas csatakígyó volt az, melynek hangja négy mérföldnyire
 841      13   |                  Nincs segedelem, egyedül az istennél! – kiálta Hasszán
 842      13   |                    fétisbálványozók, hogy az igazhívők ellen támadtatok? –
 843      13   |                 katonák vagytok, de én is az vagyok. Hát azért adott-e
 844      13   |           énáltalam: hát dicsőség volna-e az? Itt az ellenség szemei
 845      13   |                  dicsőség volna-e az? Itt az ellenség szemei előtt harcot
 846      13   |                 között, csúfjára, örömére az idegennek? Nincs-e megátkozva
 847      13   |                 ellenségünk a gyávaság, s az itt székel a vezérnél; az
 848      13   |                 az itt székel a vezérnél; az egész tábor harcot óhajt,
 849      13   |            félelmet, azután majd megöljük az ellenséget.~– Miért nem
 850      13   |                  azt?~– Mehetünk-e magunk az ellenség egész táborára,
 851      13   |                   másként kezdtek szólni, az ágyúkat megfordíták, s levontatták
 852      13   |          elkezdtek hidat építeni a Rábán.~Az ellentábor mintegy negyedórányira
 853      13   |                  s mire szürkülni kezdett az éj, mintegy három óra tájon,
 854      13   |              mintegy három óra tájon, már az első hevenyészett híd készen
 855      13   |               ordításától, kik elfoglalva az elősáncokat, feltűzték azokra
 856      13   |                   volna, ha a jancsárok s az őket segítő Kucsuk ott vesznek
 857      13   |               kiáltást, s azt hivén, hogy az a jancsárok halálordítása,
 858      13   |                 harangkötelet, s meghúzta az öreg harangot Hasszán feje
 859      13   |                 Hasszán feje fölött, mire az ijedtében majd kiugrott
 860      13   |                   ijedtében majd kiugrott az ablakon.~– Ki az? Mit akarsz?~–
 861      13   |                 kiugrott az ablakon.~– Ki az? Mit akarsz?~– Siess, uram! –
 862      13   |                   bég. – Kucsuk basa veri az ellenséget, már sáncaikat
 863      13   |               szablyák! Reszkessen a föld az ágyúk gördülése alatt! Hirdessék
 864      13   |          ijeszteni. Most tűnt még csak ki az ozmán hadsereg roppant mennyisége,
 865      13   |                   ellenükben, mint sziget az árvízhez.~A hadsorok legeslegközepén
 866      13   |            segélyére legyen, s elválasztá az apát a fiútól. Azok engedelmeskedtek.
 867      13   |                  Mi ez?… Egyszerre megáll az ostromlók rohama. A keresztyén
 868      13   |                televerve hegyes karókkal. Az ostromlók legelső sorai
 869      13   |                sorai rémülten állanak meg az árok előtt, s egy percre
 870      13   |              túlpartra. Most megdördülnek az ágyúk. E pillanatig tétlenül
 871      13   |                   éppen torkaik előtt áll az ostromló had. Egyetlen jelszóra
 872      13   |                  zsákot röpít a tömegekre az eldurranó tarack, míg a
 873      13   |                   után. Undorító látvány. Az iménti fényes hadsorok helyett
 874      13   |              roham ismételtetik. Most már az ágyútűz sem tartja vissza
 875      13   |             rejtett tűzakna vetteték föl; az égnek lövellő füstfelhők
 876      13   |                Nála nélkül akarja Hasszán az ütközetet megnyerni.~Ott
 877      13   |               mind megannyi diadalkiáltás az ő füleiben: „Nézzétek, mint
 878      13   |                   a tizedik rohamra indul az ozmán tábor, ekkor egy hírnököt
 879      13   |                 hidat veretve maga előtt, az átkeléshez készült.~Ez történt
 880      13   |                   tizedik rohamra vezette az ozmánokat.~A keresztyén
 881      13   |               menthetlenül veszve vannak.~Az ágyúkba akkor tömték az
 882      13   |                   Az ágyúkba akkor tömték az utolsó töltést. Csak egy
 883      13   |                   félre a szekérsáncokat.~Az utolsó lövés eldördült,
 884      13   |                vezér visszahúzhatta volna az egész sereget, de Hasszán
 885      13   |                  A futó gyalogok elzárták az utat saját, segítségökre
 886      13   |              tizenhárom.~A kocka fordult. Az üldözők futókká lettek.
 887      13   |                 lenni, most a töröké lesz az. A Küprili, látva a veszteségét,
 888      13   |                 magának.~Ah, ott küzdenek az amazonok kedvencük oldala
 889      13   |                 kedvencük oldala mellett. Az ifjú szemei megnemesíték
 890      13   |             lehull: nem is gyanítja, hogy az női szív volt, mely az érc
 891      13   |               hogy az női szív volt, mely az érc páncél alatt vezéreért
 892      13   |                 fejét a csatatér párnáira az északi szigetek virága,
 893      13   |                   mint Feriz bég. Elhullt az amazondandár. Az ő önfeláldozásuk
 894      13   |                  Elhullt az amazondandár. Az ő önfeláldozásuk menté meg
 895      13   |                   szpáhi keresi szemeivel az ég kapuit, miken át a paradicsom
 896      13   |               kiket nem fog látni többet. Az éj elfedi őket lassan. A
 897      13   |             csillag, most sötéten maradna az ég. A sóhajok is elnémulnak. –
 898      13   |                  holtak mezején, meglopva az elestek köntöseit.~Hát az
 899      13   |                 az elestek köntöseit.~Hát az kicsoda, ki felkötött karral
 900      13   |                 arcát? – A bánatos Hariri az, kinek ajkán megfagyott
 901      14   |                                      XIV. Az üldözött nő~Talán el is
 902      14   |                ismerőnket, a szép Máriát, az oláh herceg nejét?~Ah, ő
 903      14   |                 öröm közelléte feledteti, az anyai élet közelgő öröme.~
 904      14   |       kisgyermekkel karjukon mennek végig az utcán, elveszi tőlük a gyermeket,
 905      14   |                   miatt ne aggódjék, mert az él, és nemsokára honn lesz.~
 906      14   |                 sietett rögtön tudósítani az eltávozottak nejeit, hogy
 907      14   |             fölébredt. Ha ló vágtatott el az utcán, ha a kapu előtt megállt
 908      14   |              férje szava hangzott vissza.~Az álomból ébredő meglepetése,
 909      14   |                 öröme oly nagy volt, hogy az első pillanatban nem tudta,
 910      14   |                 csókjaival halmozá el; de az első pillanatban észrevevé,
 911      14   |               tekinte arcára: komoly volt az, s tele aggodalommal.~–
 912      14   |             nyugodt. Fölösleges aggodalom az egész. Feküdj le. Nekem
 913      14   |                 dolgaim vannak még, miket az éjjel el kell intéznem.
 914      14   |                 beszélni férjét, belépett az, leoldott kardját kezében
 915      14   |                   utaznunk.~– Utaznunk? – Az én helyzetemmel? – kérdé
 916      14   |                 közelebb a halálhoz, mint az élethez.~– Nem! Egy tappot
 917      14   |                hüvelye szétrepedt. – S ha az ég rám szakad, sem megyek.~–
 918      14   |                 rám szakad, sem megyek.~– Az istenért! Férjem, mi bajod? –
 919      14   |             azelőtt.~De most a nőé maradt az. Midőn férje gyöngéden lecsókolá
 920      14   |              mintha elnyugodnék; de amint az eltávozott szobájából, felkelt,
 921      14   |                harcoljon? Vétettünk volna az Isten ellen. A török tábort
 922      14   |                 szultán nagyon haragszik, az egész hibát a herceg fejére
 923      14   |              herceg fejére akarja róni.~– Az istenért! S mi következhetik
 924      14   |                    fogassatok hintóba még az éjjel, még ebben az órában,
 925      14   |                   még az éjjel, még ebben az órában, én lámpással majd
 926      14   |              holmijait, mindent elkészíte az útra. De a férjéhez vezető
 927      14   |             rémképek töltötték el lelkét. Az álmatlanul átvirrasztott
 928      14   |                   ült le ablakába, honnan az udvarra le lehete látni.~
 929      14   |                  udvarra le lehete látni.~Az udvari zaj lassankint feléledt,
 930      14   |              lovászok paripákat jártattak az udvaron, a pórleányok korsóval
 931      14   |                   mozgalmait.~Ekkor nyílt az ajtó, s kilépett hálószobájából
 932      14   |                   egyszerre szétröppentek az ijesztő képek, amint férje
 933      14   |                 vagy medve ma elém kerül, az, tudom, megemleget!~– Óh,
 934      14   |                  elfeledett mindent, amit az éjjel hallott, álmodott,
 935      14   |                ronda török csausz jött be az udvarra, milyentől máskor
 936      14   |                   álltak. Első gondolatja az volt, hogy e csausz férjéért
 937      14   |                  Nem fogadja el. Mit érne az neki; ha a herceg nélkül
 938      14   |                   és kísérőikkel, kik már az udvaron állanak. Uram addig
 939      14   |                  s addig húzza, halasztja az időt, míg gondolandja, hogy
 940      14   |               maradnak. Ott aztán majd ád az Isten új tanácsot.~Mária
 941      14   |                alatt visszatartani. Előbb az erőszakosságig kínálta őket
 942      14   |           kegyelmed, majd elmondhatja azt az úton.~A herceg felült a
 943      14   |              megviselte őt a sok lovaglás az utóbbi napokban, s kérte
 944      14   |                    Midőn a hídhoz közelít az út, a sziklák miatt oly
 945      14   |                  miatt oly keskennyé lesz az, hogy csak két ember lovagolhat
 946      14   |                főbe iszonyú öklével, hogy az keresztülesett lova nyakán;
 947      14   |                   előre.~Egyszerre kitűnt az üldözők előtt, hogy a híd
 948      14   |                   azon pillanatban, midőn az örvény hajborzasztó meredekéhez
 949      14   |              egyet közülök magával ragadt az elvadult paripa, s utána
 950      14   |             egy-egy hegyi patak fut néhol az út mellett, fölötte, mint
 951      14   |                 Elmondám neki kérelmedet. Az istenért! – kiálta a fejedelem,
 952      14   |             férjére, lelke, szíve megállt az ijedelmes hírnél, de midőn
 953      14   |                   kiknek férjeik, atyjaik az ország első férfiai, ott
 954      14   |               férjem! Mentsd meg magadat! Az égre kérlek, menekülj meg
 955      14   |                keresztyének között legyen az, jó ismerők, jó barátok
 956      14   |                  tántorgott előre, mintha az a hegy egész súlyával keblén
 957      14   |                 fagyökerekbe kapaszkodva. Az Isten őrzé, hogy százszor
 958      14   |                  lovász felsegíté urát, s az széttekinte, a természet
 959      14   |                  egy magasabb dombra vivé az út, mindig újra látta előtűnni,
 960      14   |                 addig meg sem álltak, míg az átelleni lejtőre felkapaszkodva,
 961      14   |                  tanakodni, merre lehetne az útjokat álló háta mögé kerülni.~
 962      14   |               tüzet raktak, és leültek.~*~Az üldözött nő azalatt a legelső
 963      14   |                 Óh, hogy előbb nem jutott az eszébe. De csak Szamosújvár
 964      14   |                volt idő.~Egy órával elébb az ötlet megszabadította volna,
 965      14   |             hajtson oly sebesen, s miután az még jobban a lovak közé
 966      14   |                    s látta, hogy mögöttük az úton egy csoport lovas jő
 967      14   |                  a felvágott göröngyökön, az üldözött nő egyik szegletébe
 968      15   |                  arcán nagyon meglátszott az utóbbi napok szenvedése.
 969      15   |                kis leánykája született, s az akkor érzett ijedelem nagy
 970      15   |                   nagy hatással volt mind az anya, mind a gyermek egészségére.~
 971      15   |                    Ahol csak fájdalom van az országban, az neki is mind
 972      15   |                fájdalom van az országban, az neki is mind fájdalom, pedig
 973      15   |                   is mind fájdalom, pedig az övében nem osztozik senki.~
 974      15   |           palotáját, s térjen vele vissza az ebesfalvi csendes kastélyba,
 975      15   |    megfeszítésével fut fel a lépcsőkön, s az eléje siető fejedelmi pár
 976      15   |                   Sturdza Mária vagyok!~– Az isten szerelméért! – kiált
 977      15   |               Semmivé tesz engem, semmivé az országot. Elveszti magát
 978      15   |               szóra elősietve, felkarolák az elalélt hölgyet, s arcát
 979      15   |                  kiálta rémülten Apafi. – Az végromlást hozna rám és
 980      15   |          kényszerültem, ha akkor engem is az útfélre dobtak volna menedék
 981      15   |                   szultán haragja…?~– Hát az utókor meggyalázása?~– Asszony!
 982      15   |           szobáidból, én megnyitom előtte az enyimeket, s akkor, ha akarod,
 983      15   |               érdeklő ügyben.~Mit tegyen? Az üldözött hölgyet ő is szívéből
 984      15   |               jött reá. Ha be nem fogadja az üldözött nőt, meg van gyalázva
 985      15   |                   magában, jő nagy sietve az egyik kapuőr, s jelenti,
 986      15   |                 éppen most kanyarodott be az utcába egy csoport török
 987      15   |                   fennhangon tudakozódnak az oláh hercegnő felől.~Apafi
 988      15   |                adva udvarhölgyeinek, hogy az öntudatlan nőt vigyék legbelsőbb
 989      15   |                hívassák orvosát, kilépett az erkélyre, s látva, hogy
 990      15   |                 bég nagyon: nem mozdulhat az ágyából; s igen alázatosan
 991      15   |                  így nem a fejedelem lesz az, ki Olaj béget meglátogatja,
 992      15   |                 béget meglátogatja, hanem az ebesfalvi közbirtokos, s
 993      15   |               oldalán lógott, midőn azzal az adófizetést megtagadó szebeni
 994      15   |                ruháját kellett felölteni, az Olaj bég lakására.~A kutyák
 995      15   |                    A kutyák majd lehúzták az udvarban, mert a bég nagy
 996      15   |               egyenesen a harmadik ajtón.~Az is tele volt pókokkal és
 997      15   |                   sárga lompos kaftánban. Az is egy nagy könyvet tartott
 998      15   |               utaidon, én édes gyermekem. Az ég figyelmezzen szakálladnak
 999      15   |            szakálladnak minden szálára, s az arkangyal Izrafil járjon
1000      15   |                   reménységben, akkor jön az áldás az égből, amikor nem