Fezejet

 1       1|        valahol kóboroltodban még egy ily atyádfiával összetalálkozol,
 2       2|              hogy az apja hozzáadja.~Ily igények mellett azonban
 3       2|  nyusztkalpagot kócsagtollal együtt.~Ily ékesen fel levén ruházva
 4       5|         Nándorról írt a fejedelemnek ily szókkal:~„Legdicsőbb fejedelem!”~„
 5       7|          halavány Piroska, míg atyja ily harcokat viselt, a kertben
 6       7|            rablókhoz.~– No, ha éppen ily szerzetből valók vagytok
 7       7|             nem bírnál Kökényesdivel ily könnyen, aki egymaga ármádiákat
 8       9|           fáradságba kerül, amíg egy ily virág felnő! De legalább
 9       9|    angóraszőnyegen táncol – láttál-e ily termetet valaha? – mely
10       9|       lerúgja hímzett papucsait, ah, ily lábakat, ily gömbölyű, sima,
11       9|          papucsait, ah, ily lábakat, ily gömbölyű, sima, fehér lábacskákat
12       9|          kérdem tőled, hogy láttál-e ily gazdag szőke hajfürtöket,
13       9|     született-e halandó leány valaha ily vakító fehérségű arccal,
14       9|              az érdemes embercsiszár ily nemes hévvel ömlengett,
15       9|     országában a királynő arca! Soha ily pillantást, ily égő, világló,
16       9|           arca! Soha ily pillantást, ily égő, világló, villanyozó
17       9|              mondhassam egykor, hogy ily nagy ember tőlem vette készpénzen
18      10|          ragály.~– Sohasem hallottam ily tulajdonságáról.~– De hallottam
19      11|           van kedve e hölgynek ővele ily különösen tréfálni.~E percben
20      12|     cselekszel? Óh, vesztedre törsz. Ily merényért sokan vesztették
21      13|           ellenében harmincezer áll, ily tréfás feleletet adott: „
22      13|       Hasszán nem tűrhette, hogy két ily hős a csatában egymás segélyére
23      14|            hangon a túlérzékeny nő – ily hidegen ölelsz-e engem?…
24      14| keresztülvillámlott e tekintet. Neje ily állapotban; közelebb a halálhoz,
25      14|         esküdve mennyre-földre, hogy ily becses vendégeket el nem
26      15|       szerencsétlen nőt üldözői elé? Ily helyzetben? Gondolj reá,
27      15|             mondasz?~– Igen, uram; s ily állapotban éjjel-nappal
28      15|            intézni:~– Kegyelmes bég, ily áldott kedvben lévén, megengeded
29      15|             volna vele Olaj bég uram ily csúfosan kötődni, ugyan
30      15|    visszafordult a harmadik ajtóból, ily komoly szándékkal.~De midőn
31      15|            ismét meggondolá, hogy az ily hevesség nagy bajt szerezhetne
32      16|          akaratának, a másik percben ily hangon küld izenetet a hatalmas
33      17|             királynéjának, ha előtte ily komor tárgyakról beszélünk?~
34      19|    szerelemért föláldozá éltét.~– De ily kínosan egy sem, miként
35      21|           ellenőrködések mellett.~Az ily véletlenül bezárt várkapuk
36      21|             látta a veszély órájában ily csüggedtnek lenni? Hát még
37      22|              megszabadító elveszett!~Ily merény elkövetője e perc
38      22|            Hol szunnyadt, hol késett ily sokáig? Ha látta volna önmagát,
39      22|             lehetett neki ráismerni, ily szépnek ő nem látta magát
40      24|             jövendő vár Erdélyre egy ily harc után. Többen az ország
41      24|    fejedelemnek, ugye, hogy potomság ily összegecskét kivetni, amit
42      24|           veté magát hátra dívánján, ily ellenállásra nem számolt,
43      24|            ellenállásra nem számolt, ily jellemről nem volt fogalma;
44      25|      Zülfikár az árulás díjáért jött ily sietve, s nagy fanyarul
45      25|            töröknek, tudván, hogy az ily védelem legjobban meg szokott
46      30|        suttogva:~– Szegény szultán – ily ifjan, ily ifjan – kell
47      30|         Szegény szultán – ily ifjan, ily ifjan – kell neked meghalnod.~
48      33|              minő harcot lehete víni ily rendetlen néppel, melyet
49      33|             táborra visszahulljanak.~Ily módon sokkal távolabbról