Fezejet

   1      El   |               volt fő törekvésem.~Lehet, hogy ezen tárgyak nem érdekesek,
   2      El   |                  de tanulságosak; lehet, hogy ezen kor nem gazdag dicsőségben,
   3       1   |           tornyaival a völgy teknőjében, hogy még egy lámpafény sem árulá
   4       1   |            fejedelem szigorúan meghagyá, hogy az ő palotája előtt ne kiabáljanak
   5       1   |              azok annyira szót fogadtak, hogy az egész városban sem kiálták
   6       1   |                  eme tilalomnak az volt, hogy a fejedelem az éjszakai
   7       1   |                Apafinak annyi jó ízlése, hogy a csillagokat ne a láthatáron,
   8       1   |         elnyomattatott a buzgóság által, hogy úgyszólván alszik is. Miatta
   9       1   |               kíséri a planéták futását, hogy szinte belefájdul az egyik
  10       1   |        felébresztenek, s mutatni akarja, hogy már nem alszik – ejnye,
  11       1   |               ejnye, ezt ugyan szeretem, hogy felébresztett nagyságod;
  12       1   |           nagyságod; éppen azt álmodtam, hogy prédikálnom kellett volna,
  13       1   |                  a csodálatos tüneményt, hogy az egészen tiszta, felhőtelen
  14       1   |                 őfelségének úgy tetszik, hogy a derült ég villámokat lövelljen,
  15       1   |                  van az, mert tudom jól, hogy aki a világokat alkotá,
  16       1   |               alkotá, nem bízta mireánk, hogy azokat feltartsuk.~– Jól
  17       1   |               véghetlenül bámulva rajta, hogy a nagyító üvegen át a legfényesebb
  18       1   |             utcában, mindenki azt hitte, hogy ott fog leesni.~Ezen pillanatban
  19       1   |                 kolozsváriak azt hitték, hogy éppen fejük fölött szakadt
  20       1   |               vala az égből esett tömeg, hogy puszta kézzel nem lehete
  21       1   |                úgy megnőtt annak a híre, hogy krónikákat lehetett volna
  22       1   |                 utóbb úgy felszaporodék, hogy még a felvilágosodott Bethlen
  23       1   |            portáját választá ki magának, hogy arra leessék, holott is
  24       1   |               köszönt: erre fogadhatunk, hogy unitárius.~Ha jött egy,
  25       1   |                asszony? Tudja kegyelmed, hogy én sarkantyút nem viselhetek?~–
  26       1   |                 jó lesz.~A pap kacagott, hogy a könnyei folytak bele,
  27       1   |                  a kacagást, észrevevén, hogy az asszony erőnek erejével
  28       1   |                egy fohászkodást intézni, hogy az Isten gyógyítsa meg.~–
  29       1   |                  jámbor, de csak félünk, hogy megint beteg lesz, mert
  30       1   |                  is olyan csoda történt, hogy az urasági halastóban megütköztek
  31       1   |          vadászták ők maguk a halakat, s hogy fel ne tűnjék a tolvajság,
  32       1   |                kegyelmed a magiszternek, hogy össze ne jöjjön velem valahol,
  33       1   |                   előre engedve sejteni, hogy iszonyú dolgoknak akar hirdetője
  34       1   |         szérűskertemből jönnék hazafelé, hogy rövidebb úton járjak, a
  35       1   |            megláttak, suttogva mondának, hogy az isten szerelméért ne
  36       1   |              újra bebizonyította ő is.~– Hogy jön ide megint Szénási mester?~–
  37       1   |              előtt, mindig attól tartva, hogy tán egy elkésett kísértet
  38       1   |                  már negyedik éjszakája, hogy őt a rémek fölkeltik ágyából,
  39       1   |                 szót is, csak azt látja, hogy szája mozog, és a kezei
  40       1   |             mozog, és a kezei járnak. És hogy mindez nem jót jelent, hogy
  41       1   |              hogy mindez nem jót jelent, hogy gonosz idők vagynak reánk
  42       1   |            zűrzavaros felfordulása. 3 És hogy mindezekről ne szóljunk
  43       1   |                 én fogadom kegyelmednek, hogy ez napságtól fogva a kísértetek
  44       1   |             ütött a levegőbe az öklével, hogy ha az, akire gondolt, éppen
  45       1   |               Kegyelmed nem tagadja tán, hogy Istennek hatalma van magát
  46       1   |             incselkedő emberek mívelnek, hogy a népeket ámítsák.~– Mi
  47       1   |           gyújtogatni? Nem volt éjszaka, hogy itt vagy amott veresleni
  48       1   |              azok egyenkint kivallották, hogy nekik ez égetések által
  49       1   |           szegény nép, a tertius gaudet, hogy a könnye is foly bele.~–
  50       1   |                idebenn már azt beszélik, hogy annyi fegyveres készül ellenünk.
  51       1   |              Bizony mondom kegyelmednek, hogy e csodák mind a magasból
  52       1   |                oly nagy lett a tolongás, hogy egy almát nem lehetett volna
  53       1   |                    Mi lelte kegyelmedet, hogy úgy felháborodott?~– Miért
  54       1   |                  már arra is példálózik, hogy Erdély címeréből a hét vár
  55       1   |              felfordítá szemeit az égre, hogy alig látszott valami a feketéjükből,
  56       1   |               oly háromszegletűvé húzta, hogy aki nem ismerte, megszánta
  57       1   |                 gazdag zsidó leánnyal, s hogy hozzájuthass, zsidóvá lettél
  58       1   |                 a thesszáliai basának, s hogy ne reklamáljanak, áttértél
  59       1   |                  kiforgatni, beforgatni, hogy ha ma soványnak látunk és
  60       1   |        ellenségem minő vermet ás énalám, hogy benne elejtsen! Az én üldözőim,
  61       1   |                  alá! Azért készüljetek, hogy a ti dárdáitok meg ne rozsdásodjanak,
  62       1   |                  idege meg ne lankadjon, hogy amidőn eljön a rettegéseknek
  63       1   |           próféta, vajon nem tudnád még, hogy mai világban nem szokás
  64       1   |                 jobbról, másszor balról, hogy az majd lebukott, harmadszor
  65       1   |              lebukott, harmadszor pedig, hogy egyenesen álljon a kettős
  66       1   |         fordított edomita, tudd meg azt, hogy én semmiféle ördögtül nem
  67       1   |           összetalálkozol, elmondd neki, hogy adott nekem az ég egy hatalmas
  68       1   |          éjszakánként orgonálni szokott, hogy ki ne próbálják többet az
  69       1   |               egy fustéllyal, s fogadom, hogy úgy helybenhagyom őket,
  70       1   |                  úgy helybenhagyom őket, hogy vissza nem kívánkoznak többet
  71       2   |            tekintélye meg nem engedheté, hogy úri bátyja udvarában a többi
  72       2   |          felküldött a család Bukarestbe, hogy ott a szemináriumban pappá
  73       2   |               ember feleségestül együtt: hogy ha ők meg találnak is halni,
  74       2   |              félretett egynehány batkát, hogy majd ha abból szép kerek
  75       2   |                  is ültetett az udvarra, hogy legyen a Csákónak mihez
  76       2   |                volna a takarékfillérkék, hogy a legközelebbi vásár alkalmával
  77       2   |               számára; – ekkor történik, hogy valami kóbor török sejk
  78       2   |                  melyben tudtára adatik, hogy megholt bátyja után ő következik
  79       2   |            jövedelemnek leend birtokosa.~Hogy megsiratták azt a tehénkét,
  80       2   |               második természetévé vált, hogy milliomos létére sem tudott
  81       2   |          béresnek pedig odaadta az árát, hogy vegyen másikat.~Csizmája
  82       2   |               gyalog, két hajdú kísérte, hogy a kutyák az úton meg ne
  83       2   |                  elvenni, s úgy is volt, hogy az apja hozzáadja.~Ily igények
  84       2   |        szaporodni Mihály úr pénzbirtoka, hogy utóbb maga is elszörnyedt
  85       2   |        jövedelmének, s akárhová gondolt, hogy mivé fordítsa a megmaradt
  86       2   |            építtetni, annyira utánajárt, hogy miből, mi úton és ki által
  87       2   |               lehet olcsóbban építtetni, hogy alig került neki valamibe;
  88       2   |                 valamibe; hanem az igaz, hogy nem is lett palota. Mikor
  89       2   |               saját tárháza és faluiból, hogy szinte kétségbeesék, ha
  90       2   |               sokáig törte azon a fejét, hogy mit kövessen el az örökké
  91       2   |                 mint egy-egy akós hordó, hogy a szomszédság összecsődült
  92       2   |              bojár százszor megesküdött, hogy ilyen derék tököt maga a
  93       2   |                  úrnak. Föltevé magában, hogy elküld egy tököt a szultánnak
  94       2   |                 A jó öreg béres mondván, hogy ajándékot hoz a nagyúr számára,
  95       2   |            vagyok én, te hitetlen kutya, hogy nekem tököt hozasz?~És rögtön
  96       2   |          parancsot adott a kiaja bégnek, hogy vitesse ki előle mind a
  97       2   |               százat veretett a talpára, hogy nem adta volna kétszázért.~
  98       2   |                 szultánhoz megjelenteni, hogy a tök földhöz van csapva,
  99       2   |            selyemzsinórt, megparancsolá, hogy mind a megbotozott béresnek,
 100       2   |                béresnek volt annyi esze, hogy a kapott cifra öltözetet,
 101       2   |                  tenyérnyi paszománnyal, hogy a posztója alig látszott
 102       2   |                  világosan megírta neki, hogy ezt a kaftányt viselje.
 103       2   |               tehát parancs, s meglehet, hogy a szultán ma vagy holnap
 104       2   |                ma vagy holnap itt terem, hogy meglássa: vajon viseli-e
 105       2   |                legelső pallérra rábízni, hogy építsen a helyére egy újat,
 106       2   |              ugyan ki tűrhette volna el, hogy holmi hányiveti bojár ásítozzék
 107       2   |                  Moldaviában építve van, hogy neki nem maradna más, mint
 108       3   |                előre azt is meghatározá, hogy mindezen urak közül egyhez
 109       3   |                  volt egyéb gondja, mint hogy kitelhetőképpen kitegyen
 110       3   |                   Lajos egyik szakácsát, hogy a lakoma ételeit elrendezze: „
 111       3   |                csodálkozni, ha meglátja, hogy nemcsak ő járt Franciaországban,
 112       3   |                hanem más ember is tudja, hogy szoktak a francia király
 113       3   |            léptettek végig a tornácokon, hogy csupa gyönyörűség volt nézni.~
 114       3   |                Mindenkit azzal fogadott, hogy végetlen szerencsésnek érzi
 115       3   |        szerencsésnek érzi magát azáltal, hogy megalázta magát őt szegény
 116       3   |            elárulá, miszerint nem hiszi, hogy „szegény” lakánál pompásabbat
 117       3   |       támasztalan széket kell neki adni, hogy meg ne vethesse a hátát,
 118       3   |                 a bort, akkor azt hiszi, hogy nem vét a korán ellen. Az
 119       3   |             mindenkivel kell koccintani, hogy baja ne essék. Így ni!~Felgyülekeztek
 120       3   |              tarackok voltak felállítva, hogy amint meglátják a fejedelem
 121       3   |                  kiabált a toronyőrökre, hogy mihelyt hintót látnak az
 122       3   |                fogtak kétfelől a lejtőn, hogy fel ne dűljenek, utánuk
 123       3   |          kiszállt volna az ereszkedőnél, hogy gyalog jöjjön le. Miként
 124       3   |       kegyelmednek.~Mihály úr nem tudta, hogy azt mondja-e, hogy „nagyon
 125       3   |                tudta, hogy azt mondja-e, hogy „nagyon örülök”, vagy azt,
 126       3   |                nagyon örülök”, vagy azt, hogy „nagyon sajnálom”, s várakozásteljesen
 127       3   |            tiszteletére, igen sajnálván, hogy a vett parancs miatt, mely
 128       3   |              gyönyörűségtől megfosztani, hogy kegyelmeddel kezet szorítván,
 129       3   |                 úgy összevissza csókolá, hogy alig szabadult tőle, azután
 130       3   |               gyöngéd pajkossággal tevé, hogy a legszigorúbb arcokon sem
 131       3   |   szeretetreméltó módon tudta elkövetni, hogy lehetetlen volt rá haragudni.~
 132       3   |                 el azt az indiszkréciót, hogy tudjuk meg, mit tartalmaz
 133       3   |                  midőn azt mondják neki, hogy várjon, mert a gróf a templomban
 134       3   |         kegyelmedet arra figyelmeztetni, hogy Flóra leányomra vigyázzon
 135       3   |                 volt, meglátszott rajta, hogy az a kéz nemcsak a tollat,
 136       3   |             szeretetért (érti kegyelmed, hogy a szeretet nem rám vonatkozik,
 137       3   |                átesett, a vőlegény örül, hogy mármost menyasszonyát magáénak
 138       3   |           nevezheti, a menyasszony örül, hogy nem kell az élő műkiállítást
 139       3   |        újrakezdenie, a kántorok örülnek, hogy szépen énekeltek, az öregasszonyok
 140       3   |               ügyesen el levén rendezve, hogy mikor asztalhoz ülnek, minden
 141       3   |                enyelegni szokás, anélkül hogy félni kellene, nehogy arca
 142       3   |               záloga lenni, s régi tény, hogy a barátsághoz hívebbek tudnak
 143       3   |              nemes kinyomata alatt. Kár, hogy e szellemvegyület nem egy
 144       3   |               beszédben tartani anélkül, hogy az egész társaságot mulattatná.~
 145       3   |                 Kinek volna arra gondja, hogy mi történik a tenger fenekén?~
 146       3   |              készült, amivel azt nyerte, hogy a nők mind rajta estek,
 147       3   |             emberek megtaszíták egymást, hogy csend legyen, s figyelve
 148       3   |            vendégek úgy voltak hangolva, hogy tetszett nekik a dal, kérték
 149       3   |                  a dal, kérték a dalost, hogy folytassa azt.~„Három szép
 150       3   |                 Allah ajkaitokra rakott, hogy férfiak szívét boldogítsa
 151       3   |              követte, alig lehete hinni, hogy e vers nem ez alkalomra
 152       3   |             szólt Béldi Pál a basához –, hogy nálatok nemcsak nyilat faragnak
 153       3   |                  ez csak azért történik, hogy a sebeket eltakarjuk vele,
 154       3   |           Thököly is bámulva tapasztalá, hogy szép szomszédnéja örömest
 155       3   |              azzal megkerülé az asztalt, hogy a szép Arankával találkozhassék,
 156       3   |           hálálkodó urambátyám fogta el, hogy mire odaért, már elfoglalva
 157       3   |            szegletbe szorítá a herceget, hogy annak Béldinével jutott
 158       3   |                 méreg, azon percen állt, hogy magáról elfelejtkezve kitörjön.
 159       3   |             hibás, arcod színéből látom, hogy epekiömlésekben szenvedsz,
 160       3   |                férfi oly halkan beszélt, hogy az egész társaságból senki
 161       3   |     felvidíthatnám őket, de csak hagyom, hogy el ne rontsam a mulatságot.
 162       3   |        odafurakodék Thökölyhez, mondván, hogy két sürgetős levelet hozott
 163       3   |                  a levélhozó csatlósnak, hogy amint a hajnalt pirkadni
 164       4   |              legénye el sem mert aludni, hogy hajnalra kelvén, felkelthesse
 165       4   |                 a kocsisoknak mondd meg, hogy készüljenek fel, s a hintóval
 166       4   |                 túl; jártodban tudd meg, hogy az öreg háziúr fölkelt-e
 167       4   |          visszatért a csatlós, jelentve, hogy Mihály úr régóta fenn van,
 168       4   |             szökött fel lovára, hallván, hogy ellenfelei már megelőzték,
 169       4   |                 a herceg a csatlósoknak, hogy maradjanak el, s szótlanul
 170       4   |                 széles, s oly hajlékony, hogy össze lehetett volna tekergetni,
 171       4   |             sokkal nemesebbnek találnám, hogy víjunk meg egymással külön,
 172       4   |               barátom, azt nem tudhatod, hogy a viadalt nem mi fogjuk-e
 173       4   |                ki kell állanunk anélkül, hogy kérdeznők, miért? – Lehetnek
 174       4   |                 te hamarább. – Látszott, hogy szeretne túl lenni az elsőn,
 175       4   |             szeretne túl lenni az elsőn, hogy minél elébb Thökölyvel állhatna
 176       4   |               Thököly inte a borbélynak, hogy tartsa meg a felszedett
 177       4   |          irtóztató csapást intézett reá, hogy a bég fél térdre bukott,
 178       4   |                  hevében nem vevé észre, hogy sebet kapott. Vigyázatlan
 179       4   |                még azt sem lehete tudni, hogy nem lesz-e halálos.~Csak
 180       4   |                  szótlanul inte Imrének, hogy jöjjön.~– Megbocsáss, derék
 181       4   |                iszom, már csak azért is, hogy egyenlők legyünk.~Feriz
 182       4   |            inkább mereszd ki a kardodat, hogy csak az öklöd mozogjon.~–
 183       4   |               ellenfelére.~– Lássuk hát, hogy te ördög vagy-e?~Azon pillanatban,
 184       4   |                   Látod: mindig mondtam, hogy vigyázz e vágásra.~Erre
 185       4   |               adtam öntudatos okot arra, hogy rám neheztelj.~– Örülni
 186       4   |           komolyan –, de ha azt kívánod, hogy ez tartós legyen, e szómat
 187       4   |             leányhoz, akit nem szeretsz, hogy téged szeressen; és ha szereted,
 188       4   |               Feriz bég nem állhatá meg, hogy fejcsóválva el ne mosolyodjék. –
 189       4   |                 Úgy látszik, elfeledted, hogy menyasszonyod is azok közt
 190       4   |                  csatlós végre azt hivé, hogy csakugyan lesz ideje elolvasni
 191       4   |              kettő, uram; hanem három.~– Hogy szaporodott meg?~– Flóra
 192       4   |                  bízta rám e harmadikat, hogy ezelőtt félórával ezen kocsizott
 193       4   |       felegyenesedék; s elég fennhangon, hogy más is meghallhassa, kiálta:~–
 194       5   |                  mint a bokrot, anélkül, hogy odanézne; csaknem háttal
 195       5   |                egy kis hivatalt engedék, hogy a népet üdvös nevelésben
 196       5   |               Tán csak nem gondolta azt, hogy nekem szolgálatot tesz vele?~–
 197       5   |        kegyelmednek – mert én nem tudom, hogy mit mondott –, miszerint
 198       5   |                  oly módon felhasználni, hogy előtte a történt isten-csodáit
 199       5   |                 hűségre buzdítsa, de nem hogy kegyelmed maga is csodákat
 200       5   |            bevégezhetni.)~– Tán biz azt, hogy mivel én most hadakat gyűjtök,
 201       5   |            szerepét, ha azt nem akarjuk, hogy bennünket játsszon ki.~–
 202       5   |      semmirekellőnek, s mondja meg neki, hogy nagyon haragszom rá, azért
 203       5   |                sietve. Említse meg neki, hogy a kolozsvári piacon történt
 204       5   |             vánkosára, s kérte apródját, hogy egy flaneldarabbal nyakacsigáját
 205       5   |                Te fiú, gondod legyen rá, hogy urad ágyát el ne hagyja,
 206       5   |                  a fejedelem, gondolván, hogy ezt ugyan jól megijesztgette.~
 207       5   |             midőn Teleki inte Csereinek, hogy hozza oda az érkezett leveleket.~
 208       5   |                gyermek vagy te még arra, hogy azoktól félhess.~Cserei
 209       5   |            törekvésem abban határzódott, hogy a keresztyénség fejedelmei
 210       5   |                  legkisebb oka ez annak, hogy a mostani török háború kigyulladt,
 211       5   |        felforgatni készül; de reménylem, hogy e barbárok dühének a külső
 212       5   |                akadályt gördítendek elé, hogy hitszegő harcaiknak büntetésével
 213       5   |                  Melyre nézve szükséges, hogy ti is egész haderővel s
 214       5   |                  innom.~Cserei azt hivé, hogy beteg főnöke nem is figyelt
 215       5   |              lett jobban, a láz kitörte, hogy szinte reszketett bele.
 216       5   |          valósulni fog, szükséges leend, hogy teljes erőnkkel és feszült
 217       5   |         felsóhajtott, magában gondolván, hogy hátha azt felelik, hogy
 218       5   |                  hogy hátha azt felelik, hogy lesz ott zab is, széna is.~
 219       5   |                  De Teleki jobban tudta, hogy a tavalyi rossz termés és
 220       5   |         látszólagos fegyverzajt intézni, hogy ezáltal a törököktől kívánt
 221       5   |               biztosítjuk kegyelmeteket, hogy annak csak a neve lesz hadsereg.
 222       5   |                melyek gyanítani engedik, hogy általa beütés terveztetik
 223       5   |       terveztetik Erdélybe. Lehet ugyan, hogy ez nem egyéb merő osztentációnál,
 224       5   |                vigyed át a fejedelemhez, hogy írja alá.~– Hátha pofon
 225       5   |              írja alá.~– Hátha pofon üt, hogy kegyelmedet diktálni hagytam? –
 226       5   |                kéznél volt mind a három. Hogy mi siker követte őket, azt
 227       5   |            elolvasta, s esküdött erősen, hogy ha nincs abrak Erdélyben,
 228       5   |               üttetném a dobot. Látszik, hogy egyéb dolga sem volt Telekinek,
 229       6   |                     VI. A nagyváradi nap~Hogy a láthatár tisztán álljon
 230       6   |                 ha Szatmárott megtudják, hogy valaki szépszerével szénát
 231       6   |            váradi portyázóknak, anélkül, hogy a fejét elébb beverette
 232       6   |                tiszttel: csak azt várja, hogy azok odábbmenjenek, azonnal
 233       6   |                 lakra, s felgyújtja azt: hogy alatta szatmári tisztek
 234       6   |                  pedig elviszi háremébe: hogy szatmári tisztekkel többet
 235       6   |                 dőzsöl; óriási erejéről, hogy tíz pandúrral egymaga megbirkózik,
 236       6   |            áraszt maga és kergetői közé, hogy azok kénytelenek visszafordulni.~
 237       6   |          fogalmat szerezni, az meglehet, hogy igen regényes, de nagyon
 238       6   |               mindenki jól tudja felőle, hogy házai, gulyái, ménesei mind
 239       6   |                senki sem vonja kétségbe, hogy az elhírhedett harámbasa,
 240       6   |            vádoltatott?~Mikor híre volt, hogy Kökényesdi Mármaros vármegyét
 241       6   |                be öt-hat élő tanú által, hogy ő ugyanakkor odahaza a tanyáján
 242       6   |                tanúk?~Hallotta-e valaki, hogy valaha Vásárhely határában
 243       6   |                  maga hányta a szénáját, hogy csak úgy izzadt bele a tenyere;
 244       6   |                 soha; utána menni pedig, hogy őt üldözzék, nagyon fáradságos
 245       6   |           két-három vármegye egyesül is, hogy őt kifogja, engedi magát
 246       6   |                török határ, s jól tudja, hogy Lippán túl nem mernek üldözői
 247       6   |                  az is gyakorta megesik, hogy ha vagy egyik, vagy másik
 248       6   |                  alá tartoznak.~Azonban, hogy a történet folyamára térjünk,
 249       6   |                  muskétások századosa, s hogy századja nagyobbrészt magyar
 250       6   |               nem kell csodálkozni, mint hogy az erdélyi fejedelem német
 251       6   |           mellett, amerre járt.~Történt, hogy ezen Rákóczi László, ki
 252       6   |                 leány apja beleegyezett, hogy azt elvehesse, gyakorta
 253       6   |                 ez a nagyváradi basának, hogy egy rékasi földesúr német
 254       6   |               tán azt is megsúgták neki, hogy a leány igen szép és kellemetes.
 255       6   |              bújtak elő, mondák el neki, hogy mi történt az éjszaka, s
 256       6   |                 mi történt az éjszaka, s hogy Haly basa elrabolta menyasszonyát.~
 257       6   |              kormányzóhoz, s arra kérte, hogy engedje őt a maga századjával
 258       6   |                 ellen.~A tábornok látva, hogy arról le nem beszélheti:
 259       6   |                vevé a dolgot, megígérve, hogy nemcsak a maga századját,
 260       6   |          környékbeli nemességet rábírni, hogy mellette fölkeljenek a váradi
 261       6   |                 egy szót kellett szólni, hogy mindnyájan fegyvert fogjanak,
 262       6   |             haderő készül a török ellen, hogy rögtön csatlakozzanak hozzá.~
 263       6   |                  a bölcs tanácsos úrnak, hogy ha netalán báró Koppnak
 264       6   |                   olyformán teljesíteni, hogy valósággal ráüssön Erdélyre,
 265       6   |                 írt tehát Ebéni uramnak.~Hogy Ebéni uram mily bölcsen
 266       6   |                  a szatmáriak, megértve, hogy Telekinek jólesnék, ha egy
 267       6   |             akarná a muzulmán tradíciót, hogy soha el ne hagyjon egy várost,
 268       6   |             történetírás olyan esetekre, hogy török kapituláció útján
 269       6   |               keresztbe, hosszába, kinek hogy eszébe jutott; úgyhogy utoljára
 270       6   |           szemeiket, ha azt nem akarták, hogy Kökényesdi minden éjszaka
 271       6   |                pillantani, attul tartva, hogy azalatt a csikós valami
 272       6   |            megütődése, midőn tapasztalá, hogy amit ő a sötétben embernek
 273       6   |             lovasok körülfogták a tavat, hogy a csikósnak sehova sem lehetett
 274       6   |                 csausz megbosszankodott, hogy éppen őt választá ki a betyár,
 275       6   |              vezettetvén magát, elmondá, hogy őt a szatmári urak küldék
 276       6   |               urak küldék hozzá avégett, hogy a török elleni hadjárásukban
 277       6   |                  urának, aki ide küldte, hogy máskor ne kendet küldje
 278       6   |                 is mondja meg az urának, hogy ha velem akar beszélni,
 279       6   |                 s kérdje meg a gazdától, hogy merre van a barátfai vendégfogadó:
 280       6   |                 Raining meg nem állhatá, hogy a bírótul meg ne kérdezze,
 281       6   |       megcsóválta a fejét, azt állítván, hogy nincs ezen a vidéken olyan
 282       6   |               szállásmester azt gondolá, hogy a bíró tán idegen e tájon;
 283       6   |                 mind azt válaszolták rá: hogy még ha volna is barátfai
 284       6   |              Rákóczinak azon kérelemmel, hogy adjon neki helyette rézpénzt.
 285       6   |               rézpénzt. Fel sem tehette, hogy valaki aranyat ajándékozzon,
 286       6   |                 felé, mely azon percben, hogy közelebb értek, egyszerre
 287       6   |              minden golyóban mágnes van, hogy ha oda nem célozok is, beletalál
 288       6   |                    mi nem azért jöttünk, hogy kegyelmed mágneses golyóbisokkal
 289       6   |                lövöldözzön belénk; hanem hogy kegyelmedet egy derék tettre
 290       6   |           szavamba kerülne; – s a minap, hogy meghallotta az anglus király,
 291       6   |              megkínált nagy tisztséggel, hogy állítsak egy búvárregementet,
 292       6   |              Raining, kíváncsivá téve.~– Hogy volna-e? – szólt Kökényesdi,
 293       6   |             szólt Kökényesdi, megsejtve, hogy emberére talált. – Csak
 294       6   |               van annak dugva a nyílása, hogy rá nem akad ember, még magam
 295       6   |              tappot sem megy tovább.~– S hogy jutott kend e rémítő kincsek
 296       6   |                   míg az ellenség látva, hogy semmi bajunk sincs, hanyatt-homlok
 297       6   |       megmérgezve? Dehogy van, felelé, s hogy bebizonyítsa, maga ivott
 298       6   |                 mondják azt kegyelmetek, hogy nagyon meg akarom taksálni,
 299       6   |         idefárasztani, hanem tegyen úgy, hogy hozzon el minden zászlóaljból
 300       6   |                  kit nagyon mulattatott, hogy Raining milyen hívő képet
 301       6   |          hallottam! Mondom kegyelmednek, hogy tallért hallottam, s nem
 302       6   |                  készülne –, mert azért, hogy kegyelmednek alkalmat szolgáltassunk
 303       6   |         kirabolni, nem bolondultunk meg, hogy még másfélezer tallért is
 304       6   |                nem kívánják kegyelmetek, hogy kezem-lábam elszáradjon? –
 305       6   |            örvendve.~– Hiszen tudtam én, hogy kegyelmed a legderekabb
 306       6   |                 soha, csak azért mondta, hogy drágán tarthassa magát kegyelmednek.~–
 307       6   |          épületére gondolta ő ki azokat, hogy bámuljon rajta. A zsivány
 308       6   |             rajta. A zsivány sem bolond, hogy a puszta várban lakjék,
 309       6   |           lelemény, sőt tán az sem igaz, hogy Rákóczit ő ültette volna
 310       6   |           Raining azonban attól tartván, hogy az ember elfeledi a határidőt,
 311       6   |         személyesen elmenni Vásárhelyre, hogy őt tulajdon portáján felkeresse.~
 312       6   |               tallért?~– Bár azt tudnám, hogy miért!~– De ne tréfáljon
 313       6   |                belépett, azzal a szóval, hogy: no, minket szépen rászedett
 314       6   |              máskor tudja meg kegyelmed, hogy mikor én otthon vagyok,
 315       6   |               tartva, mellyel nem tudom, hogy lőne meg valakit háromlépésnyiről,
 316       6   |                elgyújtani, jól vigyázva, hogy az ember ki ne lője vele
 317       6   |                  fújva erősen a kanócot, hogy el ne alugyék. Amint így
 318       6   |                  A tatár csak arra várt, hogy az ember közelebb jöjjön,
 319       6   |              amerre a puska vége állt. – Hogy a pokolnak mind a hetvenhétezer
 320       6   |                 sem tud veszteg maradni, hogy rácélozhassak.~Az alak eközben
 321       6   |                  kezdett elkövetni a ló, hogy most már igazán nem tudott
 322       6   |                  eredj, de szépen eredj, hogy rádcélozhassak.~– Köszönöm,
 323       6   |               után nézve, nem látta meg, hogy a csikós azzal egyszerre
 324       6   |                  többi őrei, s meglátva, hogy valami lovas egyik bajtársukat
 325       6   |               pedig roppant zajt ütének, hogy itt vannak a Kökényesdi
 326       6   |               kezdék a támadt viadalban, hogy elleneik, kik eleinte alig
 327       6   |                 jött az a jó gondolatja, hogy egy égő szurok-kanócot behajítson
 328       6   |          házfödélre, s világot gyújtson, hogy legalább láthassa az ember
 329       6   |                 megpillantják a szpáhik, hogy Rákóczi gyalogsága már egy
 330       6   |            kutyák! Hát szűk volt a föld, hogy ide jöttetek meghalni? Allah
 331       6   |                 senki sem mondá Halynak, hogy az kicsoda; de láthatta
 332       6   |            kicsoda; de láthatta arcából, hogy annak legdühödtebb ellenségének
 333       6   |                  össze vannak keveredve, hogy nem lehet egyebet látni,
 334       6   |                drabantnak az jut eszébe, hogy a hídlábakon felkapaszkodva,
 335       6   |                  meghatá az ostromlókat, hogy az elfogulás perceiben ideje
 336       6   |            félóra alatt elboríta a láng, hogy az egész egy óriási máglya
 337       7   |                  képpel, s oly kezekkel, hogy egy hatfontos ágyúgolyót
 338       7   |                oly hatalmas hangja volt, hogy mikor énekelt, egymaga többet
 339       7   |               tejben-vajban fürösztötte, hogy megemlegette róla holtig.~
 340       7   |             fogván, abban egyezének meg, hogy bizony minden vallás jó
 341       7   |                   a szokásos rend levén, hogy naplement után a búcsújáró
 342       7   |                 gvárdián jött jelenteni, hogy négy különös formájú szerzetes
 343       7   |           ismétlé Gergely, azt gondolva, hogy nem hallották vendégei,
 344       7   |              támaszát, az jutott eszébe, hogy elkezdjen verekedni a rablókkal,
 345       7   |             érünk rá mindennap idefutni, hogy hozzájuk folyamodjunk, elvisszük
 346       7   |                elvisszük őket magunkkal, hogy segítsenek rajtunk az úton.~–
 347       7   |                 előttünk, páter Gergely, hogy kegyelmed pincéjében hordókkal
 348       7   |              magában a páter, jól tudva, hogy ott ugyan semmi sincs.~–
 349       7   |             kegyelmed – szólt a rabló –, hogy mi nem tudunk a gyóntatáshoz,
 350       7   |             kívánságtok, fiaim?~– Igenis hogy van. Ma sok népség van összegyülekezve
 351       7   |             fickó gonosz vigyorgással –, hogy kegyelmed halvány leányával
 352       7   |                 egymással. Jól tudjátok, hogy nekem kádakkal van rejtve
 353       7   |            pénzem, de úgy el van rejtve, hogy azt rajtam kívül senki sem
 354       7   |                  is hallhattátok valaha, hogy egy időben éltek olyan emberek,
 355       7   |        vadállatoktól széttépni, mintsem, hogy egy igét kimondtak volna,
 356       7   |                 választani. Akarjátok-e, hogy a pénzre rávezesselek, s
 357       7   |       Olyasvalamit mondhattak egymásnak, hogy csak hadd adja elő a pénzt
 358       7   |                  eleget tenni. Jelenték, hogy a pénzhez állnak.~– Lám,
 359       7   |                  fejére csapta az ajtót, hogy az legurult az utolsó lépcsőig,
 360       7   |               azt mindkettőjük terhével, hogy az alant levők fel ne emelhessék.~
 361       7   |                  rajta, s nem volt elég, hogy a földhöz csapá, hanem még
 362       7   |                   Kökényesdi tapasztalá, hogy még ilyen kelepcébe nem
 363       7   |                kinek elég volt egy keze, hogy vele mindkét karját haszonvehetlenné
 364       7   |        rugdalózzál, dilectissime, látod, hogy nem érsz el – szólt a barát,
 365       7   |                fogva légbe emelt rablót, hogy az kénytelen volt megadni
 366       7   |         tenmagadtól, nem vádol-e lelked, hogy az Isten által szentelt
 367       7   |        megkötözve annak kezét-lábát úgy, hogy moccanni sem tudott, s megtéve
 368       7   |                arcát –, hidd el énnékem, hogy sokkal nagyobb öröm van
 369       7   |           Dávidnak, a juhok pásztorának, hogy a nyájait pusztító oroszlánt
 370       7   |             felruházá az én kezeimet is, hogy valakiket megáldok, azok
 371       7   |                magamat.~– Óh, édes fiam, hogy tehetsz rólam fel ilyen
 372       7   |                   Akkor hát eressz el.~– Hogy tehetném én azt, hogy elbocsássalak
 373       7   |                    Hogy tehetném én azt, hogy elbocsássalak a megtérés
 374       7   |                 dühében.~– Hol egy szeg, hogy magam akasszam fel magamat?~–
 375       7   |           megrohanni nem mer, jól tudva, hogy ha kezét ráteszi, ha csak
 376       7   |              miután attól lehet tartani, hogy künn a kolostor falain kívül
 377       7   |             útnak ereszted a jámborokat, hogy menjenek széjjel a maguk
 378       7   |                   arra gondolva magában, hogy csak legyen egyszer az ablaknál,
 379       7   |                  s amint tapasztalandja, hogy a gyülevész eltávozott a
 380       7   |               adja tudtul Ebéni uramnak, hogy a szatmári őrséggel vegyes
 381       7   |                  egy kis alacsony ajtón, hogy sok baja ne legyen vele,
 382       7   |                 első gondolatja az volt, hogy egy merész szökéssel kivesse
 383       7   |             kiálts fennhangon híveidnek, hogy gyülekezzenek ide. Azután
 384       7   |               beszélni fogsz hozzájuk, s hogy meg ne akadj, majd én itt
 385       7   |              mellett állva, súgni fogom, hogy mit mondj. De az istenért,
 386       7   |            magadra, dilectissime, látod, hogy alattad iszonyú mélység
 387       7   |                 mert higgyed el énnékem, hogy ugyanazon pillanatban le
 388       7   |             borzalmas helyzetében. Érzé, hogy e szédelgős magasban sem
 389       7   |               hangos kiáltása elég arra, hogy ő onnan lebukjék, s menthetlenül,
 390       7   |           biztatná valami láthatlan erő, hogy szökjék már le onnan!~Csapatjai,
 391       7   |             borzadással kell kimondanom, hogy e kolostor falai között
 392       7   |              Ezért nem tanácslom azt is, hogy a kolostorba betörjetek,
 393       7   |                 öldöklő angyal működése, hogy míg e toronyba feljöttem,
 394       7   |                  úgy elijeszté embereit, hogy azok rögtön szét akartak
 395       7   |                  gondolja meg kegyelmed, hogy ha a gyülevész rablók észreveszik
 396       7   |                  s tűzhelyeik védelmére, hogy amidőn szentbeszédje végén
 397       8   |               vala azon tulajdonságáról, hogy ha tisztjei valamiért felköltötték,
 398       8   |                  valamiért felköltötték, hogy ez vagy amaz történt, azt
 399       8   |                 vesztegeté arra az időt, hogy Ebénivel beszéljen, hanem
 400       8   |               midőn végre elkezdé látni, hogy a dolog többé nem tréfa,
 401       8   |              hirtelen nem jutott eszébe, hogy mit csináljon. A népség
 402       8   |                  úgy szét vannak osztva, hogy négyszáznál több együtt
 403       8   |                 S míg a papot elbocsátá, hogy rendezze hát a csapatokat,
 404       8   |                  bízott végül a futárra, hogy mondja meg a fejedelemnek:~–
 405       8   |                adta a pap tudósításának, hogy míg az csak nehány lovast
 406       8   |              érkezék, elképzelé magában, hogy a betörő sereg azalatt bátran
 407       8   |              fejedelemhez, nem tekintve, hogy az érdekes állapotban levő
 408       8   |                  Andrást, megparancsolá, hogy rögtön fogasson hintajába,
 409       8   |           kellett több. Amint meglátták, hogy a fejedelemnő hintaja sebesen
 410       8   |                 küldöttek a fejedelemre, hogy sürgesse annak kivonulását
 411       8   |                akarta Telekinek elhinni, hogy nekik itthon kell maradniok,
 412       8   |                  ott azt híresztelte el, hogy már ezóta a szatmári megszámlálhatatlan
 413       8   |                 annyit kért Kászonyitól, hogy egy cseltámadást intézzen
 414       8   |                 pusztíttatá Erdélyt.~Az, hogy a szentkúti derék barát
 415       8   |          rendkívül megijedt, elgondolva, hogy azok most visszahozzák az
 416       8   |           szétoszlott seregeit utolérni, hogy azokat ismét összegyűjthesse,
 417       8   |              Szénásit azonban elbocsátá, hogy az egeresi pincékre küldött
 418       8   |                  puszta falakat találta; hogy még pusztábbak legyenek,
 419       8   |          tudósítá egész alázatos hangon, hogy a kívánt diverziót megtevék
 420       8   |         diverziót megtevék Erdély ellen, hogy csókoltatja a kezeit, parancsoljon
 421       8   |               sarkamban van, lehetetlen, hogy egy gyalog ember megszabaduljon
 422       8   |         megverték, sohasem törődik vele, hogy szabadul meg a többi; otthagyja
 423       8   |                  hátra sem nézve többet, hogy megy-e utána valaki, elnyargalt,
 424       8   |            megszorult hipokrita átlátta, hogy bármily gyorsan iparkodjék
 425       8   | Szerencsétlenségére lovon ülni sem bírt, hogy legalább maga megmenekülhetett
 426       8   |                 jönni, hamar megeshetik, hogy megértik egymást, s mind
 427       8   |                idáig hajtottak magukkal, hogy az utat mutassam meg nekik;
 428       8   |                nekik; akkor mondogatták, hogy ők a kolozsvári dragonyosoktól
 429       8   |               kaptak biztatást titokban, hogy rohanják meg a várost. Az
 430       8   |             miután csakugyan megtörtént, hogy egy elfogott portyázó nem
 431       8   |             egyszerre a magyarok között, hogy a dragonyosok egyetértenek
 432       8   |                nemes urak azt sürgették, hogy el kell a lovat és kardot
 433       8   |            legtöbb esze, ez azt kívánta, hogy meg kell várni, míg lefeküsznek
 434       8   |               amott a magyar urakat? Ni, hogy fenyegetőznek az ökleikkel;
 435       8   |              Valaki elhíresztelte náluk, hogy a szatmáriakkal kegyelmetek
 436       8   |               erre elkeseredtek. Mondák, hogy ők vérüket ontják Erdély
 437       8   |      szolgálatában, s ez a jutalom érte, hogy árulóknak neveztetnek. Azonnal
 438       8   |                 Ebéni uram egész tábora, hogy Szénási mesternek semmi
 439       8   |                  megértették a felekkel, hogy sem a magyar urak nem akarják
 440       8   |           bámulva győződének meg felőle, hogy az egész lárma csak egy
 441       9   |              földet, azzal jönne vissza, hogy van város az ég alatt, melyet
 442       9   |        bájolóbbak, mint tieid!~Én tudom, hogy mit tesz tégedet szeretni;
 443       9   |                összeköttetéseinél fogva, hogy e nyáron Pest alatt nagy
 444       9   |       hangszerekkel megütteté a dobokat, hogy visszhangzottak bele a budai
 445       9   |                  kegyencét, Yffim béget, hogy azonnal tiltsa el a népséget
 446       9   |          odanyújtá nyakát Yffim bég elé, hogy arra hágva lépjen fel hajójára.~
 447       9   |                 adá tudtára a kalmárnak, hogy a budai vezér számára –
 448       9   |                 azon tiszteletlenségért, hogy legközelebb mert hozzá állni –
 449       9   |              terembe láthattak, anélkül, hogy a benn levők által észrevetetnének.~
 450       9   |                  szépségeiből válogatva, hogy a szem eltévedt rajtuk,
 451       9   |                 most mégsem állhatá meg, hogy arcát kissé mosolyra ne
 452       9   |                  az árát, ha azt mondom, hogy ötszáz arany. Nézd, most
 453       9   |                  lábacskákat nem hiszem, hogy találj másutt. Ötszázat
 454       9   |              lövetett; nem kérdem tőled, hogy láttál-e ily gazdag szőke
 455       9   |            hajfürtöket, csak azt kérdem, hogy született-e halandó leány
 456       9   |               megtetszeni neki, remélve, hogy az elviendi őket onnan,
 457       9   |                  s mindezt Isten alkotá, hogy az emberek örüljenek neki.~
 458       9   |                tudott egyenként mondani, hogy a jó úrnak valóban nagy
 459       9   |         határozottsággal kellett bírnia, hogy választani tudjon közülök.~
 460       9   |                égből lopott huri ez itt, hogy meg sem akarod őt nekem
 461       9   |                Yffim, s inte a hölgynek, hogy bocsássa le magáról leplét.
 462       9   |             szemei kápráztak. Alig hivé, hogy amit lát, az nem egyéb,
 463       9   |                látszott odaövezve lenni, hogy kitűnjék, mennyire fehérebb
 464       9   |                 aki úgy szokott alkudni, hogy amit ezer aranyon tartanak
 465       9   |                  percben Yffim bég felé, hogy annak szemei nem kápráztak
 466       9   |                oly olcsón adom e leányt, hogy árából láthatod, miszerint
 467       9   |                 oly olcsó, s felszólítá, hogy énekeljen előtte egy dalt,
 468       9   |               szóval merte megkísérteni, hogy őt e leány megvételéről
 469       9   |                  azt tanácsolom teneked, hogy meg ne vedd urad számára
 470       9   |               már, csak akiket én tudok, hogy őt bírták, vagynak öten.
 471       9   |             neked még egyszer, óh, uram, hogy engedd e némbert valami
 472       9   |                 s azzal inte a leánynak, hogy burkolja magát palástjába,
 473       9   |               kövesse őt.~– Allah tanúm, hogy én intettelek; én mosom
 474       9   |            Nehogy azt mondhassam egykor, hogy ily nagy ember tőlem vette
 475       9   |              Megmondom, uram, de kérlek, hogy valahányszor ajkaidra veszed
 476      10   |          amazondandár~Három nap múlt el, hogy Azraële Hasszán basához
 477      10   |                 ami törökül annyit tesz, hogy ezt előre lehete látni…~
 478      10   |               filiálraktárából; remélve, hogy még a táborozás folytán
 479      10   |                  bég őszintén megfelelt, hogy aki akart, már eljött, az
 480      10   |        Boszporusz két ellenkező partján, hogy mikor e nemes urak Európában
 481      10   |                 mint én. De tudnod kell, hogy amiről beszélek, nem tréfa,
 482      10   |                  kínálva őt, könyörögve, hogy ha szerelmüket nem veszi
 483      10   |               hölgyek szívét beszédével, hogy azok elfeledék, miként Isten
 484      10   |          legközelebb lenni, mert tudják, hogy minden fegyver őrá van irányozva,
 485      10   |               fegyver őrá van irányozva, hogy kebleikkel foghassák fel
 486      10   |            rabnőiket?~– Tudod, óh, uram, hogy Feriz bég a szultán előtt
 487      10   |               végre ezen alakok szemébe, hogy ők némberek? Nem kardcsapásokat
 488      10   |           visszavinné? Történt elégszer, hogy a szökni akaró odaliszkot
 489      10   |       rableányokat vásároltak, elmondod: hogy őrizzék hölgyeiket a varázsoló
 490      10   |             uradról meg ne felejtkezzél, hogy hölgyét elrejtsed, mert
 491      10   |               egy női Ibliszt bűvöl meg, hogy belészeressen! Még a nő
 492      10   |             megvettétek őt, vigyázzatok, hogy el ne adjon. Tegnapelőtt
 493      11   |                megnyílni, s megesküszik, hogy még sohasem szeretett, csak
 494      11   |       szenvedélyével megöl, megtébolyít, hogy sok ideig nem hallasz egyebet,
 495      11   |               nyargal végig a pusztákon, hogy a repülő hajfürtökben a
 496      11   |     menyasszonyának égőpiros tekintetét, hogy arcra borulsz előtte, mint
 497      11   |                 elhervad, más letépetik, hogy a kegyencnő asztalát ékesítse,
 498      11   |             Valóban azt kezdik beszélni, hogy Hasszán basa egy idő óta
 499      11   |                  e hibáit, attól tartva, hogy ha tudomásra jönnek, nem
 500      11   |           basának, aligha meg nem bánná, hogy oly jó szemei és fülei vannak.