Fezejet

 1       1|          elijedve a kápolna előtt, mindig attól tartva, hogy tán egy
 2       3|           már körbejárni, az arcok mindig derültebbek lesznek; a menyasszony
 3       3|            mellé, mintha annak még mindig ragyogó szépsége árnyában
 4       4|         kevéssé hajlott, vége felé mindig vékonyabb.~– Bajtársak –
 5       4|           hangján mondva:~– Látod: mindig mondtam, hogy vigyázz e
 6       5|          és íme, Teleki Mihály még mindig Gyulafehérvárott időzik,
 7       6|        odaizen a buckák közé, ahol mindig talál valakit, aki magát
 8       6|          által mind ő, mind társai mindig vendégszeretettel lőnek
 9       6|         futó ellenség tömkelegébe, mindig közelebb-közelebb nyomul
10       7|        melyet a jámbor szerzetesek mindig a legnagyobb díszben tartottak;
11       7|         eltakart markában. Tagjait mindig egyszerű kámzsája fedé,
12       7|         bánod – szólt a barát, még mindig a levegőben tartva a dilectissimét,
13       7|             mert egy jámbor fráter mindig melléd lesz adva, aki a
14       9|   felállítva a sertésállásuk, ahol mindig kész számukra a posvány.
15      10|         valahányszor harcba indul, mindig az ő nevével húzza ki kardját.
16      12|           ezentúl Majmunt nappalra mindig magával fogja hordani.~Hasszán
17      13|            döbörgést hallani, mely mindig közelebb jött, a hengereken
18      13|        következik, és ismét új, és mindig dühösebb, a keresztyének
19      14|        távol trombitaszót hallott, mindig azt hivé, férje jön.~Egy
20      14|        férje hű cselédjét, ki vele mindig együtt járt, egy vén moldován
21      14|         gyalogösvényen vezettetni, mindig hátranézve, míg csak a hintót
22      14|        magasabb dombra vivé az út, mindig újra látta előtűnni, s úgy
23      14|           úgy tetszék neki, mintha mindig látná benne nejét, s arcán
24      14|           De csak Szamosújvár volt mindig gondolatjában, s most már
25      16|          elmúlt perc indulatai még mindig leverten tartának, s észrevéve,
26      17|            ők ejtették a mocskot a mindig győzedelmes félholdon, vérüknek
27      17|      kedvre hangolni azáltal, hogy mindig gondolatjai előtt járt.
28      18|            sírni, melyre anyja még mindig álmában közelebb voná őt,
29      19|          jó hírt hoznak is neki, ő mindig úgy ki tudta annak keresni
30      19|          lázas pirosság égett, még mindig kezében tartá a boglárt,
31      19|       pedig ült a nyeregben, ahogy mindig szokott, mintha hozzá volna
32      20|           elérhesse, s a csőcselék mindig a bántónak fogja pártját,
33      21|          soha.~– Nem szerettelek-e mindig? Ha volna még egy életem,
34      21|         sokáig zokogott felette. S mindig csak azt rebegte:~– Te meghalnál
35      21| menekülésedet siettetni.~Mária még mindig úgy állt előtte, mint aki
36      21|            bocsátkozék le a falon, mindig lejjebb-lejjebb, végre szerencsésen
37      21|          de egy újabb lövés hangja mindig újra felriasztá, s nem engedé
38      21|            megpihenni. Csak előre, mindig előre! Az utolsó leheletig,
39      21|            a falnak, a lépcsők még mindig nem akartak véget érni;
40      21|             hogy fölemelje.~Az még mindig ott térdepelt a földön.~
41      23|       Bánfi Dénes, levágatott, még mindig voltak tekintélyes fejei:
42      23|          valót sem ivott még. Arca mindig lángolóbb, veresebb kezdett
43      24|        jobbra-balra járnak, mintha mindig vizsgálna, fürkészne valamit.
44      24|        fénynek, úgy néz ki, mintha mindig szennyes és törődött volna.~
45      24|       vasakat, miket a szolgasereg mindig kézügy alatt tartott.~–
46      25|     jöttükre, s olyankor egy-kettő mindig otthagyta a fogát, s a többi
47      27|         aki betegségemben ápoljon, mindig nevedet kiáltottam, és te
48      28|          elhagyottság érzete, mely mindig jobban gondolataimra nehezül,
49      29|      barátom, mert az a maga fejét mindig többre becsüli, mint a másét.~
50      30|          metszett formával szokott mindig odanyomni.~– Íme, itt áll
51      31|         értette, a tihának kellett mindig a kérdéseket és válaszokat
52      31|    válhatni, mint Thököly; – ennek mindig a porta lesz kénytelen pénzzel
53      31|       édesatyám; én tudom, hogy te mindig szerettél engem, de gonosz
54      31|         Teleki, sokat praktikáltál mindig ellenem, de ki ne kaphassalak
55      32|      vissza életfrisseségét többé.~Mindig ernyedtebb, tompább lett,
56      33|          fölséges rossz utai eddig mindig megőrizének seregjárásoktul.~
57      33|   megőrizének seregjárásoktul.~Még mindig az öreg S*a volt a fejedelem,
58      34|    mindenik, kiket a hadiszerencse mindig tenyerén hordozott, s az
59      34|            pedig szerencsés voltam mindig.~E percben sebes lódobogás
60      34|    köntösbe volt öltözve, mert még mindig a fejedelmet gyászolta,