Fezejet

 1      10|         kalmár megismerte benne az odaliszk éneklését, s elhallgatta
 2      11|            bokrétái között egy-egy odaliszk behunyt szemű fejét is látni,
 3      11|           mért tréfál ővele így az odaliszk.~– No, nézd el, uram – szól
 4      11|        szabad Azraëlének látni!~Az odaliszk kacagva veté magát Hasszán
 5      11|          szilaj arab paripáján; az odaliszk égő szemei minden mozdulatát
 6      11|          pázsitra?~A basa leült az odaliszk mellé, ki félig ölébe dőlve,
 7      11|        keblére szorítá Hasszánt az odaliszk, annak arcát minden szónál
 8      12|      kérlek, ne üss zajt – szól az odaliszk. – Az este urammal csónakázva,
 9      12|            nekem akkor az élet?~Az odaliszk oly kétségbeesett fájdalommal
10      12|            szólt nyugodt hangon az odaliszk.~Az eunuch megdöbbenve tekinte
11      12|            tartva, nehogy vagy egy odaliszk megszökjék azon a szigetről,
12      12|            alatt a szerecsen, s az odaliszk egy a vízbe borult fűz gallyait
13      12|   tétovázol, ha ennyire jöttél?~Az odaliszk némán felsóhajtott, és homlokát
14      12|        vagy meghaljak?”~A füzér az odaliszk saját hajszálaival volt
15      12|       Azraële e dolgokat előre?~Az odaliszk visszatért a kioszkba, hol
16      12|       miért oly forrók csókjai.~Az odaliszk elmondá, hogy mit álmodott;
17      17|           Yffim, hadd daloljak.~Az odaliszk végigveté magát a kereveten,
18      17|           fejünk sem fog fájni.~Az odaliszk azonban nem reszketett többé,
19      17|           míg a karja közt tartott odaliszk meg-megrándult egész testében.~–
20      17|         mondatott vele magának.~Az odaliszk határtalanul uralgott Hasszán
21      18| visszhangra találnak fájdalmai.~Az odaliszk úgy tett, mintha észre sem
22      18|        terült el édes nyugalom, az odaliszk fenyegető szavaiból megértvén: –
23      18|         nyugodtan elszenderült.~Az odaliszk könyökére emelkedve nézte,
24      18|           vannak, ugye? – kérdé az odaliszk Máriától. – A lánccsörrenés
25      18|       fordulva.~– Soha – rebegé az odaliszk, s önkénytelen sóhaj emelé
26      18|       csókolja? – kérdé magában az odaliszk.~Amint a hajnal első sugára
27      18|      nehány szót súgott fülébe.~Az odaliszk meghallva e szókat, örömtől
28      18|    Örömével alig bírva, fordult az odaliszk társnéjához, ki hallgatva,
29      19|         volt azon örömhír, mely az odaliszk legelső imájára érkezett,
30      19|          pirulva, szemlesütve – az odaliszk.~Feriz bég kerevetén ült,
31      19|         kérd! – viszonza hévvel az odaliszk – s lábaidhoz teszem – és
32      19|       visszajöhetsz, ha akarsz.~Az odaliszk a padozat szőnyegeibe rejté
33      19|          várta már Azraëlét, ha az odaliszk nem volt körüle, oly gyámoltalannak
34      19|          deli ifjú képe lengett az odaliszk lelke előtt, azért csókolt
35      20|            felvilágosítót, hogy az odaliszk intésére nem ő fojtatik
36      20|          itt Ferhád aga – szólt az odaliszk egy lovászra mutatva –,
37      20|            város bírája – szólt az odaliszk –, ki csekély ajándékot
38      20|            ügyes eunuchra bízta az odaliszk, megtanítva, hogy egy lepecsételt
39      21|           s azonkívül ami ruhát az odaliszk magán viselt, az mind selyem
40      21|   gyámoltalan öreg összecsókolá az odaliszk köntösét, s magához ölelve
41      21|           acélráspolyt vont elő az odaliszk övéből, s kezébe fogva a
42      21|     gyökeréig.~Volt-e az valaha az odaliszk eszében, hogy e felfutó
43      21|            ez visszajött hozzá, az odaliszk leereszté hajfürtei tekercseit.
44      21|            másik után omlott le az odaliszk fejéről. Midőn az utolsó
45      21|        hálateljesen szorítá meg az odaliszk kezét.~– Mivel hálálhatok
46      21|           elébb lemenni – szóla az odaliszk, midőn mindaz készen volt –,
47      21|       dobogó szívvel várta, míg az odaliszk leér, egy rántás a gobeafonadékon
48      21|       rohanó leopárd, odaszökik az odaliszk, s a háttal álló komparadzsit,
49      21|       öregember, s megpillantva az odaliszk övét az ablakfán, mellyel
50      21|             hercegnő, siess!” …~Az odaliszk megszorítá társnője kezét,
51      21|        elalélt – kiálta ijedten az odaliszk, midőn észrevevé, hogy az
52      21| odavonszolá magát hozzá térdein az odaliszk, s kezét megragadva, odavoná
53      21|            érző csókot nyomott.~Az odaliszk megdicsőült gyönyörrel roskadt
54      21|        vétkeiért megbűnhődött!”~Az odaliszk két könnycseppet érze arcára
55      22|            hárfahúr lepattant – az odaliszk halva volt.~*~Az éj vége