Fezejet

1501      21   |         megszökött.~Nagyot ordítva futott az ablakhoz, s amint meglátta
1502      21   |                ablakhoz, s amint meglátta az alábocsátott növény indáit,
1503      21   |                    kiálta kétségbeesetten az összefutott őröknek. – Elszöktek,
1504      21   |                  életüket tőlem; ellopták az én életemet! Fussatok utánuk,
1505      21   |                  Ezzel ismét sírva fakadt az öregember, s megpillantva
1506      21   |                 öregember, s megpillantva az odaliszk övét az ablakfán,
1507      21   |             megpillantva az odaliszk övét az ablakfán, mellyel a növény
1508      21   |                Siess, hercegnő, siess!” …~Az odaliszk megszorítá társnője
1509      21   |                   kert kapujain végződve.~Az odaliszknak sikerült e titkos
1510      21   |                várablakból; végighangozva az éji csendbe – mindkét hölgy
1511      21   |               perc alatt, mely ebbe telt, az első ordításra zűrzavaros
1512      21   |         bástyafaltól a másikra terjedtek; az egész várőrség felébredt,
1513      21   |                Azraële, sebesen felnyitva az ajtót, s maga után rántá
1514      21   |                    Mária a lövés hangjára az ijedelemtől ájultan rogyott
1515      21   |                  elalélt – kiálta ijedten az odaliszk, midőn észrevevé,
1516      21   |           odaliszk, midőn észrevevé, hogy az élettelen alak kezénél fogva
1517      21   |             erővel hirtelen karjaiba vevé az elalélt asszonyt és gyermeket,
1518      21   |                 Csak előre, mindig előre! Az utolsó leheletig, a végső
1519      21   |                  érni; csak addig tartson az élet, amíg az ajtóhoz ér
1520      21   |               addig tartson az élet, amíg az ajtóhoz ér vele, s azután
1521      21   |                   engedé a sötétben, hogy az ajtó már közel van, végső
1522      21   |                társnője terhével, s midőn az ajtó kilincse kezébe akadt,
1523      21   |               szökése észrevétetett. Csak az volt a kérdés: későn-e,
1524      21   |                üldözik.~Ekkor hallatszott az első ágyúlövés.~Feriz bég
1525      21   |              hallgatva álltak ott, a zaj, az egyes kiáltozások mind közelebbről
1526      21   |                      suttogá Feriz, fülét az ajtóhoz tartva – úgy tetszék
1527      21   |                Feriz sietve nyomta befelé az ajtót, s két élettelen hölgyalak
1528      21   |                 Hirtelen odarántá magával az ifjú a herceget, s megismerve
1529      21   |                  a herceget, s megismerve az alélt Máriát, ki még akkor
1530      21   |               csók, ez ölelés fölébreszté az alélt nőt, s amint felveté
1531      21   |                  addig még félnetek kell, az egész budai part felzendült.
1532      21   |                egyet taszítottak rajta, s az belódult fejedelmi terhével
1533      21   |                hullámsíkra. Néhány nyomás az evezőkkel, s messze voltak
1534      21   |                    Szerencsére sötét volt az éj, a bástyákról lerohanók
1535      21   |           ragyogásában?~Thököly megragadá az ifjú bajnok kezeit, s megszorította
1536      21   |               veled.~Ezzel lovára szökött az ifjú gróf, s társainak intve,
1537      21   |                  forró kéz érintését érzi az ifjú karján. Hátranéz. Megtört
1538      21   |           odavonszolá magát hozzá térdein az odaliszk, s kezét megragadva,
1539      21   |               szelíden.~A hölgy átkarolta az ifjú térdeit, s oly jólesett
1540      21   |                   oly jólesett neki, hogy az megengedé azt.~– Köszönöm
1541      21   |                már a parton is elterjedt, az üldözők úgy látszék, hogy
1542      21   |                  ifjúnál találnák, miatta az is el fogna veszni, s úgyis
1543      21   |                   foglak segíteni – monda az ifjú, kezét nyújtva az odaliszknak,
1544      21   |              monda az ifjú, kezét nyújtva az odaliszknak, hogy fölemelje.~
1545      21   |              odaliszknak, hogy fölemelje.~Az még mindig ott térdepelt
1546      21   |               nagy, könnyben úszó szemeit az ifjú arcára, s reszkető
1547      21   |               meleg, érző csókot nyomott.~Az odaliszk megdicsőült gyönyörrel
1548      21   |                  Ott még egyszer megállt, az ifjú vállára hajtva fejét,
1549      21   |                  feljöttét szoktad várni. Az éjjel korábban fog az ég
1550      21   |              várni. Az éjjel korábban fog az ég onnan pirulni, mint máskor;
1551      21   |                  vétkeiért megbűnhődött!”~Az odaliszk két könnycseppet
1552      21   |         könnycseppet érze arcára hullani. Az ifjú szemeiből jöttek azok.~
1553      22   |                                     XXII. Az áldozat~A hercegnő meg volt
1554      22   |                   e perc óta át volt adva az elfordíthatlan halálnak,
1555      22   |                 nyargaló felhők rongyain. Az a csillag látta őt merészebb
1556      22   |                    csak némán felmutatott az égre. A csónakos nem sokat
1557      22   |                  bástyákon égtek a tüzek, az éj sötét volt, a szél bömbölve
1558      22   |                 látott sem vésztüzet, sem az éj sötétjét, nem hallott
1559      22   |            hallott zajt és szélsüvöltést, az ő lelkében ég világa volt
1560      22   |                szerelme tovább tart, mint az élet. Hol volt e lélek eddig?
1561      22   |                    hogy iszonyodott volna az élettől, tulajdon testétől,
1562      22   |                  kimondhatlan meghasonlás az érzések között bizonyítja,
1563      22   |              szenny, ami utálat, ami bűn, az kívül maradt, az egy irtózatos
1564      22   |                 ami bűn, az kívül maradt, az egy irtózatos álom volt,
1565      22   |                   felébredéssel megszűnt… Az arany is kénköves, mérges
1566      22   |                   vetik, megég a salak, s az arany tisztán jő ki belőle,
1567      22   |                   belőle, és nem fáj neki az.~A hölgy e gondolattal ért
1568      22   |                  e helyen szívében: egyik az emlékezet, másik a képzeleté.~
1569      22   |                  éjjel korábban fog onnan az ég pirulni, mint máskor.
1570      22   |                 legyen.”~És gondolá, hogy az ifjú most ablakában ülve
1571      22   |                 sziget felé, szép szemeit az éj sötétjén fárasztva. Ne
1572      22   |                 sokáig.~Hirtelen felnyitá az ajtót ezüstkulcsával, s
1573      22   |                meggyújtva nála, végigment az egymásba nyíló szobákon,
1574      22   |                 égő parázson járna, midőn az illatos levegőt beszívta,
1575      22   |                  miknek legfőbb büntetése az volt, hogy emlékezni kellett
1576      22   |                   keresi, s nem oly magas az ég, amilyennek látszik;
1577      22   |                 egy perc alatt eljut oda.~Az égő szövétnek kezében, végigjárt
1578      22   |               kerevetre halmozva, s amint az utolsó szobába belépett,
1579      22   |                  e magasztos arcot, ahogy az őrangyalokat szokták festeni.~
1580      22   |                   e tüneményre: azt hivé, az ég küldte le hozzá bűnbocsánata
1581      22   |                   pedig saját alakja volt az, melyet a sötét háttérben
1582      22   |                midőn ő égre emelé kezeit, az is oda mutatott, megdicsőült
1583      22   |                 nem látta magát soha!~Óh, az nem hazugság, az nem költők
1584      22   |                soha!~Óh, az nem hazugság, az nem költők leleménye. A
1585      22   |              szemek előtt áll, lerajzolva az arc vonásait, és nevet ád
1586      22   |              visszatért azon szobába, hol az összehalmozott bútorok-
1587      22   |                Ott voltak egymásra hányva az arannyal áttört párnák,
1588      22   |                    a repülő illat eltölté az egész levegőt.~Ekkor kezeit
1589      22   |              körül négy oldalon meggyújtá az összerakott máglyát, s mintha
1590      22   |             húrjai egyenkint pattantak le az égő rámáról, fájdalmas,
1591      22   |               ahelyett, aki meghal… Midőn az utolsó hárfahúr lepattant –
1592      22   |               utolsó hárfahúr lepattant – az odaliszk halva volt.~*~Az
1593      22   |                 az odaliszk halva volt.~*~Az éj vége felé járt már. Feriz
1594      22   |                 kioszkja ablakában, ahogy az odaliszknak megígéré. Nem
1595      22   |                   tudva volt előtte, hogy az egy haldokló kívánsága.~
1596      22   |                   Duna fekete hullámait s az ég még feketébb felhőit
1597      22   |                  feketébb felhőit nézné – az átellenben fekvő sziget
1598      22   |                   magasba.~Pillanat múlva az égő kioszk lángai bevilágíták
1599      22   |                 kioszk lángai bevilágíták az egész környéket. A fellármázott
1600      22   |                    míg egy láng vereslett az égen.~Reggel csónakba ülve
1601      22   |          hivatalos müderrisz kíséretében; az égés helyén már üszkök sem
1602      22   |             személyében kegyelmes vezérén az erdélyi rendek által elkövettetett,
1603      22   |                   kegyetlenségeit, kik őt az ország határáig korbáccsal
1604      22   |                lováról, kantárját odaadta az ismert eunuchoknak, hogy
1605      22   |                 hogy vezessék meg a lovát az udvaron.~A tegnap este felállított
1606      22   |             benyitott rajta, s végigmenve az ismert szobákon, miknek
1607      22   |               Olaj béget, dívánon ülve, s az alkoránból olvasva.~Yffim
1608      22   |                 felkelt nagy nyugalommal, az asztalon egy ezüsttálca
1609      23   |                  hogy Erdély kicsiny volt az ő szellemének, de még Erdélynek
1610      23   |          szellemének, de még Erdélynek is az, hogy ő volt kelleténél
1611      23   |                 megérzett veszély idején, az észrevétlenségig össze tudta
1612      23   |                vissza, hogy a szultánt és az erdélyi rendeket a császárral
1613      23   |                   csak fájó seb volt ütve az ozmán dicsőségen, de annak
1614      23   |                 kínálkozóbban jött szembe az alkalom, mintsem az ulemák
1615      23   |                szembe az alkalom, mintsem az ulemák magyarázatait s az
1616      23   |                 az ulemák magyarázatait s az erdélyi urak bölcsességét
1617      23   |                 volt kénytelen vezetni, s az ellenzék most látta idejét
1618      23   |           tekintélyes fejei: Béldi Pál és az ifjú Bethlen Miklós.~Egy
1619      23   |                  kijelenteték nekik, hogy az ország foglyai maradnak.~
1620      23   |                   keresnek; ez a bűn volt az, amit egy szóra el szokott
1621      23   |                 szokott hinni, és sürgeté az elfogató főurakat, hogy
1622      23   |                  szolgáltassanak törvényt az elfogottak felett. De jól
1623      23   |               attól. Sokkal könnyebb volt az elfogottakat előbb megöletni,
1624      23   |             főkapitánya, s a vár, melyben az elfogott urak letartóztattak,
1625      23   |               Amint Annának tudtára esett az elfogatás, rögtön felhívatá
1626      23   |             magához Csereit, s megmutatva az ujján levő pecsétgyűrűt,
1627      23   |                  Megérkezésük utáni napon az ország első férfiai összegyülekeztek
1628      23   |               elmulatának, sokat nevetvén az udvari bohóc, Bíró Gergely
1629      23   |            elnyelésére is vállalkozott; s az ebben kétséget támasztó
1630      23   |                 Dénes szökött el, mert ez az ő helye; hova lett innen
1631      23   |                   lett innen Bánfi Dénes?~Az urak mind megnémultak, csak
1632      23   |                  székéről. – S hol van ez az ember?~– Most börtönben,
1633      23   |                 ellenem vétenek. Hívjátok az ítélőmestert, törvényszéket
1634      23   |             törvényszéket kell tartani.~– Az ítéletek már készek, uram –
1635      23   |                   egy kardot táncoltatott az orra hegyén, felyül meg
1636      23   |               rátéve, s váltig kiáltozott az urakra, hogy őrá nézzenek,
1637      23   |              látta, mi dolog történik ott az asztalon.~A levelek három
1638      23   |         engedelmeskedni, ölesse meg őt is az urakkal együtt; harmadik
1639      23   |              végre a várőrséghez, melyben az felhívatik, azon esetre,
1640      23   |               hozzá, rákiáltva:~– Ohó, te az én kalpagomat tetted fel,
1641      23   |              tekinte a levélbe. Üres volt az egészen. Hirtelen felszakítá
1642      23   |                  egyéb tiszta papirosnál.~Az ügyetlen bohóc azalatt,
1643      23   |             üresen készen tartottakkal, s az ítéleteket még azon este
1644      23   |                  alig merte magát mutatni az udvarnál, s csak a bohócra
1645      23   |             csendesen elnézni, mint rohan az ország saját veszte felé.~
1646      23   |             Györgyöt, s tanácsot tartának az ország jövője felett.~Béldi
1647      23   |              eskümet meg nem szegem soha. Az én javaslatom nem egyéb,
1648      23   |                   irtózom, mert ott látom az ellenséget, és verekszem
1649      23   |             szeretem, mert hamar kiveszik az ember kezéből a kardot,
1650      23   |                vette fel a hadakat, hanem az ország nevében csupán azt
1651      23   |                   e szelíd levél megjárta az utat, azalatt Telekinek
1652      24   |                   üggyel-bajjal tört utat az odáig érkezett vezérkarnak
1653      24   |             rinocérosz-korbáccsal püfölve az elöl-utol találhatókat.
1654      24   |                   elöl-utol találhatókat. Az indolens bámész sokaság
1655      24   |                   díván tagjai leszálltak az udvarban lovaikról, s felmentek
1656      24   |           szétvonattak előttük, s előtűnt az egykor annyi fényt, annyi
1657      24   |                  nagy nyolcszegletű szoba az, minden festvények nélkül,
1658      24   |                  lélekhíven van kifejezve az örök elégületlenség, minden
1659      24   |             mormogásához, oly mély, dörgő az, hogy mikor csendesen beszél,
1660      24   |                megérteni, míg a csatákban az ágyúk dörgése közül is kihallik.~
1661      24   |                 vonja magára a figyelmet.~Az egyik Kucsuk basa, egy izmos,
1662      24   |             cselekszik.~Mellette fia jön, az ifjú Feriz bég, apja csatáinak
1663      24   |                lobogni, arcán még látható az ifjúság hamvas életpirossága.
1664      24   |                szultán keresztyén orvosa, az udvari tolmács, Maurocordato
1665      24   |                   is férfiasan szép volt; az idők, a viszontagságok letörülték
1666      24   |            viszontagságok letörülték róla az ifjúság színét, de nem a
1667      24   |                 egy ily harc után. Többen az ország nagyjai közül velem
1668      24   |                  év alatt azok közül, kik az indítandó harcot rosszallák,
1669      24   |                mely sebes léptekkel rohan az elveszésnek; siessetek azt
1670      24   |             könnyért; magányosok fájdalma az, melyet nem kell érezni
1671      24   |                   lelke tűzbe jött; arcán az indulatok kifejezései váltották
1672      24   |             megragadó lőn szózata, mintha az ő szava volna az eredeti,
1673      24   |                   mintha az ő szava volna az eredeti, és nem a másolat.
1674      24   |               lehordja őket, s amit mond, az elejétől végeig nem egyéb
1675      24   |                  haza megmentését kéri, s az elfoglalt vagyonok visszaadását
1676      24   |                   A távozó Béldi, mielőtt az ajtón kilépne, egy meleg
1677      24   |                Odatekinte. Feriz bég volt az, az ifjú bajnok.~– Azt mondád –
1678      24   |            Odatekinte. Feriz bég volt az, az ifjú bajnok.~– Azt mondád –
1679      24   |              bajnok.~– Azt mondád – szólt az ifjú reszkető hangon –,
1680      24   |                 uram nem volt megelégedve az eredménnyel, ő hazamenvén
1681      24   |              megsegít a római császár, ha az sem, a francia király; legjobb
1682      24   |                   francia király; legjobb az embernek magát minden oldalról
1683      24   |                  ki a dívánból a menekvők az elbocsátási ajtón, egy aga
1684      24   |                azután elkezde szónokolni, az akkori idők tárgykerülgető
1685      24   |           térdéhez, Feriz félrefordult, s az ablakon keresztül a szeráj
1686      24   |               akkorát nyújtózkodott, hogy az öv kettészakadt a derekán.~
1687      24   |                nemcsak a fejedelem, hanem az ő személyében a magas porta
1688      24   |        inszinuációk által a fejedelmet és az országot megrontani. Ámbátor
1689      24   |                  mindazon vádakat, melyek az ország felforgatására koholtattak,
1690      24   |                   szónok megpihenésén, ki az exordium után megállt lélegzetet
1691      24   |            mozdulat, mellyel a követeknek az ajtót mutatta.~Maurocordato
1692      24   |                 Farkas arcán nem látszott az édességtől és nyájasságtól
1693      24   |          egynek-kettőnek kezét is nyújtá, az a szerencsés sietett azt
1694      24   |                   hangon:~– A vezér szava az hozzátok, gyaur kutyák,
1695      24   |                Maurocordato eltávozott, s az utána küldött csauszok sehol
1696      24   |                    hogy el ne mosolyodjék az ártatlan óhajtásra.~Végre,
1697      24   |                  mi sohasem gazdálkodtunk az ország vagyonával, hogy
1698      24   |                 Béldi mellett egy hang, s az odatekintők Kucsuk basát
1699      24   |                   magasztosan szorítá meg az agg bajnok kezét, s alig
1700      24   |                   bírta kimondani szavait az elfogódás miatt.~– Köszönöm –,
1701      24   |           köszönöm; de nem fogadhatom el; az oly adósság volna, melyet
1702      24   |               egyik zsebéből kiránthat, s az országon egy esztendőben
1703      24   |                   meg a kimondott summát; az sem szükséges, hogy azt
1704      24   |               érts meg végképpen: ha igaz az, amit állítál, hogy Erdély
1705      24   |                  fejedelme rosszul vezeti az ország dolgait: tegye ő
1706      24   |               fejedelemsüveget, s ha igaz az, amit ismét állítál, hogy
1707      24   |                 rögtön elárasztják haddal az országot, s Apafi Mihály
1708      24   |             tégedet társaiddal beültetnek az ő helyeikbe. Az egészhez
1709      24   |                beültetnek az ő helyeikbe. Az egészhez nem kell egyéb,
1710      24   |               beszéd alatt, férfias arcát az érzelmek lázas küzdései
1711      24   |             melyet a nemzetnek adott, nem az rá a felelet, hogy mi is
1712      24   |              megszegjük a magunkét, hanem az, hogy emlékeztessük őt a
1713      24   |                 szüksége, s ha nekem csak az kellett volna, hogy hadat
1714      24   |                   intésemre talpon állott az ország, az egész székelység
1715      24   |                  talpon állott az ország, az egész székelység kardot
1716      24   |                    nem fogok százat vinni az országra, azért, hogy Teleki
1717      24   |       visszautasított.~A nagyvezér, látva az arcokon a meglepetést, jobbra-balra
1718      24   |                  a honfi, bilincses kezét az égnek emelve –, Isten engem
1719      24   |                   kapujában találkoztanak az elbocsátott követek Csáky
1720      24   |      kieszközlendi.~Bethlen Farkas kapott az ajánlaton, s nemcsak amnesztiát,
1721      24   |             fonalát nagy bölcsen, hogy ha az egyik szakadni talál, a
1722      25   |                 basa legkedvesebb lovagja az, Feriz bég, ki nemrég érkezett
1723      25   |                   akadna meg tekintetével az ülő mozleminen, odafordul
1724      25   |            kopjájával vállára ütve, s míg az csodálkozást és nemismerést
1725      25   |           Zülfikár?~– La illah, il Allah! Az Isten kegyelmes, és Mahomed
1726      25   |               Isten kegyelmes, és Mahomed az ő szent prófétája – szólt
1727      25   |                 Azt kérdezem: hova mentek az éjjel rabolni?~– Köszönöm,
1728      25   |              szaporán, kit látogattok meg az éjjel, mert különben még
1729      25   |                  megtörtént, keresztülnéz az ujjain.~– Nemhogy el nem
1730      25   |                 akinek valami kincse van, az siet menekülni a túlsó faluvégen,
1731      25   |               túlsó faluvégen, s így mind az én kezemre jut.~A renegát
1732      25   |                 magát találni.~– Jó uram, az éjjel Élesdre mennek a szpáhik;
1733      25   |                oláhok laknak, kívül esnek az országúton, sohasem voltak
1734      25   |             voltak sarcolva, döbözzel áll az ágyuk alatt az arany és
1735      25   |               döbözzel áll az ágyuk alatt az arany és ezüst; ha jó zsákmányod
1736      25   |             szpáhi a városból, s elindult az Élesdre vezető úton. Feriz
1737      25   |              tartá őket, s midőn eltűntek az erdőben, felülteté albán
1738      25   |                  csendesen utánuk indult.~Az éjfélen túl volt már az
1739      25   |                   Az éjfélen túl volt már az idő, midőn Feriz bég csapata
1740      25   |                   midőn Feriz bég csapata az Élesdet eltakaró hegyoldalt
1741      25   |                  A tusa rövid ideig tart. Az albánok közül egy sem esett
1742      25   |                leölt szpáhikat ott hagyva az útfélen, visszanyargalt
1743      25   |                   kifordult a városból, s az erdőkön keresztül Kolozsvárra
1744      25   |              nyomorú fejedre. Azon felyül az ellopott lovak helyében
1745      25   |               mert azt meg nem köszönöd.”~Az aga jól megértvén az izenetet,
1746      25   |           köszönöd.”~Az aga jól megértvén az izenetet, eltávozott, Ajász
1747      25   |                  fogja visszaizenni, hogy az ő katonái az éjjel künn
1748      25   |           visszaizenni, hogy az ő katonái az éjjel künn sem voltak a
1749      25   |                lélektelenül beesett hozzá az ajtón, s nem bírt a fáradságtól
1750      25   |                  azt hitte, hogy Zülfikár az árulás díjáért jött ily
1751      25   |                   hogy amit mondott, most az egyszer szórul szóra szent
1752      25   |                  Zülfikár azonban meglátá az ablakon keresztül a várudvarra
1753      25   |          találkozástól, hirtelen kiugrott az ajtón, amit Székely László
1754      25   |                  amit Székely László uram az ő fenyegetésétőli megfutamodásnak
1755      25   |                   így történt, hogy amint az ajtón kifelé szaladna, a
1756      25   |                szinte hanyatt taszította. Az aga is méregbe jött, s hasba
1757      25   |               hogy e hőstettet sem ő, sem az ő emberei el nem követték,
1758      25   |                hogy ennek ő fogja megadni az árát.~– Kegyelmes uram,
1759      25   |          győzhetetlen aga – szólott végre az agához, ki miután kifogyott
1760      25   |             szóból, őt hagyta beszélni –, az én embereim azon egész napon
1761      25   |                  még egyet sem öltem meg.~Az aga fogait csikorgatta,
1762      25   |                  izzadni, s szorongásában az jutott eszébe, hogy a tett
1763      25   |                   kirakott láncot, melyet az imént kitisztított, s odanyújtá
1764      25   |                  a töröknek, tudván, hogy az ily védelem legjobban meg
1765      25   |               várnagy ebben átlátva, hogy az aga követelése csakugyan
1766      25   |                mindegyik ki tudta mutatni az alibit, még a gyanút sem
1767      25   |                  lehete ráfogni egyre is.~Az agát elfutotta az epe. Nem
1768      25   |               egyre is.~Az agát elfutotta az epe. Nem szólt semmit, csak
1769      25   |               csak a szemei jártak; ahogy az utolsó katona is kitagadta
1770      25   |             vágtatott vissza Nagyváradra.~Az érkező követ éppen ott találta
1771      25   |                 alig érthető hangon monda az agának:~– Vágtass azonnal
1772      25   |             utoljára sem akadt senki, aki az el nem követett hőstettet
1773      25   |              leginkább haragra gerjeszté, az a folytonos, állhatatos
1774      25   |                 nemzetes Pók Márton uram, az ottani porkoláb, s félrevezettetve
1775      25   |             valamennyi.~– Mert drága lesz az idén a kenyér, nem vesztegethetik
1776      25   |                  Sztambulból Nagyváradra. Az egyiket Kucsuk basa írta
1777      25   |                  nem töltik haszontalanul az időt. A nagyvezér haraggal
1778      25   |                  olvasá, arcán reszketett az öröm, a meglepetés.~„Vitéz
1779      25   |                 hatalmat adok néked abban az esetben, ha a fejedelem
1780      25   |             egymást”.)~E percben belépett az aga, elégült arccal jelentve:~–
1781      25   |            Lehetetlen!” – akará kiáltani. Az lehetetlen.~– Jöjjenek be! –
1782      25   |               emberei? – kérdé Ajász basa az álhősöktől.~– Mi vagyunk
1783      26   |                  estvét, kapitány – szólt az éltesebb török, beköszöntve
1784      26   |                 beköszöntve a várnagyhoz; az a legelső pillanatra megismerte
1785      26   |                  ételt és vigasztaló szót az idegen földön. Nem lennék
1786      26   |                   ne aggódjál. Azon időre az asszony helyett itt hagyom
1787      26   |                   kezesül – saját fiamat.~Az ifjabb lovag előlépett,
1788      26   |                   hogy vissza fogom hozni az asszonyt, fiam helyett? –
1789      26   |                egy közös ablak köt össze, az egyikbe tettem a nőt, a
1790      26   |                   esni, ha egymással csak az ablakon keresztül is beszélhetnek,
1791      26   |             kénytelen vele, jó Feriz bég, az én szobáimban lakhatol.~–
1792      26   |                  magam akarom úgy – szólt az ifjú, égő arccal gondolva
1793      26   |              szomszéd börtönből hallgaták az isteni malaszt szavait.~
1794      26   |               legnagyobb sietséggel, mert az idő legnagyobb része utazásban
1795      26   |                Ezt a csókot apámnak! – És az enyimet – és az enyimet! –
1796      26   |             apámnak! – És az enyimet – és az enyimet! – rebegék a gyermekek,
1797      26   |                 kis Dávidom.~– Asszonyom, az idő halad, s Béldi Pál börtönajtaja
1798      26   |           fájdalmas szenvedéllyel rogyott az ifjú nyakába, zokogástól
1799      26   |            Esküszöm Allahra! – kiálta fel az ifjú, kebléhez szorítva
1800      26   |              fejedre kösd e turbánt, hogy az őrség észre ne vegye távozásodat:
1801      26   |               észre ne vegye távozásodat: az út hosszú, az idő rövid.~–
1802      26   |                távozásodat: az út hosszú, az idő rövid.~– Isten veletek!
1803      26   |                  sírtak a börtönablakban.~Az ifjú odalépett hozzájok.~–
1804      26   |                    rebegé félelmes hangon az egyik gyermek.~– Kicsoda? –
1805      26   |                 fel kigyulladt hős arccal az ifjú. – Amíg Feriz bég kardját
1806      26   |                 addig senki Béldi Pálhoz. Az én kardom és apámé fog őkörüle
1807      26   |               apámé fog őkörüle villogni, az ő ellenségei az én ellenségeim
1808      26   |                 villogni, az ő ellenségei az én ellenségeim lesznek,
1809      26   |                  mik felé ragyogtak, mint az eső utáni ég, azt az örökké
1810      26   |                 mint az eső utáni ég, azt az örökké égő sugárt, mely
1811      26   |                  szíve ki akart szökellni az öröm miatt. Nagy granátszemei
1812      26   |     börtönszomszédságban lakunk, leszek-e az, ha többé nem fogják ránkzárni
1813      26   |                többé nem fogják ránkzárni az ajtókat? Lesz-e helyem tűzhelyetek
1814      27   |                  különös szenvedélye volt az ékszergyűjtés, s ezúttal
1815      27   |                  de miképp fogsz hozzá?~– Az az én gondom, te csak a
1816      27   |                  miképp fogsz hozzá?~– Az az én gondom, te csak a pénzedet
1817      27   |                előbb leüti róla a port, s az rögtön felszáll, s az olvasó
1818      27   |                   s az rögtön felszáll, s az olvasó által felszívatva,
1819      27   |            börtöne körül ácsorogni, lesve az alkalmat, melyben lefurakodhassék
1820      27   |               talált aludni, akkor felült az eb, szemeit le nem vette
1821      27   |                   lakója a napsugár után. Az ember testestül-lelkestül
1822      27   |            tekinte urára, azután elfutott az ajtóig; ott vígan ugatva
1823      27   |                   nem tudja megérezni azt az örömet, amit kutyájának
1824      27   |                   hang nem jött ki ajkán, az eb nyüzsögve csókolá majd
1825      27   |            címeredet összetörték, nevedet az országgyűlés naplójába írták,
1826      27   |                most nem volnék Béldi Pál, az Isten haragja még ma sújtana
1827      27   |                  és hazafi. Ügyemet bízom az Istenre.~– Te nem akarod
1828      27   |            bámulattól szótlanul fogák fel az alélt asszonyt, s anélkül,
1829      27   |                fénytelen szemekkel; midőn az utósó török is kilépett,
1830      27   |           fennhangon a renegát, úgy, hogy az egész társaság hallhatá. –
1831      27   |             embert, ha előre meg nem adod az árát, te hitetlen rabló!~
1832      27   |               lábaihoz:~– Sohasem volt ez az én írásom.~Azzal inte szolgáinak,
1833      27   |             galléron ragadván, kivetették az utcára. A renegát azonban
1834      27   |                   A renegát azonban akkor az ablak alá állt, s az összecsődült
1835      27   |                akkor az ablak alá állt, s az összecsődült nép előtt kezdte
1836      27   |                  drágaságai gyűjteményét. Az kiszedte belőle a becses
1837      27   |                 hitvány kavicsot tört meg az orvosságkészítő mozsárban,
1838      27   |                     Béldi Pált eltemették az idegen földön, sírját nem
1839      28   |                   kiket teremtett magának az idő, hogy játékot űzzön
1840      28   |                 űzzön velük; való, igazi, az életben kiszenvedett lények,
1841      28   |             láthatják egymást; de jólesik az is: a vasrostélyon keresztül
1842      28   |              beléhatolni a világot, de ha az ifjú elkezde beszélni hazájáról,
1843      28   |           beültetve, s örökzöld ad árnyat az örök nap ellen, ilyenkor
1844      28   |                  s ha ő beszélt a jövőről az ifjúnak, akkor az elfeledé
1845      28   |                 jövőről az ifjúnak, akkor az elfeledé Damaszkusz rózsaberkeit,
1846      28   |                    Majd megdöbbenve kezdé az ifjú észrevenni, hogy a
1847      28   |                   gömbölyű, piros arcáról az élet színe fogy; s ami szemeiben
1848      28   |                   s ami szemeiben ragyog, az valami új, nem földi fény,
1849      28   |              megremeg a szíve, akire néz.~Az ifjú nem merte kérdeni:
1850      28   |               fogom látni.~– Elébb lássam az eget feketének, mint téged
1851      28   |            feketének, mint téged halva.~– Az ég azután is mosolygani
1852      28   |                 te! Ne búsítsd szavaiddal az Istent, lásd az Isten elszomorodik,
1853      28   |                szavaiddal az Istent, lásd az Isten elszomorodik, ha az
1854      28   |                 az Isten elszomorodik, ha az ártatlanok panaszkodnak.~–
1855      28   |             gonoszoknak hosszú élete van. Az Isten felkeresi, akiket
1856      28   |                    A halál közelléte volt az; a féregtől megszúrt gyümölcs
1857      28   |                  hogy úgy beszéljen, mint az agg, s oly szomorú azt hallani.~–
1858      28   |                 csendes folyók partjaira, az ős hazákba, hol a vitézség
1859      28   |                  gyógyerejét tanítja, nem az országok felforgatását;
1860      28   |             Libanon hegy oldalában épült, az egész vidéken végiglátni;
1861      28   |                 csalogány dalol, s amiről az dalol, az a boldog szerelem.
1862      28   |                 dalol, s amiről az dalol, az a boldog szerelem. A messze
1863      28   |                ringatózik, mint a bölcső, az átlátszó habok között; a
1864      28   |                  leány ül, lábainál hever az ifjú, és hallgatnak mind
1865      28   |                dobogása szól –, és amiről az beszél, az a boldog szerelem…~
1866      28   |                      és amiről az beszél, az a boldog szerelem…~A lyánka
1867      28   |                  úgy tetszék neki, mintha az égből nézne le rá, és sajnálná,
1868      28   |                   A férfi, kit erényeiért az egész ország becsült, gyermekének
1869      28   |            szempillái alatt; s ha elmondá az ifjú, mint fog visszatérni
1870      28   |                   egy csillaggal távolabb az égen – neki is utána kelle
1871      28   |                ébrenléte alig különbözött az álomtól, s álmai az ébrenléttől;
1872      28   |           különbözött az álomtól, s álmai az ébrenléttől; a porkoláb
1873      28   |               szabadulás mégsem érkezett, az ifjú gyakran fél napokig
1874      28   |                fél napokig eljárkált künn az udvaron, mint a kalitkába
1875      28   |               mindinkább gyengülő leányt; az orvosi tudományt még akkor
1876      28   |              keresteték; legtöbbet bíztak az áldott természetre s isten
1877      28   |                megfordítaná betegségét, s az öröm visszaadná az eltűnt
1878      28   |          betegségét, s az öröm visszaadná az eltűnt életerőt.~Feriz bég
1879      28   |           mehessen hozzá, hogy homlokáról az izzadságot letörölje, hogy
1880      28   |                   kelő nap éppen besütött az alacsony, gömbölyű ablakon,
1881      28   |                    átlátszó köd derengett az egész tájon, halvány lila
1882      28   |                napsütötte vidéknek. Amint az út a székely hegyek felől
1883      28   |                  közeledni.~– Ha ott most az én atyám jőne! – rebegé
1884      28   |                   Aranka reménylő arccal.~Az ifjú török arca elé tartva
1885      28   |                  szellő félrekapta a port az útról, s egy függő hintó
1886      28   |                 elvivék.~Aranka megnémult az öröm és elfogódás miatt;
1887      28   |            látszott magában tűnődni, hogy az öröm féktelen ereje meg
1888      28   |               karjára támaszkodva ment le az udvarba, gyöngéd habtermete
1889      28   |                    s aki leszállt belőle, az Kucsuk basa volt.~Tekintetében
1890      28   |       végigcsordulva férfias arcán; kezét az égre emelte némán, s alig
1891      28   |                 alig hallhatón suttogá:~– Az égben!~A szelíd leány, mint
1892      28   |                 Feriz bég karjai felfogák az elalélót, szép, éghez hasonló
1893      28   |                kedves leány atyjához ment az égbe.~
1894      29   |                Egy idő óta megszaporodtak az Isten csodái Erdélyország
1895      29   |             felleg alakjában terülve szét az égen, s ott megállt, mint
1896      29   |              vesztegetve a folyamok vize, az emberi forró vér, magát
1897      29   |               Három napig nem tisztult ki az ég, negyednap délutánján
1898      29   |                   kereszteket, felkavarta az országutak porát, s oly
1899      29   |                 nem lehetett, s felszedve az éppen nyílni kezdő fenyőfák
1900      29   |               házak fehér oldalára, miken az esőcseppek vérnyomokat hagytak. „
1901      29   |            vérnyomokat hagytak. „Vér esik az égből” – volt a rémület
1902      29   |                   mást, mint hogy itt van az ítélet órája.~A fergeteg
1903      29   |                   volt még alkonyat, hogy az ég kitisztult, s íme, a
1904      29   |                 roppant nagy üstökös állt az égen, annyival meglepőbb,
1905      29   |              annyival meglepőbb, minthogy az eget három nap óta elborító
1906      29   |                  semmit sem lehete tudni.~Az üstökös magva éppen azon
1907      29   |              Üstöke oly hosszú volt, hogy az ég kétharmadán keresztül
1908      29   |                    mint egy török kard.~– Az Isten kardja! – rebegték
1909      29   |                  Isten kardja! – rebegték az emberek ösztönszerű félelemmel.~
1910      29   |                 Két hétig állt e tünemény az égen, majd korábban, majd
1911      29   |                    majd későbben jött fel az égre, néha fényes nappal
1912      29   |                   fényben is ott látszott az égen, mely elveszté kék
1913      29   |                 mondának biztató szavakat az egybesereglett híveknek.
1914      29   |                   fele nem fért be, hanem az ajtón kívül maradt.~Egy
1915      29   |                   messzünnen jött, kapott az alkalmon, amit tudott, elmondhatni –,
1916      29   |              kegyelmeteknél is meglátszik az Isten kardja? – kérdé egy
1917      29   |                 égés verességit ne látnók az égen.~– Hát az micsoda?~–
1918      29   |                  ne látnók az égen.~– Hát az micsoda?~– Olyankor, fiam,
1919      29   |                 mordályégetőkkel van tele az ország, sohasem tudjuk,
1920      29   |                   fogai és szakálla nőve? Az asszony szörnyethalt ijedtében,
1921      29   |              földje végébe; s mi történt? Az, hogy ahova csak a szász
1922      29   |                  oláh feleségével, akinek az ura megindult a Jára vizén
1923      29   |             felfelé folyni, s visszaviszi az oláhot haza, ahonnan elindult.
1924      29   |              magyarázta ki a dolgot, hogy az Aranyos, akibe a Jára szakad,
1925      29   |                 tolta felfelé a Járát; de az oláhot mégiscsak az isteni
1926      29   |                    de az oláhot mégiscsak az isteni gondviselés hozta
1927      29   |                    a földindulástól, mert az elől még csak a templomba
1928      29   |                csak a templomba sem mehet az ember, hogy imádkozzék.~–
1929      29   |               füleiknél foghatná meg őket az ember, ha éppen úgy meg
1930      29   |               közt kalyibák voltak rajta, az mind azon módon ment vele
1931      29   |               csúszott ilyenformán, akkor az átellenben levő hegyben
1932      29   |                elég italra a lakosságnak, az most a két hegy összezártával
1933      29   |             iszapot támasztani, egy éjjel az egész rétet elöntötte, már
1934      29   |               úgyhogy most nem látszik ki az egész faluból egyéb, mint
1935      29   |                   Harcra készül ellenetek az Isten, mert ti is harcra
1936      29   |                  harcra készültök ellene. Az esküvel kötött békét felforgatjátok
1937      29   |                  kik közül a kolozsváriak az egyikben Telekire, másikban
1938      29   |               mondván:~– Lassabban, uram; az Isten háza ez, nem valami
1939      29   |                  zekéjét, de a székelynek az a tulajdonsága, hogy ha
1940      29   |                Teleki erre meghúzta magát az egyik küszöbben, levevé
1941      29   |             méltóságos asszonyom; de e jő az Úrnak ítélete reátok, megöl
1942      29   |               Úrnak ítélete reátok, megöl az Isten benneteket, s akkor
1943      29   |                akkor ujjal fogják mutatni az emberek: ,Ez amaz átkozott
1944      29   |                  maradékaitokra: ,Ezeknek az atyja árulá el Erdélyországot,
1945      29   |                   a pap igazat beszél, de az nem tesz semmit.~„– – Hová
1946      29   |                füleit is levágták. – –”~– Az meglehet – monda Teleki
1947      29   |                  nem lettél volna, kutya, az a jámbor gyermekkirály nem
1948      29   |                  veletek is úgy ne bánjék az idegen nemzet. –”~Teleki
1949      29   |                 fejét, s susogva monda:~– Az velem is megtörténhetik, –
1950      29   |              semmit.~Nemsokára megzendült az ének, a két főúr feltevé
1951      29   |                  körülözönlve, kik között az iménti székely különös kitartással
1952      29   |             beszédet, jó fennhangon, hogy az előtte menő két úr is megértse,
1953      29   |               tevé; mit csinálnak háborút az országnak; ha nekik bajuk
1954      29   |                    hogy kicsiny már nekik az ország, pedig egynémelynek,
1955      29   |               László végtére nem tűrhette az üldözést, s visszafordulva,
1956      29   |                   visszafelelt:~– Hátrább az agarakkal, nagy jó uram!
1957      29   |              megajándékozlak egy fővel, s az pedig a tulajdon magad feje
1958      29   |                állj vitába, barátom, mert az a maga fejét mindig többre
1959      29   |            nyugodott meg egy kissé, midőn az ágyánál megjelent; nem is
1960      29   |                fejedelemnő szörnyűködését az ajtón keresztül hallhatták,
1961      29   |                   Apafi igen rosszul volt az éjjel.~– A böjt okozta;
1962      29   |                  kellett rosszul aludnia. Az álom éppen oly rosszul esik
1963      29   |             megterhelt lélekkel, uram! Én az egész éjet ágya mellett
1964      29   |                beszélhet. Azt mondá, hogy az éjjel Isten ítélőszéke előtt
1965      29   |             börtönben haltak meg. Kapi és az ifjú Kornis, az öreg Bethlen
1966      29   |                   Kapi és az ifjú Kornis, az öreg Bethlen János és a
1967      29   |                  vízió, ez égi jelenés!~– Az is meglehet; az elszámlált
1968      29   |                jelenés!~– Az is meglehet; az elszámlált urak lelkei bizonyára
1969      29   |                urak lelkei bizonyára mind az égben vannak, s lehet, hogy
1970      29   | megszámlálhatlanok fognak utánok menni.~– Az ő lelkeik oda szállnak,
1971      29   |               mondja ki nagyságod bizton: az enyimre… Hisz én vagyok
1972      29   |                hanem még azokért is, akik az ágyban szép csendesen meghalnak,
1973      29   |                  harcot kívánt. Változnak az idők, változnak az emberek.~–
1974      29   |              Változnak az idők, változnak az emberek.~– Akkor még nem
1975      29   |                 elestek a harc előtt. Aki az omló hófuvatag elé áll,
1976      29   |            hogysem lelkeinkre vesse, amit az idők teljessége hozand magával,
1977      29   |        megtörténik nálunk nélkül is, mert az a sírás, ami elhatott mihozzánk,
1978      29   |           mihozzánk, elhatott, asszonyom, az égbe is. A mi címereink
1979      29   |                 megtalálja a maga útját), az enyim: „Gutta cavat lapidem” (
1980      29   |              összefont karokkal nézett ki az ablakon, s hosszasan merengve
1981      29   |             szárazságban esőért imádkozik az egész nép, senki sem kérdi
1982      29   |             utasokkal, kiket a zápor majd az úton kap; pedig meglehet,
1983      29   |                   most is esőért könyörög az ország, hanem véresőért,
1984      29   |                   higgyen a köznép, hanem az idők tanúságait, mikre gondolkozó
1985      29   |               mint egy spongyiát. És íme, az ujjak egyenkint lehulltak.
1986      29   |               éjjel kimúlt; természetesen az ő halálát is nekem tulajdonítják;
1987      29   |                szerette Béldi leányát, és az meghalt.~– Jó! Nagyságos
1988      29   |               Nagyságos asszonyom – szólt az ingerelt tanácsúr. – Legyen
1989      29   |                 hogy minden, ami történik az országtanácsban és a családok
1990      29   |                nép Isten kardjának nevez, az én kezemben van – legyen!
1991      29   |                  a földre, hogy megrendül az álló sarkaiban…~… E pillanatban
1992      29   |                  ha fél kegyelmed, álljon az ajtó eresze alá, az nem
1993      29   |                álljon az ajtó eresze alá, az nem szakadhat le.~A fejedelemnő
1994      29   |              iszapos salak ömlik felfelé, az élő fák jobbra-balra hajladozva,
1995      29   |              mintha tűzvészt hirdetnének.~Az első ijedelemből magához
1996      29   |               megfogadja. Lehet bátorsága az embernek csaták kardjai
1997      29   |                  puszta kézzel, fölmászni az égő torony tetőibe, viharos
1998      29   |                minden bátorság a szívből, az ember, ki semmitől sem félt,
1999      29   |            impavidum ferient ruinae!”~(Ha az összetört világ rám omlik
2000      29   |                  rajta a fejét, mint jött az ő levelébe ez a szöveghez