Fezejet

1001      20   |                 őt e rémtől szabadítani, hogy e gondolatot elfelejtse.~
1002      20   |            Hasszán kiterjeszté tilalmát, hogy azalatt senkit se bocsássanak
1003      20   |                  Azraële eszébe juttatá, hogy az előszobában tömérdek
1004      20   |                  volna a felvilágosítót, hogy az odaliszk intésére nem
1005      20   |                   de szárnyai nincsenek, hogy őt elérhesse, s a csőcselék
1006      20   |               míg Azraële elmondá róluk, hogy ez kicsoda, és mit akar.~–
1007      20   |             hozzád, s arcra borulva kér, hogy ne sajnáld őt elfogadni
1008      20   |                 a lovásznak, megengedve, hogy kívánsága teljesüljön.~Azraële
1009      20   |              nevében, azon könyörgéssel, hogy majd ha erdélyi basa leendesz,
1010      20   |             lelki gyöngeségben volt már, hogy saját embereit meg nem ismerte
1011      20   |                 az odaliszk, megtanítva, hogy egy lepecsételt fermánt
1012      20   |              látja, azt fogja kiolvasni: hogy a fogoly fejedelemnő életét
1013      20   |               tehát Azraële jónak látta, hogy a játék leghatásosabb jelenete
1014      20   |             elijedve. Az volt a különös, hogy erre a szóra ő ijedt meg,
1015      20   |              közülök, nem emlékezett rá, hogy valaha találkozott volna
1016      20   |         keresztül.~Azt olvasta ki abból, hogy ha holnap reggelig a hercegnő
1017      20   |         megszabadítá.~… Sietnie kellett, hogy megszabadítsa…~
1018      21   |               felett. Az már tudva volt, hogy holnap reggel valaki elhagyja
1019      21   |              fejcsóválva igazította meg. Hogy még ehhez sem értenek az
1020      21   |                   míg meggyőződött róla, hogy az onnan nem eshetik ki.~
1021      21   |                előtte, vagy úgy álmodta, hogy ott még valahol egy ajtó
1022      21   |              vezet. Meggyőződött felőle, hogy nincs. Az ablakhoz lépett,
1023      21   |                  finomabbak voltak, mint hogy egy embert megbírjanak,
1024      21   |               selyem volt, és oly lenge, hogy mindenütt testéhez tapadt.~
1025      21   |              nézesz rajtam? – kiálta rá, hogy az szinte összerezzent. –
1026      21   |                 mert amit mondott, érzé, hogy igaz.~Hasszán szemeiből
1027      21   |             elszólít, jelszó lesz neked, hogy készülj!~Hasszán könnyeit
1028      21   |             formálni ezüstből, gondolva, hogy csalását sohasem fogják
1029      21   |                  ezüstműves úgy gondolá, hogy az üveg csengése legkevésbé
1030      21   |            elhinni, ami vele történik.~– Hogy gondolod azt? – kérdé Azraëlétől. –
1031      21   |              valaha az odaliszk eszében, hogy e felfutó növény gúzsnál
1032      21   |                De ki gondolt volna arra, hogy e szolgálatot egy felfutó
1033      21   |          megtehessék?~Mária kezdé látni, hogy társnője tudja, mit akar.
1034      21   |                  kis gyöngyös főkötőjét, hogy kontyát megoldja, melynek
1035      21   |                valaha – szólt Azraële –, hogy hajfürteink így fognak összevegyülni?~
1036      21   |               hosszú volt az eresztvény, hogy a rákötött hágcsó a paliszádok
1037      21   |             megóvták a menekvőket attól, hogy azok hegyeiben magokat megsértsék.~
1038      21   |                  senki sem veheté észre, hogy a vár egy sötét ablakából
1039      21   |                 gobeafonadékon tudósítá, hogy már ő alant van, s Mária
1040      21   |              gyermekeddel, s vigyázz rá, hogy neszt ne adjon.~Ezzel elhagyva
1041      21   |                 oly erővel taszítja meg, hogy az hanyatt-homlok bukik
1042      21   |                 már mind a két városban, hogy korán hajnalra kelve, valakit
1043      21   |               itt-ott azt is rebesgeték, hogy az a moldvai hercegné leend.~
1044      21   |           rekedve várták a jószerencsét, hogy ismét házaikhoz juthassanak.~
1045      21   |               még az is meg volt tiltva, hogy a zörgetőknek feleljenek.~
1046      21   |         világosabb volt mindannyi előtt, hogy az éjjel kívül fognak hálni.~
1047      21   |               hol sírva, hol könyörögve, hogy őneki mily fontos okai vannak
1048      21   |              okai vannak a bejuthatásra, hogy tyúkjai, libái nincsenek
1049      21   |               libái nincsenek megétetve, hogy tejet visz a gazdájának,
1050      21   |             reggelre mind megsavanyodik, hogy a kenyeresláda kulcsa nála
1051      21   |                  ez?~– Mert úgy mondják, hogy hajnalban valakit ki fognak
1052      21   |                  a várba, mert meglehet, hogy ünnep után érkezel a prédikációval;
1053      21   |          kantárszárat, s inte társainak, hogy kövessék.~Már a legelső
1054      21   |         megdöbbenéssel, s lehajtá fejét, hogy arcába láthasson megszólítójának,
1055      21   |             kezét, s nem neheztelt érte, hogy ez nejét Máriának nevezte.~–
1056      21   |             pajtásaim, akik felfogadták, hogy megtesznek velem mindent,
1057      21   |             Megvesztegetem az őrjáratot, hogy vigyen be magával a várba,
1058      21   |             mintha nem is gondolna arra, hogy még ez órában fejét vesztheti,
1059      21   |                hajtá le fejét, gondolva, hogy egy jóakaratú, de kevés
1060      21   |                találná legkülönösebbnek, hogy őt találja itten.~– Én is
1061      21   |                 akarják kivégezni; illő, hogy én jelenjek meg a vérpadon,
1062      21   |                  adok, s elkészültem rá, hogy ha feljelentem magamat váltságdíjul
1063      21   |                  elmondjuk a kapu előtt, hogy a híres szökevény moldvai
1064      21   |                 s ha én azt mondom neki, hogy én fogtalak el, el kell
1065      21   |               Sztambulba kell majd írni, hogy a férj kézre kerülvén, ne
1066      21   |               Most már csak az a kérdés, hogy minél előbb bejussunk a
1067      21   |                csendesen tarták magukat, hogy meghallhassák, ha az őrszem
1068      21   |                   egy közülök észrevevé, hogy annak keskeny ajtajába valami
1069      21   |            Bizonyosan alszik a gazember, hogy el hagyott bennünket maga
1070      21   |               megszólított egyhangúan.~– Hogy van az, hogy az előtted
1071      21   |               egyhangúan.~– Hogy van az, hogy az előtted elhaladókat meg
1072      21   |                  Hát mi van rád bízva?~– Hogy itt álljak, amíg föl nem
1073      21   |                rögtön tudatod a basával, hogy én, Thököly Imre, fogolyképpen
1074      21   |            váltsam én meg őt. Jól tudom, hogy annak, aki őt megszabadítja,
1075      21   |          juthatsz. Mondd meg Hasszánnak, hogy asszony helyett férfit kap
1076      21   |       ajándékozni. Csak annyit tégy meg, hogy juttass be engem a várba,
1077      21   |                le lovaitokat a part alá, hogy ha valaki ezen megy, észre
1078      21   |            vegyen.~A férfiak azt vélték, hogy Feriz bég az éjféli felváltó
1079      21   |              erőszakosan a falhoz vágta, hogy a színes üvegek csörömpölve
1080      21   |                gondolat ütődött lelkébe, hogy az épület túlsó szobáiban
1081      21   |              előtt.~Nem kiálta senkinek, hogy nyissa ki az ajtót! Tudta,
1082      21   |               nyissa ki az ajtót! Tudta, hogy elszöktek; a kétségbeesés
1083      21   |                  a kemény tölgyfa ajtót, hogy az egész palota felriadt
1084      21   |               körül, s szemével láthatá, hogy rabja megszökött.~Nagyot
1085      21   |                 öklével, és felkacagott, hogy szinte megszakadt belé.~–
1086      21   |             hozzátok vissza, megkötözve, hogy a vér folyjon kezeikből,
1087      21   |               odaliszk, midőn észrevevé, hogy az élettelen alak kezénél
1088      21   |                volt szívének a gondolat: hogy azon nő, kit éltével szabadít
1089      21   |               sejteni engedé a sötétben, hogy az ajtó már közel van, végső
1090      21   |                  maradt annyi képessége, hogy a kulcsot a zárba taszítsa,
1091      21   |                   Ekkorra mondá Azraële, hogy el fog jönni.~Hogy el ne
1092      21   |              Azraële, hogy el fog jönni.~Hogy el ne jöjjön e nő, arra
1093      21   |            nemtőit születni és harcolni, hogy bizonyosnak hivé ígérete
1094      21   |                  utána támadt, tanúsítá, hogy veszély van a várban.~Feriz
1095      21   |                 nem mozdult. – Jól tudá, hogy e zaj mit jelent. A hercegnőt
1096      21   |                Feriz haragosan, átlátva, hogy ezáltal magukra vonják a
1097      21   |            térdeit, s oly jólesett neki, hogy az megengedé azt.~– Köszönöm
1098      21   |         megengedé azt.~– Köszönöm neked, hogy szavadat megtartád – monda
1099      21   |                  az üldözők úgy látszék, hogy nyomára jutottak a szökevényeknek.~–
1100      21   |                 viszonza.~Észébe jutott, hogy ha őt a kedves ifjúnál találnák,
1101      21   |               veszni, s úgyis jól tudta, hogy e meghívás csak nemeslelkű
1102      21   |                  nyújtva az odaliszknak, hogy fölemelje.~Az még mindig
1103      22   |                megindult, úgy fellázadt, hogy a Duna tajtékot hánya, vele
1104      22   |               annyit mindenesetre mégis, hogy oda nem ő fogja szállítani
1105      22   |                  Ha látta volna önmagát, hogy borzadt volna vissza, hogy
1106      22   |               hogy borzadt volna vissza, hogy iszonyodott volna az élettől,
1107      22   |      szenvedélyeinek, akik azt állítják, hogy a nőnek nincsen lelke. De
1108      22   |               érzések között bizonyítja, hogy valami él ott belül; mert
1109      22   |            szigetre jött. Eszébe jutott, hogy midőn lelke ifjától elvált,
1110      22   |             kísérőm legyen.”~És gondolá, hogy az ifjú most ablakában ülve
1111      22   |               legfőbb büntetése az volt, hogy emlékezni kellett rájok.~
1112      22   |              Isten véghetlen irgalmáról, hogy meg hagyta őket szabadulni
1113      22   |         találkozott volna vele, anélkül, hogy tudná hol, arca oly szelíd,
1114      22   |             kezével intve a tüneménynek, hogy követni fogja, felvevé szövétnekét,
1115      22   |              mert jól tudva volt előtte, hogy az egy haldokló kívánsága.~
1116      22   |             Jólesett neki arra gondolni, hogy őt megcsókolta. Kegyes adomány
1117      22   |                 mind azon törte a fejét, hogy találjon eléggé méltó szavakat
1118      22   |                ütni, azzal vigasztalták, hogy ezt Hasszán basának küldik.~
1119      22   |           odaadta az ismert eunuchoknak, hogy vezessék meg a lovát az
1120      23   |      vezérelteték; így átka maradt neki, hogy Erdély kicsiny volt az ő
1121      23   |                  de még Erdélynek is az, hogy ő volt kelleténél nagyobb.~
1122      23   |                meg – ez tevé képessé őt, hogy annyi időn keresztül oly
1123      23   |              álló irányt bírjon követni, hogy majd a római császárral,
1124      23   |                  kettő ellen törekedjék; hogy egy évben minden diplomáciai
1125      23   |         eszközöktől se rettenjen vissza, hogy a szultánt és az erdélyi
1126      23   |        szállásait, s kijelenteték nekik, hogy az ország foglyai maradnak.~
1127      23   |                 Mihály azt hivé felőlök, hogy fejedelemséget keresnek;
1128      23   |            sürgeté az elfogató főurakat, hogy szolgáltassanak törvényt
1129      23   |                Telekinek gondja volt rá, hogy délesti barátságos pohárra
1130      23   |             kanalat, villát úgy elnyelt, hogy senki se látta, hová lettek,
1131      23   |                Istvánra úgy ráijesztett, hogy utóbb kérve könyörgött neki,
1132      23   |             utóbb kérve könyörgött neki, hogy ne nyelje el.~Apafi maga
1133      23   |              Apafi maga sem vette észre, hogy mennyit ivott, mert a mellette
1134      23   |         Megmutatom e dölyfös székelynek, hogy ki vagyok, ha ellenem vétenek.
1135      23   |             váltig kiáltozott az urakra, hogy őrá nézzenek, ne arra a
1136      23   |            Csereinek, meghagyatván neki, hogy a foglyokat rögtön ölesse
1137      23   |        Zsigmondnak, mely azt tartalmazá, hogy ha Cserei vonakodik engedelmeskedni,
1138      23   |                 odakünn tette fel ismét, hogy a bohóc másodszor el ne
1139      23   |             fejedelemnő, szemére hányva, hogy tisztviselőit így akarta
1140      23   |                 nejét, hálát adott neki, hogy őrködött felette, s nem
1141      23   |         fejedelmet, s rögtön elhatározá, hogy a foglyokat szabadon bocsáttassa.
1142      23   |              melyben kötelezték magukat, hogy vádlóik ellen visszatorlást
1143      23   |              érdemlett büntetését annak, hogy Bánfi Dénes ellen ő írta
1144      23   |               megegyezése van még hátra, hogy a béke felbontassék.~Béldi
1145      23   |             felbontassék.~Béldi átlátta, hogy tovább hallgatni annyit
1146      23   |               Béldi szüntelen azon volt, hogy a fejedelmet kímélni kell,
1147      23   |              arra kell őt kényszeríteni, hogy tanácsosait, Telekit, Székelyt,
1148      23   |               javaslatom nem egyéb, mint hogy a kihirdetett országgyűlésre,
1149      23   |            fejedelem nem fog kételkedni, hogy tanácsuraitól megváljon;
1150      23   |            embernek ismerem őt, s tudom, hogy inkább fél tőlök, mint szereti
1151      23   |                lett örömében: jól tudva, hogy Béldi nem azon ember, ki
1152      23   |                 verve fel, elmondá neki, hogy Béldi feltámadt ellene,
1153      23   |                  úgy megrettenté Apafit, hogy azonnal kocsijába fogatott,
1154      23   |              ismeré Béldi jellemét, mint hogy félhetett volna tőle.~Egy
1155      23   |        fejedelemhez, melyben tudtul adá, hogy nem őnagysága ellen vette
1156      23   |             nevében csupán azt követeli, hogy a tanácsosok állíttassanak
1157      23   |           székelyekre parancsot küldeni, hogy a fejedelem védelmére Mikes
1158      23   |                 amidőn hírül hozák neki, hogy Bethlen Gergely a fejedelem
1159      23   |                 a mellette ülő hadaknak, hogy oszoljanak haza.~Másnap
1160      23   |            fogait szítta; eszébe jutott, hogy éppen ő fejezteté le Bánfi
1161      23   |         Mihályban volt annyi őszinteség, hogy így feleljen:~– Bizony,
1162      23   |                 térden állva könyörögve, hogy siessen, mentse meg magát.~–
1163      23   |               Béldiné, és Béldi átlátta, hogy ez helyesen van mondva.
1164      24   |           indolens bámész sokaság látta, hogy üttetni fog, de azért egy
1165      24   |             szemöldeit majd úgy levonja, hogy szemeit eltakarják, majd
1166      24   |              eltakarják, majd felrántja, hogy homloka ezer ránccá reped,
1167      24   |                 oly kuszáltan áll rajta, hogy dacára a ráhalmozott fénynek,
1168      24   |              oldalán visel, gyaníttatja, hogy a kar, mely azt forgatni
1169      24   |        mormogásához, oly mély, dörgő az, hogy mikor csendesen beszél,
1170      24   |          várakozzanak! Tán inkább illik, hogy ők várjanak mireánk, mint
1171      24   |                azzal inte a főcsausznak, hogy vezesse elő a folyamodókat.
1172      24   |           Maurocordato, s inte Béldinek, hogy siessen beszélni.~– Kegyelmes
1173      24   |                királysággal biztatja őt, hogy maga magyar nádorrá lehessen.
1174      24   |                    Nem kívánjuk tőletek, hogy bosszút álljatok a fejedelmen
1175      24   |               azt, s kényszerítsétek őt, hogy legyen jobb atyja azoknak,
1176      24   |               nem értő magyaroknak, mint hogy a nagyvezér most éktelenül
1177      24   |                  orvosolva. Jól tevétek, hogy a felséges szultán köntöséhez
1178      24   |            visszaadását nem, alig várta, hogy szóhoz juthasson; s azzal
1179      24   |                  ifjú reszkető hangon –, hogy nőd fogva van?~– És gyermekem
1180      24   |               Bethlen Farkas, azt vélve, hogy a tolmácsot azáltal bántotta
1181      24   |          tolmácsot azáltal bántotta meg, hogy kifeledte a megszólításból,
1182      24   |                 s akkorát nyújtózkodott, hogy az öv kettészakadt a derekán.~
1183      24   |             győződve a jámbor fejedelem, hogy amaz ámító szavakat méltóságtok
1184      24   |   kegyelmességtekhez elküldeni, avégett, hogy mindazon vádakat, melyek
1185      24   |                 nagyvezérnek, jól tudva, hogy miután a vezér beszélt,
1186      24   |                    A fővezér azt mondja: hogy ti vagytok a pártütők, ti
1187      24   |             tudtotokra adja a nagyvezér: hogy, ha veszteg meg nem tudtok
1188      24   |                reátok olyan közbenjárót, hogy sírva néztek utána.~A megszeppent
1189      24   |                  miután ezúttal átlátta, hogy a hosszú beszéd nem járja,
1190      24   |          meghagyá Teleki Mihály uramnak, hogy benneteket illendő ajándékkal
1191      24   |               jeléül átadni, könyörögve, hogy fogadja el kegyelmességtek
1192      24   |                  hozzátok, gyaur kutyák, hogy elmehettek a pokolba, ha
1193      24   |            dívánba, egyik sem tudta még, hogy a fejedelem követei itt
1194      24   |              bírta magának kimagyarázni, hogy vajon mit akar a nagyvezér
1195      24   |              súgá Csáky uram Béldinek –, hogy a nagyvezér azt a pénzt
1196      24   |              szánta.~Béldi nem állhatta, hogy el ne mosolyodjék az ártatlan
1197      24   |               ártatlan óhajtásra.~Végre, hogy a tolmács nem jött, kénytelen-kelletlen
1198      24   |             mondja tinektek a nagyvezér, hogy ő átlátja a ti ügyetek igazságát,
1199      24   |                  ha tehát azt akarjátok, hogy a ti igazságtoknak foganatja
1200      24   |                    szólt a Küprilihez –, hogy nekem pénzem nincs, nem
1201      24   |      gazdálkodtunk az ország vagyonával, hogy kincseket gyűjtögethettünk
1202      24   |                  egy fejedelemnek, ugye, hogy potomság ily összegecskét
1203      24   |                summát; az sem szükséges, hogy azt elébb kifizesd, mint
1204      24   |                ha igaz az, amit állítál, hogy Erdély mostani fejedelme
1205      24   |                  az, amit ismét állítál, hogy te annyira szereted hazádat,
1206      24   |                 azután majd rajta leend, hogy minél elébb fejedelemmé
1207      24   |         vonakodnál, bizony mondom néked: hogy Apafi Mihály uram helyett
1208      24   |           annyira elfelejtkezék magáról, hogy a Küprili beszédjébe akart
1209      24   |                 fejét magasan fölemelve, hogy egy fővel látszék nagyobbnak,
1210      24   |              adott, nem az rá a felelet, hogy mi is megszegjük a magunkét,
1211      24   |         megszegjük a magunkét, hanem az, hogy emlékeztessük őt a magáéra.
1212      24   |             nekem csak az kellett volna, hogy hadat támasszak a fejedelem
1213      24   |                  ingyen sem kell; azért, hogy egy bitorlót elűzzek, nem
1214      24   |                vinni az országra, azért, hogy Teleki Mihály uramat kipörköljem,
1215      24   |                  egész Erdélyt, s azért, hogy tíz embert kiszabadítsak
1216      24   |               mennyre-földre rimánkodva, hogy fogadja el a vezér ajánlatát.~
1217      24   |         összekulcsolt kézzel könyörögve, hogy ne tegye magát, gyermekeit
1218      24   |            kezével intve a poroszlóknak, hogy Béldit ragadják meg.~Mint
1219      24   |               most kapott kaftánjaikról, hogy jó válasszal bocsáttatának
1220      24   |               fölöslegesnek azon felyül, hogy Béldi Pállal szövetkezett,
1221      24   |           sorsának fonalát nagy bölcsen, hogy ha az egyik szakadni talál,
1222      25   |              lova mellett, ki inte neki, hogy kövesse.~– Sok pénzt elvesztettem
1223      25   |                  azért jöttem e tájékra, hogy egy kissé helyrehozzam erszényem
1224      25   |              benned azt a tulajdonságot, hogy amikor akarod, meg tudsz
1225      25   |                  ne kérdezd másodszor.~– Hogy mármint hova járunk rabolni?
1226      25   |             próféta szakállára esküszöm, hogy sehova sem járok.~– Azt
1227      25   |                    Azt tudom, te macska, hogy te nem jársz ott, ahol baj
1228      25   |                basa karóba húzat. Tudod, hogy nem engedi a rablást, de
1229      25   |                  én tudom csak a módját, hogy kell a zsákmányt kézre keríteni.
1230      25   |            csapatra, parancsot adott ki, hogy mindenki a legcsendesebben
1231      25   |              sárga lett ijedtében. Igaz, hogy ő szokta azt cselekedni;
1232      25   |                  a torkában, azt hallva, hogy mind a huszonnégy szpáhi
1233      25   |            hitetlen gyaur, és azt izeni, hogy miután a te kutyahitű szolgáid
1234      25   |                  és semmiképpen ne várd, hogy magam menjek érte, mert
1235      25   |              tartok – szólt Feriz bég –, hogy a fejedelem közbeveti magát
1236      25   |                     Csak nem hiszed tán, hogy a magas portával ujjat merjen
1237      25   |            fogadni mernék száz aranyban, hogy Székely László uram azt
1238      25   |                  azt fogja visszaizenni, hogy az ő katonái az éjjel künn
1239      25   |                Székely László azt hitte, hogy Zülfikár az árulás díjáért
1240      25   |                  fanyarul fordult hozzá, hogy kérését megelőzze.~– Nem
1241      25   |                bolond mondta kendteknek, hogy megöljék őket? Csak a prédát
1242      25   |                    De én esküszöm neked, hogy egy szót sem értek a dologból.~–
1243      25   |          kegyelmedre jőni; azokat lássa, hogy mint bolondíthatja el kegyelmed,
1244      25   |             László uram azon öntudatban, hogy amit mondott, most az egyszer
1245      25   |            hozzád vágni ezt a nyúllábat, hogy a holdvilágba esel tőle!~
1246      25   |                  eredett, s így történt, hogy amint az ajtón kifelé szaladna,
1247      25   |          izenetének elmondásához, melyet hogy haragjában szörnyen kicifrázott,
1248      25   |          vitézkötésébe kezde fogózkodni, hogy míg gondolatait rendbe szedheti,
1249      25   |               Annyi világos volt előtte, hogy a rabló szpáhikat valaki
1250      25   |                 azt pedig bölcsen tudta, hogy e hőstettet sem ő, sem az
1251      25   |                 és mégis hinnie kellett, hogy ennek ő fogja megadni az
1252      25   |              hitetlen! Azt jól tudom én, hogy te egymagad huszonnégy szpáhit
1253      25   |                   sőt bizonyosan hiszem, hogy voltatok kétezeren, akik
1254      25   |          szorongásában az jutott eszébe, hogy a tett minden beszédnél
1255      25   |           ábrázattal a töröknek, tudván, hogy az ily védelem legjobban
1256      25   |          lábaihoz a kezébe adott láncot, hogy a drágakövek szanaszét ugráltak
1257      25   |                 A várnagy ebben átlátva, hogy az aga követelése csakugyan
1258      25   |               sorba kérdezé mindegyiket, hogy hol volt a kérdéses éjjel.
1259      25   |             szólt Feriz bég a basához. – Hogy azt fogák visszaizenni,
1260      25   |                  azt fogák visszaizenni, hogy ők ki sem voltak a várból;
1261      25   |                  történt, s add tudtára, hogy ha ő nekem teljes elégtételt
1262      25   |               László uram azt határozta, hogy aki közületek törökké akar
1263      25   |     semmirekellők; tehát tanuljátok meg, hogy mit kelljen mondanotok,
1264      25   |              basa elé fogtok állíttatni, hogy bolondul ne szóljatok, amiért
1265      25   |                  alatt? Ti hagyjátok rá, hogy ott voltatok. Végre azt
1266      25   |            voltatok. Végre azt kérdendi, hogy ti találkoztatok-e Feriz
1267      25   |              tenéked. Megértvén általad, hogy a fejedelem hűtelen szolgái
1268      25   |                 s uraik e tettet nemcsak hogy meg nem bosszulták, de sőt
1269      25   |                hallgatással mellőzik is, hogy te rögtön a nálad levő seregekkel
1270      25   |                  kelle fordítania arcát, hogy örömkönnyeit észre ne vehesse.~–
1271      25   |                 vehesse.~– Hiszed-e már, hogy megkapjuk a gyilkosokat? –
1272      25   |                  szólt Feriz, észrevéve, hogy szinte elárulta magát. –
1273      25   |             viselni.~Feriz bég azt hivé, hogy álmodik, midőn megpillantá
1274      25   |                  ő maga tudta legjobban, hogy a szpáhikat ezek nem is
1275      25   |                  nem is látták, s várta, hogy mit fognak mondani.~Ajász
1276      25   |              képeket vágni a basa előtt, hogy magukat kedvébe ajánlják.~–
1277      25   |         Mártonhoz:~– Köszöntetem uradat, hogy máskor hamarább fogadjon
1278      26   |             Feriz bég.~– Elhiszed-e hát, hogy vissza fogom hozni az asszonyt,
1279      26   |                sarkaikban, jeléül annak, hogy ritkán szoktak nyitogattatni.~–
1280      26   |           másikba a gyermekeket; tudtam, hogy jól fog nekik esni, ha egymással
1281      26   |     gyermekeidtől, és siess. Tőled függ, hogy fejedelmekké tedd őket,
1282      26   |              gyermekeidre, s nem engedi, hogy féljenek. Most végy búcsút,
1283      26   |                Pál börtönajtaja rád vár, hogy felnyissad! – szólott közbe
1284      26   |                  lélek! Ígérd meg nekem, hogy árva gyermekeimet szeretni
1285      26   |           fájdalmaiban elaléló hölgyet – hogy szeretni fogom őket örökké.~
1286      26   |                  fejedre kösd e turbánt, hogy az őrség észre ne vegye
1287      26   |       Belefogódzott a börtön rostélyába, hogy hozzá még közelebb legyen,
1288      26   |                fogjátok-e nekem engedni, hogy mint most, akkor is szeresselek
1289      27   |          ajándékokkal küldött a portára: hogy ott a megdühödött nagyvezér
1290      27   |              magával hozta Zülfikárt is, hogy Sztambul tekervényes utcáin
1291      27   |                megesett azon gondolaton, hogy ő ezeket mármost a sok idegen
1292      27   |                méreg volt, úgy számítva, hogy aki a levelet el akarja
1293      27   |              örömmel nyihogva, csaholva, hogy szinte érteni lehete, mit
1294      27   |             ugatott, mintha szidná érte, hogy ő nem tudja megérezni azt
1295      27   |          barátidat? Átláttad-e valahára, hogy különb dolog a fejedelmi
1296      27   |              annál több okom van örülni, hogy e szenvedéseket nem hazám
1297      27   |                nagyúr azt izeni teneked, hogy pénz miatt vettetél börtönbe,
1298      27   |              fogadd el a fejedelemséget, hogy azt kifizethesd.~– Megmondám
1299      27   |             fogoly, s láncaiba fogódzék, hogy le ne rogyjon öröm, ijedtség
1300      27   |          zokogása szóhoz engedé jönni –, hogy én szenvedek helyetted is;
1301      27   |             többet szenvedsz, mint én?~– Hogy jöhettél ide? – kérdé Béldi
1302      27   |                Azáltal bizonyítandod be, hogy szerettél és méltó voltál
1303      27   |            fogságban?~– Mondd meg nekik, hogy apjuk becsületesen élt,
1304      27   |               alélt asszonyt, s anélkül, hogy Béldit több kérdéssel unszolnák,
1305      27   |               fennhangon a renegát, úgy, hogy az egész társaság hallhatá. –
1306      27   |               bár még azt is eltagadnád, hogy ezt a levelet te írtad Béldi
1307      27   |               kezdte el szidni Székelyt, hogy nem fizette ki neki a méreg
1308      27   |               akadt, aki elhitette vele, hogy ő jóféle gyémánt- és zafírporral
1309      28   |              idegen; és tudnom kell azt, hogy ez elmúló alakok nem költői
1310      28   |                teremtett magának az idő, hogy játékot űzzön velük; való,
1311      28   |                  most tűnik fel előttem, hogy szüntelen börtönökben járunk.
1312      28   |              mennyben van.~Napok múltak, hogy Béldiné eltávozott, s még
1313      28   |                kezdé az ifjú észrevenni, hogy a lyánka nagyon halvány;
1314      28   |               valami új, nem földi fény, hogy megremeg a szíve, akire
1315      28   |                 elevenen állnak előttem, hogy minden bokrot, minden házat
1316      28   |                  írni.~– Ez azt jelenti, hogy ismeretlen vidékekre fogsz
1317      28   |              száll lelkemre, mert érzem, hogy el foglak hagyni.~– Ne szólj
1318      28   |               szép, szőke angyalfejét.~– Hogy nem szükség e világnak megjavulni,
1319      28   |                 megjavulni, látod abból, hogy a jóknak meg kell halni,
1320      28   |                magához, mert nem engedi, hogy soká szenvedjenek.~Feriz
1321      28   |           megérleli a gyermeteg kedélyt, hogy úgy beszéljen, mint az agg,
1322      28   |                nézne le rá, és sajnálná, hogy el kell hagynia e – szép
1323      28   |           leborult, s buzgón imádkozott, hogy atyját minél elébb lássa.~
1324      28   |               virágot, s megengedé neki, hogy napfényes délutánokon kijárhasson
1325      28   |           falakat verte, elgondolva azt, hogy akiért egész életén át küzdött,
1326      28   |                 megvallá jámbor szívvel, hogy mindazoknál többet segítene,
1327      28   |               bég arra volt kárhoztatva, hogy hallja kedvese nyögését,
1328      28   |              csak oda se mehessen hozzá, hogy homlokáról az izzadságot
1329      28   |                 az izzadságot letörölje, hogy szomját enyhíteni egy pohár
1330      28   |               pohár vizet nyújtson neki, hogy suttogó szavával vigasztalja,
1331      28   |            megnyugtassa annak tudatával, hogy van, aki fölötte hűségesen
1332      28   |                 a szenvedő leány óhajtá, hogy vigyék ki a szabadba, a
1333      28   |               emberszeretetéből történt, hogy foglyainak megengedé a szabad
1334      28   |                látszott magában tűnődni, hogy az öröm féktelen ereje meg
1335      29   |                  meglepé valami járvány, hogy azelőtt soha nem látott
1336      29   |                 oly sötétséget támaszta, hogy látni nem lehetett, s felszedve
1337      29   |                  a földet és a szíveket, hogy senki se hinne mást, mint
1338      29   |                senki se hinne mást, mint hogy itt van az ítélet órája.~
1339      29   |                  alig volt még alkonyat, hogy az ég kitisztult, s íme,
1340      29   |                  Üstöke oly hosszú volt, hogy az ég kétharmadán keresztül
1341      29   |                  akkor képesek mindenre, hogy e félelemtől szabaduljanak.~
1342      29   |                  szokott telni ilyenkor, hogy a népesség fele nem fért
1343      29   |                székely, ki azon rovásra, hogy messzünnen jött, kapott
1344      29   |                 sem fekszünk le anélkül, hogy a halálunk óráján mondandó
1345      29   |                 hallották-e kegyelmetek, hogy Háromszéken egy oláh pakulárnak
1346      29   |                 engedte, csak azon volt, hogy el kell temetni, mégpedig
1347      29   |                végébe; s mi történt? Az, hogy ahova csak a szász tiszta
1348      29   |                  magyarázta ki a dolgot, hogy az Aranyos, akibe a Jára
1349      29   |                tatárok jártak, bizonyos, hogy levágták volna.~– Én mindent
1350      29   |            templomba sem mehet az ember, hogy imádkozzék.~– Biz azt pedig
1351      29   |              között medvére lesni járok, hogy zúg, morog a hegy alattam,
1352      29   |                féltükben olyan szelídek, hogy füleiknél foghatná meg őket
1353      29   |                 Csak a napokban történt, hogy egy kis székely falu mellett,
1354      29   |                emberek még örültek neki, hogy a kertjeik közelebb jöttek,
1355      29   |                 hangosan kezde beszélni, hogy a künnlevők is meghallották
1356      29   |            háború kívül és háború belől, hogy azt fogjátok mondani: elég,
1357      29   |                tudva volt Magyari előtt, hogy Teleki a szamosújvári országgyűlésen
1358      29   |                  utat csináltak előttük, hogy bejuthassanak a templomba,
1359      29   |            székelynek az a tulajdonsága, hogy ha ráncigálják, még dühösebb;
1360      29   |       hatolhatván, mindenfelé nézelődne, hogy mint juthasson a székéhez,
1361      29   |                kegyelmetek, nem hallják; hogy nekik szól a lecke?~Teleki
1362      29   |             Telekihez, kit úgy látszott, hogy észrevett a pap, mert egészen
1363      29   |             adatott közületek a felelés, hogy Erdélyország férfiai földönfutók,
1364      29   |          legyenek? Bizony mondom néktek, hogy úgy fogtok járni, mint a
1365      29   |                  mely elment Jupiterhez, hogy adjon neki szarvakat, s
1366      29   |               elmegyünk.~A pap meglátta, hogy a tanácsúr észrevételeket
1367      29   |                 beszédet, jó fennhangon, hogy az előtte menő két úr is
1368      29   |                 most mind úgy meghíztak, hogy kicsiny már nekik az ország,
1369      29   |                  vette annak tanításait, hogy másnapon böjtöt tartana
1370      29   |               gyötrő álomlátásai voltak, hogy minden apródját felköltötte,
1371      29   |                jól szokott vacsorálni, s hogy életrendéből kihágott, azért
1372      29   |       hagymázbeteg beszélhet. Azt mondá, hogy az éjjel Isten ítélőszéke
1373      29   |             előtt, mely oly hosszú volt, hogy nem láthatta végit, ültek
1374      29   |                az égben vannak, s lehet, hogy megszámlálhatlanok fognak
1375      29   |             minden erejét megfeszítette, hogy e harcból Erdélyt kivonhassa.~–
1376      29   |                    Akkor még nem tudtam, hogy e kívánság annyi nagy és
1377      29   |                  omló hófuvatag elé áll, hogy ezt feltartóztassa, elgázoltatik.
1378      29   |                úton kap; pedig meglehet, hogy némelyik meghűti magát bele,
1379      29   |              minden jelek arra mutatnak, hogy Isten meg fogja adni azt.
1380      29   |    leghatalmasabb emberek szövetségével, hogy egy ízben bátran mondhatá
1381      29   |           mondhatá szemembe Bánfi Dénes, hogy e párt egy százujjú kéz,
1382      29   |             sokkal magasabb állnak, mint hogy kezem elérhetné, ki ölte
1383      29   |           szultánt örökösen arra bírták, hogy a fegyvereihez folyamodó
1384      29   |                 odalépve a tanácsúr elé, hogy szemébe mondhassa e szavakat: –
1385      29   |          Illessen engemet azon dicsőség, hogy én vezetem a sorsot. Higgyék
1386      29   |               sorsot. Higgyék tehát azt, hogy minden, ami történik az
1387      29   |                  ha azt hiszi kegyelmed, hogy amaz égő üstökös, melyet
1388      29   |                  lecsapok vele a földre, hogy megrendül az álló sarkaiban…~…
1389      29   |                  kerülje ki? Azt érezni, hogy azon éltető elem, mely eddig
1390      29   |              percben attól lehete félni, hogy egy halommá dűl.~A fejedelem,
1391      29   |                 A fejedelemnő azt mondá, hogy szobáiban hagyta.~– Rögtön
1392      29   |                azt oly szépen elvégezte, hogy elébb sok lengyel várost
1393      30   |              Mert amint Mahomed kimondá, hogy egy Allah legyen az égben
1394      30   |              nagyvezér felelt, elmondva, hogy Magyarország régóta a szultán
1395      30   |                erre a szóra, elgondolva, hogy Franciaország is a földön
1396      30   |               lesztek.~A követek hallák, hogy meg van fordítva a mondat;
1397      30   |              dicsőségére fegyvert vonni, hogy Magyarországra kirohanjanak.~
1398      30   |               nagyúr megengedi tinektek, hogy magyarországi társaitoknak
1399      30   |               míg a vezér nem inte neki, hogy elmehet.~Hja, a török politika
1400      30   |                  vízzel úgy leforrázták, hogy minden bőre lement.~A vezérek
1401      30   |            azután inte az egyik imámnak, hogy térdepeljen le a díván zsámolya
1402      30   |                 járást e bölcs könyvben, hogy ha annak lapjain egy tűt
1403      30   |           segítségért folyamodik hozzád, hogy rajta segíts, ne feleld
1404      30   |                  egymással a föld népei, hogy sokáig éljenek; Allah rájok
1405      30   |             másik imám kezébe adta, úgy, hogy ez a pergamen két szélét
1406      30   |                 ennek hamvait a semmibe, hogy oszoljon fel benne – szólt
1407      30   |       megesküvének a próféta szakállára: hogy addig vissza nem dugák fegyvereiket
1408      30   |                megrémíti beszédével úgy, hogy utána alunni nem bír.~Az
1409      30   |         Megbocsássatok, méltóságos urak, hogy közöttetek hívatlanul megjelenek,
1410      30   |                  összevissza foly a vér: hogy sokszor ordítva rohanok
1411      30   |                   ereim egyet sem ütnek, hogy fekszem mereven, mint egy
1412      30   |            letörtem az enyim markolatát, hogy ki ne húzhassam azt, és
1413      30   |             hangon szólt:~– Ne véljétek, hogy hüvelyébe rozsdásodni fog.
1414      30   |              temetőbe, s tapasztaljátok, hogy ahova egyitek áll, ott kijönnek
1415      30   |           annyira meg valának zavarodva, hogy arccal a földre borulva
1416      30   |              földre borulva imádkozának, hogy fordítsa el Allah fejeikről
1417      31   |                 mind a végbeli basáknak, hogy hadaikat felvevén, induljanak
1418      31   |         bármilyen nehezen rávehető arra, hogy ok nélkül harcot keressen:
1419      31   |              Akkor az volt a világ sora: hogy akik békesség idején főispánok,
1420      31   |                   az óráját szedte szét, hogy ismét összerakhassa.~Fülek
1421      31   |            büszkesége, amint tapasztalá, hogy közeledtökre trombitát fúvatnak
1422      31   |             kíséretében elbocsátja őket, hogy nézzék meg az egész török
1423      31   |              Apafi maga is kezdte hinni, hogy biz az jeles állapot volna,
1424      31   |                ha ő magyar király lenne. Hogy Teleki már képzeletében
1425      31   |         éljeneiket a meglátott ifjú elé, hogy Teleki szédülést érzett
1426      31   |                  És Thököly úgy látszik, hogy nem sokat akar rólunk tudni,
1427      31   |             látszik, Teleki Mihály uram, hogy mi aranyhegyekkel álmodtunk –
1428      31   |                mellettem, és hallgatnám, hogy mit beszélnek.~Teleki ökleit
1429      31   |               fecske nem csinál tavaszt; hogy az a tíz-tizenkét léhűtő
1430      31   |             kegyelmed; mert tartok tőle, hogy az éjjel mind hátat fordítanak.~
1431      31   |           parancsot adott drabantjainak, hogy járják el a magyarországi
1432      31   |             álldogálást, s rákiáltották, hogy éljen, csakhogy már eressze
1433      31   |                 megadni azon gondolatba, hogy ők itt csak másodrendű szerepet
1434      31   |             mérgesen kérdezé:~– Ki vagy? Hogy hínak? Mit akarsz?~– Én
1435      31   |             tőlem – válaszolt a vezér –, hogy minden kis fejedelmecskét,
1436      31   |                   Ázsiában és Afrikában, hogy számukat sem lehet tudni,
1437      31   |                  különb emberek tenálad, hogy tudnálak én tégedet annyi
1438      31   |                 a gorombaságot, s látva, hogy a nagyvezér kitérésekkel
1439      31   |                  édes bortól vagy ittas, hogy velem négyszemközött akarsz
1440      31   |            törökül; vagy tán azt akarod, hogy én tanuljak meg a kedvedért
1441      31   |               bolondokat akarsz mondani, hogy beszéljünk négyszemközött –
1442      31   |         megtanult törökül; – tudniillik, hogy bekötöztetett egypár ezer
1443      31   |            megmagyaráza szépen; elmondá, hogy a szultán jégre épít várat,
1444      31   |                magán kívül urat ismerni, hogy inkább száműzeté magát Erdélyből,
1445      31   |                 pénzt, s azt válaszolta, hogy majd meglátja, mit cselekedjék.~
1446      31   |                De ám lássa meg mindenki, hogy csalatkoztak bennem.~Azzal
1447      31   |                 vissza, és mondjad neki: hogy Teleki Mihály uram az én
1448      31   |               Szentháromság egy Istenre, hogy ezzel az én buzogányommal
1449      31   |        gyalázatot meg engedjem történni, hogy az én sátoromon belül csak
1450      31   |         hajtogatták rá, és azt felelték, hogy „deiszen Apafi Mihály mégiscsak
1451      31   |            defterdárt, azt izenték neki, hogy igen helyesen mondta, amit
1452      31   |                 de úgy vigyázzon magára, hogy ha ki talál lépni a sátorból,
1453      31   |             fejedelme kegyének köszönje, hogy életben marad.~Teleki semmivé
1454      31   |             mélyen, mint annak öntudata, hogy őt a fejedelem védi; hogy
1455      31   |                hogy őt a fejedelem védi; hogy azon ember, kit országszerte
1456      31   |           eloszlott önhite körül; látta, hogy egy ember – kivel ő csak
1457      31   |           nyílásain kitekintve, láthatá, hogy az izenet fenyegetőzéséhez
1458      31   |          beszélik az ácsorgó katonáknak, hogy amint Teleki a sátorból
1459      31   |             utóbb annyira vitték Apafit, hogy Erdélyből számkivesse.~–
1460      31   |         fejedelmem, édesatyám; én tudom, hogy te mindig szerettél engem,
1461      31   |             Thököly elhallgatott. Tudta, hogy Teleki a sátorban van, látta
1462      31   |              észrevenni. Végre, anélkül, hogy tekintetét felé fordítaná,
1463      31   |                Teleki Mihály hallgatott; hogy szíve mit beszélt, az a
1464      32   |                fülekre; azt mondák neki, hogy ha eddig ő sürgette a hadakozást,
1465      32   |                 egész erővel megkezdték, hogy akar éppen ő elmaradni belőle?
1466      32   |                  tornyairól a félholdak, hogy helyeiket újra a keresztek
1467      32   |              egyig beteljesült a jóslat, hogy nemsokára meglátandják a
1468      32   |               teljesült be; hanem az is, hogy akik a törököt felbiztatták
1469      32   |                elvették már. Esztendeje, hogy egy batkát sem kapok sem
1470      32   |                 Azon törődött legjobban, hogy éhen kell neki meghalni.~
1471      32   |                  gyógyítására környezői, hogy mindennap erszény pénzeket
1472      32   |              különben sem erős kedélyét, hogy az sohasem nyeré vissza
1473      32   |                 most meg úgy-úgy rájött, hogy két nap is elaludt egy hosszában.~
1474      32   |                   megpirongatá keményen, hogy minő bolondságon töri a
1475      32   |             összetéve, könyörgött hozzá, hogy bocsásson meg neki, szegény
1476      32   |            vigasztalhatlan volt afelett, hogy oly szép, oly kedves, oly
1477      32   |            feledni, más asszonyra nézve. Hogy fog szemébe nézhetni majd
1478      33   |                 előre írt S*a hercegnek, hogy ő tízezer emberrel Bukarestbe
1479      33   |                  is tudósítá a herceget, hogy ő negyvenezer emberrel szándékozik
1480      33   |               Heiszlernek, tudtára adva, hogy óvakodjék, mert nagy erővel
1481      33   |          barátságosan figyelmeztetve rá, hogy ne sokat mozogjon, mert
1482      33   |                válni a török nép között, hogy amíg ő fegyvert nem ragad,
1483      33   |            eltemettétek jó barátaitokat, hogy szolgálhassatok ellenségeiteknek;
1484      33   |                 Ti pedig tanuljátok meg, hogy Allah nevével játszani veszélyes,
1485      33   |                 magasra nőjön is valaki, hogy fejével az egeket érje: –
1486      33   |        összeomlik.”~Az emberek átlátták, hogy nem oly őrült szavak ezek,
1487      33   |           látogatá meg, kérve, unszolva, hogy vegye fel újra kardját,
1488      33   |            kalászai megértek, nem várom, hogy hívjatok: önkényt megyek.
1489      33   |                  sem marad…~Lőn azonban, hogy ezen idő eljövetelére nagy
1490      33   |              kámnak és moldvai vajdának, hogy őt hadaikkal Erdélybe betörni
1491      33   |     gyorsfutárjának adta; lelkére kötve, hogy még pihenni se állapodjék
1492      33   |          folytatják azt. Emlékezzél meg, hogy fogadást tevél azon időre,
1493      33   |             parancsot adott lovászainak, hogy rögtön nyergeljék fel harci
1494      33   |          cselekedett már, s mondá nekik, hogy vígan legyenek, mert egy
1495      33   |                 s meg sem érezte azt. De hogy az arnót asszonyok is fejenként
1496      33   |                 És nemsokára jött a hír, hogy roppant tatár had közelít
1497      33   |                  tarták méltónak a hírt, hogy Magyarországból segítséget
1498      33   |               elővigyázatát. Azon hírre, hogy a tatár sereg közelg, kiállt
1499      33   |              mert csak azért járt lovon, hogy nehezebb legyen utolérni.~
1500      33   |                első szók után megismeré, hogy nem ez ifjú az őrült, hanem