Fezejet

 1       1|                kérdezém ismerőimtől, mire azok nagy rebegés között
 2       1|             az egyházfit, s nem tudá mire vélni e minden formalitásokat
 3       3|               nyájasan köszönt neki, mire Feriz bég mély melankóliával
 4       3|            urambátyám fogta el, hogy mire odaért, már elfoglalva találta
 5       4|          valahonnan a herceg arcába, mire az megdöbbenten lépett hátra,
 6       5|             stb.”~A szegény Csereit, mire végigolvasta a levelet,
 7       5|               odaadta azt neki inni, mire Teleki takarója alá bútt.
 8       6|              összerogyott ijedtében, mire Kökényesdi elmosolyodva
 9       6|              az uraknak az izenetet, mire azok rögtön útnak ereszték
10       6|         szakítva az alkunak Rákóczi, mire a rabló elkapta az ifjú
11       6|          hasztalan célozgatott, mert mire felfútta a kanócot, már
12       7|         beleharapva annak vaskezébe, mire Gergely barát is dühbe jött,
13       7|         hanem az egeresi pincéikben, mire nézve menjen oda közületek
14       8|           vegye ostrom alá a zárdát.~Mire Szénási visszajött a kiéhezett
15       8|         elmondták a kézműveseknek, s mire Ebéni és a tisztelendő urak
16      11|      paradicsom virágokkal van tele, mire az egyik kinyílt, a másik
17      12|         szólalt meg a csöndes éjben, mire a dalnok felszökött helyéről,
18      13|            átvontatott kompjaikat, s mire szürkülni kezdett az éj,
19      13|        harangot Hasszán feje fölött, mire az ijedtében majd kiugrott
20      14|   pillanatban nem tudta, mit tegyen, mire a férj türelmetlenül ismétlé:~–
21      14|             kiálta Mária megrémülve, mire a herceg büszkén fölemelt
22      14|      vezetéket rendelend előre, hogy mire szürkülni kezd, hegyet se
23      14|          fátuma vivé.~Alkonyat lett, mire Kolozsvárt elérték; kocsisa,
24      15|       dárdáik nyelével a zárt ajtón, mire Apafiné a palota erkélyéről
25      17|       nyögést, minden sóhajt megért, mire van szüksége. Gondja van
26      18|         elfedte, s arcát megcsókolá, mire a gyermek nyögve elhallgatott.~–
27      18|             számára hozott izenetet, mire ez mellé lépett, s körültekintve,
28      19| szemrehányással tekinte barátnéjára, mire Aranka átengedé a levelét
29      19|             a tűz.~Panajot nem bírta mire vélni e változást, szentül
30      21|             a lakatot kezeikre, mert mire az ajtóhoz ért, már elfelejtkezett
31      21|            Azraële szemei lehunytak? Mire volna nekem az élet, ha
32      21|            ollót – monda Máriának, s mire ez visszajött hozzá, az
33      21|           láthasson megszólítójának, mire csodálkozással vegyült ijedelemmel
34      23|             bohóc köntösét feltépni, mire a kalpag nemsokára kihullott
35      23|             kérdé Csáky megijedve.~– Mire gondolnék egyébre. Én pártharcban
36      24|          türelmetlenül Maurocordato, mire Bethlen Farkas, azt vélve,
37      24|    elvesztését vonandják maguk után. Mire nézve tudtotokra adja a
38      24|              a halomra öntött pénzt, mire nézve senki sem bírta magának
39      24|          pénz, amit hoztak, ez igaz. Mire nézve azt mondja tinektek
40      24|          válasszal bocsáttatának el, mire nézve nem tartá fölöslegesnek
41      25|          egytül egyig mind megölték, mire segélyükre érkezhetém, mind
42      25|             hacsak madárrá nem lett. Mire nézve kérlek, ne haragudjál,
43      30| viaszgyertyát tarta a serpenyő fölé; mire a nafta rögtön lángra kapott,
44      34|     elnyertek tőle pár száz aranyat, mire Teleki, azon ürügy alatt,
45      34|        visszautasítani a tanácsurat; mire az hallgatva lovagolt hadaihoz
46      34|        dragonyossal siessen ellenük; mire Teleki is elkülde tizenhárom