Fezejet

 1      El|       fölött legmesszebb ellátszik, kinek kezeire minden eseményben
 2       2|            szájukba rágva jól: hol, kinek, mit mondjanak, elindítá
 3       3|           háziúr karját fogadta el, kinek kettős szerencséje jutott,
 4       3|           volna más e balgaságokra? Kinek volna arra gondja, hogy
 5       5|             férjet, mint Imre úrfi, kinek „mind a vízig szárazon!”~–
 6       6|          holdmezővásárhelyi polgár, kinek ott helyben öt háza és két
 7       6|         épült, keresztbe, hosszába, kinek hogy eszébe jutott; úgyhogy
 8       6|        minden éjszaka megtizedelje, kinek ravaszsága nevezetesebb
 9       6|          pattant fel a rabló. – Hát kinek néz engemet kegyelmed? Azt
10       6|     öldöklésre.~Az ifjú Rákóczi az, kinek az elkeseredés százszoros
11       7| nagytiszteletű Magyari László uram, kinek szép felserdült leánykája,
12       7|         talált, mint Gergely barát, kinek elég volt egy keze, hogy
13       7|             tartva a dilectissimét, kinek majd a szemei ugrottak már
14       7|       mögött az óriási erejű férfi, kinek csak egy taszítása, nem,
15       9|           valami szegény mushirnak, kinek fejéért nem kár, ha legördül,
16      10|     varázslói hatalommal bíró ifjú, kinek szemeiben talizmán van rejtve,
17      10|      szemeiben talizmán van rejtve, kinek homlokára tündérbetűk vannak
18      10|          tündérbetűk vannak írva, s kinek ajkairól bűbáj és varázslat
19      10|           fogsz, midőn kimondom: ő, kinek a világ szépségei borulnak
20      11|             karcsú fiatal lovaggal, kinek arcvonásait a távolból is
21      12|          pokol között úszik-e e nő? Kinek élte, lelke csak egy rezgő
22      12|             megpillantá a dalnokot, kinek bájhangjai a vízen keresztülcsalták,
23      13|                A bánatos Hariri az, kinek ajkán megfagyott a dal örökre,
24      14|       készülsz? – kérdé tőle Mária, kinek lelkéből egyszerre szétröppentek
25      15|         fejedelemnővel beszélgetve, kinek arcán nagyon meglátszott
26      15|      magához rendelje a fejedelmet, kinek udvarához küldve van?~Apafi
27      15|            egy csatlósától kísérve, kinek szinte hétköznapló ruháját
28      15|             halál révéről vissza, s kinek ha most Budáig kell utazni,
29      16|           vétkezett, ártatlan neje, kinek egyéb bűne nincsen, mint
30      17|            elől, míg talált embert, kinek nyakát a magáé helyett odadhassa.~
31      18|          ott állt azon ember előtt, kinek élete az ő halálától függ.~
32      18|           van, akiben bíznia lehet, kinek szerelmét megtörni, gyűlöletét
33      19|            áll, s az Sturdza Mária, kinek balsorsa nem lesz ismeretlen
34      19|             Gergely vállat vonítva, kinek nagyon tetszett az, hogy
35      19|         mint egy szemérmes hajadon, kinek arca először van leleplezve
36      20|            ékszereket és zászlókat, kinek mint szerepe hozta magával,
37      20| rabszolgákat.~A gúny égető volt, de kinek lett volna kedve azt Hasszánnak
38      20|         volt ez egy lomha mamuttal, kinek, bár ereje van őt összezúzni,
39      20|            küldöttére került a sor, kinek szerepét egy ügyes eunuchra
40      20|          udvarán holnap reggelig.~– Kinek a számára? – kérdé Hasszán
41      24|             követői közül a szónok, kinek hívására négy teherhordó
42      25|          László uramig.~Ajász basa, kinek Feriz bég különösen kegyence
43      28|            egész életén át küzdött, kinek bírhatása éltének végcélja
44      29|    tétovázók? – folytatá Magyari. – Kinek adatott közületek a felelés,
45      29|  hazafiaknak nevezi őket; hanem én, kinek kezébe a kardot nem egy
46      30|          hívatlanul megjelenek, én, kinek semmi közöm sincsen földön
47      31|           mint egy nagyeszű férfit, kinek uralkodó vonása a nagyravágyás,
48      31|    megjelenése által egy ifjoncnak, kinek semmi egyéb érdeme nincs,
49      32|        emlékezteté első feleségére, kinek jóságát, szépségét oly könnyen,