Fezejet

 1       1|        démoniákus, s összeszedve arca minden borzasztóságát, a
 2       3|        lyánka volt a szép Mária, arca halovány, mint a liliom,
 3       3|      menyasszonyhoz, s míg annak arca egy pillanat alatt bíborvörösre
 4       3|   túlbecsült önbizalmat vegyítve arca mosolyába.~– Reménylem –
 5       3|          haragudni.~De két hölgy arca mégis pirulva maradt. Az
 6       3|       hogy félni kellene, nehogy arca rózsái elhalványuljanak.~
 7       3|         a mellette ülő Feriz bég arca egyszerre elpirult, gondolni
 8       3|  vágattál magadon eret.~A herceg arca elsötétült, megszorítá görcsösen
 9       4|          vaskemény izmai felett. Arca szilárd volt és komoly.~
10       4|      amott találkozott.~A herceg arca égett a dühtől.~– Nyomorult
11       4|       sötétvörös vér, s a herceg arca sápadt lőn egy pillanatra.~
12       4|     harmadszor újra hozzáfogott, arca láthatólag kipirult. Önkénytelen
13       4|          paripa is megállt vele. Arca nehány pillanatra elsápadt,
14       4|     visszatéve ismét szíve fölé, arca kigyulladt, keble kitágult,
15       5|       valami tolvajláz állta el, arca elvesztette színét, alig
16       5|       miatt, lélegzete forró, és arca sápadt, mint a viasz, ajkait
17       5|    Ezalatt jön a fejedelem maga. Arca a részvéttől haragos. Még
18       6|    harcos lován ülve, nagy vörös arca ég a düh miatt, előtte viszi
19       9|    szépség országában a királynő arca! Soha ily pillantást, ily
20       9|         méltóságot sugárza szét, arca, ahányat pillantott, annyi
21       9|          a fürdőben lepett Diána arca, a másodikban félelmes,
22       9|        szokatlan mosolyra derült arca, két nagy tüzes szeme úgy
23      12|          a víz színén, hogy csak arca látszott ki belőle, s azzal
24      12|         borult fűz gallyait látá arca fölé hajolni. Hirtelen megragadta
25      13|    harcfejszét forgat kezében, s arca pirosabb, mint azon rózsák,
26      13|         felszólításra e kettőnek arca maradt szilárd. Toggendorf
27      14|       keze nem reszketett többé, arca nem volt halvány, s ajkai
28      14|         felszakítá a levelet, és arca elsápadt egyszerre; levevé
29      16|          gördült végig szemeiből arca barázdáin.~A fejedelem félrefordult
30      17|        mustárral lohasztja, s ha arca lángolásáról látja, mint
31      17|      elveszték vad villogásukat, arca átszelídült, remegve rogyott
32      19|          Feriz bég föltekinte, s arca kigömbölyült.~– Én? Nagyon
33      19|         szemérmes hajadon, kinek arca először van leleplezve férfi
34      20|          birodalomban, s Azraële arca hideg volt és mozdulatlan,
35      22|         anélkül, hogy tudná hol, arca oly szelíd, oly túlvilági
36      23|     ejtelre valót sem ivott még. Arca mindig lángolóbb, veresebb
37      24|       szűri a hangot, s ilyenkor arca egy pillanatig sincs nyugalomban,
38      24|      bátran, nemesen, nyugodtan.~Arca még most is férfiasan szép
39      24|        után kigyulladt a tolmács arca; csengő, hangzatos beszéde
40      24|           És gyermekem is.~Feriz arca lángolt:~– Meg fognak szabadulni! –
41      24|    szikrázó szemekkel válaszolt, arca még egyszer oly mérges volt,
42      24|       darabok pengése; a fővezér arca egyszerre átváltozott. Maurocordato
43      26| éltesebbnek látszott, napsütötte arca sebhelyekkel fedve, a másik
44      27|       melyhez meg volt láncolva, arca szörnyen megsoványodott;
45      28|          akkor felvidult a leány arca, a hős, a nemes férfi tetteinek
46      28|   reménylő arccal.~Az ifjú török arca elé tartva kezét, odafüggeszté
47      31|  tekintete által tűnt ki.~Teleki arca elsötétült e látványra,