Fezejet

 1       1|           Magyari.~– Nem vagyok én senki, csak a magiszter kályhafűtője.
 2       3|          szertartás, s nem gondolt senki a tréfás eseményre többé.~
 3       3|          hogy az egész társaságból senki sem vette őket észre, egyedül
 4       5|             amiről nem is álmodott senki!)~Most lássuk a másik levelet.~
 5       6|           hírével szereztettek, és senki sem vonja kétségbe, hogy
 6       6|         szélében annyit beszélnek, senki sem más, mint ő.~De ki bírná
 7       6|           a harci riadó, s ahonnan senki sem várta, a Körös túlsó
 8       6|           volt mindenütt nyomában, senki sem mondá Halynak, hogy
 9       7|      rejtve, hogy azt rajtam kívül senki sem tudja, s ha fenekestül
10      13|         megy, a határvonalon kívül senki sem kószál. E hadosztály
11      13|            segélyükre a főtáborból senki sem érkezett, hirtelen elhajigálták
12      13|       Lőjétek, lőjétek őket!” – és senki sincs, ki meg merné neki
13      13|          megfutottak, s hírül adni senki sem meré azt neki.~Izmail
14      13|        zászlóit és harci hírét; de senki sem veszte annyit, mint
15      15|       pedig az övében nem osztozik senki.~Napok óta nem volt már
16      15|           napok Allahtól jőnek, és senki azokat nem osztogathatja.~– (
17      16| mosolygással üdvözöl mindenkit, de senki sem mosolyog rá vissza.
18      16|          akkor nem ismer bennünket senki… Való, hogy egy időben egészen
19      16|          rajtunk, s nem teend neki senki jobb szolgálatot Erdélyben,
20      16|        hozzá foglalhassunk. Nekünk senki sem jó barátunk, mi se legyünk
21      16|           s nem jött segítségünkre senki, országunk kapuit ellenségeink
22      16|   mindenkinek, és mégsem merte azt senki is megszakítani.~Teleki
23      16|         esik, mint éreznem azt. Ha senki más nem volnék, mint Teleki
24      16|         Halálos csend következett. Senki sem szólt, mindenki hallgatott.~–
25      16|       mindenki hallgatott.~– Tehát senki sem szól? – kérdé bámulva
26      16|           kérdé bámulva Apafiné. – Senki? senki? Sehonnan sem jön
27      16|          bámulva Apafiné. – Senki? senki? Sehonnan sem jön egy hang?
28      17|          ifjú ágya fejénél: kívüle senki sincs a szobában. Nincs
29      17|            azt tőlem meg nem tudja senki.~Erre Hasszán is közbeszólt.~–
30      18|            mert a csatavesztés óta senki sem látogatá őt; a szultán
31      18|      hitetheté el magával, hogy ha senki sem látogatja, az mind saját
32      19|          mákonyt nem szí, és ételt senki kezéből el nem fogad, mint
33      20|         Voltaképpen az előszobában senki sem várakozott kihallgatásra,
34      20|            sem agák, sem hírnökök; senki más, mint a vezér saját
35      21|          és fellegekkel elborítva, senki sem veheté észre, hogy a
36      21|         megmenté őket, nem gondolt senki…~Egyszer egy forró kéz érintését
37      22|            dühöngő vihar. Mentésre senki sem gondolt.~– Csakhogy
38      23|           villát úgy elnyelt, hogy senki se látta, hová lettek, s
39      23|      mellette felült székelységnek senki sem bírt volna ellenállani,
40      24|        nagyúrnak adott, mert esküt senki hiába nem teszen s büntetlenül
41      24|           öntött pénzt, mire nézve senki sem bírta magának kimagyarázni,
42      24|     azontúl Bethlen Farkas uramnál senki sem tartatott nagyobb szónoknak.~
43      25|        őket, de utoljára sem akadt senki, aki az el nem követett
44      26|          Fejemmel játszom, uram.~– Senki sem fogja megtudni, s két
45      26|       bírja emelni, nem nyúl addig senki Béldi Pálhoz. Az én kardom
46      27|           érzesz? Nem jön énhozzám senki, akinek te örülj. E percben
47      27|            nedves légtől, nem volt senki, aki betegségemben ápoljon,
48      27|         belei kezdtek megrothadni.~Senki sem bírta kigyógyítani irtózatos
49      27|       földön, sírját nem látogatta senki. Hű kutyája ült csupán mellette.
50      29|         földet és a szíveket, hogy senki se hinne mást, mint hogy
51      29|       szavait a szószékről:~– Most senki sem mer ellenetek szólani,
52      29|            imádkozik az egész nép, senki sem kérdi azt, mi történik
53      30|       viselte azt hüvelyébe dugva.~Senki sem tartóztatá fel annyi
54      30|       ismét, s kifelé kezde menni. Senki sem tartóztatá.~Az ajtóba
55      31|          látta immár reményeit, de senki sem annyira, mint Teleki
56      31|          ítéletet tartani fölötte; senki pedig az én sátorom deszkáin
57      32|          végre, midőn már nem volt senki életben a halálra jelöltek
58      33|          önkényt megyek. Ám az idő senki kedvéért sem siet; de el
59      33|            csapat; a vezér szavára senki sem hallgatott, a rend felbomlott
60      34|         kiveri. – Hogy pedig énrám senki ne panaszkodjék, hogy ország
61      34|            a körüle levőknek, hogy senki se nyúljon hozzá; egyedül