Fezejet

 1       1|     titkolózva odament a paphoz, előre engedve sejteni, hogy iszonyú
 2       1|     verejték, melyet a természet előre való borzadásában izzad.
 3       2|          lesz? fehér vagy tarka? előre nevet is adtak neki, s a
 4       3|        Úgy lőn, miként Mihály úr előre elgondolá.~Alig húzatott
 5       3|    hintaitól csillogni, s miként előre azt is meghatározá, hogy
 6       3|        kinyitni a hintó ajtaját, előre levevé nyusztprémes kalpagját;
 7       4|      sokkal gonoszabb volt, mint előre látszék, s még azt sem lehete
 8       6|         Teleki báró Koppnak írt, előre tudósítva levén felőle,
 9       6|       zászlóaljammal.~– De ha mi előre fizetünk – szólt aggódva
10       6|         szatmári gyalogsággal.~– Előre! – kiált az ifjú, kezébe
11       7|       annak már fejében a balta; előre.~Úgy lőn. Két zsivány ment
12       7|       kit gallérjánál fogva tolt előre Szénási mester, szörnyen
13       8|     várőrségből, ő azt egyenesen előre helyezé, s a négy mérföldnyi
14       9| rabkereskedő, megtudván titokban előre a szerájon keresztül tartott
15      10|    törökül annyit tesz, hogy ezt előre lehete látni…~Nemsokára
16      10|        mondanám rá: bölcs ember; előre ízleli a paradicsomot. De
17      10|       amíg az ifjú ott áll, vagy előre halad, bárha az egész csata
18      12|          feküdt, s nem láthatott előre.~– Félsz-e?~– Félek, hogy
19      12|         hozott, s egy lépést tőn előre: – ott ismét megállt, hallgatózott,
20      12|      tudhatná Azraële e dolgokat előre?~Az odaliszk visszatért
21      13|    tíz-tizenkét bivaly vontatott előre, nagy üggyel-bajjal bírtak
22      13|    vaságyúk oly sebesen haladtak előre, mintha szárnyaik volnának.
23      13|    Allaht kiáltanak, és rohannak előre. Itt egy földrendítő pukkanás
24      13|       Hasszán. – Jöjjetek velem. Előre rohanjunk. A diadal mienk.~
25      14|        friss vezetéket rendelend előre, hogy mire szürkülni kezd,
26      14|        jól megértettem őt. Téged előre kell szállítanom Erdély
27      14|       tízszeres erővel vágtatott előre.~Egyszerre kitűnt az üldözők
28      14|      saját paripájára, s elküldé előre Erdélybe a fejedelemhez,
29      14|       elfedé szemei elől.~– Csak előre, uram, előre még! – unszolá
30      14|        elől.~– Csak előre, uram, előre még! – unszolá őt a szolga. –
31      14|     Ghyka oly nehezen tántorgott előre, mintha az a hegy egész
32      14|          orrlyukaikon, vágtattak előre, a kavics szikrázott patkóik
33      14|       siess!~A paripák vágtatnak előre.~
34      17|  seregeivel csatázott, Yffim bég előre elkészíté a diadalkapukat,
35      17|     hallgattál szavamra, mellyel előre figyelmeztettelek, s mindent
36      17|         Azt tennéd bizonnyal, ha előre tudnád, melyikünk él tovább:
37      17| legyilkolák.~– Azt én jól tudtam előre – felelt Olaj bég ravaszul. –
38      21|         kezénél fogva.~– Mármost előre, gyorsan!~Mint két szellem,
39      21|         kezét, s ragadta magával előre a bokros várhegy oldalán
40      21|          engedé megpihenni. Csak előre, mindig előre! Az utolsó
41      21|   megpihenni. Csak előre, mindig előre! Az utolsó leheletig, a
42      21| hálálkodjatok; a pillanat drága. Előre!~Ezzel levezette a menekvőket
43      24|        Béldi Pál egy lépést tett előre, s fejét magasan fölemelve,
44      25|   fölöslegért a magyar vezéreket előre figyelmezteté jöttükre,
45      27|          neked máskor embert, ha előre meg nem adod az árát, te
46      30|          tagadólag inte, s fejét előre hajtogatá, ami török különös
47      33|          volt megbízva; ez tehát előre írt S*a hercegnek, hogy
48      33|       havasokon keresztül, tehát előre gondoskodjék hadainak szállásáról
49      34|         sötétjében ügetve haladt előre az egész tábor Törcsvár