Fezejet

 1      El|            E kérdés világa dereng át az egész történeten, e körül
 2       1|      rajta, hogy a nagyító üvegen át a legfényesebb Algol és
 3       1|    legfényesebb ezüstfehérbe ment át, s még egynehányszor majd
 4       2|           és füstpénzt, esztendőn át kilenc hónapig lakott Sztambulban,
 5       2|            Ott vesződött sok éven át az élettel, fizetése ruhára
 6       2|         mit csinálni.~Élete delén át sanyarú munka és nélkülözéshez
 7       3|       kegyed rám meri bízni, adja át nekem a kézszorítást és
 8       5|      egyik bejáró kapuját, melyen át szüntelen készen állhat
 9       5|        fogd e leveleket, s vigyed át a fejedelemhez, hogy írja
10       6|  kapituláció útján engedett volna át valami várat, hacsak erővel
11       6|           erős palánkokkal, miken át csak szűk kapukon volt bejárás.
12       6|    felgyürkőzve, rejtett helyeken át, hol vízi szárnyasok ülnek
13       6|          ködmöne zsebéből. – Vedd át, ha be nem akarsz ereszteni
14       6|           nyomban tódul a kapukon át a futó szpáhik után.~A vár
15       7|       velem a pincébe, s vegyétek át a kincseket, csakhogy senkit
16       7|     ölében, két-három fokot lépve át egyszerre.~Este volt már
17       7|     rögtön kétszáz ember, s vegye át a kívántakat.~A portyázók
18       8|       barlangba, egyenkint hordva át karjaira véve gyöngélkedő
19       9| jobbra-balra, mert itt egész éven át dögletes a levegő, s a szűk
20       9|        áruit, s a Fekete-tengeren át és a Dunán felvontatva becses
21       9|        szelid fájdalom változtatá át vonásait, merengve nézett
22      12|        ott a füzek között? Ússzál át hozzá, s add át neki e bokrétát.
23      12|            Ússzál át hozzá, s add át neki e bokrétát. Ha nem
24      12|          harmat. – Óh, vígy engem át a túlsó partra.~Az eunuch
25      12|              ha csak azért jöttél át, hogy itt sírj, azt bizonyára
26      12|         várt reá.~– Nem lovagolsz át, uram, a pesti partra a
27      12|           jól gyanítá, hogy Yffim át fogja hívni a pesti partra
28      13|        keresztül, s azon hirtelen át kezde nyomulni a gyalog
29      13|     szemeivel az ég kapuit, miken át a paradicsom mosolyg felé,
30      14|           herceg fájdalmasan érté át a gyöngéd figyelmeztetést,
31      15|    feltekintve a parancsoló nőre, át kezdték látni, hogy ez aligha
32      15|         én őt a nagyúr parancsára át nem veendem tetőled.~Apafi
33      15|        mikor gondolod, hogy e nőt át kívánod venni? – kérdé elszorult
34      16|     hercegasszonyt haladéktalanul át kell a porta küldöttének
35      17|     köttesse ki, hogy az ellenség át ne mehessen rajta, s egész
36      17|         eszméjénél. Zokogva ölelé át Yffim térdeit.~– Óh, légy
37      19|          a török szultánnak adjon át valamit, befurakodott hozzá,
38      19|     borítékból, s csak azt nyújtá át üresen az orvosnak.~– Jól
39      20|         lepecsételt fermánt adjon át Hasszánnak, melyből Azraële,
40      21|       utam egyenesen magamat adni át feleségem helyett. Őt miattam
41      21| rabszolgám, említsétek nevemet, s át fogja adni a vezetéket.
42      21|             de lovat nem vihetnek át csónakon, odaát nincs több,
43      21|          tőle, de nem szerelem…~– Át akarok menni a szigetre –
44      22|      merény elkövetője e perc óta át volt adva az elfordíthatlan
45      23|     kíséretében a bozzai szoroson át Havasalföldre még azon éjjel
46      26|        felé, kik börtönük ablakán át integettek felé búcsút,
47      27|         vonagló öleléssel karolva át, rebegé:~– Te vissza akarsz
48      28|          hogy akiért egész életén át küzdött, kinek bírhatása
49      32|       helyén, Almakeréken adattak át az örök nyugalomnak.~
50      33|          és dicsőség nélkül vette át az uralkodást, de a hosszú
51      34|          hogy ha röpülni kell is, át fogunk menni a hegyeken.~
52      34|           hadsereget szállítsanak át, valóban nem születhetett
53      34|  kettévágták a sziklaösvényt; aki át nem bírta ugratni, ott veszett,
54      34|       azokat Gernyeszegre, s adja át leányának, Vay Mihálynénak.~