Fezejet

 1       1|        elkap bennünket; tehát, íme, kit látunk az ajtón leghátul
 2       1|         vallásfelekezetek Erinnyse! Kit mindenféle alakban láttunk
 3       1| világosságai! Elvész fegyver által, kit a nap készen nem talál,
 4       2|          Mihályt, a másodszülöttet, kit idejekorán felküldött a
 5       3|             Én Thököly Imre vagyok, kit a fejedelem őnagysága saját
 6       3|           meg szép szomszédnéjától, kit azután karöltve látott eltűnni
 7       5|       tudósítni fogjuk kegyelmedet, kit addig is Isten kegyelmébe
 8       6|       fogjanak, mert alig volt egy, kit meg ne raboltak, meg ne
 9       6|          szólt közbe Topay nevetve, kit nagyon mulattatott, hogy
10       6|          bokron keresztül.~A tatár, kit még ilyen forsponton sem
11       6|            ellenségének kell lenni, kit több, mint puszta harcvágy
12       6|             erre kétségbeesve Haly, kit ezen eseten elrémült népei
13       7|             a szentkúti konventből, kit a köznyelv egyszerűen Gergely
14       7|          Gergely barátnak hívott, s kit alig volt Erdélyben ember,
15       7|          kezében, leghátul Magyari, kit gallérjánál fogva tolt előre
16       7|            vet az állatszelídítőre, kit kedve volna széttépni, összemarcangolni,
17       7|     széttépni, összemarcangolni, de kit megrohanni nem mer, jól
18       7|      országra. Azon egyik fickónak, kit a pincébe lelöktem, sisakot
19       8|             basa követe, Yffim bég, kit azért küldöttek a fejedelemre,
20       9|          város, országunk diadémja, kit büszkén, kit szeretve említ
21       9|    országunk diadémja, kit büszkén, kit szeretve említ minden magyar,
22       9|              Ez egy georgiai leány, kit még születése előtt vettem.
23      11|          várt hiába haza édesanyja, kit a titkos bűbáj a Margitszigetre
24      12|      éjszakának. A költő Hariri az, kit karddal kezében Feriz bégnek,
25      13|          ama halvány cserkesz szűz, kit gazdája nem sietett eladni,
26      14|       foglalt helyet Mária mellett, kit egészen megvigasztalt férjének
27      15|             magaddal egy beteg nőt, kit csak gondos ápolás hozhat
28      16|            tanácsterembe Yffim bég, kit beküldött Hasszán basa,
29      17|            fel azalatt Feriz béget, kit most is, mint egyébkor,
30      17|            hercegnőt kiszabadítsák, kit rögtön nem vihettem el,
31      18|            a halál halvány angyala, kit kérlelhetlen ura elkülde
32      18|         melyre a fogoly volt fűzve, kit élte váltságdíjául vetend.~
33      19|            felkeresnem kegyelmedet, kit kerülnöm illenék. De élet
34      19|      jellemét Flóra, midőn éppen ő, kit Thököly annyira megbántott,
35      21|            a népségen, egy közülük, kit a sötétség dacára karcsú,
36      21|             gondolat: hogy azon nő, kit éltével szabadít meg, annak
37      21|             ölelve őt és gyermekét, kit most látott először, s ennek
38      22|        legszánandóbb teremtménynek, kit a bűn csókja meggyalázott,
39      24|      készült.~Csáky László azonban, kit inkább érdekelt sóvári uradalma,
40      24|            mint Erdély jövendője, s kit éppen nem látszott kielégíteni
41      25|         tehát csak felelj szaporán, kit látogattok meg az éjjel,
42      25|          várudvarra bevágtató agát, kit Ajász basa küldött, s félve
43      27|             Székely László uram is, kit Teleki Mihály uram szép
44      27|       megcirógatva kutyája fejét. – Kit érzesz? Nem jön énhozzám
45      28|           szerette atyját. A férfi, kit erényeiért az egész ország
46      29|            A földnek haragos ingása kit jelent?«… ~      (Dicséret.)~
47      29|             Vajda László Telekihez, kit úgy látszott, hogy észrevett
48      31|    fejedelem védi; hogy azon ember, kit országszerte gyávának, lelki
49      31|             egyszerre kicsiny lett; kit még tegnap úgy képzelt magának,
50      31|       királynak öltöztetett alakot, kit ő kénye-kedve szerint igazgat,
51      31|            a méltóságos fejedelmet, kit atyám helyett tartok, nem
52      31|         keservesen a nemes hazafit, kit nagyravágyó terveinek feláldozott.~
53      32|                   XXXII. Egy férfi, kit őrangyala elhagyott~Egyik
54      33|         most, új vezér állt előtte, kit soha futva, soha megverve
55      33|          nemzet harcolásmódjával, s kit a véletlen soha zavarba
56      34|         viselje gondját, egy ember, kit koldusból én tettem úrrá;
57      34|           moldvai menekült főnemes, kit a vajda elűzött, s ki most