Fezejet

1001      15   |          reménységben, akkor jön az áldás az égből, amikor nem imádkozunk
1002      15   |                  kegyelmes Olaj bég, hogy az a szerencsétlen Sturdza
1003      15   |           mindenképp ki akarva tisztítani az üldözött asszonyt.~– Óh,
1004      15   |                  halál küszöbén van, mint az életén.~– Allah legyen őnéki
1005      15   |                 hibájának.~– Távolról sem az.~– S az nem volna helyes,
1006      15   |                      Távolról sem az.~– S az nem volna helyes, hogy egy
1007      15   |            békesség malasztját, mindaddig az ideig, míg én őt a nagyúr
1008      15   |                  most Budáig kell utazni, az út másik felét már nem éri,
1009      15   |                   áhítatosan emelé kezeit az ég felé.~– Az élet és halál
1010      15   |                emelé kezeit az ég felé.~– Az élet és halál ott fenn van
1011      15   |                 Tóra könyvében, és ha ott az van megírva a rózsákkal
1012      15   |              holnapután meghaljon, meghal az bizonnyal, ámbátor pézsmákon
1013      15   |             ámbátor pézsmákon feküdjék, s az élet balzsamával kenessék
1014      15   |                   nem segítenek; ha pedig az van róla írva, hogy megéljen,
1015      15   |                   tudtul nem adhatom, míg az országtanáccsal eziránt
1016      15   |                  sem tudá, hogy jutott ki az első ajtón. De amint a másodikat
1017      15   |            nemesember Erdélyországban; ez az Olaj bég pedig egy piszkos,
1018      15   |         fiatalkorában tevehajcsár volt, s az mert így beszélni vele!
1019      15   |                   buzogányát. Hát nincs-e az a buzogány most is az oldalán?
1020      15   |             nincs-e az a buzogány most is az oldalán? Úgy van! vissza
1021      15   |               hogy megemlegesse, amíg él, az erdélyi stylus curialist.~
1022      15   |                    ismét meggondolá, hogy az ily hevesség nagy bajt szerezhetne
1023      15   |            hevesség nagy bajt szerezhetne az országnak, s aztán egy nyolcvanesztendős
1024      15   |              legalább megmondja neki, ami az első percben eszébe nem
1025      15   |             jutott, emberül.~És benyitott az első ajtón Olaj bégre, s
1026      15   |              alább kezdett hangon –, hogy az országtanács összehívására
1027      15   |                 visszafordult, s becsapta az ajtót, csak akkor mondva
1028      16   |             védelme~Nagy szomorúságuk lőn az erdélyi rendeknek e történet
1029      16   |                   mint Erdély uralkodója.~Az ülés napján oly arccal jelentek
1030      16   |                ült a vén Bethlen János és az ifjú Miklós, Béldi Pál,
1031      16   |             vezeti a fejedelmet trónjáig. Az, amint felpillant a trónra,
1032      16   |              kezdődik ránk nézve örömmel, az végződik búval. Csak alig
1033      16   |                megköttetett; máris új, és az eddigieknél nagyobb okunk
1034      16   |           helyesen következtetik, hogy ha az oláh hadak helyén a mieink
1035      16   |         családostól együtt. Erdélyt pedig az Isten irgalmán kívül csak
1036      16   |              szolgának könyörögjön, mikor az urával beszélhet?~Apafi
1037      16   |                Béldinek igaza van – szólt az ifjú Bethlen Miklós –, s
1038      16   |               ifjú Bethlen Miklós –, s ez az egyedüli út, melyet követnünk
1039      16   |              fejedelmeinek érdekükben van az, hogy köztök és az ozman
1040      16   |         érdekükben van az, hogy köztök és az ozman uralom között egy
1041      16   |                 azt kivinni – lehetetlen.~Az ifjú lelkes beszéde új bizalmat
1042      16   |                  kezde önteni a lelkekbe, az arcok átalán derültebbeknek
1043      16   |                legkisebb gondja a világon az, hogy mi élünk; nekünk csak
1044      16   |             ellenkező dolgokat mondék, de az idő olyan jó mester, hogy
1045      16   |                  nap alatt többre tanítja az embert, mint amennyit kilenc
1046      16   |                   sem, ki vagyunk feledve az egészből, mint figyelembe
1047      16   |                   Pedig ott volt a frank, az angol, a lengyel követ,
1048      16   |             fizettünk neki, hogy legalább az évi adót szállíttassa le
1049      16   |                  fizessük ki mentül előbb az adóilletéket, s örüljünk
1050      16   |                    s örüljünk rajta, hogy az nem kétannyi. Kifizettük
1051      16   |               rendes időben megfizették-e az adót, s mi vagyunk-e az
1052      16   |                   az adót, s mi vagyunk-e az okai, hogy az elkésett;
1053      16   |                   vagyunk-e az okai, hogy az elkésett; azután pedig hozzánk
1054      16   |               fejedelmet, hogy a köznép-e az oka az adó elkéstének; hogy
1055      16   |                    hogy a köznép-e az oka az adó elkéstének; hogy így
1056      16   |               közt, hogy mi csak játsszuk az urat e honban, de valóban
1057      16   |             dolgok ekként állván, hogy ha az említett moldvai hercegnőt
1058      16   |                 nem szolgáltatjuk, legyen az bár kegyelemkérő küldötteink
1059      16   |                   seregeit rögtön behívni az országba, s ezt a porta
1060      16   |                egy kötelesség marad fenn: az önfenntartásé, s ez azt
1061      16   |                szemeiket maguk elé, midőn az ajtó megnyílt. De van valami
1062      16   |              megnyílt. De van valami neme az igézetnek, mely az embert
1063      16   |                   neme az igézetnek, mely az embert kényszeríti oda tekinteni,
1064      16   |                fél: s íme, amint felnyílt az ajtó, s belépett rajta az
1065      16   |                 az ajtó, s belépett rajta az üldözött nő, kíséretével
1066      16   |                Zsófi, Csákyné, Kornisné s az öreg Bethlenné, galambfehér
1067      16   |                 galambfehér hajával. Mind az ország legtisztesebb matrónái,
1068      16   |                  e nevekről azt mondandja az utókor, hogy ők egy ártatlan
1069      16   |                nincsen, mint hogy szereti az üldözöttet, helyette bűnhődjék?
1070      16   |               helyette bűnhődjék? Hol itt az igazság?~– Igazság gyakran
1071      16   |                igazság?~– Igazság gyakran az, ami kénytelenség.~– Tehát
1072      16   |                pedig Olaj bég előszobája?~Az urak mélységesen hallgattak.
1073      16   |                menté meg Erdély életét, s az a szégyenfolt, mely kezeik
1074      16   |           vérfoltjaitól óvta meg e hazát. Az időknek vetett áldozatok
1075      16   |               honfierény, most a gyávaság az. Ha elfogadtátok a díszes
1076      16   |                  szó, melyet kimondtatok, az egész keresztyén világban
1077      16   |                 hangon:~– Hiába tagadnám, az arcomon végigfolyó könnyek
1078      16   |                fel tudnám magamat áldozni az üldözött ártatlanért, s
1079      16   |              általunk Erdély él vagy hal. Az én utolsó szavam az, hogy
1080      16   |                  hal. Az én utolsó szavam az, hogy Sturdza Mária hercegasszonyt
1081      16   |                helyről. Nincs férfi ebben az országban!~E szavakkal eltávozott
1082      16   |           Csodálatos tüneménye a szívnek! Az egész gyászjelenet alatt
1083      16   |                gyászjelenet alatt egyedül az ő szemei maradtak könnytelen,
1084      16   |                biztatá, hogy ne remegjen, az Isten jó, meg fogja szabadítani.~
1085      16   |               üldözött, ártatlan asszonyt az üldöző szörny torkába vetettek.~
1086      16   |            hirtelen durván felszakíttatik az ajtó, s a teremőröket jobbra-balra
1087      16   |                   hallgatag urakon, kiket az elmúlt perc indulatai még
1088      16   |                   szókat intézte hozzá:~– Az én uram, a hatalmas Hasszán
1089      16   |                   avagy adószedőid, avagy az adófizető nép? Erre felelj
1090      16   |                mit vágjon a fejéhez ennek az embernek. Sajnálta, hogy
1091      16   |                hogy miért érkeztünk későn az adóval; majd ahol téged
1092      16   |          magunkért. Addig is áldjanak meg az egek, s engedjék, hogy a
1093      16   |               engedelmeskedni kényszeríté az országtanácsot Olaj bég
1094      16   |                  hercegnő kiadatása által az ország fölül elvonult, minden
1095      16   |            repeszté azt kétfelé, és vágta az asztal alá.~– Írjatok másikat!
1096      16   |             mindnyájatokat megzsinegeltet az én uram, a hatalmas Hasszán
1097      16   |               mindez semmit sem használt. Az irgalmatlan drabantok az
1098      16   |                  Az irgalmatlan drabantok az udvaron felültették egy
1099      16   |            nemcsak a városból terelték ki az érdemes urat, hanem az ország
1100      16   |                 ki az érdemes urat, hanem az ország határáig elhajtották.~
1101      17   |                   hidat köttesse ki, hogy az ellenség át ne mehessen
1102      17   |              számlálja a tizenhármasokat; az ugrott keresztül rajtam
1103      17   |             vagyok a halálra.~– Hát ő nem az?~– Akire Hasszán azt mondja: „
1104      17   |                  azt mondja: „vétkezett”, az aggott emberré lett legottan,
1105      17   |                 Hasszán árnyékában hosszú az élet.~– De meddig fog Hasszánnak
1106      17   |                   Míg éje el nem jő; – de az messze van!~– Hallottad-e
1107      17   |              semmije sem tulajdona többé, az a szultáné; – kincsei, nejei
1108      17   |                gondolom, szeretett valaha az asszony, s a szolga meggátlá
1109      17   |          mandolint, Yffim, hadd daloljak.~Az odaliszk végigveté magát
1110      17   |               történet nagyon hasonlított az övéhez, s nem sok kellett
1111      17   |                   nyugodtan alhatunk. Ah, az ördög a varázslóba szeretett.~
1112      17   |                   a vezérrel. Én szeretem az ifjút, hiszen látod, hiszen
1113      17   |                    Óh, te nem ismered, mi az: szeretni annak, ki eddig
1114      17   |                   de nyílt ajkai nyílásán az összeszorított fehér fogsor
1115      17   |                   most Sztambulba küldök, az a paradicsomba van küldve.
1116      17   |                   attól tartana, hogy még az lehet oltószerré.~– Úgy
1117      17   |               emberek vére. Hogy melyiké? Az mindegy; csak főember legyen.
1118      17   |                Halálfia. Ráadást is adok, az erdélyi fejedelem az: amiért
1119      17   |                adok, az erdélyi fejedelem az: amiért elmaradt a harcból,
1120      17   |                   harcból, s későn küldte az adót. Ha korábban küldi,
1121      17   |                   a fejünk sem fog fájni.~Az odaliszk azonban nem reszketett
1122      17   |                 azon vigasztalására, hogy az erdélyi fejedelemért ő fog
1123      17   |               esengve kért egy kegyre, de az olyan dolog, amit megegyezésed
1124      17   |                 őt elárulni.~– Mely dolog az, beszélj, Yffim bég – szólt
1125      17   |              elítélni a veled levő basák, az ifjú Feriz béget.~– Nos? –
1126      17   |                    Azraële szeretné látni az ifjúnak kivégeztetését.~
1127      17   |               meglátszott a szabad vidék, az egész távol, az ellenfél
1128      17   |             szabad vidék, az egész távol, az ellenfél táborával, melynek
1129      17   |              kettő! Balról a fiú, jobbról az apa. Egymást látszanak biztatni
1130      17   |                   hangon mondá:~– Te vagy az áruló magad, nem én! Mert
1131      17   |                nem tudod megkülönböztetni az apát a fiától, s az ellenséget
1132      17   |      megkülönböztetni az apát a fiától, s az ellenséget a jó baráttól…~
1133      17   |                   meg nekem, miféle ezred az, mely most sátorod előtt
1134      17   |               jobban ismerem, mint te, de az is meglehet, hogy ezen ezred
1135      17   |                   a poroszlókhoz, s azzal az egész gyülekezet kitakarodott
1136      17   |                 El vagyok veszve – hebegé az, magánkívül rohanva el sátora
1137      17   |           Azraëlét is sikerült kizárniok. Az értekezés végeztével Yffim
1138      17   |               utasítással, hogy ott elébb az ő nevében faluról falura
1139      17   |                   községek nem adták-e be az adót a rendes időre; ez
1140      17   |                  a községek voltak-e okai az adófizetés késedelmének;
1141      17   |                    másfelől magának, hogy az ingadozó vezéri nyereg helyett
1142      17   |           legutoljára benne marad, legyen az Kucsuk vagy Hasszán; Apafi
1143      17   |                   esett, s kénytelen volt az ágyat őrzeni; a Küprili
1144      17   |            rostélyajtón keresztül, háttal az emberek felé, s szemben
1145      17   |               estve térjen vissza, csupán az őt kísérő szolgáknak kötvén
1146      17   |           hölgynek a nagy kitárt könyvet, az letérdepelt elé, s olvasni
1147      17   |                 kezeit, megáldá egyenkint az ajtón kívül álló rabszolgákat,
1148      17   |                  nélkül akarja megtanulni az alkoránt, s elfáradtak őt
1149      17   |              Nincs szükség másra ott, hol az ő gondja virraszt. Kezével
1150      17   |                   csurgó izzadságot törli az ifjú forró homlokáról, óránként
1151      17   |                reá.~Tizednapra megfordult az ifjú betegsége. Korán reggel,
1152      17   |               férfi ágya mellett, szemeit az ifjú arcára függesztve:
1153      17   |                      suttogá hálateljesen az ifjú, s kinyújtá kezét,
1154      17   |            tapintással ezek jártak végig. Az ifjú áhítattal voná ajkaihoz
1155      17   |                   áhítattal voná ajkaihoz az ősz kezét, s egy hosszú,
1156      17   |           mosolygó ajkakkal… Azraële volt az.~Feriz azt hivé, álomkáprázat
1157      17   |                   széttekinte, s meglátta az elszórt álszakállt, turbánt,
1158      17   |                  egyszerre eltűnt a hála, az áhítat kifejezése, arcvonásai
1159      17   |               jobban ismernél, szeretnél.~Az ifjú tagadást inte fejével.~–
1160      17   |              átszelídült, remegve rogyott az ifjú ágya elé, arcát annak
1161      17   |                   Feriz bég a dervist, ki az ifjú parancsszavára mindent
1162      17   |              kedves betegét, míg a dervis az ő fátyola alatt imádkozik
1163      17   |                kezdve Azraële megelégelte az imádkozást, s ha elment
1164      17   |               basa a napokat mecsetjében, az éjeket háreme rostélyai
1165      17   |                reggeltől estig a papok és az alkorán foglalták el: ez
1166      17   |             alkorán foglalták el: ez volt az út a paradicsomhoz; estétől
1167      17   |                   mondatott vele magának.~Az odaliszk határtalanul uralgott
1168      17   |                  kapaszkodó kacsaikkal.~– Az éjjel éppen e növényről
1169      17   |                  indája, oly hosszan volt az felfutva egy magas fára,
1170      17   |                 magas fára, s amint annak az ágáról ismét visszahajolt,
1171      17   |                nagy oknál fogva nekem azt az aranygyümölcsöt le kellene
1172      17   |                   szakállú majmot a fára. Az ott elérve a gyümölcsöt,
1173      17   |                 együtt leesett lábaimhoz, az aranygyümölcs kettészakadt,
1174      17   |                ápolt növényéről, s azokat az ablakon leszórva, odainté
1175      17   |              tudósítá a vezért, miszerint az erdélyi rendek Olaj bégnek
1176      17   |                  a Királyhágóhoz ért, ott az erdőben elrejtőzött alakosok
1177      17   |           hirtelen reárohantak, kíséretét az utolsó emberig leapríták,
1178      17   |               hintaját ott hagyták üresen az útfélen, magát fiastul hihetőleg
1179      17   |                    E pillanatban belépett az ajtónálló, jelentve:~– Olaj
1180      17   |              csókolta összevissza, azután az érkező Olaj bég elé rohant,
1181      17   |                Olaj bég elé rohant, s azt az ajtóban kapva, nyalábra
1182      17   |               meglátta Azraëlét ott állni az ablakban, elkezde mélyen
1183      17   |                 Olaj bég. Bármit mondasz, az előttem nem titok, mert
1184      17   |                 tudó arccal. – Átadták őt az erdélyi urak minden baj
1185      17   |               midőn egy elrabolt leányért az egész falu felzendült, s
1186      17   |              faluért el lehetett foglalni az egész vármegyét; ha ilyen
1187      17   |            Megrémültem miattad, mert csak az imént kaptam levelet a váradi
1188      17   |                Olaj bég ravaszul. – Midőn az oláh hercegnőt nagy könnyhullatások
1189      17   |           értesültem róla, miszerint azok az urak, kik a tanácsházban
1190      17   |                  kínok közt lebetegedett. Az idő alatt, hogy felgyógyulására
1191      17   |                  másnap reggelre megtevém az úti készületeket, minden
1192      17   |            hintókat és poggyászszekereket az udvaron felállítva; magam
1193      17   |           kiindultam Déva felé. A kíséret az üres hintókkal másnap reggel
1194      17   |               mehetett. Őket vághatták le az alakosok, de a hercegnő
1195      17   |              kezeid között van, bírod ezt az asszonyt. Álmatlanságot
1196      17   |                nehéz asszonyt őrzeni, ezt az egyet bizonyára nagyon nehéz
1197      17   |                  Legnagyobb baj rád nézve az, hogy meg nem ölheted, a
1198      18   |                  ember előtt, kinek élete az ő halálától függ.~Mária
1199      18   |       kisgyermekét karján tartva, s amint az alvó kisded szőke aranyfürtös
1200      18   |                 jól illett szép orcájának az anyai gyöngédség kifejezése
1201      18   |                tőle, s külön záratnád el. Az anya bizonyára nem fogna
1202      18   |                  tudna mosolyogni, ha azt az útfélen találta volna. Az
1203      18   |                 az útfélen találta volna. Az arcvonásokból sejteni látszott
1204      18   |           visszhangra találnak fájdalmai.~Az odaliszk úgy tett, mintha
1205      18   |             háladatosan ölelé meg a béget az adott tanácsért, Azraële
1206      18   |             kereveten, s csak úgy beszélt az urakkal, egyik lábát a másik
1207      18   |            zavarodtan tekinte Olaj bégre, az pedig hosszú, ritka szakállát
1208      18   |                férfi csak tanácsot ad, de az asszony szeret, s mielőtt
1209      18   |               férfi gondolna a veszélyre, az asszony már megsejtette
1210      18   |                   a férfi ravasszá vénül, az asszony már úgy születik.
1211      18   |              midőn ő alszik, s ha alszik, az ő sorsáról álmodik, – s
1212      18   |                   ő sorsáról álmodik, – s az én vagyok.~Hasszán igazat
1213      18   |     megvesztegetlen – folytatá Azraële –, az leszek én. Csináltass számunkra
1214      18   |                láncot, melynek egyik vége az én karomra, a másik az övére
1215      18   |               vége az én karomra, a másik az övére legyen zárolva. Így
1216      18   |                  terült el édes nyugalom, az odaliszk fenyegető szavaiból
1217      18   |              kaftánja két szárnyát, s hol az egyik, hol a másik nőre
1218      18   |               lássad, ha asszonyra bíztad az asszonyt.~Azzal kihátrált
1219      18   |                 Azraële és Mária számára. Az ötvös mértéket vett a két
1220      18   |                   nyugodtan elszenderült.~Az odaliszk könyökére emelkedve
1221      18   |             kezeit odatevé anyja nyakára, az ártatlanság és isteni bizalom
1222      18   |                 Éjfélen túl járhatott már az idő, midőn a kisgyermek
1223      18   |              álmaid vannak, ugye? – kérdé az odaliszk Máriától. – A lánccsörrenés
1224      18   |              kisdedét keblére voná, s míg az kis kövér kezeivel anyja
1225      18   |                legédesebb forrásból szíva az élet nedvét, a fiatal anya
1226      18   |                   szívében. Azon irigység az, melyet a szerencse ölében
1227      18   |                   lelkében, s látja, hogy az nálánál boldogabb.~– Miért
1228      18   |                kígyózó szemöldökkel nézve az asszonyra.~– Mert gyermekem
1229      18   |                      De el van tőled véve az egész világ.~– Ő több nekem,
1230      18   |               világ.~– Ő több nekem, mint az egész világ.~– Még férjednél
1231      18   |                 fordulva.~– Soha – rebegé az odaliszk, s önkénytelen
1232      18   |             pillanatot, s szívét sértette az, hogy őt sajnálják.~– Nem
1233      18   |                szemeit felvetve, monda:~– Az Isten magához vesz bennünket.~–
1234      18   |            kettőnk közé.~Mária megfogadta az ajánlatot, s kisdedét odahelyezé
1235      18   |            karjára emelkedve nézte sokáig az alvókat; az ő szemeit kerülték
1236      18   |                  nézte sokáig az alvókat; az ő szemeit kerülték az álom
1237      18   |            alvókat; az ő szemeit kerülték az álom tündérei. Úgy látszott
1238      18   |                 csókolja? – kérdé magában az odaliszk.~Amint a hajnal
1239      18   |             összetevé, mintha tudná, hogy az, ki a néma szívre hallgat,
1240      18   |                     Csak lelkemben mondom az imát.~– S van, aki meghallja
1241      18   |                 van, aki meghallja azt?~– Az Isten! – szólt Mária, kezével
1242      18   |                 Nekik nincs sorsuk. Velök az történik, amit uraik akarnak,
1243      18   |              Allah nem adott lelket, hogy az életen túlról legyen gondjuk.
1244      18   |                  A paradicsomban elvégzik az ő kötelességeiket a hurik,
1245      18   |                  maradnak. A nők lehelete az őszi köddel elvész, mint
1246      18   |                   madarak csevegnek, amit az asszonyok imádkoznak?~–
1247      18   |         imádkoznak?~– Valóban van – mondá az ifjú keresztyén nő –; térj
1248      18   |                érezni fogod.~– Hogy lehet az? Minő szertartás kívántatik
1249      18   |                   észrevegyen?~– Nem elég az összetett kéz és a becsukott
1250      18   |             kilátva a duéna arcából, hogy az számára hozott izenetet,
1251      18   |                nehány szót súgott fülébe.~Az odaliszk meghallva e szókat,
1252      18   |              Örömével alig bírva, fordult az odaliszk társnéjához, ki
1253      18   |         imádkozunk.~Mária felfohászkodék, az ő imái gyermekeért szálltak
1254      18   |        gyermekeért szálltak a magasba, és az, kihez szálltak, oly közel
1255      18   |                   Hasszán, leoldá kezéről az aranybékót, mely őt Máriával
1256      18   |                ekkor nagyon ráért a vezér az imádkozásra, mert a csatavesztés
1257      18   |                  vármegyék könyörgő népe, az idegen követek, az alattvaló
1258      18   |                  népe, az idegen követek, az alattvaló basák, a kolduló
1259      18   |                   ha senki sem látogatja, az mind saját tilalma miatt
1260      18   |                 már alá van írva, és hogy az kettőjük közül egyet illet,
1261      18   |                 görcsösen szorítá markába az ezüstláncot, melyre a fogoly
1262      19   |                  A szép Béldi Aranka volt az, ki, midőn mindenkinek szeme
1263      19   |            rajzolják e két szűz jellemét. Az egyik írt Thökölynek, a
1264      19   |                  melyben el kell takarnom az arcpirulást, s felkeresnem
1265      19   |              percben a halál révén áll, s az Sturdza Mária, kinek balsorsa
1266      19   |                   ez, melyet megkísérténk az ő megszabadítására – de
1267      19   |                  azután elkomorult.~– Óh, az én levelem nem lesz ilyen
1268      19   |                piros rózsává pirulva, míg az azt végigolvasá.~„Nemes
1269      19   |            rábízták a leveleket, elküldve az elsőt Temesvárra, hol akkor
1270      19   |                 éppen esti lakománál érte az izenet. Amint a levelet
1271      19   |            érdeklé, maga olvasott el, még az apjától írottakat is, s
1272      19   |                  Aranka levele is könnyen az elnemolvastatás sorsára
1273      19   |                     Hogy hínak? – kérdezé az, mérges pofával tekintve
1274      19   |              akarok beszélni.~– Én vagyok az, mit hoztál?~Gergely csúnyául
1275      19   |                béget leírták, ahhoz ugyan az előtte álló alak sehogy
1276      19   |                 csak azt nyújtá át üresen az orvosnak.~– Jól van, Gergely,
1277      19   |                    most elmehetsz – szólt az nyájasan, s az átnyújtott
1278      19   |          elmehetsz – szólt az nyájasan, s az átnyújtott papírt anélkül,
1279      19   |               fejét megvakarva Gergely, s az ajtó felé somfordált, ott
1280      19   |                   itt találtam nem messze az úton, talán Feriz bég vesztette
1281      19   |                   Feriz bég vesztette el.~Az orvos elvevé a pompás rubintos
1282      19   |                  bég? – kiálta rá a góbé.~Az orvos elnevette magát.~–
1283      19   |         fintorított a doktor főzelékeire.~Az orvos ezzel bevitte a boglárt
1284      19   |                   Feriz béghez, meghagyva az ott maradt szerecseneknek,
1285      19   |                csodálkozással tért vissza az orvos, s levont szemöldökkel
1286      19   |            vonítva, kinek nagyon tetszett az, hogy őtet meg akarják ijeszteni.~–
1287      19   |                      kérdé nekiagyarkodva az orvos.~– Kendnek nem, ha
1288      19   |                tűzbe hozva, s odaugratott az orvosságos üvegek közé,
1289      19   |               hanem annyi esze volt, hogy az alkoholt választotta ki,
1290      19   |            valamit, kutya! – jajveszékelt az orvos, elkapva tőle az üveget –
1291      19   |       jajveszékelt az orvos, elkapva tőle az üveget – s ne idd meg mind.~–
1292      19   |                   meg mind.~– Megiszom én az egész patikáját, de nem
1293      19   |                nem szólok, ha nem akarok.~Az orvos látta, hogy emberére
1294      19   |                  előtt fogsz-e szólani?~– Az igazi előtt akármennyit.~
1295      19   |                  igazi előtt akármennyit.~Az orvosnak mit volt tenni
1296      19   |      reáfüggesztve; ugyanazon boglár volt az, melyet ő Béldi Arankának
1297      19   |                   voltak.~– Hogy jutottál az ékszerhez? – kérdé Feriz
1298      19   |             hírnöktől.~– Akinek te adtad, az adta nekem, hogy elhidd,
1299      19   |              tűzbe vetettem – szólt közbe az orvos.~– Hogy merészelted
1300      19   |                    kiálta haraggal Feriz.~Az orvos nem ijedt meg.~– Én
1301      19   |            gyulladt arccal, s olyat ütött az asztalra öklével, hogy minden
1302      19   |            gyönyörködve legelteté szemeit az ifjú arcán, míg az a levelet
1303      19   |                szemeit az ifjú arcán, míg az a levelet elolvasá.~Mintha
1304      19   |                  mosolyra, gyönyörre vált az ifjú arcán minden vonás.
1305      19   |                 jobban ragyogtak, s midőn az utolsó szóhoz ért, szívéhez
1306      19   |                 tárgyat ne lásson, amidőn az ő arcát idézi lelke elé.~
1307      19   |                rosszul vagy – szólt hozzá az orvos.~Feriz bég föltekinte,
1308      19   |               szemnek kedves, a lelket és az ínyt gyönyörködteti. Hívass
1309      19   |           tréfával állta útjokat, mielőtt az orvos szólhatott volna velök.~–
1310      19   |                    Feriz akkor kézen fogá az izenethozó székelyt, s megrázva
1311      19   |                  teljesítem. Mert parancs az nekem, és teljesítve fog
1312      19   |                 Tüzes fehér arab mén volt az, tízszer nyugtalanabb a
1313      19   |                   órával ezelőtt, ha csak az ajtót becsapták is, arról
1314      19   |                paripa rúgott, kapálózott, az orvos sírva könyörgött a
1315      19   |           nyargalt előtte, mint a villám.~Az orvos siránkozva nézett
1316      19   |                   holtan esik le lováról, az pedig ült a nyeregben, ahogy
1317      19   |                   hozzá volna nőve. Midőn az út felkanyarodik a várba,
1318      19   |                  a kantárszárat, s eltűnt az utána bámulók szemei elől.~
1319      19   |                  azon választ nyeré, hogy az most senkit sem akar elfogadni.
1320      19   |                 nézett utána, s felszedve az aranyokat, rögtön felkullogott
1321      19   |                  Hayattal, s elmondá neki az izenetet Azraëléhez.~Ez
1322      19   |                   volt azon örömhír, mely az odaliszk legelső imájára
1323      19   |             megjelent a vén dervis alakja az utcán, mankóján bicegve,
1324      19   |                   dervis benyitott hozzá, az ajtót bezárta maga mögött,
1325      19   |                    pirulva, szemlesütve – az odaliszk.~Feriz bég kerevetén
1326      19   |                 öltözetében.~Sohasem volt az ifjú oly szép, mint most.
1327      19   |                  mintegy meghazudtolásaul az összevont szemöldökben ülő
1328      19   |                   kérd! – viszonza hévvel az odaliszk – s lábaidhoz teszem –
1329      19   |                  kerevet lábaihoz, melyen az ifjú ült.~– Nem kevesebbet
1330      19   |                   hölgy reszketve tekinte az ifjúra: várta, hogy mit
1331      19   |              várta, hogy mit fog mondani.~Az ifjú felállt, s komoly,
1332      19   |               hangon monda:~– Előttem nem az arc rózsái, nem a szemek
1333      19   |                teszik széppé a nőt, hanem az, ami a lélekben szép, mert
1334      19   |              lelke van, és nem játékszere az a férfinak. Engem megragad
1335      19   |                   megragad a nemes érzés, az önfeláldozás, a hűség, a
1336      19   |               azért, akit szeretsz?~– Kéj az nekem.~– Tudsz-e meghalni
1337      19   |             arcából. Kétségbeesve tekinte az ifjúra fel, s fuldokolva
1338      19   |                 visszajöhetsz, ha akarsz.~Az odaliszk a padozat szőnyegeibe
1339      19   |                  önkénytelen nyújtá kezét az előtte térdepelő asszonynak,
1340      19   |                   térdepelő asszonynak, s az egy forró szorítást érze
1341      19   |                  kezén, s midőn felnézett az ifjú arcára, annak gyönyörben
1342      19   |                  szűz, annak képe lengett az ifjú előtt; midőn őreá mosolygott,
1343      19   |              annak örömére gondolt, midőn az ő kezeit megszorítá, őt
1344      19   |                maga előtt. Azt hivé, hogy az ifjú mégis szeretni fogja
1345      19   |              várva várta már Azraëlét, ha az odaliszk nem volt körüle,
1346      19   |                  dajkája mellől eltévedt. Az utóbbi napok, a vesztett
1347      19   |                  a mellőztetés gyalázata, az életérti aggodalom egészen
1348      19   |               kényszerített életműszerei, az ópiumtól megválás nagyobb
1349      19   |                   voltak ismét, Hamaliel, az álmok angyala jelent meg
1350      19   |            asszonyt, ő fog megölni engem. Az én életem meg van mérgezve,
1351      19   |               hiszem, Sztambulban élek, s az ablakon kinézve, csodálkozom,
1352      19   |                látom a Boszporuszt. Ennek az asszonynak meg kell halni.
1353      19   |                egy deli ifjú képe lengett az odaliszk lelke előtt, azért
1354      20   |              Azraële eszébe juttatá, hogy az előszobában tömérdek fényes
1355      20   |                   a dicsőség!~Voltaképpen az előszobában senki sem várakozott
1356      20   |            magával, s Hasszánt felültetve az elfogadási teremben magas
1357      20   |                   eresztgeté be egyenként az ajtóőrök által a felöltöztetett
1358      20   |              volna a felvilágosítót, hogy az odaliszk intésére nem ő
1359      20   |           szerencsés, emez szerencsétlen.~Az otromba képű szolgák bejöttek
1360      20   |                 Ez itt Ferhád aga – szólt az odaliszk egy lovászra mutatva –,
1361      20   |             Debrecen város bírája – szólt az odaliszk –, ki csekély ajándékot
1362      20   |                  egy ügyes eunuchra bízta az odaliszk, megtanítva, hogy
1363      20   |            következzék, fennhangon kiálta az ajtóőröknek:~– Hadd jöjjön
1364      20   |               követe a nagyúr izenetével!~Az őrök szétvonták az ajtófüggönyöket,
1365      20   |            izenetével!~Az őrök szétvonták az ajtófüggönyöket, és belépett –
1366      20   |                 megáldva, s olvasni tudsz az elrejtett levélben, mert
1367      20   |                   kérdé Hasszán elijedve. Az volt a különös, hogy erre
1368      20   |                jelenvolt hercegasszony.~– Az a holnapi nap titka. E fermánt
1369      20   |             jelenlevőkön Olaj bég, mintha az arcokból akarná olvasni
1370      20   |                   meg nem szabadul, akkor az ő számára épült az a vérpad,
1371      20   |                  akkor az ő számára épült az a vérpad, ha pedig megmenekült,
1372      20   |                akkor Hasszánnak emelteték az, és annak, aki megszabadítá.~…
1373      21   |                  Hasszán palotája felett. Az már tudva volt, hogy holnap
1374      21   |                Késő estig ott kopácsoltak az ácsok a vár kapuja előtt,
1375      21   |                 tettek. Mikor készen volt az állvány, leterítették vörös
1376      21   |                  kurd felment a lépcsőkön az állványra, körüldobogtatva
1377      21   |                Hogy még ehhez sem értenek az emberek. Azután felgyűrte
1378      21   |                    ujjaival végigpöngette az élét, mint valami hangszert,
1379      21   |                 reszkettek, midőn ez este az aranybilincseket Azraële
1380      21   |                   meggyőződött róla, hogy az onnan nem eshetik ki.~Alig
1381      21   |               lakatot kezeikre, mert mire az ajtóhoz ért, már elfelejtkezett
1382      21   |          Meggyőződött felőle, hogy nincs. Az ablakhoz lépett, azon is
1383      21   |                  öt ölnyi mélység volt, s az árok hegyes karókkal beültetve;
1384      21   |            állatok préme és madártollból, az öltönyök mind a legvékonyabb,
1385      21   |        megbírjanak, s azonkívül ami ruhát az odaliszk magán viselt, az
1386      21   |                 az odaliszk magán viselt, az mind selyem volt, és oly
1387      21   |                 rajtam? – kiálta rá, hogy az szinte összerezzent. – Te
1388      21   |               lehunytak? Mire volna nekem az élet, ha a szívnek nincs
1389      21   |             gyámoltalan öreg összecsókolá az odaliszk köntösét, s magához
1390      21   |                 ledőlt, s menten elnyomta az álom.~Amint eltávozott,
1391      21   |               finom acélráspolyt vont elő az odaliszk övéből, s kezébe
1392      21   |              arról a láncot lefűrészelni.~Az első nehány fogásnál sebesen
1393      21   |                  fogásnál sebesen mélyedt az éles ráspoly az ezüstkarikába,
1394      21   |                   mélyedt az éles ráspoly az ezüstkarikába, hanem ott
1395      21   |            Azraële hirtelen körülreszelte az egész láncszemet, melyet
1396      21   |              ezüstműves úgy gondolá, hogy az üveg csengése legkevésbé
1397      21   |                 legkevésbé hazudtolja meg az ezüstöt.~– Ah! – monda Azraële –
1398      21   |                  ütésével darabokra törte az egész üvegláncot, mely csak
1399      21   |                 Hasszán basa őrei állnak, az ajtókat ő maga zárta be
1400      21   |                 előtt meg vannak kettőzve az őrök, hallám a kiadott parancsokat.~–
1401      21   |                sem ajtókkal, sem őrökkel, az ablakon keresztül menekülünk.~
1402      21   |                  semmi sem látszott, amin az ablakból leereszkedhessenek,
1403      21   |             Azraële, s maga gyorsan, mint az evet, felszökött a nagy
1404      21   |          porcelánveder szélére, eloldozva az erős növény indáit mellé
1405      21   |                 egész a gyökeréig.~Volt-e az valaha az odaliszk eszében,
1406      21   |               gyökeréig.~Volt-e az valaha az odaliszk eszében, hogy e
1407      21   |                   lebocsáták annak indáit az ablakon.~Még mind rövid
1408      21   |                   is, még úgy sem érte el az árok fenekét.~Azraële széttekintett
1409      21   |                 mire ez visszajött hozzá, az odaliszk leereszté hajfürtei
1410      21   |                 fonadék, oly fekete, mint az éj, térdein alól érve kígyózott
1411      21   |                úgy őrjöngtek utána.~– Add az ollót! – szólt Máriának,
1412      21   |                      Igen, igen, mit tesz az? Kötélre van szükség, s
1413      21   |                  erős fog lenni.~– Inkább az enyimeket vágjuk le – szólt
1414      21   |            tömöttségre nézve versenyeztek az odaliszkéivel.~– Jó, legyen
1415      21   |            tekercs a másik után omlott le az odaliszk fejéről. Midőn
1416      21   |                   odaliszk fejéről. Midőn az utolsó is lehullt, egy könnycsepp
1417      21   |                  hálateljesen szorítá meg az odaliszk kezét.~– Mivel
1418      21   |                 Most már elég hosszú volt az eresztvény, hogy a rákötött
1419      21   |           tekercseivel hozzákötözé erősen az ablak keresztfáihoz.~– Most
1420      21   |               hagyj elébb lemenni – szóla az odaliszk, midőn mindaz készen
1421      21   |                   vagy nálamnál nehezebb.~Az ég sötét volt és fellegekkel
1422      21   |                végre szerencsésen leér, s az árok mélyében eltűnik.~Mária
1423      21   |                 dobogó szívvel várta, míg az odaliszk leér, egy rántás
1424      21   |                   mélyen aludt, s kilépve az ablakon, az ingatag venyigefonadékra
1425      21   |              aludt, s kilépve az ablakon, az ingatag venyigefonadékra
1426      21   |               Mária szerencsésen lejutott az árokba gyermekével együtt.
1427      21   |                pillanatban találkozhattak az őrökkel.~Végre az árok végéhez
1428      21   |          találkozhattak az őrökkel.~Végre az árok végéhez jutottak, ahol
1429      21   |               vissza, midőn őt meglátták. Az ember egészen a nyílás elé
1430      21   |                 elé állt, elzárva előttük az utat, s bámulva Pest felé,
1431      21   |                  a komparadzsi háta mögé.~Az őr mozdulatlanul állt, mint
1432      21   |                  mint a szobor, elbámulva az előtte folyó Dunán, s talán
1433      21   |                 rohanó leopárd, odaszökik az odaliszk, s a háttal álló
1434      21   |                 erővel taszítja meg, hogy az hanyatt-homlok bukik alá
1435      21   |                   azt is rebesgeték, hogy az a moldvai hercegné leend.~
1436      21   |                   ellenőrködések mellett.~Az ily véletlenül bezárt várkapuk
1437      21   |                azonban mentül később lett az idő, annál nagyobb néptömegek
1438      21   |            dörömbölést. A kapuőröknek még az is meg volt tiltva, hogy
1439      21   |          feleljenek.~Mentül sötétebb lett az idő, annál több ember csődült
1440      21   |                volt mindannyi előtt, hogy az éjjel kívül fognak hálni.~
1441      21   |            villogni.~Már éjfél körül járt az idő, az emberek egyre vártak,
1442      21   |                  éjfél körül járt az idő, az emberek egyre vártak, és
1443      21   |                miért vagytok itt? – kérdé az ifjú tiszta magyarsággal.~–
1444      21   |               várban.~– Kicsodát? – kérdé az ifjú láthatólag megdöbbenve.~–
1445      21   |                semmi esetre sem! – kiáltá az ifjú szpáhivezér – éppen
1446      21   |                 egyszer levágták a fejét.~Az ifjú egy percig gondolkozni
1447      21   |                      Melyik kapun szokott az őrjárat bejárni?~– A szombati
1448      21   |              bejárni?~– A szombati kapun.~Az ifjú erre megfordítá a kantárszárat,
1449      21   |                 egészen közelébe, s amint az visszafordult, hirtelen
1450      21   |                    Csitt! – szisszent föl az ifjú önkénytelen megdöbbenéssel,
1451      21   |                    ha táborszámra állt is az ördög előttem, ki tudtam
1452      21   |                herceg könnyezve rázta meg az ifjú kezét, s nem neheztelt
1453      21   |                      Fermán? Barátom; biz az én kezemben egy csepp fermán
1454      21   |                   Mindent! Megvesztegetem az őrjáratot, hogy vigyen be
1455      21   |              Ilonával járok jegybe! Hejh, az az asszony a kerek világon!
1456      21   |           Ilonával járok jegybe! Hejh, az az asszony a kerek világon!
1457      21   |                nála kellene lennem, ha ez az ügyem nem akadt volna, s
1458      21   |                  merénylethez fogva, mely az egész török birodalom státuspolitikáját
1459      21   |        státuspolitikáját zavarhatá össze. Az ész nem korlátozva nála
1460      21   |                 korlátozva nála a szívet, az ő jelszava volt:~„Virtus
1461      21   |                   terveit.~– Alig hiszem. Az én utam egyenesen magamat
1462      21   |              vérpadon, midőn őérte jőnek.~Az erős férfi hangja reszketett,
1463      21   |             embernek sem tudnánk túljárni az eszén, mint ez a Hasszán?
1464      21   |                 adott rá.~– Most már csak az a kérdés, hogy minél előbb
1465      21   |                   áll, s várjunk ott, míg az őrjárat felváltására megérkezik.~
1466      21   |       parthosszant.~Késő éjszaka volt már az idő; a Duna feketén hullámzott
1467      21   |         hullámzott partjai közt, hintálva az idomtalan nagy török hajókat,
1468      21   |                 vitorlaforgóit csikorgatá az erős déli szél.~Alig lehete
1469      21   |              körül, ha nem akad-e valahol az őrre, s csendesen tarták
1470      21   |                    hogy meghallhassák, ha az őrszem kiált.~Egyszer hallatszott
1471      21   |           fegyveres alak húzódott. – Ahol az őr! – mondák Thökölynek.~–
1472      21   |       fegyvereshez, ki mozdulatlanul állt az ajtóban, megszólítva őt
1473      21   |                 mi vagy! Te őrzöd itt ezt az ajtót?~– Láthatod – felelt
1474      21   |       megszólított egyhangúan.~– Hogy van az, hogy az előtted elhaladókat
1475      21   |           egyhangúan.~– Hogy van az, hogy az előtted elhaladókat meg
1476      21   |           elhaladókat meg nem szólítod?~– Az nincs rám bízva.~– Hát mi
1477      21   |                   Ezen a kapun jön hozzád az őrjárat?~– Éppen nem ezen
1478      21   |                 barátom, pedig nekünk még az éjjel okvetetlenül be kell
1479      21   |                    Feriz bég!~– Én vagyok az. Legyetek csendesen. Ti
1480      21   |              áldozatára vár, bárki legyen az, mert a kard, melyet a szultán
1481      21   |                 Hagyd a vérpadot, herceg; az is megkapja a magáét; aki
1482      21   |                  nem messze van már, mert az éj régen beállt, addig vigyétek
1483      21   |                azt vélték, hogy Feriz bég az éjféli felváltó őrjárathoz
1484      21   |                  együtt a magas part alá.~Az éj mind jobban elsötétült,
1485      21   |                  kísértet űzte a másikat.~Az üvöltő szél kiszakítá egyik
1486      21   |              fölriadt, s amint félálmosan az ablakra tekinte a hosszú
1487      21   |                 őt ijeszteni alatta.~– Ki az? – kiálta fel Hasszán ijedten,
1488      21   |          kardjához kapott.~Semmi sem volt az, csak a szél feszült neki
1489      21   |                 függönyt, s leszorítá azt az ablak mellé, ráakasztva
1490      21   |                 befújta a szoba közepére.~Az ajtók és dívánok kárpitjai
1491      21   |         bömbölését.~Vannak néha rémeszméi az embernek, melyek egyszerre
1492      21   |            gondolat ütődött lelkébe, hogy az épület túlsó szobáiban egy
1493      21   |                  más, mint Azraëléé, s ha az nyitva van, akkor a két
1494      21   |             heverő kardját, s felszakítva az ajtókat, őrültként rohant
1495      21   |                   ilyformán egyik végével az ajtóhoz, másikkal a túlsó
1496      21   |                amint Hasszán nyitni akará az ajtót befelé, ez lehetetlenné
1497      21   |                  senkinek, hogy nyissa ki az ajtót! Tudta, hogy elszöktek;
1498      21   |                kemény tölgyfa ajtót, hogy az egész palota felriadt a
1499      21   |           felriadt a csapások hangjára, s az őrök, a cselédség, mind
1500      21   |           cselédség, mind összeszaladtak.~Az ajtó végre bedűlt, Hasszán