Fezejet

 1       1|       fogta, és kezet nem csókolt.~Végre, ha jött valaki, megemelt
 2       1|       miért nem futottam el onnan. Végre elvégződött az ének és az
 3       1|           ne látogatott volna, míg végre több gyújtogatót elfogva,
 4       2|        örökké rászaporodó pénzzel, végre csakugyan akadt egy jó gondolatja. –
 5       3|        azonnal adjanak jelt velök.~Végre hallatszott a durrogás,
 6       3|     vezették vissza tekintetét, ki végre egészen elhallgatott, úgyhogy
 7       4|          úton.~A levélhozó csatlós végre azt hivé, hogy csakugyan
 8       6|          Kökényesdi alakját nézte. Végre megunta a dolgot.~– Hallod-e,
 9       6|            ez ádáz tekintet által.~Végre el van érve a híd, mely,
10       7|       kigondolni, hová viszik, míg végre a barát felemelve fejével
11       8|          beszél a pap; ki is midőn végre elkezdé látni, hogy a dolog
12      10|          Így lefolyván jó egy óra, végre megszólalt Hadzsi Baba:~–
13      10|            nem hagynák őt soha. És végre, ha a diadal kivívatott,
14      10|       menne vissza, s ki mondhatná végre ezen alakok szemébe, hogy
15      13|      összefüggésbe hozni. Leghátul végre a hegyi utakon, az erdős
16      13|             idomtalan lőszerekkel. Végre a kolostor elé vontattak
17      13|         körül volt keményebb tusa, végre azok is ingani kezdtek,
18      13|           csoportok harcolnak még, végre csak egyes emberek, azok
19      14|          valamit látszott keresni: végre Máriához fordult:~– Nálad
20      14|          hallgatás közt válogatna, végre megszólítá nejét:~– Máriám!
21      14|          is, jól cselekednél.~– Mi végre, férjem?~– Mert – szólt
22      16|          lesüték szemeiket előtte, végre Apafi szemébe nézett, éles,
23      17|           nem bírta leszakasztani. Végre vele együtt leesett lábaimhoz,
24      18|      láttokra elfeledi küldetését.~Végre lassanként, vigyázva, hogy
25      21|            mindig lejjebb-lejjebb, végre szerencsésen leér, s az
26      21|         találkozhattak az őrökkel.~Végre az árok végéhez jutottak,
27      21|            összeszaladtak.~Az ajtó végre bedűlt, Hasszán keresztülrohant
28      21|          kiáltana már a mecsetből.~Végre hangzott a csendes éjben
29      22|        Margitsziget partját elérte végre a naszád. A hölgy kiszállt,
30      22|     Hasszán régi drabantjai őrzék, végre Hasszán szokott elfogadási
31      23|           urakkal együtt; harmadik végre a várőrséghez, melyben az
32      23|            rögtön hajtsa kegyelmed végre, szentnek tartván annak
33      24|         míglen a többi magyar urak végre odarohanva, erővel vitték
34      24| mosolyodjék az ártatlan óhajtásra.~Végre, hogy a tolmács nem jött,
35      24|        urak visszarángatták. Midőn végre a Küprili elvégzé beszédét,
36      24|            szülőföldem ellen!… Ami végre fenyegetésedet illeti –,
37      24|    megijesztő felelet hatását, míg végre Csáky László nem állhatva
38      25|         győzhetetlen aga – szólott végre az agához, ki miután kifogyott
39      25|   hagyjátok rá, hogy ott voltatok. Végre azt kérdendi, hogy ti találkoztatok-e
40      26| börtönszomszédságban fog lakhatni.~Végre nyílt a börtön vasajtaja,
41      27|           irtózatos nyavalyájából, végre egy német borbély akadt,
42      28|    Keressük fel Arankát és Ferizt.~Végre egy födél alatt vannak;
43      28|         tisztes asszonyság, ápolta végre a mindinkább gyengülő leányt;
44      30|         csak a szultán hallgatott.~Végre jöttek az ulemák.~Az ő határozatuktól
45      30|   színeiket a római császár nevén, végre azok is elfogytak egészen,
46      31|          de nem akarta észrevenni. Végre, anélkül, hogy tekintetét
47      32|          beletemetve a várőrséget; végre megostromoltatott Buda,
48      32|             abba tétetett bele.~És végre, midőn már nem volt senki
49      32|         nyíltól nem tud menekülni; végre bezárkózott szobájába, s
50      32|           éhen kell neki meghalni.~Végre azt találták ki gyógyítására
51      32|          is elaludt egy hosszában.~Végre, ami az utolsó foka a halálos
52      32|        nézhetni majd a túlvilágon?~Végre megszánta őt a Mindenható,
53      33|         tudat a harcosok szívében, végre általános hitté kezde válni
54      33|         török szigeteken voltak, s végre Erdély is elszakadt a portától,
55      33|           a másvilágra; de a török végre is több volt, s midőn a
56      34|          betűt sem hajtott belőlök végre.~Ott igen vígan mulatoztak
57      34|          is leülteté Teleki mellé, végre maga is az asztalhoz ült,
58      34|            előrehaladva szótlanul.~Végre megtöré a csendet Feriz,
59      34|           meg ne kezdjék a harcot. Végre nagy durcásan visszasompolyogtak,