Fezejet

 1       1|       vehesse a köszöntést.~A két úr nevetett rajta eleget.~–
 2       1|     tetszik is ismerni –, de a jó úr megrágta a szíjat, s mikor
 3       1|       Miért nem jön a tisztelendő úr, mikor hívom? – szól az
 4       2|        még meg sem vettek!~Mihály úr rögtön elhagyá régi állomását
 5       2|           lakhelye, melybe Mihály úr bele is költözött. A tisztes
 6       2|           kezde szaporodni Mihály úr pénzbirtoka, hogy utóbb
 7       2|  kegyelemlevelével együtt.~Mihály úr megörült a viszontajándéknak,
 8       2|          és drágakövekkel.~Mihály úr egészen más embernek érzé
 9       2|           Biz annak kiadta Mihály úr az utat.~– Majd hát! Nem
10       3|       szűz~Úgy lőn, miként Mihály úr előre elgondolá.~Alig húzatott
11       3|      főzni!”~A lakoma napján a jó úr mindenütt volt látható,
12       3|    gyönyörűség volt nézni.~Mihály úr majd ide, majd oda futott,
13       3|          az ebédlőkbe futott a jó úr, hol cselédjei terítettek;
14       3|           Telekiére, kiket Mihály úr büszkesége úgyszólván legjobban
15       3|    hallatszott a durrogás, Mihály úr törte magát a kapuhoz, vendégeit
16       3|     jöjjön le. Miként maga Mihály úr szokta volt, valahányszor
17       3|        kíván kegyelmednek.~Mihály úr nem tudta, hogy azt mondja-e,
18       3|         megáldatását, a fejedelem úr őnagysága ma végzett be
19       4|    csatlós, jelentve, hogy Mihály úr régóta fenn van, miután
20       4|        sebesen elnyargalt. Mihály úr bámulva nézett utána, amíg
21       5|        tesz vele?~– Nekem Naláczi úr őkegyelmessége mondta.~Naláczi
22       6|       isten adta? – kérdé a német úr értetlenül.~– Hát biz az
23       6| elnyargalt a sötétségben. A három úr újra visszavezetteté magát
24       6|           érdemes kutyafejű vitéz úr, vigyázz hát, amit felhajítok,
25       6|           égés fénye világítja.~– Úr Jézus segítsen tégedet,
26       7|          üldögélt együtt a két jó úr egy szép alkonyatkor, amidőn
27       7|      közeledtek a két tisztelendő úr felé.~A páter nyájasan felállt
28       8|           a maga ágyában.~A derék úr ismeretes vala azon tulajdonságáról,
29       8|          előttük a nagytiszteletű úr, elmondá hathatós szavakkal
30       8|        uram? – kérdé a parancsnok úr; mintha Magyari lett volna
31       8|        van – felelt a tisztelendő úr. – Egy csoport gyülevész
32      10|       vásárt csapott, annyi török úr között sok vevője akadt,
33      10|          ránéz. Óh, nem egy magas úr átkozá meg azon órát, melyben
34      13|         benne urak, fogadom. Hisz úr itt a paraszt. Kenyeret
35      13|        Száraz nyár volt, uram. Az Úr visszatartá az egek felhőit.~–
36      24|   Köszönöm ajánlatodat, kegyelmes úr, de elfogadni soha nem fogom!
37      24|        Csáky László urammal. A jó úr mindjárt látta a jövők elégült
38      25|          próféta lelke, kegyelmes úr! – S azzal elkezde gyalogolni
39      25|    rabolni?~– Köszönöm, kegyelmes úr – felele Zülfikár, faképet
40      25|     tisztogatta.~Ezek voltak a jó úr gyönge oldalai, a legszebb
41      25|      hozzám nem vágtad, kegyelmes úr, mert ha kikapom a handzsáromat,
42      27|      külde általa, miszerint a jó úr szíve, midőn azokat maga
43      29|           elindult. A tisztelendő úr ugyan úgy magyarázta ki
44      29|           gonosz praktikus magyar úr holttestét megismervén,
45      29|       kitartással mindenütt a két úr sarkában volt, égig magasztalva
46      29|           hogy az előtte menő két úr is megértse, ilyenformán:~–
47      29|     odatartá a képét a megszólító úr orra alá, s éles két öklelő
48      29|      becsüli, mint a másét.~A két úr nemsokára eltűnt a fejedelmi
49      30|       Allah legyen az égben s egy úr a földön, sokan eljöttnek
50      31|          az a tíz-tizenkét léhűtő úr átment Thökölyhez, nem irigylem
51      31|          Thököly Imre nála; a két úr meghallva az erős mondásokat,
52      34|         urat.~– Valóban, tábornok úr, én tanácslanám, hogy a